Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1942-01-04 / 3. szám
19 4 2. J A M V A U 4 Kitünően beválnak a budapesti villamoskalauznők a férfiak helyén... Olya- akik értettek a „16-os Budapest, január 3. Ma még Iiáiu. Istennek nem tartunk ott. mint a világháború statt, amikor már az első hónapokban mintegy ötezer alkalmazott vonult be katonának a budapesti villamos vesutaktól akiket tehetetlen volt megfelelő munkaerőkkel pótolni Az otthoninál udţ? felmentett férfi munkások ugyanis igen jó keresetet találtuk az egyre szaporodó hadiüzemekben, s így a villamos vasutak vezetősége kénytelen volt a bevonult férfi kalauzok helyett elsősorban nőket alkalmazni. Kétezer kalausnőt vettek fél akkor, de a villamos vasutak történetében lapozva megtudjuk, Iwgy ezeknek csak egy kis része vélt be, a többség kihullott, ment sehogy.sem tudták megszokni a szolgálati fegyelmet. A közönség részeróli is igwi sok panasz merült a kalauznők viselkedése eden. úgyhogy az elbocsajtások szinte napirenden voltak. Es a kalonzno-lipus azonban n,a már ép i úgy feledésbe merült. mint az akkori idők villamosjegye, melynek hátára a Budapest Székesfőváros közélelmezésügyi osztálya e kukorieakenyér készítésének receptjét nyomtatta ... A Besakán viilamoskalauzai közül moşi îs *amosat bebivfak honvédelmi szolgálatra, de ez távoliról sem olyan nagy mérvű, mint, 3 világháború idején. Mégis szükségessé vált is. «*e'í a női munkaerők beáUitásá. Ezeket ate. gog elméleti és gyakorlati kiképzés után hiv be a Beszkún, szolgál áttételre. Ma körülbelül négy.ötszáz kalauz nő működik a budapesti villamosokon, Valamennyién kitünően képzet- ,ek- munkájukat kifogástalanul végzik & a közönség első naptól kezdve szeretetóbe fogadta őket... Jóindulat és elpusztith&taMau kedely! Az autóforgalom általános korlátozása óta a magyar fővárosban is alaposan megszaporodott a villamos-utasok száma, nokat látunk villamoson utazni, azelőtt vajmi keveset szakaszához, vagy az átszálló jegyhez és nem egyezer volt' miniszterelnököket és akti-e minisztert őriz ellen szigorú tekintetével a kocsivezető, hogy bedobta-e szabályszerűen a tan tusét, mert rend a lelke mindennek! ..., A fővárosi napilapokban egyik tréfás rajzos «port a másik után jelenik meg a zsúfolt Villamosokról, melyeknek lépcsőin fürtökben csüngnek az utasok, persze a fürtök mellett a szüret sem hiányzik, már tudniillik a potyautasok şziirete. Bizony .az ilyen tömegíor- galom lebonyolításánál még az erélyes férfikalauznak sem könnyű a dolga és azt hinné az ember, hogy a női munkaerő ilyenkor föltétlenül csütörtököt mond. De győződjünk ,uo®b kogy vájjon igy van.e a gyakorlatban? A Nemzeti Színház előtt felsizálunk egy 6-os kocsira, melynek női kalauza van, A ko- ' «â annyira zsúfolt, hogy a várakozóknak csak felé jut fel és mér indulunk is. A kalauzaié miután indulásra csengetett erélyesen elkiáltja magát: uj felszállóktól kérem a jegyeket.