Keleti Ujság, 1942. február (25. évfolyam, 26-48. szám)
1942-02-22 / 43. szám
m 1942. F Enn V A R 22 Magyar föídrafzóra A fakt [eleit, a hegyoldalon egy kis kunyhóban egyedül lakott „virasztó“ Zsofka néni. Óhajtó Áron Pál neje, született. Ásó Zsofka, világháborús hadiözvegy; ez volt a címe és a rangja, s meghajlott háta. 's: örökös nyilallás az oldalában és nyolcvan év terhe a vadain, amit. viselt és hordozott, mért ez volt az Llr rendelése és akaratja. Virasztó Zsofka, hadiözvegy a fenti címre, egy szép napon, pecsétes írást kapott. Azért a hegyről elindult, a dir_ lön a falu felé csoszogott. Kezében' volt egy görbe bot. egy régi bot, melyét még férje, Áron Pál faragott és markában oly sokszor hordozott, még akkor régen, ha jártak együtt itt a temető alatt vezető ösvényen, a verő- lényben. Elül ment büszkén a férje, s követte őt ünneplőbe s a szivében valami zengett, mert madár dalolt a lomb között, ám de akkor az ö lépte oly könnyű volt s á termete.. mint a fűzfavessző. Oly régen volt... Most szegény virasztó Zsofka csak csoszogott és jropogott a bottal. A múlt hiába sikított! A pecsétes irás a szatyorban, az imakönyvben. És Zsofka csak arra gondolt. Felsóhajtott az Úrhoz és kétkézre fogta az olvasóját, mert megérkezett a templom elé. Mélyen meghajolt, keresztet vetett s elmondott egy miatyáhkót. A templom mellett az iskola állott. Zsofka oda békányarodott, a tanítónál kopogtatott. ,.Isten Hozta" — iqy üdvözölték és szegény öreg Zsofka szivét ismét megsimogatta néhány emlék... A csendben Zsofka suttogott: férjem Óhajtó Áron Pál népfelkelő, elesett Ko- linanovnál. Muszkaországban. Péter fi- atm a legidősebbik, szakaszvezető és kilences húszár. ömszkban nyugszik, Ázsiában. És Sándor az infanterişti — együtt volt fogoly a tanító úrral Szibériában. japánt is jól tudom, hogy merre vágyon, s a térképen meg is mutatom, mert arrafelé jöttek haza kilencszázhuszr ban. A nagy tengeren, az óceánon, átal mentek az egyenlítőn és érintették az ötödik földrészt Ausztráliát. A lányom Kalári. akit elvett a Róbert, elment vele Délamerikába, mert akkor mi erdélyi magyarok kisebbségi sorsra jutottunk és kenyér részünkre nem. adódott. Az unokáim immár úgy beszélnek, mint a spanyolok. Küsdedem é minden reményem Máté, az erős, okos. szép fiam. aki kitanulta az iskolákat és a mesterséget, Konstan- cán volt tengerész, de onnan megszökött és amint irta, elkerült Afrikába. A levelében ilyeneket irt: Olasz lobogó alatt hajózom, de ha pattra szállók, a bázisom ott van Líbiában. Ne aggódjék jó Anyám, Édes. Én jól megvagyok, tisztölt ötöm és csókolom Magát s a tanítómat, akik. felneveltek engem s embert csináltak belőlem. És azt is irta’- szépen haladok, már első mester vagyok a hajógépnél. Úgy akarta az Llr. hogy a földrajzi megtanul jam. .Akiket szültem, magyarokat. a szél felkapta . s elsodorta, szerte vitte, a nagy világba. Amerre járlak azt nékem, megmutatta maga lelkem Tanító Itt! Mindent elmondott, mit yen ott az élét s az émbérek s helyettem irta a levelet. az Isten is áldja érte. . Most ismét itt vagyok és arra kérem c 'levélnek tartalmát mondja cl nékem! A tanító nézi az írást, s a szemüveg mögött mind szükebbre szorul a szemhéj, majd nehéz csepp gördül s leesik y. sor ok r,a. Gyengül már a szeme a tanító Urnák is — mond ja Zsofka — pedig még most is olyan, mint régen, délceg és erős., mint volt a háborúban. •—A levél Mátéról szél — mondja a tanító — Rómából küldték, a szent városból. — Oh Én jóságos Teremtőm — sóhajt fel Zsofka, — hát az én Küsdedem oda is elkerült, ahol székel Krisztus Urunk helytartója! . — Nem ott van Máté — reszket a tanító hangja. — Öt messze elvezényelték, mint hőst, a legfőbbintézkedö más helyre vezényelte. —- Hol s merre van az az ország — kérdi Zsofka néni — mondja men már s a térképen is mutassa... — Olaszul Írták és úgy hívják, hogy gloríossa terra, — Ö, ha én azt megérteném — mondja Zsofka. Hecwvéri pwskamwves Kolozsvár, Horthy-ut 66, Uj puskák, távcsőszerelések, ui csőkészitések. — Fegyverek és lőszerek • nagy választékban. Géperőre berendezett műhely. — Megérti, — szól a tanító. — Zsofka néni nézze ezt a szentképet, amelyen a nap. a hold és a csillagok egyszerre ragyognak az égen és pálmafák alatt a tigris és oroszlán között a bárányka fekszik s Mária ringatja kisdedét. No látja, milyen szép, ahogy a zöld vetés elnyúlik a végtelenbe... hát olyan szép országba jutott a fia, a Máté. Mint magyar katonához illik, becsülettel... És azt üzenik, ne aggódjék Zsofka néni. legközelebb már látni fogja, mert maguk ott egyszer találkoznak. Zsofka, felsóhajt és zokog. — Oh Istenem, de boldog vagyok, hogy deli s drága kisdedem ilyen szép országba jutott. Közel hajol a tanítóhoz. Reszkető kezét kinyújtja, s a tanító lehajtott fejét megsimogatja. —■ Bocsássa meg — mondja —az öröm adja a szót szájamba. Engedje meg nékem, hogy fiamnak nevezzem. Simogatja és megcsókolja a vállát. Magyar Isten, ki nézel fentröl a felhők mögül, lássad meg a két szegény magyart ott az iskolában és a tanítóra s a tanítványra hullassál le néhány medáliát. .. TUBÁN LAJOS TMW»----------m-riTii»« n .................. n i Partizánok nyomain... —- A in. kjr. honvéd hadi tudósító század közlése — A szovjet hadsereg* visszavonulása idején egyes erősen erdős területeken tömegesen bújtak el a visszavonuló vörös hadsereg egyes foszlányai. Szétugrasztott csoportok lappangtak hónapokon át az erdőkben, ösz- sze-össze gyülekeztek, de a tél és a nyomorúság" kihajtja őket az erdőkből s legutóbb már egyre vakmerőbben léptek fel. Itt S. környékén úgy hírlik, egészen jelentős erejű banda verődött össze, valami O rolniiké nevű tábornok vezetné őket s egyes hírek szerint még tábori ágyújuk is volna. A felderítés alapján zászlóaljunk indul ellenük. Lassan húzódunk ki R. falujából . . . Átvergődünk a község hepe-hupás főutcájának síkos lejtőjén. Szánnal talán menne valahogy a járás a. vastagodó friss havon, gyalog azonban nehéz az ut nagyon. Lépteink csúsznak, a golyószórósok sziszegő morgással cipelik a vállon fegyvereiket . . . Óvatosan, zajtalanul kell haladnunk a felderülö, szürke decemberi reggelen . . Itt fut át a mocsáron, az erdő felé egy agyonnyomorgatott dorongot. Rögös töltéséhez lapulva, ott húzódik egy géppuskánk, csöve a rejtélyesen hallgató erdőbe beleha- sitó utat lesi. Távolabb, balra is, jobbra is a rekettyés bokrainak tövében, alig észre!/iffyázat t A Da rmol h ashajtót utánozzak. Ügyeljen, mert mindé* tablettán a „DARMOL“ szónak ésT alakú bevágásnak kell lenni. Kimondottan eredeti csomagban kérje. ■ássam vehetően, ho-nvédeink lapulnak meg. Azután egy láthatatlan jelre, megindul a zászlóalj. Nemsokára erős oldalbiztositás mellett, elérjük az erdőt. A hó, a fák alatt, csikorogva roppan lépteinkre. A havat korbácsoló vad szelet felfogja a fenyők puha, tömött tülevele, de azért még igy is a sisak szellö- zőnyilásain dúdolja befelé, különös, sejtelmes dallamait. J61 rá is huzzuk a fejünkre a rohamsisakokat, s kézbekapott puskával, füleinket hegyezve, feszülő idegekkel nyomulunk előre. Néha-néha . a fák között elsuhan egy-egy táborizöld árnyék. Az oldal- biztosító járőr. Halló- és látótávolságra ha' ladunk egymástól, s nemcsak jobra-balra nézegetünk, hanem minduntalan lessük a fák koronáit is. Kedves partizán szokás a fára mászni, s onnan lepuskázni a gyanútlanul baladó katonákra. Már az erdő végefelé járunk, mikor eldördülnek az első lövések. Kiérve az erdőből, terephullámról-terep- huUámrajiyomulunk előre. Zászlóaljparancsnokunk nem törődve ötvenkét esztendejével, mindenütt legelöl velünk van. Valahol pöfögő ropogással megszólal egyik géppuskánk. A faluból itt is, ott is torkolattüzek lobbannak, s fülünk mellett fütyülő zizegés- sel sivit el a golyó. Közben hol az alvégről, hol a felvégről különös zakatoló hang csör- fen fel: a partizánok pisztolyai . . . Magasan lőnek, a lövedékek száraz gallyakat tépnek ki a magányos fáról, amelynek tövében a zászlóalj parancsnok figyeli és rádióval irá- ja a küzdő első lépcső támadását. Most hirtelen tompa, robbanó durranások hallatszanak. S utánunk fehér tejszinii füst go- molyodik fel a szürke égnek. Ég az egyik nagy ház, » partizánok főfészke. Az aknavetők jól dolgoznak ... A tűz hamarosan átcsap a szomszéd épületek tetejére is, s nemsokára lángokban áll az egész házsor. A tüztől megvadult háziállatok rémült bőgőse, nyeritése összekeveredik a lejtőn száguldó, a házak között haladó honvédetek puskáinak ropogásával. A túlsó dombon ijedten mint apró fekete, tömzsi rúdra emlékeztető alakok . . . Néha egyik-másik megáll, tüZ lobban, narancsszinnel s már is itt zizegnek körülöttünk a „küldeményeik“ . . . A menekülő partizánok. Kéményen, témyerően kezdődött a harc. Még az erdő elején találkoztunk három lassan visszafelé ballagó szekérrel. Sebesültjeinket vitték hátra a segélyhelyre. Az első kocsin, térdig pokróccal betakart, nevetőké- pü magyar honvéd markolászta puskáját a muszka kocsis mögött. Vidám beszédére el sem hittük, hogy ö az egyik sebesült. Láblövés. Úgyszintén lábszáron lőtték a második kocsi utasát is. A harmadik kocsira mo- solygóarcii honvéd került, láthatólag ez sem szenvedett nagyon a sebe miatt. Pattogva égő, ropogó faházak között nyomultunk át a falun. A láng melege sokszor belecsap az arcunkba, pillánkat perzselve. A hóié megolvadtan csobogott, kormos pernyét hordva magával. Szakadatlanul ropogtak a fegyverek, s félholtra rémitett, sunyitó falusi kuvaszok, hasuk alá kapott farokkal húzták el mellettünk Előre orz égő falubon A zászlóalj a lángoló házak között nyomul előre. Holttesteken ugrálunk át. Baloldalunkon most kezd dolgozni két gépágyunk. Kettős, hármas; egymásután eldördülő sorozatokat adnak le, a domb túlsó oldalán, a patakon túl tompa visszhangzással puffannak a becsapódások. Látjuk ahogy a találatok nyomán először füst bodorodik háromnégy ház tetejéről, aztán hatalmas vörös lángnyelvek csaptak fel, a szürke ég felé. A küzdők első lépcsője megint nekilendül. Sziszegnek, si vitának körülöttünk a partizán lövedékek ... A küzdők parancsnoka, a Botond-külsejii, zömök kis főhadnagy — néhány hónappal ezelőtt még a honvédtiszti vivóklub olimpiai keretének nagy Ígérete, magyar törbajnok halad előre az élen. Erős golyószórótfizet kaptunk. Nincs más, „fe- kftaj.“ A kis főhadnagy fektében hátra-hát- ra nézeget, s eddig könyugalmu mozdulatlan arcán megjelenik egy széles mosoly. Aztán mutat valamit a kezével . . . Intése nyomán kattogva szólal meg négy géppuskánk. Elkezd dolgozni egy nehézpuska is, szapora lövésekkel. Lefogják a szemközti dombhátat. Egy lovas iramodik ki most a faluból. A géppuskák egyike lőni kezdi, no, no, mi lesz, mégsem találták el . . . Nyújtogatjuk fektéinkben a nyakunkat, a sportember izgalmához hasonló érzéssel. „Elkapta!“ rikkantja valamelyik honvéd, s látjuk, amint apró, fekete tömeg fordul le a lóról, s a gebe lovas nélkül száguld tovább, be az erdőnek ... Most fellendül a főhadnagy keze. Felugrunk. fezökellünk. Megint levágódunk . . . Aztán újra fel! . , , Az előttünk fekvő hatalmas. szétterülő falurészen már lángolva ég egész sor ház. Jobbra tőlünk felhangzik a jobbszámyon küzdő század hajrája ... Elértük már a falut is. Lövések dörren- nek ránk. Szaporán felelgetnek vissza a honvédpuskák. Polgáriruhás alakok vágódnak el velünk szemben, szétcsapó karokkal, a kezükböj kilendül a gyilkolásra emelt géppisztoly. Hatalmas robbanás, tőlünk vagy húsz méterre . . . Tetögerendák izzón tüzes darabjai röpültek magasra az égnek. Lőszert meg robbanóanyagot halmoztak fel a padlásra Levegőbe repült az egész, házastól. Most érte el a harc a forrpontját. Fegy- verropogás mindenhol. Izzó roncsok között törünk előre. Hirtelen újabb puffanó, mély dörrenések. Az árkászraj felfedezte a kertekben a partizánok rejtett, földalatti raktárait. Egymásután robbantják fel valamennyit. Itt, ezekben a földbeásott barlangokban fehérneműtől a burgonyáig mindent felhalmoztak maguknak a partizánok. Lefedni azonban már nem tudták a nyílásokat. Arulöan tárták fél1 titkaikat, s most végez velük a — „trikettő“ — ... Száguklva rohanunk az utcákon. Látjuk egy helyen, apró domb mögött egész csomó civilruhás partizán nyúlik el, mozdulatlanul, körülöttük szétdobált orosz katonai felszerelésék. Orvul húzódtak meg itt, hogy 'támadásunkat megállítsák . . . Többszáz partizán holttest hever szanaszét. A megrémült lakósok azt mondják, hogy lehettek vagy hatszázan. ősz óta lappangtak a környéken s csak a tél bátorította őket ki az erdőkből Bosilides Koréh ária- és dalestje febr. 24.-én Mátyás Király Diákházban Jég' elővétel Ellenzéknél Valóságos lángtengerben értünk vissza a lőtérre. Az ellenfelet legyűrtük . , Századaink gyülekeznek . . . Körülveszik a negyedik század parancsnokát, kezében orosz go- lyöszöró. Egy partizáné volt, Fenyőfák közé bújva, a magasból puskázott rá á főhadnagyra. Aki pontosabban célzott — az győzött . . . Hirtelen ott terem az egészségügyi karpaszományos szakaszvezetö Kezében fényképezőgép. Rákapja a csoportra. A hon-" védek mögött óriási lánggal égő házak tüz- csóvái • • ■ Szabályozták a közellátási íe i'gvelősének hatáskörit Budapest, febr. 21. {MTI.l A közellátás- ügyi miniszter szabályozta a közellátási felügyelőségek hatáskörét és szervezetét. A rendelet értelmében minden törvényhatóságban külön közellátási felügyelő-ég működik, de a miniszter a vármegyei törvényhatóságban több felügyelőséget is felállíthat ^ vasiparban csak igazol? keresztény származás» kérésit edő kaphat árut Kolozsvár, február 21. A kolozsvári köz ellátásügyi felügyelőség nemrégiben felhi vást bocsátott ki, amelyben a vas-, fém-, zománcára, gépipari, rádió stb. cikkek el- árusitásával foglalkozó kereskedőket felszólította, hogy igazolják származásukát. Ez az igazolás az említett ipari szakmában küszöbön álló nagyarányú átrendezéssé: áll kapcsolatban. Az átállítás a vasipanba* már meg is. kezdődött és már érvényesül cm anyagellátás terén a zsidóság gazdaság, tér foglalásának Visszaszorítására irányúit széliéin. A felsorolt szakmában csak igazol ke.resztény kereskedő kaphat árut, zsidónál tekintendő személyek áruellátásban egyáltalán nem részesülhetnek. Megvizsgálják a kereskedő családtagjainak származását is és bizonyos korlátozások lépnek életbe azokkal szemben, akiknek élettársuk eHk a zsidó törvény rendelkezései alá Értesülésünk szerint a közellátásügyi miniszter nemcsak a felsorolt, hanem egyéb ipari szakmában is fokozatosan érvényesíti a zsidóság térfoglalásának csökkentését és már a papírárukat gyártó üzemeket is felszólították arra, hogy igazolják származásukat. ,,Füstiden nap“ Kolozsvárott KOLOZSVÁR, febr. 21. A Nemzeti Mániái,központ kolozsvári szervezetének női csoportja a közeljövőben Kolozsvárott „füsttelen nap" alkalmával a női csoport Kolozsvár közönségéhez fordul, hogy nemes áldozatkészséggel, lemondva aznapi dohányfogyasztásáröl, a kérdéses cigaretta-, szivar- és dohánymennyiséget mész sál harctereken küzdő honvédeink javára ajánlja fel. Kérik a közönséget, hogy fogadja szívesen a Nemzeti Munkaközpont női csoportjának igazolt megbízottait és tegye lehetővé a mozgalom sikeréti „füsttelen nap honvédetekért.** Máríonffy Károly egyetemi tanár előadást tart a közigazgatás racionalizálásáról Kolozsvár, febr. 21. Mártonffy Károly budapesti József Nádor műszaki és gazdaság- tudományi egyetemen a közigazgatási jog tanára es egyben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban az egyetemi ügyosztály főnöke, Kolozsváron február 2S-án, héttőn délután fél 7 órakor a Mátyás király Diákház nagytermében „A közigazgatás racionalizálása“ elmen előadást tart. Mártonffy Károly előadása iránt nemcsak szakkörökben, hanem a közönség széles rétegében is nagy érdeklődés nyilvánul meg. Személyéről tudni kell még azt is, hogy vezetője a belügyminisztérium racionalizálási bizottságának és ebben a minőségben utóda Magyary Zoltánnak, aki a magyar közigas- gatas racionalizálásának kormánybiztosa volt. Etekintetben tehát a legkiválóbb és leg felkészültebb szakember
