Keleti Ujság, 1942. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1942-01-04 / 3. szám

19 4 2. J A M V A U 4 Kitünően beválnak a budapesti villamoskalauznők a férfiak helyén... Olya- akik értettek a „16-os Budapest, január 3. Ma még Iiáiu. Is­tennek nem tartunk ott. mint a világháború statt, amikor már az első hónapokban mint­egy ötezer alkalmazott vonult be katonának a budapesti villamos vesutaktól akiket tehe­tetlen volt megfelelő munkaerőkkel pótolni Az otthoninál udţ? felmentett férfi munkások ugyanis igen jó keresetet találtuk az egyre szaporodó hadiüzemekben, s így a villamos vasutak vezetősége kénytelen volt a bevonult férfi kalauzok helyett elsősorban nőket alkal­mazni. Kétezer kalausnőt vettek fél akkor, de a villamos vasutak történetében lapozva megtudjuk, Iwgy ezeknek csak egy kis része vélt be, a többség kihullott, ment sehogy.sem tudták megszokni a szolgálati fegyelmet. A közönség részeróli is igwi sok panasz merült a kalauznők viselkedése eden. úgyhogy az elbocsajtások szinte napirenden voltak. Es a kalonzno-lipus azonban n,a már ép i úgy feledésbe merült. mint az akkori idők villamosjegye, melynek hátára a Budapest Székesfőváros közélelmezésügyi osztálya e kukorieakenyér készítésének receptjét nyom­tatta ... A Besakán viilamoskalauzai közül moşi îs *amosat bebivfak honvédelmi szolgálatra, de ez távoliról sem olyan nagy mérvű, mint, 3 vi­lágháború idején. Mégis szükségessé vált is. «*e'í a női munkaerők beáUitásá. Ezeket ate. gog elméleti és gyakorlati kiképzés után hiv be a Beszkún, szolgál áttételre. Ma körülbelül négy.ötszáz kalauz nő működik a budapesti villamosokon, Valamennyién kitünően képzet- ,ek- munkájukat kifogástalanul végzik & a közönség első naptól kezdve szeretetóbe fo­gadta őket... Jóindulat és elpusztith&taMau kedely! Az autóforgalom általános korlátozása óta a magyar fővárosban is alaposan megszapo­rodott a villamos-utasok száma, nokat látunk villamoson utazni, azelőtt vajmi keveset szakaszához, vagy az átszálló jegyhez és nem egyezer volt' miniszterelnököket és akti-e minisztert őriz ellen szigorú tekintetével a kocsivezető, hogy bedobta-e szabályszerűen a tan tusét, mert rend a lelke mindennek! ..., A fővárosi napilapokban egyik tréfás raj­zos «port a másik után jelenik meg a zsúfolt Villamosokról, melyeknek lépcsőin fürtökben csüngnek az utasok, persze a fürtök mellett a szüret sem hiányzik, már tudniillik a po­tyautasok şziirete. Bizony .az ilyen tömegíor- galom lebonyolításánál még az erélyes férfi­kalauznak sem könnyű a dolga és azt hinné az ember, hogy a női munkaerő ilyenkor föl­tétlenül csütörtököt mond. De győződjünk ,uo®b kogy vájjon igy van.e a gyakorlatban? A Nemzeti Színház előtt felsizálunk egy 6-os kocsira, melynek női kalauza van, A ko- ' «â annyira zsúfolt, hogy a várakozóknak csak felé jut fel és mér indulunk is. A ka­lauzaié miután indulásra csengetett erélyesen elkiáltja magát: uj felszállóktól kérem a je­gyeket.-Figyeljük a közönséget. A férfiak zsebük, bmi kotorásznák, a nők karmantyújuk viljiám- zárát rántják fel, vagy kézitáskájukat kat- tintják. Gyönyörűen megy a nagy üzem. A falusiasam egészséges ahnaaren kalauznő fia­tal és jókedvű. Szolgálati zubbonyának ko­morságát barna hajcsigáihoz illő piros angora sál élénkíti. Az egyik férfiutas arra kéri, bogy csak a következő megállónál adjon je­gyet, mert eltévesztette a szakaszhatárt. A kalauznő komolyan vizsgálja szemeivel a .rendkívüli kéréssel előálló utast, tanakodik egy-két pillanatig és udvariasan 'elutasítja a kérést. — Nem lehet kérem, szabályellenes. Fel- szállhat az ellenőr és akkor ráfizetek. Az ele­jén megtörtént velem, hogy engedtem ilyen és hasonló kéréseknek és nem egyszer fneg- .jártam. Hiába kérem, szolgálatban nem lehet a szívre hallgatni, csak az észre, szabály- szabály, ez jelenti számunkra a kenyeret, a kivételezés pedig a ráfizetést... Ugye, ezt he tetszik látni kérem? Az ntas belátja és bár láthatóan nehezére esik, de belenyugszik a 8 fillér veszteségbe. A férfimuuka nagyon kimerifj a női idegzetet A Nyugati Pályaudvaron túl már alaposan megritkulnak az utasok. Kint á folyosón si­kerül négyszemközt interjúvolni a kalauznőt. Kétgyermekes anya és hadbavonu.lt férjél he­lyettesíti a szolgálatban. — Nagyon fárasztó a szolgálat őszintén — napi 8—10 órát dolgozom és ala­posan kifáradva érek haza a szolgálatból. Bizony, a férfi-munka nagyon kimeríti a női idegzetet és nem használ a szépségnek. Tes­sék elhinni, én öt évet öregedtem-, pedig alig egy esztendeje, vagyok szolgálatban. Csak se­gítőé haza az ara inat a jó Isten, Ixddugau maradok én otthon s háztartásomban. Igaz, hogy jól jön ez a kereset, mert az uram után • is kapom a fizetést meg ón is keresek, igy aztán tudok a gyermekek mellett egy lányt tartani, meg valamivel joblwa telik koszira, ruházatra te. — Milyen a közönség * !mk kalanzakteal saemben ? — Ha az ember udvarias és készségé», iáé­kor, eddigi tapasztalatom szerint, «Ws ■ sem­mi különösebb baj as utazóközönséggel. Álta­lában .jóindulatnak, csak nem szabad a szí­vélyességet sem ttúságba vinnünk, mert meg­történik, hegy ezt féhemagyarázzák ás vi*v- szaólnek vele. Tetszeti látni, ez az ur k azt akarta, hogy csak a következő áhoniásnál ad­jak neki .jegyet hátha ott leszáll), akkor fut­hatok utána. Inkább harcias legyen az ember a szolgálatban, mint, nagyon engedékeny. A tiszteletet mindenkinek megadjuk, de azt mii te elvárjuk. A: előbb például egy férfi le. tette a pudra a jegy arát, de én addig nem adtam oda a jegyet, amiig fel nem vette és a kezembe nem, ad1 a. Igen sokszor előfordul, hogy az utasok. 1naguk kérik a jegyei, hogy meg ne büntessen az ellenőr, ha nem tudom pontosan számon tarta ni az u.j felszállókat. Ez megtörténik uuoatanábap a zanfíáteág miatt. Ha nagy * tülekedés, bizony sok te ideges utas, de hála Istennek sohasem fagy­nak ki a kedélyes, viccelődő emberek semt u budapesti villamosokról és igy » legnagyobb lömegforgálmat is általános derültség mellett bonyolítjuk le solcszor ... A Deszkáit. Akácía-tricai központjában Stz illetékei- felettesnél is érdeklődtünk a női kalauzok teljesítményei felöl. Megtudjuk, hogy a mostam kalauznők többsége sokkal értékesebb emberanyag, min a világháborús. Többnyire a hadbavonult Besrkáit alkalma­zottak, tűzoltók, fővárosi altisztrf- MÁV al­kalmazottak hozzátartoKÓit veszik fel. Az ilyet' családokból kikerüli nők a szolgálati fegyelem iránti érzéket sutí*. magúi, kai hoz­zák. És er. a legfontosabb alap. Fontosabb, until o végzettség. A jelentkezőket egyébként igen szigorúan rostálják. Komoly.pszkhotecli- mkai vizsgálaton mamele kérésziül. Előfor­dul, hogy száz közül, csak tiz mutatkozik al­kalmasnak a vizsgálat, alapján. Nem csoda tehát, hogy a mai kalauznők hasonlíthatatla­nul jobban megállják a. helyüket, mint a vi­lágháborús idők kalauznői jDe a közönség is sokat javult a világháborús idők óta. Sokkal több szociális érzést tanúsítanak, jobban megbecsülik a dolgozó ember'. Ez nagyon te jellemző kortünet manapság. Végül azt is eláruljuk, hogy „illetékes fe­lettes“ nyilatkozata szerint, a női kalauz „olykor“ többe-1, tud. mint hites élet- és pá­lyatársa, amiből' néhanapján paaázs családi perpatvar is támad. Ment- sohasem vezetett jóra, ha-az asszony többet akart tudni, mint a teremtés koronája: a férfi .. . CrAAL OLGA Megszokott látvány a budapesti villamosban: kalauznők a el vétel) ÍTIdlvjás Király Diákhoz Károlyi 19*i2. Január 5e zongoraestje Gyula rnüsorön: Beethowen, Chopin, Schumann, íriszt, ueg^ek elővételben az EbbEfiZEK KOHYVESBCbT3ÄBAR rndlAjds király-tér 9. Telefon 11—99. Álom és valósáéi tana. Mpf-ţ «iar nem te todofe elaludni. !>e maga míf álmodott? — Felafaasztettain magam- *—reunvdoor,- Felakasztottam magam az ablakfájára, mi-ut ahogyan a rendőri jéleutéaekben olvasom szinte naponként. Azzal a spárgával akasz­tottam fel magam, amit maga felvett az ut­cáról. Mondtam ón. hogy ne hozza haza, mert csak baj lesz belőle. De maga mindig gyűjt. Most aztán itt vau. Felakasztottam magam véle. Hatott vagyok. Juj, hogy fázom... Mi. i»ek hozta haza azt a ronda spárgát?... — Ne használja azt a szót, hogy ronda. Csúnya szó. Ne féljen, nincs semmi baj. Nem akasztotta fel magát. Htezen itt van az ágyban. Dehogy akasztotta fel maga;. Hogy mikel beszél itt össze-vissza. — Itt: vagyok, de fel te akasztottam me­gám. Aki itt van az ágyban, az már nem én vagyak. Az más. Én magam felakasztottam s meg is haltam. Az más,'aki itt van most, az ágyban. Csúf álam volt. Most mái nem lehet többé atndni­— Dehogy neun. Aludjék. Jó?.., —- Megpróbálom.... t heggel karán teáboz altunk. Yaj nélkül. Mert vaj valóban nem volt. Már előtte való reggel elfogyott. - ■• — Mégte esaik jó volna egy kis vaj — mondom. — Anélkül a tea csak lötty. Barna léi. De vajjal mindjárt más ize van. Nem szerezne valahol f -. Hol saarezssek, amikor <te<.zfcYeszlem a kereskedősegéderamei? A fűszeressel?... Az most, nem ácf — Hogy, hogy összeveszett? Nekem nem 1* mondta. Miért titkolta el? •— Hát hogyne mondtam voii-na? Aa éjjel elmondtam. Már nem emlékszik? —■ Csakugyan emlékszem valamire... Igen. De arra is emlékszem, hogy én az éjjel ál. na.m ban felkötöttem magam. Oda kötöttem fel magam az abftakfára s most mégis kt vagyok. Látja?... Hz is álom volt,‘mint- a magáé?... Na, próbálja meg, szivem, egy ki? vajat szerezni. — Megpróbálom, de az nem. fog adui. Nem fog engem kiszolgálni Engem meg nem .•salt meg soha az álmom. De azért tegyük viasza a teát a mdlegre, amíg lemegyek a £ü- Rzerüzletbe... — Látja, igazam volt — mondja Er/sóbe*. lihegve, amikor feliér a második emeletre. — Nem akart a segédem vajjal kiszolgálni. Azt mondta, nincs,... — Hát akkor hozza vissza a teát. Meg ist- szűk vaj nélkül. — Dehogyis isszuk vaj nélkül} — De ha nincsen vaj. — De van. Tudja, hogy voftt... Sokan voltak az üzletben s ő széles mosollyal ottha­gyott minden vásárlót s hozzám jött. A se­géd. Még világított te a mosolygás az arcán. Kérek tiz deka vajat is — mondom neki. — Ma nines vaj — mondja ő. — Nines egy mogyorónyi se... — Lajos, tudja, hogy én megálmodtam est a jelenetet az éjjel? Egész tisztán mrgálmod. tara. Még tanút is «hozhatok, ha érdekli 6 art te megálmodtam, hogy én magával csú­nyán összezördültem... — Jaj, kezicesókolom, — mondja ő lelken­dezve, — köszönöm, hogy vélem tecoet álmod­ni. Köszönöm, köszönöm, köszönöm- — s to­vább lelkendezett... És a végén tiz deka va­jat is belopott a szatyromba. Itt vsai, ni! De milyen vaj.... bíró János Olyan szépen szállingózott a hó, hogy vissza se tehetett feküdni Nézni, bámulni kellett, mint kicsikoromban a legnagyobb csodát, a hópelyhet. Mert mindig annak tar­tottam. A legnagyobb csodának. Mi mindent lehetett abból formálni... Hólabdát, hóembert és amikor már tudtam a betűket, beleírhat­tam a kicsi Lenka nevét is, akit én akkor ha­lálosan szerettem .. Ezeken a régi dolgokon s önlékeken bab­rálva lelkemben, az éjszaka az ablakba álltam és bámultam a hulló hópelyheket. A villany is világított, meg a hulló hó is s igy tisztán látszott minden. Ha nem hullott volna olyan sűrűn, akkor meg te lehetett volna számolni: egy, kettő, három s igy tovább, amig bele vétettem volna a számolásba... — Te miért nem alszol? — szól rám Er. zsebet. — Csúfat álmodtam s már nem tudok töb­bet aludni —• mondtam, — Most itt fogok állani áruig megvirrad. Most nem tehet többé nekem lefeküdni. Félek... — Ne kölykösködjék, hanem feküdjék le. Mit beszel olyan különösen, ronnt aki csak­ugyan fél Mint egy gyámoltalan kisgyerek. Nem szokom meg már soha magát. Bánom te, hogy magához mentem férjhez. Mit kezdjen az ember egy ilyun félénk férjjel?..» Ma nehéz az étet, fiacskám. Ma nehéz. Harc. Hogyan akar maga harcolni, ha az álmától is fél ? Na. egykettő, lefeküdni!.., Yisszafeküdtem hát ágyamba. És egyszer haliam, hegy Erzsébet nagyot, de nagyot sóhajt. Mélyet. — Talán maga is csúfot álmodott? — kér­deztem, — vagy miért nem alszik? — Igen, én borzasztót álmodtam. Azt hi­szem, ma nem lesz vaj ... — Vaj? —- Az. Az. Vaj nem lesz. Álmomban öez- szezördültem a segéddel. Azzal, aki mindig adott öt-tiz deka vajat. De ma nem lesz vaj. Érzem. Csúnyán összeszidtam. Mind nézeti, amikor bementem az üzletbe s azt nem leha­tott szénáikul kibírni. Mit néz engem egy ke­reskedősegéd ? Nem'igaz? — De igen, igaz. — Jó. jó, de én most bánom, hogy óssze- szidtam. Elvégre mégis jó volt a teájához egy kis vaj reggelenként..., Tudja, hogy tejet már két hete nem lehet kapni. Azért kell teát reggeliznünk s vajjal nem is olyan ross®. Most aztán vége a vajnak. Ezért bánom, hogy összezördültem azzal a kereskedősegéddel. — Ugyan, várjon reggelig s majd meglátja. Mátka mégis lesz.- — Nem, érzem, hogy, nem ieaz. Megáteiod­Botár Bé'a: Két vers BÁNAT Dobol a szivem és dadog a szám — Nézzél az égre, ne nézzél reámu Nézzél az égre, nézzél a földre, Hulló levélre, fntó felhőkre — Fürkésszen szemed messzi csillagot, — Mert én csak szomjú s piszkos hús vagyok. HALOTT LEÁNYRÓL A hamész hold alatt, amerre elhaladt, fényesebb lett az út — Merengő csillagok tártak föléje nagy kapút. Mint könnyű fuvatam: elszáll a sóhajom, s egyszer nyomára lel — A földi partokon, e sóhaj — fonalon • úgysem botolt még eh.. JÓ ABU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
Thumbnails
Contents