-Figyeljük a közönséget. A férfiak zsebük, bmi kotorásznák, a nők karmantyújuk viljiám- zárát rántják fel, vagy kézitáskájukat kat- tintják. Gyönyörűen megy a nagy üzem. A falusiasam egészséges ahnaaren kalauznő fiatal és jókedvű. Szolgálati zubbonyának komorságát barna hajcsigáihoz illő piros angora sál élénkíti. Az egyik férfiutas arra kéri, bogy csak a következő megállónál adjon jegyet, mert eltévesztette a szakaszhatárt. A kalauznő komolyan vizsgálja szemeivel a .rendkívüli kéréssel előálló utast, tanakodik egy-két pillanatig és udvariasan 'elutasítja a kérést. — Nem lehet kérem, szabályellenes. Fel- szállhat az ellenőr és akkor ráfizetek. Az elején megtörtént velem, hogy engedtem ilyen és hasonló kéréseknek és nem egyszer fneg- .jártam. Hiába kérem, szolgálatban nem lehet a szívre hallgatni, csak az észre, szabály- szabály, ez jelenti számunkra a kenyeret, a kivételezés pedig a ráfizetést... Ugye, ezt he tetszik látni kérem? Az ntas belátja és bár láthatóan nehezére esik, de belenyugszik a 8 fillér veszteségbe. A férfimuuka nagyon kimerifj a női idegzetet A Nyugati Pályaudvaron túl már alaposan megritkulnak az utasok. Kint á folyosón sikerül négyszemközt interjúvolni a kalauznőt. Kétgyermekes anya és hadbavonu.lt férjél helyettesíti a szolgálatban. — Nagyon fárasztó a szolgálat őszintén — napi 8—10 órát dolgozom és alaposan kifáradva érek haza a szolgálatból. Bizony, a férfi-munka nagyon kimeríti a női idegzetet és nem használ a szépségnek. Tessék elhinni, én öt évet öregedtem-, pedig alig egy esztendeje, vagyok szolgálatban. Csak segítőé haza az ara inat a jó Isten, Ixddugau maradok én otthon s háztartásomban. Igaz, hogy jól jön ez a kereset, mert az uram után • is kapom a fizetést meg ón is keresek, igy aztán tudok a gyermekek mellett egy lányt tartani, meg valamivel joblwa telik koszira, ruházatra te. — Milyen a közönség * !mk kalanzakteal saemben ? — Ha az ember udvarias és készségé», iáékor, eddigi tapasztalatom szerint, «Ws ■ semmi különösebb baj as utazóközönséggel. Általában .jóindulatnak, csak nem szabad a szívélyességet sem ttúságba vinnünk, mert megtörténik, hegy ezt féhemagyarázzák ás vi*v- szaólnek vele. Tetszeti látni, ez az ur k azt akarta, hogy csak a következő áhoniásnál adjak neki .jegyet hátha ott leszáll), akkor futhatok utána. Inkább harcias legyen az ember a szolgálatban, mint, nagyon engedékeny. A tiszteletet mindenkinek megadjuk, de azt mii te elvárjuk. A: előbb például egy férfi le. tette a pudra a jegy arát, de én addig nem adtam oda a jegyet, amiig fel nem vette és a kezembe nem, ad1 a. Igen sokszor előfordul, hogy az utasok. 1naguk kérik a jegyei, hogy meg ne büntessen az ellenőr, ha nem tudom pontosan számon tarta ni az u.j felszállókat. Ez megtörténik uuoatanábap a zanfíáteág miatt. Ha nagy * tülekedés, bizony sok te ideges utas, de hála Istennek sohasem fagynak ki a kedélyes, viccelődő emberek semt u budapesti villamosokról és igy » legnagyobb lömegforgálmat is általános derültség mellett bonyolítjuk le solcszor ... A Deszkáit. Akácía-tricai központjában Stz illetékei- felettesnél is érdeklődtünk a női kalauzok teljesítményei felöl. Megtudjuk, hogy a mostam kalauznők többsége sokkal értékesebb emberanyag, min a világháborús. Többnyire a hadbavonult Besrkáit alkalmazottak, tűzoltók, fővárosi altisztrf- MÁV alkalmazottak hozzátartoKÓit veszik fel. Az ilyet' családokból kikerüli nők a szolgálati fegyelem iránti érzéket sutí*. magúi, kai hozzák. És er. a legfontosabb alap. Fontosabb, until o végzettség. A jelentkezőket egyébként igen szigorúan rostálják. Komoly.pszkhotecli- mkai vizsgálaton mamele kérésziül. Előfordul, hogy száz közül, csak tiz mutatkozik alkalmasnak a vizsgálat, alapján. Nem csoda tehát, hogy a mai kalauznők hasonlíthatatlanul jobban megállják a. helyüket, mint a világháborús idők kalauznői jDe a közönség is sokat javult a világháborús idők óta. Sokkal több szociális érzést tanúsítanak, jobban megbecsülik a dolgozó ember'. Ez nagyon te jellemző kortünet manapság. Végül azt is eláruljuk, hogy „illetékes felettes“ nyilatkozata szerint, a női kalauz „olykor“ többe-1, tud. mint hites élet- és pályatársa, amiből' néhanapján paaázs családi perpatvar is támad. Ment- sohasem vezetett jóra, ha-az asszony többet akart tudni, mint a teremtés koronája: a férfi .. . CrAAL OLGA Megszokott látvány a budapesti villamosban: kalauznők a el vétel) ÍTIdlvjás Király Diákhoz Károlyi 19*i2. Január 5e zongoraestje Gyula rnüsorön: Beethowen, Chopin, Schumann, íriszt, ueg^ek elővételben az EbbEfiZEK KOHYVESBCbT3ÄBAR rndlAjds király-tér 9. Telefon 11—99. Álom és valósáéi tana. Mpf-ţ «iar nem te todofe elaludni. !>e maga míf álmodott? — Felafaasztettain magam- *—reunvdoor,- Felakasztottam magam az ablakfájára, mi-ut ahogyan a rendőri jéleutéaekben olvasom szinte naponként. Azzal a spárgával akasztottam fel magam, amit maga felvett az utcáról. Mondtam ón. hogy ne hozza haza, mert csak baj lesz belőle. De maga mindig gyűjt. Most aztán itt vau. Felakasztottam magam véle. Hatott vagyok. Juj, hogy fázom... Mi. i»ek hozta haza azt a ronda spárgát?... — Ne használja azt a szót, hogy ronda. Csúnya szó. Ne féljen, nincs semmi baj. Nem akasztotta fel magát. Htezen itt van az ágyban. Dehogy akasztotta fel maga;. Hogy mikel beszél itt össze-vissza. — Itt: vagyok, de fel te akasztottam megám. Aki itt van az ágyban, az már nem én vagyak. Az más. Én magam felakasztottam s meg is haltam. Az más,'aki itt van most, az ágyban. Csúf álam volt. Most mái nem lehet többé atndni— Dehogy neun. Aludjék. Jó?.., —- Megpróbálom.... t heggel karán teáboz altunk. Yaj nélkül. Mert vaj valóban nem volt. Már előtte való reggel elfogyott. - ■• — Mégte esaik jó volna egy kis vaj — mondom. — Anélkül a tea csak lötty. Barna léi. De vajjal mindjárt más ize van. Nem szerezne valahol f -. Hol saarezssek, amikor <te<.zfcYeszlem a kereskedősegéderamei? A fűszeressel?... Az most, nem ácf — Hogy, hogy összeveszett? Nekem nem 1* mondta. Miért titkolta el? •— Hát hogyne mondtam voii-na? Aa éjjel elmondtam. Már nem emlékszik? —■ Csakugyan emlékszem valamire... Igen. De arra is emlékszem, hogy én az éjjel ál. na.m ban felkötöttem magam. Oda kötöttem fel magam az abftakfára s most mégis kt vagyok. Látja?... Hz is álom volt,‘mint- a magáé?... Na, próbálja meg, szivem, egy ki? vajat szerezni. — Megpróbálom, de az nem. fog adui. Nem fog engem kiszolgálni Engem meg nem .•salt meg soha az álmom. De azért tegyük viasza a teát a mdlegre, amíg lemegyek a £ü- Rzerüzletbe... — Látja, igazam volt — mondja Er/sóbe*. lihegve, amikor feliér a második emeletre. — Nem akart a segédem vajjal kiszolgálni. Azt mondta, nincs,... — Hát akkor hozza vissza a teát. Meg ist- szűk vaj nélkül. — Dehogyis isszuk vaj nélkül} — De ha nincsen vaj. — De van. Tudja, hogy voftt... Sokan voltak az üzletben s ő széles mosollyal otthagyott minden vásárlót s hozzám jött. A segéd. Még világított te a mosolygás az arcán. Kérek tiz deka vajat is — mondom neki. — Ma nines vaj — mondja ő. — Nines egy mogyorónyi se... — Lajos, tudja, hogy én megálmodtam est a jelenetet az éjjel? Egész tisztán mrgálmod. tara. Még tanút is «hozhatok, ha érdekli 6 art te megálmodtam, hogy én magával csúnyán összezördültem... — Jaj, kezicesókolom, — mondja ő lelkendezve, — köszönöm, hogy vélem tecoet álmodni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm- — s tovább lelkendezett... És a végén tiz deka vajat is belopott a szatyromba. Itt vsai, ni! De milyen vaj.... bíró János Olyan szépen szállingózott a hó, hogy vissza se tehetett feküdni Nézni, bámulni kellett, mint kicsikoromban a legnagyobb csodát, a hópelyhet. Mert mindig annak tartottam. A legnagyobb csodának. Mi mindent lehetett abból formálni... Hólabdát, hóembert és amikor már tudtam a betűket, beleírhattam a kicsi Lenka nevét is, akit én akkor halálosan szerettem .. Ezeken a régi dolgokon s önlékeken babrálva lelkemben, az éjszaka az ablakba álltam és bámultam a hulló hópelyheket. A villany is világított, meg a hulló hó is s igy tisztán látszott minden. Ha nem hullott volna olyan sűrűn, akkor meg te lehetett volna számolni: egy, kettő, három s igy tovább, amig bele vétettem volna a számolásba... — Te miért nem alszol? — szól rám Er. zsebet. — Csúfat álmodtam s már nem tudok többet aludni —• mondtam, — Most itt fogok állani áruig megvirrad. Most nem tehet többé nekem lefeküdni. Félek... — Ne kölykösködjék, hanem feküdjék le. Mit beszel olyan különösen, ronnt aki csakugyan fél Mint egy gyámoltalan kisgyerek. Nem szokom meg már soha magát. Bánom te, hogy magához mentem férjhez. Mit kezdjen az ember egy ilyun félénk férjjel?..» Ma nehéz az étet, fiacskám. Ma nehéz. Harc. Hogyan akar maga harcolni, ha az álmától is fél ? Na. egykettő, lefeküdni!.., Yisszafeküdtem hát ágyamba. És egyszer haliam, hegy Erzsébet nagyot, de nagyot sóhajt. Mélyet. — Talán maga is csúfot álmodott? — kérdeztem, — vagy miért nem alszik? — Igen, én borzasztót álmodtam. Azt hiszem, ma nem lesz vaj ... — Vaj? —- Az. Az. Vaj nem lesz. Álmomban öez- szezördültem a segéddel. Azzal, aki mindig adott öt-tiz deka vajat. De ma nem lesz vaj. Érzem. Csúnyán összeszidtam. Mind nézeti, amikor bementem az üzletbe s azt nem lehatott szénáikul kibírni. Mit néz engem egy kereskedősegéd ? Nem'igaz? — De igen, igaz. — Jó. jó, de én most bánom, hogy óssze- szidtam. Elvégre mégis jó volt a teájához egy kis vaj reggelenként..., Tudja, hogy tejet már két hete nem lehet kapni. Azért kell teát reggeliznünk s vajjal nem is olyan ross®. Most aztán vége a vajnak. Ezért bánom, hogy összezördültem azzal a kereskedősegéddel. — Ugyan, várjon reggelig s majd meglátja. Mátka mégis lesz.- — Nem, érzem, hogy, nem ieaz. MegáteiodBotár Bé'a: Két vers BÁNAT Dobol a szivem és dadog a szám — Nézzél az égre, ne nézzél reámu Nézzél az égre, nézzél a földre, Hulló levélre, fntó felhőkre — Fürkésszen szemed messzi csillagot, — Mert én csak szomjú s piszkos hús vagyok. HALOTT LEÁNYRÓL A hamész hold alatt, amerre elhaladt, fényesebb lett az út — Merengő csillagok tártak föléje nagy kapút. Mint könnyű fuvatam: elszáll a sóhajom, s egyszer nyomára lel — A földi partokon, e sóhaj — fonalon • úgysem botolt még eh.. JÓ ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK
