Keleti Ujság, 1941. december (24. évfolyam, 275-296. szám)

1941-12-21 / 291. szám

194t. O JE CÄ3 MR ER 21 HÉTVÉGI NAPLÓ IN MEMORIAM A napokban halt meg Kolozsváron Kibédi Sándor. Fiatal volt, még élhetett volna. A halál azonban nem ismer ilyen kibúvókat. Eszébe jutott Kibédi Sándor, eljött érette, magával vitte. Most vitatkozom magamban, hogy vájjon hirtelen halála fölött érzek-e megdöbbenést, vagy pedig hányatott életének kálváriája tölt-e el mély részvéttel? A halál verdiktje ellen nincsen helye fellebbezésnek. Az élet­tel azonban lehet és kell is vitázni S Kibédi Sándor élete ilyen vitaanyag. Peme, ezt a vitát nem most. hanem sokkal régebben, hosszú évekkel ezelőtt kellett volna felvetni. Nem is nekem, másoknak lett volna köteles­sége kicsit elgondolkozni Kibédi Sándor életén éa mindazokon a kérdéseken, amelyek az 8 hányatott élete mögött állandóan ott .jártak, mint a kísértetek. író volt, költő és meghalt mint a kolozs vári vízmüvek tisztviselője. A két minőség között nagy darab életút van, telve kiizkö- déssel, nélkülözéssel, nyomorúsággal. Tulajdonképpen tisztes iparosember volt. Kibédi Sándor, de iparának szerszáma mel­lett a tollat is forgatta. Verseket irt, külö­nösen verseket Rímeket nem használt ver­seiben. Szabadverseket irt, s volt. egy idő itt Erdélyben, amikor a szabadvers nem­csak divat, hanem egyenesen belépőjegy volt ahhoz, hegy valaki bejusson a poézis fórumára. Néhány verse nyomtatásban is megjelent. Felfigyeltünk arra a különös, ■ord vívódásra, amely ezekben a szabadon csapongó versekben megnyilatkozott. Vol­tak — a baloldalon —, akik azt hitték, hogy próféta ontja tüzes szavait a Kibédi Sándor nevével jegyzett versekben, fis abban az időben divat volt prófétának lenni. Sok embert bíztak meg azzal, hogy váltsa meg és mentse meg az emberiséget, sokan önma­guknak adták a megbízatást. Voltak, akik Kibédi Sándorban is prófétának alkalmas anyagot, láttak. Felhívták kis falujából Ko­lozsvárra, beszegődtették újságírónak. Azt hitték, alkalmas le3z céljaira. Két hét alatt, kiderült, hogy szegény, de­rek. kedves Kibédi Sándorból nem lesz az, aminek ők szánták. Elejtették, kitették szűrét. És ő, gyökerétől eltépett faként kínlódott a nagyváros kellős közepén élete nagy illú­ziójától^ megfosztva, minden kenyérkereseti lehetőség hijján. A prófétavadászok, akik­nek számításait nem váltotta be, nem so­kat törődtek vele. Kisiklott, elkallódott ember lett Kibédi Sándorból s úgy élt aztán, ahogy lehetett. Könyveket adott ki, házalt velük. Folytatta regi iparát is. Rettenetes szegénység vette körül Hogyan él+, mennyit küzködött, mennyit rongyoskodott? Kár már erre fe­lelni. Az irodalompolitika emelte ki egy­szerű élete egyszerű kereteiből és az iroda­lompolitika emelte olyan síkra, ahol a köve­telmények felülmúlták az ő tisztes képessé­geit. Az irodalompolitika tehát könyörtele­nül elhárította az útból de az elveszített életkeret helyett újat nem adott neki. Maradt szegény a dicsőség aranyfüstjé- nek egy silány kis foszlányával és leírha­tatlan nélkülözéseivel. A Imatérés után végre, mindnyájunk nagy örömére állásba, kenyérbe került., ösz- szesaedte magát. Hivatali íróasztala vissza­adta neki az életbe vetett hitet és az emberi önérzetet. Milyen tragikus, hogy csak rövid ideig élvezhette azt a kenyeret, amelyet annyiszor követelt magának verseiben! És most, amikor szenvedéssel teljes életé­nek elmúltával a visszaemlékezés tövises virágaiból ezt a kis csokrot frissen hantolt sírjára teszem, elgondolkozom . . . Arra az irodalompolitikára gondolok szüntelen, amelynek ő nagyon tragikus ál­dozata volt. Mert a kolozsvári irodalompoli­tika nagyon sokszor nem azt nézte, hogy ki­ben mennyi az érték és hogy a meglevő ér­téket mennyiben kell valorizálni Erdély szellemi életének gyarapodására. Személyi és még inkább csoportérdekek határozták meg az Írók sorsát anyagi boldogulását, emelkedését, vagy szörnyű számkivetetteé- gét, aszerint, hogy mennyire adja el és oda magát. Kibédi Sándor nehéz, tövises élete a leg kiáltóbb példa és a leghangosabb vád a mi irodalompolitikánk elvi és személyi baklö­vései ellen Emberek naggyátételében ször­nyű tévedések és emberek elnémitásában itt érthetetlen kilengések történtek. Védekezés­re sem volt lehetőség, jóvátételre nincs re­mény. fin annak örültem, hogy azért a sok nél­külözésért, ami Kibédi Sándort szinte két évtizeden keresztül a prófétagyárosok miatt érte, jóvátette az a néhány morzsa kenyér, amelyet a magyar sors asztala juttatott neki. A CSILLAG, AKI TOPPANTOTT Ami a világtalan vaknak a vezető, ami a koldusnak a bot és ami a csillagászatban a távcső, az ma a film egynémely tündöklő csillagának a — mikrofon. Maradjunk a csillagászati vonalon. Ez a kis csudaszerke- zet nagyon hasonlít a távcsőré. Mert mit müvei a távcső? Felfogja a végtelen messze­ségben levő' csillagképekről érkező gyenge sugarakat, összegyűjti a remegő, bizonytalan kis sugaracskákat és felerősítve adja tovább a csillagász szem "hez, esetleg & fényképező­gép fényérzékeny lemezéhez. A mikrofon is felfogja és összegyűjti egynémely sztárok gyöngécske, bizonytalan és remegő kis han­gocskáját, felerősíti a gyámoltalan kis hang- hullámccskákat és a csudaszerkezet végállo­másán levő berendezések segítségével „daue- rolja“ azokat. Nem csuda, ha a filmcsillag és a mikrofon hovatovább olyanná válik, mint a költő és a sorsharag: egymás nélkül el sem lehet már képzelni őket. Mindezt nem e sorok Írója találta ki. Ez Így van! A műit vasárnap délelőtt filmcsillag sze­repelt egy jótékonysági matiné alkalmából a kolozsvári Nemzeti Színház színpadán. Nagy esemény volt. Nemcsak a c illa-gimá- dók népes szektájának szempontjából. Igen jó alkalom volt arra, hogy közvetlen tanul­mányokat végezhessünk a filmcsillagok ter­mészetrajzát illetőleg. Mert a szóbanforgó csillag a fellépés előtt néhány perccel tün­dökletes zordsággal jelentette ki, hogy ad­dig pedig nem lesz fellépve, amíg neki nem állítanak be mikrofont a színpadig, és hang- erősitő berendezést a nézőtérre. A színház elfelejtette, hogy csillagok számára is beren­dezkedjék és nem rendelkezett a megkívánt mikrofonnal és kapcsolt, részeivel. A csillag toppantott. „Addig pedig nincs fellépés“. Néhány percnyi izgatott, telefonálás után sikerült mik ’o-f'->ví"ssórókat keríteni. Gyorsan felszedték és a művésznő yi?-'Hű­tött a kedvenc kis masina, elé. amely nélkül tüneményes hangja nem érvényesül kellő­képpen. A függöny szétnyilt, a csillag őnagysága tündökölt, megfogta a mikrofon rudját, mint koldus a botját, énekelt, úgy mondják éne­kelt. megköszönte a tapsot és kitündöklött a színpadról. A csillag imádóinak helyi szektája oda­volt az elragadtatástól és a boldogságtól, hogy láthatták és hallhatták őt! A csillag is boldog volt, mert tudta, hogy ott van csupa bü és csupa báj eperajkai előtt a csu­datevő mikrofon, a csillagból eredő remegő kis fények, akarom mondani hangocskák gáláns gyámolitója. és kozmetikusa . . . Azt mondják: felejthetetlenül nagyszerű, pompás, ragyogó, tündöklő és . . még sok­mindenhez hasonló volt (több jelzővel azon­ban nem szolgálhatok, mert készleteimből csak földi dolgokra futja.) És az a legragyogóbb, a legtündöklőbb, stb., stb., hogy a nagy csillagrnmüban a mikrofont — elfelejtették bekapcsolni! — ţz — 1J [ / y REGGEL; , ^ KELETI VJS AG j ÉP DÉLBEN. j MAGYAR UJáAG „Transsylvania“ Bank R. T. (Deák Ferenc-u. 36.) — Alapittatott J 872. évben. FIÓKJAI: Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Gyulafehérvár. kölcsenőLet és válfalltozóknak óvadéLol a LEGKEDVEZŐBB feltételek mellett nyújt Banff V»elóVe~ el a feqe^őnyösebben L maiozfal. Me(|^!?apífoffák az 1942-es ferrsnésli o?afos Budapest, dec. 20 Bónffy - Dániel földmű, velteügyi miniszter a minisztertanács hozzá­járulásával az 1942. évi termésű olajos mag­vast árával kapcsolatban a következőket hoz­za a gazdák tudomására: Napraforgó 50, olajlen 75, repce 68| szója 60. maqvaSc áraíV ricinus 100 pengő méter-mázsánként , a ter- meäö vasutáillomásón vasúti kocsikba rakva. Az 1941. érvi termésből származó olajos mag­vak árai továbbra is változatlanok marad­nak. fe^ SCHNEE WEISS HAIREGENERATOR • s* erede!» ****»». Gyártja: Molnár Bertalan és Tsa Budapest. XIV., Núruoerg-u. 55. sz. M*f vór o mocyar katona a magyar nőktől? Kolozsvár, december 20. Pénteken este nagyszámú közönség gyűlt össze a kolozsvári unitárius kollégium dísztermében. Az érdek­lődés egyfelől a Népművelési Bizottság nagy­sikerű előadás-sorozatának, másfelől a tárgy érdekességének és nem utolsó sorban az elő­adó Álmai/ Béla vezérkari őrnagy kiváló szó­noki készségének volt tulajdonítható. Kovácsii Pál népművelési titkár bevezető szavai után a közönség feszült érdeklődéssel figyelte az előadó szavait. Almai/ őrnagy saját szomorú tapasztalatai­ból mondta el: mennyire félreismerik a ma­gyar nők a magyar katonák életét és hivatá­sát. Tisztelet a kivételeknek, a közvélemény még mindig a színház és film duhaj, mulatós, káromkodó katona-tipusát ismeri valódinak. A Népművelési Bizottság ez előadás-sorozata — mondta többek között — éppen azt a célt szolgálja, hogy ez a ferde felfogás végre meg­változzék. Beszéde további során kifejtette az előadó, hogy mit vár a magyar katona a nőktől? Legelsősorban áldozatos lelket. Mit jelent ez a mai világban? Ha a férjet, apát, vagy testvért a kötelesség a harctérre szólítja, ked­ves emlékként kiséri őt éli szeretteinek búcsú­zó arca. De mennyire más gondolatok foglal koztatják, ha síró arcokat lát maga előtt, mint hogyha a feleség vagy anya büszke szempillantását, bizakodó szavait viszi magá­rai. Egyik legnagyobb áldozat. amit a nő hoz­hat, hogy legyőzve önmaga gyengeségét, át­veszi a férfi gondjait és pótolni igyekszik otthon a hőst, aki ha keil, saját életét áldozza hazájáért. A hölgyek, valljuk bt, sokai szeretnek be­szélni. — folytatta közderültséget keltve az előadó — éppen ezért fontos, hogy véletlenül se álljanak a suttogó propaganda szolgálatá­ba. hanem inkább minden erejükkel fordulja­nak ellene. Az egységes magyar szellem kisu­gárzását, a magyar zene. a magyar könyv, a magyar árucikk fokozottabb pártolását várja asszonyainktól. Fogadják el mindig azt a leg­jobbnak, a mi magyar és ne igényeljék türel­metlenül az idegen termékeket. Végül feltette az előadó a kérdést: mit te­het még a nő a honvédelem érdekében? — Nem kellenek női ezredek, távol áll tő­lünk ez a gondolat — fejtegette Almay ve­zérkari őrnagy. — A családanya, aki gyerme­keit a .fenti szellemben neveli, deget tesz r honvédelemnek. Minél több erőslelkü magyar katonát és áldozatos szivü nőt ad és nevel felf annál nagyobb az ő dicsősége. A többi nők a betegápolás, a légoltalmi szolgálat és a szociális munkák elvégzésével kapcsolódnak be még a honvédelembe. Itt is a lemondani-tudás, az örömmel hozott áldozat teszi igazán értékessé munkájukat. — A magyar nők elveszíthetik, de naggyá is tehetik Magyarországot — fejezte be elő­adását Almay Béla vezérkari őrnagy. A közönség lelkes tapsvihara után Kovácsi Pál titkár köszönte meg a kiváló előadást és egyben bejelentette, hogy ez volt az 1941. év utolsó ilyen összejövetele. A nagysikerű előadássorozat a következő évben folytatódik. BIRÓNÉ VARÓ ÉVA Kártoló­szalagokat mindenfajta kivitelben., elsőrendű minőségben szállít a® Első Magyar Káriolószalaggyár rff( Pestszenttőttnc, gr. Apponyi Albert-u. *. Telefon: 146-764. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents