Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-22 / 43. szám

1942. ?E.nnzjah 22 Kl’KK A KEMJTÍ HAns/L\'l7 ííUrtT. Fenh: Hóköp^nybpn dolgoznak a német kato­nák a Donec-medeucében egy uj állás 1 'présén. — Lenn: Fegyverek után kutatnak az elfogott vörös katonáknál. 4 Főméltóságu Kormléli segélyakciójára befizetés a 99.000 caékVustA Nlindea postahivatalnál 3 JtOrrIM C»CKKlCTfH/W rendel kézésre álH Hogyan takarít meg Németország 40 millió liter benzint havonta? Irta : von Schell vezérőrnagy, o német gépjárműforgalom főmeghatafmozottjo Harmadosztályon... KOLOZSVÁR, február 20. A Buda­pest felé robogó személyvonat harmad­osztályú fülkéjébe nyolcadik utasként cseppentem be Kolozsváron. A harmadosztályú közönségnek szo­ciális magatartásában ezúttal sem csa­lódtam. mert — bár reménytelenül tele •volt a fülke —, amikor a jókora bőrön. (lömet cipelő hordárral megjelentem, szives készséggel szorítottak helyet szá­momra. Miután bepréseltem magam a szűkös kis ülőhelyre és szétnéztem úti_ társaim között, mindenfelől megnyug­tató jóindulat, áradt felém a tekintetek bőt. Rövid időn belül már közvetlen, őszinte beszélgetés folyt a zsúfolt har­madosztályú fülke utasai között. Ma­gyarok voltunk mindannyian. Mellettem egy Kolozsváron működő hajdumegyei tanár ült, szemközt egy szigorutekintetü debreceni csendörtörzsörmester. A fülke többi utasai mind erdélyi magyar volt ... Miről folyhatott volna másról a szó, mint Erdélyről és ezzel kapcsolatban az erdélyi magyarság küzdelmes huszonkét esztendejéről . . . Az ablak melletti sarokban bóbiskoló, táncosarcu öregasszony egyre gyakrab­ban emelgette fel mellére ejtett fejét a körülötte zsongó eszmecserére. Egy da­rabig csak figyelt és hallgatott. Amikor aztán megbizonyosodott fetőle. hogy a fülke utasainak szavát és szivét ugyan­az a meggyőződés és érzés füti, < ez az óvatosság úgy látszik a huszonkét esz­tendő alatt idegzödött be nála) egysze­riben erélyesen fejtette le magáról a túlfűtött kocsi bágyasztó levegőjének élmositó ölelését és a leengedett bizalom­zsilipeken át csak úgy ömlött szivéből a két évtized alatt átélt szenvedések zuha- taga. — A CFR-nél teljesítettem szolgála­tot. Kolozsváron, — mesélte a hatvan év Mörüli, megtört asszony — altiszt voltam s jogügyi osztályon. Takarítottam és ki­szolgáltam a tisztviselőket. Ötször ren­deltek be nyelvvizsgára. Négyszer hely_ ben kellett vizsgáznom, de ötödször már Bukarestben. Megbuktatni azonban nem tudtak ,,Bukarestben". mert tudtam én már kérem a nyelvükön, mint a vízfo­lyás. Amikor a bukaresti vizsga után hazajöttem, másnap már szolgálatban voltam. Éppen a kijárat lépcsőit mostam, amikor a jogi osztály elnöke hazafelé indult. Éppen csak annyi időm volt, hogy a vedret félrekaptam az útból. Megállt és megkérdezte, hogy román vagyok—et — Magyar —- válaszoltam. — Erre úgy rámorditott kérem, hogy * szívem is bele reszketett: — Nem félsz ilyet mondani nekem? — Erre én csak annyit feleltem tisz- tességtudóan: elnök ur, emlékszik ami­kor tiz esztendővel ezelőtt először jött bé ezen az ajtón? — Emlékszem, — válaszolta zordan. — Akkor is én voltam itt. Tőlem kér­dezte meg az elnök ur, hogy merre van a jogügyi osztály. Én igazítottam útba az elnök urat, mert nem ismerte még ki magát. Akkor jött meg a Regátból! —. Erre aztán egy szót sem válaszolt, csak hátat fordított és kisietett a kapun. — Mióta szolgál már a vasútnál? — érdeklődtünk ketten is egyszerre. — A világháború ófa, —- vallotta csendesen —- mindjárt 14-ben behívták az utamat meg négy fiamat. Egyedül maradtam otthon, de nemvolt nyugtom és kimentem én is a frontra, vöröske­resztes ápolónőnek. Három [iám elesett, az uram beteg tett, negyedik fiam idegr sokot kapott. Én lettem aztán a kenyér- kereső. a családfentartó. Most a nyug­dijam ügyében megyek Budapestre. Fonott gyékényszatyorjából. a kávé­tól telt sörös üveg mellől, kiveszi arcké­pes igazolványát és megmutatja. Bene­dek Etelka, •— olvassuk a fakult fény­kép alatt. Az ura is Benedek, neki is az a családi neve. Elek apónak, a nagy . szé­kely mesemondónak atyafiai mindketten. Valamikor erős, büszke székely asszony lehetett. Most megtört, fáradt, ráncos- arcú öreg anyóka, akinek már csak egyetlen fia van: az idegsokos világhá­borús rokkant. És vágya is csak egy van: visszaköltözni a hegyek közé. a hó- basüppedt kis székely faluba, ahonnan kisodorta a sorsa. Ott szeretné leélni békességben, csendesen azt a nehány esztendőt, amit még nekiajándékoz az Úristen . . . És soha-soha többé nem akar másképen beszélni, mint magyarul... GAAL OLGA ERFURTI MAtíVAtí fi LEGJOBBAK. TEGYER PRÓBflRERDEÜÉST ZIEGLER AirONS Magüzlet Budapest, Fővámtér 3. Keresztény cég _________ Berlin, febr. 21. „Europa Sonderdienst“ Hogy milyen szerepe van a gépkocsinak ál­talában a győzelem kivívásában, azt említe­nünk teljesen felesleges már. A gépesítés által lehetővé vált a német hadsereg leg­gyorsabb mozgóképessége, mely eddig még minden háborúban döntő tényezőként sze­repelt. A csapatok gépjármüvekkel való oly gaz­dag ellátásnak alapját a német gazdaság nagy gépkocsi állományában kell keres­nünk. A haderő és a gazdaság gépesítése ugyanis egymástól elválaszthatatlan egysé­get jelent. A haderő nem teheti meg azt, hogy a háborúban szükséges teljes gépko­csi mennyiséget már béke időben raktáron taitsa. A technikai haladás miatt ugyanis ez az állomány rövid idő múlva már elavul­hat. Ezért van az, hogy háború esetén a gazdaság gépkocsiparkjának kell a haderő ily irányú tartalékát képeznie. Másrészről a véderő épp a háborúban a lehető legkevesebb és legegyszerűbb jármű­típusokra kell szorítkoznia, ha azt akarja, hogy harcbavetési hatása megfelelő legyen és ugyanakkor megkönnyítse a gép üzem­anyaggal való akadálytalan ellátást. Itt ér­vényesül a gépjármű termelés typizáiása, mit én, mint a gépjárműforgalom fömegha- talmazottja már a háború előtt is nagy vo- lakban keresztül vittem. Mihelyt megkezdődött a háború, felállí­tottam az uj typus-programot, mely később „Schell-program“ névén vált ismeretessé. E program szerint redukáltuk az 52 személy­autó-típust 20-ra, a teherautónál 113-ról 19- re, a motorkerékpárnál 150-ről 30-ra és a három- és négykerekű tehergépjárművek tí­pusait 20-ról 2-re. Emellett egészen jelen­tékeny módon egyszerűsítettük a kellékeket is. A teherautóknál bizonyos nagyságokat állapítottunk meg * V TWjféjf*, jf, :h * < 11 A megmaradt és előállítandó típusok szá­mára a gyártók „közös gyártóirodába" tö­mörültek. Fenti közös-tipusok azonban nem teljesen egyöntetűek. A fö elv az volt, hogy főrészeik egyezzenek csupán, hogy e részek kicserélése könnyen történhessék, mig a ko­csik külsejének megválasztása már a gyár­tótól függ. Én abból indultam ki, hogy el kell utasítanunk a gépkocsi előállításának normalizálódását, mivel ez a haladás halálát jelentené és hogy a személyautóknak egyé­ni formájuk is kell hogy legyen, mivel nem csak üzleti használatra valók. Inkább elér­hető azonban a. tehergépkocsi egységesítése. Ez sem kell azonban hogy „minden áron" egységesités legyen. A kevesebb számú típusra való áttérés mind a gyártóra, mind a vásárlői-a csak előnnyel jár. Csak a pótalkatrészek egysze­rűsítését említem itt meg, mely azok beszer zését és kijavítását lényegesen megköny- nyiti. 1940 első évnegyede óta mái kizárólag csak az uj típusokat állítják elő. Szerencsé­re annyira előnyös a nyersanyaghelyzetünk, hogy nagyobb darabszámot tudunk előállíta­ni s mindezt leegyszerűsített alapon. Hogy biztosítsam azt, hogy a gépkocsi tényleg oda jusson el, ahol arra háborús-gazdaság szem­pontjából a legnagyobb és leggyorsabb szűk ség van, magam, mint a gépjármű forgalom megbízottja, aZ Iparral szemben mint egyet­len megrendelő léptem fel. Németországba» ma én, mint megbízott osztom el a gyártott gépkocsimennyiséget a haderőnek és a gaz­daságnak. A gin • MI It; i Hifi fTt| tWftMtt 3 *? *í "J U­I wk?* i % SÍM * nifwtnsvwti! 3sxp*t. A gépjármű-forgalom elengedhetetlen fel­tétele az üzemanyag biztosítása. A Biroda­lomnak ina több üzemanyaga van, mint a háború kezdetén, amikor már is nagy kész­leteink voltak, nem beszélve arról, hogy sa­ját termelésünk is állandóan emelkedik. Kedvezőtlenül hatott azonban erőanyag- helyzetünkre a gépkocsik hazai üzemanyag­ra — folyékony- és generátorgázra — való átállása. A litl vri kttXMéi JtMMia J ft/őSjalf, 111« M 1 •*.*»»’, *-*j n • ?*"* ** Till u ,jJ. tntUttiMi i-*t* « lm* UíieigupA « I A generátor-gázra való átál­lítás céljából egy generátor-vezérkart állí­tottam össze, mely kiváló munkát végzett. Ma már nagy mennyiségben termelnek ge­nerátorokat. Az égő-anyag beszerzését meg szerveztük és á szükséges tankállomás-há- lózatot biztosítottuk. i IMarpá Inziei to állt » '* MWF je * .fc* l X.H* Mír ni IMii jttv Î Átáll lávz. Ha már most egy kocsira és egyhónapra 500—600 liter folyékony hajtóanyagot szá­mítunk, akkor ez azt jelenti, hogy havonta 40 millió megtakarított liter hajtóanyagot állítottunk át. Ez azonban még mindig csak a kezdet. Az átállítás gyors lépésekben halad előre. Város és nemzetiség A XX. század Európájában minden nem­zet a sajátos belső erőjéhez fordul, hogy ab­ban megfürődve mintegy uj Prometheus- ként lépjen a fajok küzdőterére. Mert csak a nemzeti lélek az, amely a maga universali- tásával fölemelhet vagy lesújthat. A nemze­tiség — Széchenyi szavai szerint — paran- csolólag hat reánk mind belső, mind külső szempontból. Belső szempontból megkíván­ja a népi nemzet egész sajátosságának ki- fejlesztését. Nemcsak az irodalomban, a tu­dományban, hanem az élet minden terén, Így az építészetben, a festészetben és szobrá­szatban is. A legnagyobb magyar alkotó zseni, Szé­chenyi István, a modern város fejlesztését három gyakorlati elv megvalósításától várja. A telepítési politikától, vagyis azon érze­lem. felkeltésétől, mely az embereket köny- nyebb és szívesebben való letelepülésre teszi hajlamossá. A városfejlesztéstől: vagyis kertek, séta­terek, játszóterek, üdülőhelyek létesítésétől és az építészettől várja. Mindezekhez a közlekedési politika is hoz­zájárul. Mit várhatott Széchenyi w építészettől.? Erről sajátmaga tesz tanúbizonyságot, ami­kor Tasner Antalhoz intézett levelében igy ir: „óhajtanám, hogy építészeim találnának valami újat, akár a városterv elrendezésé­ben, akár az épitésmódban, mi fővárosunk által sajátos arcot adna nemzetiségünknek''. Akaratlanul is Hitler jut eszünkbe. A vi­lág minden vérbeli alkotó zsenije a saját fő­városát és városait nemzeti szellemmel te­líti meg. (Olvassuk csak el a rómaiak leírá­sát Augustus Rómájáról), nézzük meg Speer terveit Berlinről. Két hatalmas korszak gigantikus szelle­mű emberei nyomják rá egyéniségüket és azon keresztül a nemzeti jelleget — melyet személyükben viselnek •— a város arculatá­ra Az antik Itáliában Róma fejezi ki a kiasz szikus nemzeti szellemet, mert építésében a romai formaérzék nyilvánul meg, Érdekes, hogy akár az antik Rónia városának re­konstruált képeit nézzük, akár a Hitler el­gondolásai alapján épülő Berlin modelljét, mindkettőben sajátos légkör lep meg. Egyik sem szaladgált külföldhöz tanácsért, hanem rendkívül finom mértékletességgel a nép és nemzeti sajátosságot fejezi ki, Az antik Rómában a szobrászat klasszi­kusan gigantikus alakokat hoz létre. Női szépségük a campania! síkság parasztasz- szonya. De nézzük a modern Berlint, mintha itt is Széchenyi elgondolásait hallanák. Hosszú utcák, minden túlzsúfoltság nélkül, tereiken pedig az északi fajt jellemző kőbe- vájt szépségek nyújtják majd feléd csábitó karjaikat. S lám Brecker nem törődik a newyorki testméretekkel, hanem a német faj sajátos i asszjellegét domborítja ki. Lehet, hogy szobrait a technika merő formalizmu­sába merült Amerika esztétikáilag tökélet­lennek fogja találni, de mégis gyönyörködni fogunk benne, mert a nemzet sajátos légkö­re szellemet és lelket ad a szobornak, amit centiméteres derekak és mesterkélt karcsú? ság sohasem fog megadni. A modern magyar városrendezési elvnek nem kell külföldi példákból tanulnia. Itt van a nagy tanító remekműve és erdeti elgondo­lása. Szabaduljunk meg végre attól az ál­lásponttól, amely képtelen elfogadni vala­mit, ami saját honfitársainktól ered. Lássuk be végre, hogy minden „csak azért, mert külföldi“, nem föltétlenül jó is. De ess nem jelenti azt, hogy viszont ne haladjunk a kor­ral. Mit mond Lin Yutang? A kiuai építé­szet a táj sajátos formáihoz alkalmazkodik. Miért nem akarjuk mi is ezt a Széchenyi által először hangoztatott álláspontot elfo­gadni. Mondjunk búcsút a szecessios és neo- barok stílusnak és építészeti szellemünk fe­jezze ki a nemzet lelkét. Mit is mond erre Széchenyi? Kötelezzük fővárosunk lakossá­gát, hogy telkeire nemzeti stílusban építsen. S ez nemcsak a főváros, hanem minden város követendő elve legyen. Köztereinket ékesítsék Medgyessynek és Bodának remek­be készült szobrai. Hlgyjük meg, egy okos és öntudatos városépitési politika, mely a nemzet sajátos értékeit sugallja az idejövő idegennek, sokkal hatásosabb propaganda lesz minden kétesértékü álromantikánál. A* uj Európa sajátos népi és nemzeti arcot ki­van minden téren. Igaza volt Hitlernek, ami kor azt mondta, hogy a hitlerizmus nem ex­portcikk, de elfelejtették, hogy minden nem­zet egy koreszmét álmodik át és vulkán­ként dobja ki személyes és egyedüli jelleg­gel biró uj nemzeti világnézetét. Ma dina­mikus kort élünk s ma cselekedni kell a be­széd helyett. A beszédre ott van szükség, ahol uj szempontok merülnek fel, melyről a nemzet egész egyetemének tudnia kell. A külföldet csak példának hoztam fel, mert a gondolatot Széchenyi adta ezelőtt száz évvel nekünk és ezt megvalósítani kö­telességünk. Sajátos nemzeti arcunk kifeje­zéséhez városaink magyarrátétéle épp úgy hozzátartozik, mint a tudományé. HAJDÚ TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents