Keleti Ujság, 1941. november (24. évfolyam, 250-274. szám)
1941-11-09 / 256. szám
1941. NOVEMBER 9 MjeMMnítrsj&k Az ui magyar vérszerződés Látogatás a Gyáli-uti Honvéd Közegészségügyi Intézetben, ahol a magyar nők vérüket áldozzák honvédeínkért Budapest, november 8. A Magyar Vörös Kereszt felhívására az 1940. évi nagy toborzás idején, mintegy hatezer asszony és leány jelentkezett önkéntes véradásra. A jelentkezőket csoportonként vérvizsgálatra rendelte be a Magyar Vöröskereszt. A vér- vizsgálat alapján aztán kartotékokra kerülnek ? jelentkezők személyi adatai, rövid kortörténete és hogy melyik vércsoporthoz tartozik. Ezután minden önkéntes vóradó- je!öltnek fényképpel ellátott kis könyvet küldött ki a Magyar Vöröskereszt véradó központja. A Baross-uteai véradó központ irodájában aziránt érdeklődünk most a tanársegéd úrtól, hogy jelentkezett-e megfelelő számú magyar nő önkéntes véradásra. Megtudj*, hogy eddig már több mint ötezer magyar asszony és leány ajánlotta fel vérét abból a célból, hogy vérátömlesztési műtéttel meg- menthessék az életnek súlyosan sebesült honvédőinket. Igaz, hogy háromszor ennyi véradó nőre is szükség volna, de a jelentkezések még állandóan folynak és így rcménv van arra., hegy ncm.jokára meg is lesz ® kívánt létszám. Finnországban a háború elején ugyancsak felszólították a nőket önkéntes véradásra. Amint a finn Vörös Kereszt jelentéséből megtudjuk, negyvenezer jelentkezőt kértek és egy héten belül nyolcvanezer ajánlotta fel vérét. Hisszük, hogy a magyar nő sem marad alul áldozatkészség tekdn,tot.ében, ha a hazáról és hősiesen harcoló honvédőinkről va.n szó. De azért a budapesti magyar asz- szonyok ás leányok megmávlelhetik egy kicsit. a maroknyi északi testvémép lángielkü honleányainak példáját, mert Budapestről mindössze kétezer önkéntes véradónő került lyadék, magas habbal a tetején, mint a frissen kiöntött pohár sörön. Vér. A magyar asszonyok és leányok áldozati Tőre. Egyik üvegben 200, a másikban 3, vagy 400 köbcentiméter. Ki mennyit adha- t' > tt ■ ■ . Egyedüli megnyugtató pont, ebben a kaszárnyái zordságban a fehérköpenyes honvédői ros, barátságos mosolyával, mindig tréfára kész vidámságával, amely a legfélénkebb véradót is bátorságra és szelid engedelmességre kényszeríti. És — ami a fő! — észrevétlenül . . . A törékeny és izmos női karok, készséggel nyulnaik ki a honvédorvos felé, gyors csip- petn.tés az ujj begyébe, aztán egyetlen biztos tapintás a könvökhajlásbaii és már is erélyesein hatol be az injekciós tü a vénába. A vékony fémcsöven keresztül folvdogál a meleg, piros vér. Egy-két-három-öt perc és a sárga üvegtartály mércéje már 200—300 köbcentimétert mutat. * — Egye ad még egy kicsit? — kérdi mosolyogva a honvédorvos. Az alig észrevehetően halványodó leány beleegyező bólintására tovább csorog az életet jelentő drága nedű és mindjárt meg is van a három és fél deci. Az üveg a többi mellé sorakozik a<7. asztalon és már a következő asszony, vagy leány foglalja el helyét az orvossal szemben. így megy végbe a magyar honleányok áldozatos véradása életükért vivődé sebesült honvédőink részére, minden nyafogás, minden ell ágyul ás nélkül, a komoly, szent ügyhöz méltó lelkülettel. A véradó mngfyar anya, aS! zacskó- ragasztásból növelte fel két honvéd fiát Az előszobában körbe ülő, saóli tásra váró asszonyok, leányok között élénk társalgás folyik. Olyan közvetlen, barátságos hang, nemben beszélgetnek, mintha mindannyian régi, jó ismerősök lennének és nem most látnák egymást először. Egyik elegánsan öltözött, szép fiatal asszony szájéiról leálljuk, hogi- egyetlen fia hadapródiskoláé és mivel 5 még nem voltét részt a háborúban, helyette miaga szeretné a legalább egy. sebesült, katona megmentéséhez szükséges vért áldozatul adni. Szegényesen öltözött idősebb néni is van a véradók között. Hadiözvegy. — Azért jöttem vért adni, — meséli szelíden — hátha megmenthetek véremmel egy magyar apát. Tudom mi az, amikor valaki hadiözvegy marad, nőkor a gyermekek apa nélkül maradnak. Az óm uram is a világháborúban esett el, semmi nélkül maradtam a két kicsi fiammal. Úgy neveltem fel őket, hogy éjjel-nappal papírzacskókat ragasztottam. Olyan keveset fizettek érte, hogy nem volt cdég amit nappal dolgoztam, meg kellett toldani a« éjszakával. Hátha az én keserves Somomtól mentek meg egy magyar anyát, ha ad aadom a véremet. Az én két ti am is katona-, odú várniuk Oroszországban . . . Drága, úri ruhákban, prémekben öltözött asszonyok egymás után szedik elő kézitáskájukból a zsebkendőket. Az egyszerű kis öreg néni meghatóan nemes, őszinte elbeszélése nyomán ki-kibuggyain néhány csepp forró könny a szemükből. Mort akármilyen drága prém, vagy egyszerű szegényes ruha takarja is, az igaz magyar nő szive, az anyai és hitvesi szív mind egyformán érez és dohog' . . . GAAL OLGA ki, annak ellenére, hogy a magyar fővárosban uyolvatnezerrei több a nő, mint a férfi! Három-négy hétig alkalmas átömlosz tésre a tárolt vér DRACHMA Irta: Biró János — Miárt csak a női vélt használják fel az áiömlosztési műtéthez? — érdeklődtünk tovább a tanársegéd unnál. — Nem kizárólag a női vért, — hangzik ai felvilágosítás — de főként. Első sorban azért, mert a tudományos megállapítás szerint erre a célra a női vér alkalmasabb, másodszor, mert az egészséges férfiakat úgyis teljes mértékben igénybeveszi a harctéri szolgálat, harmadszor pedig a női szervezet- sokkal jobban birja a vérveszteséget, hamarabb regenerálódik, mint a férfié. — A véradás egyébként semmiféle hátrányt nem jelent asz egészséges szervezetre: Soha semmiféle rosszullétet, vagy megbetegedést sem okozott még a női' szervezetben. Természetesen nem egyforma mennyiségben történik a vérelvonás. Egyik szervezet többet bír el, a másik kevesebbet. Megtudjuk még a központi iroda vezető tanársegédétől, hogy' a vért három—négy hétig lehet tárolni és repülőgépen szállítják a harctérre, hogy sürgős műtéteknél azonnal rendelkezésre álljon. A vidám honvédorvos keze alatt mosolyogva adják vérüket a magyar nők „Önkéntes véradásra való jelentkezésére hivatkozva, habomban álló katonáink rendelkezésére bocsájtandó véradás céljából tisztelettel felkérjük, hogy arcképes igazolványával 1491 november 3.-án cl. e. 9 órákor a Honvéd Közegészségügyi Intézetben megjelenni szíveskedjék.“ Kezünkben a Magyar- Vöröskereszt Vér- adóköapontjónak fenti szövegű behívójával nyitunk be a Gyáli-uti Honvéd Közegészségügyi Intézet kijelölt termébe. Első pillanatban szinte visszariadunk a zord kato nai egyszerűd égtől. Két—három otromba barna asztal, rajtuk kettős rendekbe sorakoztatott gömbalaku üvegek tífusz oltóanyagok számára. A szoba közepén álló asztalon tucatnyi üvegtartály, bennük aötétpiros foA dracina egv pálmafáié, kardlevelü növény. Én ugyan tanultam botanikát, de arra már nem emlékszem, hogy a dracina elnevezéssel találikotfflrr, volna mindmostanig, házasságom másodig napjáig. Úgy volt, hogy még a házasságunk előtt elterveztük Erzsébettel, hogy a nagy napon szerzünk valami virágfélét, hogy aztán az nőjjön és virágozzék velünk életünk további folyamán ... — Tudja, kicsi szivem, amolyan örökzöld levelűre gondolok — mondtam —, amilyet itt, meg itt. láttam . . . Szép, nagy burján az,, felfutott egész a mennyezetig s ott pedig derékszögbe törve tovább kúszott az ablak felé. Na, egy olyat szeretnék. — Meglesz. —/Akkor jó — mondtam megnyugodva. Már túl voltam az esküvőn s valahogyan ki is ment a virág a gondolatomból. Éppen a lépcsői)ázhan állok s nyomom a csengő gombját, amikor megáll mellettem egy öreg, toprongyos cigány. Egy olyan szőrmék ember. .Kezében egy cserép virág, amolyan hosszu-hosszu levelű. Megáll melleteim s amikor kinyílik az ajtó, 8 is betolakodik utánam. — Kit keres? — kérdezem tőle. Mire ő azt mondja, hogy nem engem, hanem a ..naecságát“ . . . — Milyen raaceaágút ? — Engedjen belül, ráért tudom ón — mondta -— a naeesága rendelte ezt a dra- ciuát. — Miféle dracinát? — Hát ezt, ami itt vám . a kezemben ? Mert ez a dracina. Pálma féle. Nyolc pengő! — Micsoda nyolc pengő? — Az ára. Tessék megnézni, milyen szép példány. És egyszerre bét levelet hajt. Hét. levelet, de alább nem is adom . . . Nyolc pengőn alul, hacsak nem adnak vagy egy rongyos inget vagy nadrágot is. Akkor le engedhetek valamit az árából? Valamicskét. — Forduljatok már beunebb — hallom Erzsébet hangját — s ne engedjétek ki ezt a Ids meleget a szobából. — Fordulónk, csak .jöjjön s nézze, mit hoztak . . . — Tudom, tudom, hiszen ón rendeltem. Tegyétek be már az ajtót. Megyek a vén sző írnok cigány után s hallgatom, amint előadja: — Itt van kiziccsókolom a dracina. Amit a naccsága rendelt. — Hogy adja? — Nyolc pengő — szólok még a cigánynál is hamarabb. — Nyolc pengő és gyönyörű példány . . . — Ne beszólj, — mondja Erzsébet — mit értesz te hozzá? Máskülönben is csak rontod a vásárt. Menj be a másik szobába . . . Dehogy lehetett bemenni. Bámultam a dracinát, meg a cigányt, aki egy világért, se teile volna le a burjánt kezéből, ügy simogatta a levelét, mint a gazda a. jószágát a vásáron s egyre csak azt haj lógatta: — Nem tehet alább, iustállom. nein lehet alább. Nyolc pengő. Ez az utolsó ára. Vagy adjon a naeesága egy rongyos inget vagy nadrágot, almit az rar már eldobott s akkor lehet alább is . . . — Kap négy pengőt. Tegye le, itt van a pénze s menjen! — Juujj! Na --ága! Hát hogy gondolja? Négy pengőért.?! Hiszen az Isten is megverne, ha odaadnám annyiért! . . . — Ne siránkozzék s ne átkozódjék, hanem tegye le négy pengőéit. Ennyit kap érette s ez éppen eléggé megvan fizetve. Nincs rongyos ing- s rongyos nadrág. Itt a négy- pengő! Fogja! . . . — Juujj! Dehogy adom! Isten őrizz! — kiált fel siránkozva azöreg cigány. — Hát hogy is gondolja, annyiért elkívánni? . , . Tudja Isten miéit, de én megszántam szegény öreg- cigányt s nekiindultam a. szekrénynek. Kivettem egy nadrágot meg egy inget s meglobogtattam a feleségem előtt: •— Nézze — mondtam — ezeket már úgyse hordhatom. Adjuk oda szegény öregnek. Az inget kinőttem, a nadrágot elkoptattafm, de neki még jó lesz. Biztosan vannak gyermekei is . ; . — Vannak bizony — csillan lel a szeme az Öreg- cigánynak. — Nyolc gyerekem van. keziccsókolam!... — Hadija, nyolc gyereke vau szegény öregnek, adjuk oda — mondom. — Ne adjon semmit! Négy pengővel éppen eléggé megfizetem, mit akar még ajándékot is adni? Vagy ha minden képpen akar. akkor beszélje meg vefe, hogy ne kérjen pénzt is. — De pénz is kell, keziccsókolom, orvosságra kell — vág belé a. beszélgetésünkbe a vén cigány. — Kell hét pengő! . . . — Na, pártolja még! — néz rám szemre- hányóeu Erzsébet. — Látja, egy pengőben pannoni BUDAPEST, RAKÓCZI-UT 5 SZÁM. Központi fekves. * Korszerű kényelem SZÁLLÓ Hgsdgjjas szobák 6’—P-fő112" P-lg Kétáajjas szobák O— P-től 18*— P-ig Éttermében Veres Károly és c gány- zenekara muzsikál. Elismerten kiváló konyha. Polgári árak Százezer szépasszony köszönheti ragyogóén «zép hamvas arcbőrét a Üres Hagyenyedi KOVÁCS KRÉM rendszeres használatának Eltünteti *z arc minden tisztátalanságát már rövid használat után. Éjjeli használatra kék 1 ... nappali használóira sárga j csomagolásban. — stemitj.i az ingét ifi mesr a nadrágját ied Adja oda, ha van hozzá lelke! ... Hát, ez csakugyan nem lesz így jó1!, gondolom magamban. A rossz nadrág zsebében megtalálok egy valódi bőr-pénztárcát . . . — Magának adom őzt — mutatom föl a cigánynak, — mát számit le a nyolc pengőből? , — Ötven fiTKrt, kiállón:, nagyságos nr. ötven fillért. Pedig nem is tudom még, hogy mit* teszek majd beléje, ha még nyolc pengőt se ad a naeesága a dracimáért . . . — Engedjen még- maga is valamit — kezdem) most már én az alkut — de nem sokáig, mert Érzésből kimondotta a végszót: — Tegye le, lelkem, négy periedért a dra- eináját s ne alkudozzék, mert nincs időm. Ha nem tetszik, viheti tovább is. — Dehogy viszem, iustállom, dehogy viszem. Hát mért jöttem • én fel két emeletet ezzel a beteg testemmel, hogy most rr.ár pénz nélkül menjek le? . . . Adjon naceságs nyolc pengőt . . . És végül négy pengőért miénk lett a dra- ckuai. Igaz, én már nem lehettem ott a további alkunál, de a vásár mégis négy pengőben pecsételődött meg. így' hallottam a szomszéd szobáiról, az ajtó mögül, ahonnan nem egyszer már ki akartam tömi, hogy a dracináért a négy pengőn fölül bár egy ócs ka nadrágom oda adjam a szegény vén cigánynak ... A dracina mindmáig nagyon szépen viselte magát. Gyarapodott, zöldéit, virított. De ina reggel különös dolgot észleltünk rajta. Hét levele olyan sárga volt, mint az arany. Reggelre jött ez a nagy színváltozás. — Biztosan hét uj levelet hajt — mondja a feleségeim — s ezt a hét régit most le kell vágni. Vágjuk le . . . Délre pedig hét uj levél lett újból aranysáig®. Azt is lenyestük. Most már tizennégy levél hiányzik a draeináró1) s a maradék cse- novész levelek is sárgulnak. Szinte percről - . percre. — Nagy a gyanúm, megátkozta a cigány ezt a dracinát, hogy ne viruljon és ne zöldéi jen nálunk, mert nem adtunk érette nyolc pengőt — mondom Erzsébetnek. — Nagyon okos rrqga s roppant jószivü, lelkem, hát mért nem adta oda a vőlogénvi ingét, is érettért Ha egyedül van, biztos oda adja s a dracina még akkor is elpusztult volna, mert ki tudja, mi baja tehet? . . . Ahogyan igy körül állj nk a szine vesztett dracinát, mint beteget a hozzátartozók, valaki csönget az ajtón. Kinyitom az ajtót, hát ott áll az öreg cigány. Kezében uj szállítmány. Három kicsi kaktusz-fiók®. Azt. mondja, hogy egypengö öt ven ért ide adja darabját . . — Jöjjön bé — biztatom. _ .Jó, hogy itt van! — áll szembe véle a feleségem. — Mi baja ennek a dracinanak ■ Nézze, sárgul el. Napról - na pro rondább lesz, __ Mi haja, keziccsókolom? . . . Annak az a baja, hogy nem birje a* cigarettafüstöt. Nem szabad cigarettázni a közelében. Kényes az . . — Na, legalább nem fog itthon annyit füstölni — fordul nekem feleségem —, ha azt. akarja, hogy virág legyen a háznál. Látja, mondtam én, hogy nemcsak magának, de még a falaknak îs art az a sok füst, an.it kiereget magából, Hát most vagy elhagyja a cigarettát, vagy elliervad az a virag, amit házasságunk emlékére vettünk. Akarja? . . . Nem szóltam semmit. De mit is szólhattam volna? . . . Csak néztem Erzsébetre és néztem a drac inára s bizony kicsit szomorú lettem. De roegvigav t-alt az öreg cigány, amikor letette asztalunkra ® bárom kicsi kaktusz-fiókát s azt mondta: — Ezt kell megvásárolni. Ezeket. Mert ezeknek semmisem árt. Csak egyipengő ötvon darabja . . . — Az, a bárom darab! — szói bele Erzsébet — meg® pedig men jen át a másik szobába. Öt pere se telt bele s készen volt a boit. Három ké k túsz fióka e a bárom mindössze cgyötven. És ahogyan látom, bírják csakugyan a cigarettafüstöt. Egyfolytában bárom cigaretta, füstjét fujítem rájuk s agy állották, mint a füstretett szalonna. De azért a dracina mégis szebb volt . , , JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK
