Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-24 / 293. szám

1941. K.sm ÁCSOM V Huszonbal muaţlYar lány készül a magyar jövőre Látogatás a kolozsvári Társadalomtudományi Szakiskola Rákóczi-uti otthonában „Ha a jólét asztalánál mind egyformán foglal helyet, Ha a tudás napvilága ragyog minden ház ablakán...“ (Széchenyi) Autóbuszon, — ha kevés szerencséje van az embernek — négy ven-negyvenöt perc, az „apostolok lován“ eieiiben húsz perc is eieg a Főtértől a Rákóeri-ut 39. számú házig. Amikor a mohalepte, szürke, rozoga rá­csoskapun benyitunk, letakart rózsatőkkel szegélyezett, téli álmát alvó családi kertecske békés csendje vesz körül. Szemben a Gyalui- 1 tavasok szűzi fehérsége csillog a derűs de­cemberi ég kékje alatt... Tudományos főiskola ilyen idillikus környe­zetben? Romantikusan ósdi rácsoskapu és tetőterraszos, vasbeton, márvány^ üveg-palo ta? Csupa meglepetés, csupa ellentét, de egyben nagyszerű jelkép is. Az ősi magyar Erdély szelleme ölelkezik itt a nemzet fenn­maradását biztositó haladás szellemével, hogy frigyükből megszülessék az uj magyar életbe zökkenő nélkül beilleszkedni tudó egészséges, szociális uj magyar Erdély. A második emeleti tágas tanteremben hu­szonhat fiatal leány hajol a padok fölé. El­mélyült buzgalommal tanulnak jegyzeteikből. Kollokviumra készülnek, kettő már szeren­csésen a hátuk mögött van, ez a harmadik és aztán karácsonyi vakáció. Szétrepühiek a szél rózsa minden irányába: Budapest, Kassa, Miskolc, Dós, Csíkszereda, Udvarhely.... Arad! A Társadalomtudományi Szakiskola hallga­tói közül tizenkilenc,en bent laknak az iskola épületében. A hét helyben lakó hallgatónő csak az órákra jár be. A bentlakás azonban nemcsak a szokásos internátusi életet jelenti, hanem inkább munkatáborszerü közösségi éle' szigorúan meg-^a.bott napirendjét. Az iskola hallgatói maguk takarítanak és nemcsak a szellemi, de a fizikai munka terén is lázas, nemes versengés folyik. Különösen a szom­bati nagytakarítások alkalmával igyekeznek megszerezni a babért a tükrösre kefélt par­kettek, a ragyogó kilincsekkel és a homályta- lan ablaküvegekkel... Mert igazi szociális munkás csak az lehet, aki maga is jól és örömmel, végzi el a legegyszerűbb fizikai munkát is. Az egyik vidéki orvos leánya be­vall ia, hogy itt tanult meg dolgozni, mert otthon még soha nem fogott, kezébe padló­törlő rongyot! A HIVATÁSTUDAT KRÓNIKÁJÁBÓL A piros keresztöltés es, háziszőttes kötésű vastag könyvben lapozunk. „Krónika“, ezt a elmet viseli fedőlapján. Az iskola történeté­nek minden mozzanata meg van örökítve eb­ben a könyvben. Hivatalos okmányok, leve­lek, fényképek. Az örökké küzdő, előre és felfelé törő hittel teli, derülátó erdélyi ma­gyar lelkiségnek hü tükörképe ez a „Kró­nika“. — 1939 október, — olvassuk. — Májusban a testvérek újból tartottak előadásokat a kö­zépiskolák leányai előtt a Szociális Iskolá­ról. A levelezés is megindult. Tehetséges, lelkes fiatal leányok jönnének, dolgozni sze­retnének népünkért, de — legtöbbjüknek limes anyagi lehetősége arra. hogy a tanulás idejének költségeit fedezze. A Társaság mé­gis elhatározta, hogy november 1-én megnyit ja- a Szociális Iskolát és egyben vállalja két növendéknek tani,Itatási költségeit. A temes­vári szervezet is üzeni, hogy küldenek egy növendékei saját költségükön. A kolozsvári Katolikus Nószövetség közgyűlése is kimond­ja, hogy vállalja .egy növendék taníttatását. Gróf Bethlen Györgyné is küld saját költsé­gére egy hallgatót. Seat más—noayváradi püspökségtől ugyanezt a hirt kapjuk, A bu­karesti testvérek kisebb-naanabb adományo­kat gyűjtenek az induló iskolának,... Lám. a „kn'áka" megint csodát müveit! — 1939. október 24. ..Áron piVsnök“ jóvá ha"vá=a Gyula fehérvárról keltezve. 1939 november 3. Tnczédy-Joksman Ödön lovele, melyben jelzi, hogy az. iskolát rövicb sen meglátogatja. 1939 november 3. Veress Marianne szociá­lis testvér főnöknő megnyitó beszédéből: „...A hallgatók számára ez az év necsalc ta­nulás és leckefelmondás légiién, hanem elő­készület, a hivatásra. A hivatástudat naggilá teszi az egyes embert, iiagguá tud lenni né­peket amint ma Németország és Olaszország példája mutatja. Ezért kell hivatástudatot adn unk ifjúságunknak! Tovább böngészünk a „Krónikában“: — 1940 évi második iskolai évi to borzó. A Keleti Újság külön lenyomata: „Szociális pályák nyílnak erdélyi diplomás leányoknak. Jöjjetek hazaszerető fiatal leányok, építsük a szebb jövőt!“ Megérkezik egy nagyváradi magyar leány felvételt kérő levele. Kérését így ok .Íja meg: „Szociális munkás azért szeretnék lenni, mert segíteni szeretnék sok-sok magyar testvére­men. akiket társadalmunk csak „külvárosi proletár“ néven emleget. Szeretnék segíteni különösen ezeknek a kivetetteknek gyerme­keim, akik szinte az utcán nőnek fel, magukba szíva annak miazmás erkölcsét. Ezekért sze­relnék szociális munkás lenni! A NYOMOR NEM JÓTÉKONYSÁGI KÉRDÉS vezetők sürgetik legjobban. — Ahogy egészségügyi téren egyre vilá­gosabban látjuk, hogy falvaink, népi közös­ségünk fennmaradásának biztos tényezői a bába, a védőnő és az orvos, ugyanígy népi közösségünk egészséges színvonalon való élete azon múlik, hogy a megfelelő anyagi eszkö­zök mellett lesznek-e irányító munkások, akik meglátják a lehetőségeket, a segíteni tudás módjait! A szociális bajok erkölcsi, fizikai, gazdasági von atkozá-okból összetevődő pro­blémája alapos ismeretet kivan, tehát szük­ség van az egész kérdést felölelő kiképzésre, — Milyen előképzettségeket kívánnak meg a jelentkezőktől? — Érettségit, vagy tanítónői oklevelet. — És ha megszerzik a diplomát, milyen elhelyezkedési lehetőség nyilik számukra? — A végzett leányokat az állam nyomban kinevezi szociális gondozónőnek városba, vagy falura. Szim Lidia szociális testvér tájékoztat a 14 hónapos iskola tantervéről és a végzett nö­vendékek elhelyezkedéséről. — Ma már minden állam számol a hivatá­sos szociális munkások nemzetmentő tevé­kenységével, — mondja — mert tudja, hogy a szociális nyomor nem jótékonysági kérdés, hanem súlyos államprobléma. Az évekkel ez­előtt női szervezetek által megindított és rendszeresített szociális képzést ma az állum­— Úgy hallottuk, hogy a magyar állam ösztöndijat ad az erre érdemes hallgatóknak? — Sajnos, eddig a legnagyobb nehézség az volt, hogy éppen a szellemileg legértéke­sebb és a szociális munka utáni vággyal telí­tett leányok anyagiak hijján nem iratkozhat­tak be. Az idén azonban már több hallgató számára helyezett “kilátásba havi 100 pengő ösztöndíjat a magyar állam. Ez az összfg fe dezi a bennlakód és tanulmányi költségeket... Két kedves mozzanat a Társadalomtudományi Szakiskola életéből. Balról: A növendé­kek népi énekeket tanulnak, hogy majd falun — ha oda kerülnek — együtt nótázhassa- nak a falusiakkal. Jobbról: A növendékek minden házimunkát végeznek. Fotóriporte­rünk épp a nagytakarítás pillanatban örökített, meg három mosolygó növendéket. (Dr. Éjsz&ky Ödön felvételei.) Ax élet könyörtelen iskolája A Társadalomtudományi szakiskola hallga­tóinak egy része most érkezett haza a dél­előtti környezet-tanulmányról. Gyalog járták meg a „Kétvizközt“, a „Kerekdombot“ és a többi messzeeső nyomor-negyedet. Cipőiken, hócsizmájukon olyan vastagon van a sár, hogy kénytelenek lehúzni már az ajtó előtt, hogy a ragyogóan tiszta folyosót, lépcsőket be ne piszkitsák. — A legnagyobb életiskola és tapasztalat, magyarázzák érdeklődésünkre — a környe­zet-tanulmány. Az élményekről köteteket tudnának már is Írni. A szociális bajok min­val és bal kezével mosott a kisfiára. 15 pengő havi segélyt kap... Tovább nem tudja folytatni a vidám piros arcú székely leány, csalt könnyei hullnak szü­net nélkül ncfelejts színű szemeiből... ÍíPÜL A SZOCIÁLIS MAGY’AR JÖVÖ Annikor élményekkel megrakodva távozom, eszembe jut az egyik — zengzetes magyar nevet viselő — budapesti napilap nemrég megjelent cikke a magyár középosztály leá­nyairól. A cikkiró többek között ezeket álla­pítja meg: den oldalát feltárja előttük egy-egy ilyen kör- nyezettanulmányi délelőtt... Egy tizenkilenc esztendős marosvásárhelyi székely leány, miközben hóesizmáját húzogat­ja, elmesélj, liooy eddigi munkája folyamán a mai környezettanulmánya volt a legmeg­rázóbb. Egy világháborús hadirokkant család­ját látogatta meg. Az anya pár év előtt balt meg. A félkezü hadirokkant apa jobb lábá­„Á bálok festett világa ma már — külö­nösen vidéken — az egyetlen alkalom ebben a felfordult világban, ahol a magyar közép- osztály még fel-felcsillanhat valami messzi társadalmi presztizsfényesség felé. A bálok színes, rövid élete az egyetlen lehetőség, ahol a középosztály maga lehet, abszolúte egyma­ga, önmaga között.... De mert ez a világ ilyen külön világ, azért kár is népnevelői és nép­BÚTORSZÖVET telefon : 37-03. SZŐNYEG FÜGGÖNY KÁRPITOSKELLÉK TAPITEX R. T. Zsák Zs'neflf Kolozsvár. Wesselényi VI.-u. 10. Ponyva Kötéláru jóléti okokból háborítani. S mert ez az élet ilyen szeparált, elzárt élet, azért azt sem hisszük, hogy ezek az urlwlgyek valami lel­kesedéssel bontakoznának ki báli tüttjeikböl, selymeikböil és dobnák le bájos topánjaikat, hogy zordon kalucsnikat öltsenek és a népet neveljék. Az ő középosztályi világuk a bál világa s zárt társaság; ha ebből a kellemes melegházi atmoszférából kiszakítjuk ezeket az ápolt virágokat, nyilván el is hervadnának — bármekkora népi ideálizms is hevítené őket merész szociális sáreipős felléptükben — a metsző szelek között, a fagy, az árvizek, a hő. az esett falvak levegőjében...“ Erre a cikkre egy budapesti magyar orvos a következőket válaszolta: — Gúnyos cikkét olvasva, fájdalmasan el- szomorodtam. Fáj, hogy vezető magyar pub­licisták tállá,hál Hűen bántóan reakciós cikkel kell olvasnom... Mikor szűnünk meg csodálni Erdélyt, mikor kezdünk tanulni tőle? Tanul­ni kedákát. közös demokráciát, közéleti tiszta­ságot? Mikor lesz nálunk köz-élet, közös erő­feszítése a nemzetnek, bizonyos általános mű­velődési és gazdasági standard elérése irá­nyában t A kolozsvári Társadalomtudományi Szak­iskola hallgatói, akik „zordon kalucsnikat öltve“ falu műnk ára, népnevelésire, nemzet- mentésre készülnek elmélyült hittel és öröm­teli tanulmányi lelkesedéssel — mind közép- osztálybeli magyar leányok. Katonatisztek, or_ vosok, gyógyszerészek, kereskedőle, tisztvise­lők leányai. Müveitek, lóin eveitek, egészsége­sen vidámak, hálózó kedvnek. Ezek a leányok életükkel bizonyítják, hogy a magyar középosztály, ha, ágainak termáéihoz zn rügyeit nagyrészt meg is dermesztette a hossz)/ liberális évtizedek folyamán szinte egyeduralkodó szabadkőműves-zsidó anyagcl- vüséget propagáló sajtó, irodalom, művészet, gyökerében miég egészséges és életképes! A szellem-tél dermetşege már enged az uj magyar életet hirdető eszme fuvallatárai, Az egészséges gyökér már pezsegve szállítja az életadó nedveket az uj terméshez. Lassan és nehezen ngvnn, de már épül és biztosan felépül a szociális alapon, nyugvó életképes uj magyar jövő! GAAL OLGA O^zi áldozat Karod karomba öltve, édesem, Jöjj nézzük meg, hogy haldoklik a rét Bomlásba hullt a milliónyi szépség. Kínoséi a nyár pazarlón szórta szét. Mennyi virág .volt, puszta már a táj. Mennyi illat, elhordták a szelek, Ne lépj a gyepre, sok ezer halott Virágszirom talált nyugvóhel,yet Es néz az erdőt, büszke koronáját Kéjéről önkezével tépte le. Sikolt a “zél, a tölgy is megremeg S a kis fűszál együtt remeg vele. Jöjj édesem, á szépség könnyes istene Tetemre hívja most a holt mezőt: Bár éveink tavaszra virradók. Jöjj, hulljunk térdre fájdalma előtt. CSEBGÖ TAMÁS EGY VÉGRENDELET KALANDOS TÖRTÉNETE Gabrovszki bulgár belügyminiszternél a na­pokban egy Stip-böl (Macedónia) való ember jelent meg és addig nem is volt hajlandó jö­vetele célját előadni, arnig a miniszter aszta­lára egymillió levőt, le nem tett. A pénz a kü­lönös ember nagybátyjáé volt, aki 1920-ban rokonok és hozzátartozók nélkül halt meg, mi. vei fiatalabb rokonai nem akartak a világhá­ború után Jugoszláviához csatolt Stip-ben maradni és Bulgáriába menekültek. A nagy­bácsi vagyonát szóbajöhető örökösök hiányá­ban a stipi kórházra hagyta, azonban azzal a kikötéssel, hogy a kórház csak akkor rendel­kezhet a tekintélyes összeggel, ha Sfip me­gint Bulgáriához tartozik. írásbeli végrende­letről ilyen tartalommal természetesen nem 1c. hetett szó, a haldokló ezért két öreg bolgárra bízta utolsó kívánságát, azzal a meghagyással, hogy erről Bulgáriában élő itnokaöccsét is ér­tesítsék. Évek múlva sikerült is az unoka- öcsnek Stipbe jutnia, ahol a két öreg tudo­mására hozta a végrendeletet és az elrejtett pénz helyét, a szerbek azonban elfogták és börtönbe vetették. Időközben a két tanú is meghalt, a becsületes ember azonban nem fe­ledkezett meg kötelességéről és a viszonyok rendbejöttével nyomban teljesítette az örök­hagyó kívánságát, (MN.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents