Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-22 / 190. szám
19 41. AL GUSZÍ VS 22 Hadfelszerelési adó A magyar állam, aa ezeréves ország áldó. zatot követel minden polgárától. Az ezeréves ország akaratain kiviil háborút kénytelen viselni, azzal a fiatal hadsereggel, amelyet, néhány esztendő alatt tudott megteremteni, amelyet a legelső magyar ember hívott életre s amelynek az anyagi lehetőséget a győri egymilliárdos befektetési program adta meg. Büszke örömmel, könnyes szemekkel néztük az úgyszólván máról-holnapra megteremtett magyar nemzeti hadsereget, mindnyájunk legdrágább kincsét, állami életünk legfőbb biztosítékát, a honvédséget. Itt fejlődött ez a honvédség szemienk előtt, itt lett évről- évre izmosabb, erősebb, a kor kívánalmainak megfelelő fegyverekkel felszerelve. És alighogy megteremtődött ez a hadsereg, máris ki kellett állania az erőpróbákat. Kiállotta. A Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Bácska megszállása alkalmával bebizonyította a magyar honvédség, hogy méltó őseink katonai hírnevéhez, bebizonyította, hogy minden magyar polgár büszkén és bátran megbizhatik benne. Úgy fordult azonban a sors kereke, hogy a magyar honvédnek túl kellett mennie a megnagyobbodott haza határain, hogy idegen földön védelmeziiesse meg a fenyegetett nem. zeti létét. Napról-napra olvashatunk honvédségünk nagyszerű katonai teljesítményeiről, vitézségéről, rátermettségéről. Elismeri a magyar katona értékét a szövetséges és a semleges külföldi egyaránt, az ellenség pedis újból megtanulta a magyar katonát félni és tisztelni. Ma azonban, amikor a gépesités korát éljük, amikor robogó harcikocsik, ágyuk és repülőgépek döntik el a csaták sorsát., nem elég az egyéni bátorság, nem elég a vitézség és rátermettség. Ma csak az a hadsereg ütőképes, az állja meg a helyét, amely a kor kívánalmainak megfelelően van felszerelve, amely rendelkezik legalább olyan gépesített erejű osztagokkal, mint amilyenekkel szembe kell állania. Nekünk még akkor is tudatosan és készségesen, semmi áldozatot nem kiméivé fejleszteni kellene hadseregünket., ha történetesen nem sodródtunk volna bele a háborúba. Természetes tehát, hogy a mai viszonyok között le kell tennünk a haza oltárára azt az áldozati összeget, amely egyéni teherviselési képességünknek megfelel s amely arra hivatott, hogy belőle honvédségünk részére a modem háborúban szükséges hadfelszerelési cikkek készüljenek. Súlyos történelmi időket élünk, minden jel arra mutat, hogy a mai nemzedéknek kell biztosítania az ország számára a második ezer esztendő nyugodt megélhetésének lehetőségét. Áldoznunk kell életet, vért, s áldoznunk kell anyagi erőinknek megfelelően a haza oltárán obulusokat is. Nem elég a lelkesedés, nem elég, ha a Mária Terézia kora. beli nemesek példáját követve csak életet és vért akarunk áldozni, ma igenis pénzt is kell áldozni, adófilléreket, adópengőket, mindenkinek annyit, •amennyit vállai megbirnak. Mert ha nem áldozunk, akkor nem tudjuk továbbfejleszteni a nemzet hadseregét, akkor önmagunkat; erőtlenitjük. Ha nem tartunk lépést. ha nem vesszük át azt a tempót, amely- lyel ellenségeink modernizálják hadseregüket, akkor vétünk az ezeréves haza ellen. Ezért volt szükség a hadfelszerelési adó kivetésére és ezért kell a magyar állam minden polgárának nemcsak jósziwel. hanem öntudatos büszkeséggel és örömmel letenni ennek az adónak filléreit a haza oltárára. \ ll'l 1 1\| ENYHE , BIZTOS f\ff I § HASHAJTÓ, Megnyílik Pozsonyban Bt Magyar K&nyveik Háza Á kazdkiszfem éhínség A német Hans Meier mint az ál-' lati bőrök feldolgozásának szakértője, 1933-ban orosz alkalmazásban' elhitt és ebben a minőségben hivatalos kiküldetésben beutazta a rét. tenetss éhínségtől sújtott Kazakisz. tán tartományt. Az ő élményeiből közöljük a következő részleteket. (MN.) 1933-ban volt, egy pompás őezi napon. Vonaton ültem. Útirány Alma-Ata, az önálló Kazakisatari szovjetközt ársa ság fővárosa (170 Idiome tern y Lre ászaikra a kinai- turtkesztám határtól). Tudvalevő, hogy Kazahsztán a Bajknfl-tó nyugati oldalán fekszik, a kietlen Bedpak-Dala puszta határán. Lakosságai szinte kizárólag karakókból áll. Utazásom célja valami olyasmi volt, ami sehol máshol sem képzelhető el, csak Szov- jetoroszországban. Ilyen megbízást csak a sztálini bírod alom bürokratizmusa agyai hat ki. Felsőbb uitaeit ágra meg kellett győzöd- nőm arról, hogy megfelel-e az igazságnak a csujszki kerület állatbőr-összegyüjtő szerve, setének jelentése: amely szerint a lakosság a szarvasmarhák és juhok bőrét megeszi, ahelyett, hogy beszolgáltatná. Mar a közbeeső állomásokon megrendítő képek fogadtak. Ezeket az apró állomásokat, amelyek mintha a beláthatatlan pusztaságból nőttek volna lói, borzalmasan lerongyolódott. kazakok egész seregei árasztották el. Ruházatuk magaszőtte teveszőrruhák rongyaiból vagy egykori birkapnémek maradványaiból állt. Az egymást taposó tömeg or ditva rohamozta meg az egyébként is a szó szoros értelmiében pattanásig zsúfolt kocsikat. A legtöbbjüknek még csak jegyük sem volt és a vonatkísérő személyzet, jól irányzott rúgásokkal igyekezett őket a vonattól távoltartani, vagy pedig a szögescsizmát kézbefogva vágott a lépcsőkhöz közelitők arcába, iwm törődve aszal, hogy akár töpörödött öregek, akár asszonyok is voltak. Emberevők versenye a sivatagban a pusztai farkasokkal A Szerencs átlőttek valamikor, mielőtt még a „világ kommunistái alapon való felépítésének“ jelszavával ki nem üldözték őket évszázados otthonukból, a félnomádok békés, gondtalan életét élték. Most azonibam száz kilométerekről is a vasút felé özönlöttek. Az egész puszta mozgásban volt. Akinek esak jántányi ereje volt nnég, megindult az ismeretlen felé, menekült az éhínség elől. Az öregek és gyermekek már alig- vonszolták magukat. A kidőltek holttestei ezerszámra borították az egykor megélhetést adó pusztát. Csontjaikon a nomád állattenyésztők örök ellenségei, a pusztai farkasok marakod, tak. De ebben az életért folyó ádáz küzdelemben a farkasoknak is akadtak vetély- táirsai. Nems szívesem említ az ember ily esmit, de tény, hogy voltak emberek, helyesebben: valamikor embernek számító emberi vadak, akik embertársaik holttestein csillapították állati éhségüket. Kazakisztán éhínségtől meglát ogat ott vidékein csak nagyon kevés bennszülött menekült meg az éhhalál elől. Mégha sikerült is valamivel jobb helyzetben lévő városokat el- érndök, ez még egyáltailáai nem jelentette, hogy most már révbe jutottak. Sokan közülük a kórházak küszöbéig vonszolták magukat és ott haltak meg. Segítséget itt.- sem kaphattak, mert az orvosok maguk is alig álltak a lábukon. Az éhség őket sem kímélte meg. De különben is csak a legprimitívebb orvosi esricözök állottak rendelkezésükre. Kenyér, az egyetlen orvosszer, amivel ezeket az embereket, megmenthették volna, a kórházaknak sem volt. Akik „fukarságból haltak éhen Rendkívül jellemző, hogy Kazakisztán bolsevista mindenhatói mivel próbálták ezeket a borzalmakat mentegetni. Szerintük a sztyeppelakók tragédiájának csupán saját kapzsiságuk volt az oka. Állítólag ruhájukba bevarrva a rubelek ezreit hordták magúkkal, azonban inkább meghaltak, mintsem hogy a kenyérrel „zsúfolásig telt“ bazárokban vásároltak volna. A magam részéről egyetlen alkalommal sem láttam még egy fia rubelt sem náluk. Elleniben igenis jól megfigyeltem a bazárok előtt ácsorgó „fukar“ kazakok í,.r- cát. Sohasem felejtem el azt a.z arckifeje- zést, amellyel a kenyérárusok kenyerére rá- meredtek. A marcangoló éhség ott ült szemükben és near, fér kétség ahhoz: mindenüket odaadták volna egyetlen darabka kenyérért. A város bazárának bejáratában vendég, fogadó állott. Felirata: „Osajhapa“ és „Ashana“ meleg ételt és teát ígért, A vendégfogadó a rokkantszövetség tulajdona, voit. Az egyetlen hely, ahol valamit kapni lehetett, amit megközelítőleg ételnek lehetett volna nevezni, ám ezt is csak a rokkantszövetség központi irodájának külön engedélyével. Vodkáiban azonban nem volt hiány. Akiket élve falnak fel a legyek A novotrojzkojei bazárban láttam a következő döbbenetes képet. A sivatagból be- vánszorgott emberek csoportja egy félig ösz. ssedült deszkakunyhóban — valamikor talán rarffea szőny egeket árulhattak itt, — húzódott meg és várta végét. A kövér, zöld hulla- legyek azonban ezt sem akarták megvárni. Belcszivták magúkat a mozdulni sem tudó szerencsétlenek szemébe, rátelepedtek ajkukra és a még élőkön megkezdték borzalmas lakomájukat. Novotrojzkojében küldetésemet befejezve, sietve igyekeztem távozni a szörnyűségek színhelyéről. A rettenetes jelenetek még aa állomjáéra is elkísértek. Az állomásra menet két társáékor jött velem szemben, ruhátlan halottakkal megrakva. A legyektől belepett, megüvegesedett szemű halottak látványa aizóta is kisért álmaimban. A társze&ereket kísérő embereknek a vasutasok utána kiáltották, hogy még legalább két társzekérre van szükség, mert az állomás barakjai telve vannak hullákkal. Utána jártam, hogy miért 'éppen itt halt neg oly sok ember. Kérdezősködéseanrc azt a választ kaptam, hogy ezek a hatottak „&a>- ját elővigyázatlanságuk“ áldozatai. A hihetetlen állapotokat leplező nagyszabású csatorna-, ut- és gyárépitési munkálatok végzésére a szovjetnek a munkaerők hatalmas tömegeire volt szüksége. A toborzó- i rod át ban azonban csak ritkán jelentkeztek önkéntesen munkások. A kaza.kísztáni to. borzó-irodáknek azonban meg volt aiz eszközük a műnk államok becsalogatására. Azoknak, akik a Bnjkál-tó melletti közmunkákra jelentkeznek és az odainduló vonatokba beszállnak, fejenkint négy kiló kenyeret Ígértek. Akik azelőtt 6emmi áron sem voltak kaphatók errfe a „munkára“, most sietve ragadták meg az alkalmat, melyben életben- maa’adá&uk egyetlen lehetőségét látták. A régpemlátott kenyeret, mely frissen került ki a .pékektől, az éhségtől alig támolygó emberek a szó szoros értelmében azon nyomban felfalták és néhány óra múlva borzalmas kínok között meghaltak. A toborzók mindezzel nem sokat törődtek és még annyi fáradtságot sem vettek maguknak, hogy a nyomorultakat felvilágosítsák. ■ Tudták, hogy helyijébe százával jönnek az nj jelentkezők. Ha a ttílszerződtetett untunká- sok egyötöde életben maradt, még mindig elegen jutottak el a Bajk ál-tóhoz. Pozsony, aug. 21. Ünnepi esemény színhelye lesz augusztus 31-én Pozsony: ekkor avatják fel a város szivében a Magyar Könyves Házat Ez tesz Szlovákia legkorszerűbb és leghatalmasabb könyveladóhelyisége. A magyar könyvpropaganda központját uj formában építették meg s az irodalmi szalonok és kiállító helyiségek is itt kaptak helyet. A nyugati stílusban elkészült Magyar Könyvek Háza, amely közművelődési gócpontja lesz a szlovákiai magyarságnak, a Pozsonyban megjelenő „Esti Újság“ cimu na- ■ pilap, illetőleg annak főszerkesztője Somos í Elemér létesítette. A felavató ünnepségen a magyar kormány képviseletében a magyar követ, az „Egyesült Magyar Párt“ részéről Esterházy János gróf elnök, a szlovákiai magyar egyházi és közművelődési ügyek legfőbb vezetőjeként pedig Csáky Mihály gróf jelenik meg, de résztvesz- nek az ünnepségen testületileg az összes ma- J gyár intézmények vezetői is. A magyar könyv, a magyar szellem pozso- | nyy ünnepét a rádió is közvetíti. Érlekecielen áliapilolIáSt meg a csépléselc rendjei Kolozsvár, augusztus 21. Inozédy-Joksman Ödön dr. bormánybdztos, KoLozs vármegye főispánja értekezletet hívott össze a cséplések rendjének megállapítására. A ran deletek különféleképpen. való magyarázása ugyanis szükségessé tette az egységes vélemény kialakulását. A főispán által összehívott értekezletein részt vettek Kolozs vármegye törványhatófeágá - nak, a m. kir. közellátási minisztériumnak, a honvédelmi múiiaztériummiak, a m. kir honvédség IX. hadtestjének, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek képviselői. Jelen voltak az értekezletem Kolozs vármegye járási főszolgabírói. Az értekezlet megállapította, hogy mind a gazdák, mind pedig a köz érdekében indokolt, hogy Kolozs vármegye területén a saját szérűn való cséplés lehetővé váljék. így azok a gazdák, akik terményeiket nem a közös szérűn akarják elcsépelteim, hanem saját gazdasági udvarukon, vagy pedig csűrökben, ezt minăm külön engedély nélkül megtehetik. Az értékedet megállapította, hogy a cséplés eredményének kellő módon való ellenőrzése céljából szükséges, hogy mind a m. kir. honvéd- ség, mind pedig a közigazgatási hatóságok megtegyék a szükséges intézkedéseket. Hasonlóan döntött az értekezlet a tűzbiztonsági kérdések tekintetében is. Az értekezlet leszögezte, hogy rendkívül fontos érdekék fűződnek a cséplés mielőbbi gyors befejezéséhez. Ezért a hatóságok abban az esetben^ ha valahol megállapítják, hogy a cséplés nem folyik kellő lendülettel, a legerélyesebben fognak beavatkozni, hogy a csépiért mielőbb befejezzék. Országos érdek fűződik ugyanis ahoz, hogy a rendelkezésre álló készleteket mielőbb pontosan meg lehessen állapítani és asz ország közélelmezésének zavartalan menetét célszerű tervvel lehessen biztosítani. JÓ ARIT ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A .10 ÜZLETMENETNEK Hatvan és vidékéről dinnyét, paradicsomot, paprikát és egxéb zöldségféléket szállít legolcsóbb naptárban S 3 s I i e r János, Hatvan zöldség és gyümölcs nagykereskedő. Véget ért a KLOSz tanulmányi hete Kolozsvár, augusztus 21. A Keresztény Lányok Országos Szövetsége (KLOSz) csütörtökön délután befejezte tanulmányi bekét, amelyet a legjobb előadók beszéded tettek értékessé. A két' utolsó nap egyikéin, kedden dél után tartotta gróf Bethlen Györgyné előadását „Vasámiapi ruha, vasárnapi ebéd és házi liturgia“ címmel. Keresetlen és nagyhatású szavakkal mutetett rá a vasárnapnak külső eszközökkel való ünneplésére. Ekmmdta, hogy a mai pogány időkben nagy szükség van arra. hogy a vasárnapot újra ünnepé tegyék. Ebben természetesen e keresztény lányokra vár a legtöbb munka. Kedden délután tartotta meg előadását fűk Sándor a kiváló papköltő, a szegedi egyetem tanára. Az. olvasás, a művelődés és a pihenés szolgálatában című előadásában a mai irodaimat s az Írókat ismertette. Utána Mihahnnc- Zsigmond az Aetio Catolica budapesti igazgatója az Actio Catolieéról, majd a katolicizmusról és a magyar középosztály reformjáról beszélt. Csütörtökön Sik Sándor szintén az irodalomról és íróinkról, majd Habinudk Mercedes szociális testvér a hivatásról löszéit. A tanfolyam résztvevőit Stadler Frieda búcsúztatta el, hangsúlyozva a tanfolyam jelentőségét, amelynek a középosztálybeli lányok öntudatra és felelősségre ébresztése saját t osztó - lyukkal szemben. A tanfolyam résztvevői elutaztak Kolozsvárról, Megalakulta „GySrqyfaívi Meneliültek KSimiivelő- dési EgyesiüiSele" Kolozsvár, augusztus 21. Szent István napján, délután 5 órakor tartotta meg alakuló közgyűlését a „Györgyfalvi Menekülitek Közművelődési Egyesülete“ a református teológia dísztermében. Csekeíalvi Tamás Béláné ugyanis már hónapokkal ezelőtt elhatározta, hogy a györgyfalvi menekült magyaroknak ogy kulturház céljaira alkalmas termet bérel a városban, ahol azok időnként összegyűlhetnek, magukat művelhetik s igy szabad idejüket a legcélszerűbben, értékesíthetik. A tervből most valóság lett. A györgyfalvi menekült magyaroknak p; ig ma már csakugyan kulturházuk van Kolozsváron s a Közművelő - dési Egyesület, az alakuló közgyűlésen megválasztotta tisztikarát is. Diszelnök lett Keledig Tibor dr. polgármester, elnök Cs. Tamás Béíánó, alelnökök Szabó Márton és Vdradi Mihály,’ főtitkár Péter Lajos, pénztáras Sajgó János, főel'lenőr László István, jegyzők László Dezső és Imre Ferenc lettek. Az alakuló közgyűlésre festőién szép népviseletben Györgyfálva valamennyi Kolozsvárra menekült magyarja felvonult. Megjelent László Dezső országgyűlési képviselő is, aki emlékbeszédet is mondott Czákó Jánosról, a györgyfalvi reformátusok fiatalon meghalt papjáról. Tamás Béláné vázolta, hogy miéri, tartja szükségesnek a Közművelődési Egyesület létesítését, majd Sáry Béla dr., az Egyesület ügyésze beszélt a Közművelődési Egyesület célkitűzéseiről. Az alakuló közgyűlés végén, Tamás Béláné lelkesítő szavai után a Himnuszt énekelték el a györgyfalvi magyar menekültek. Végrehajtási szám 982/1941. Kitűzési díj: 2.50 P Árverési hirdetmény Pk. 21.621/1941 sz. Olasz Román kereskedelmi Bank Részvénytársaság Kolozsvári Fiókja-cég engedménye se, dr. Fischer Tivadamé szül. Sebestyén Jo- lánka végrehajtató javára, kit dr Sebestyén József és dr. Fischer Tivadar kolozsvári ügyvédek képviselnek, 124 pengő 49 fillér tőke s jár. iránti követelésének erejéig 1941 augusz tus hó 18. napján d. u. 3 órakor Kolozsvári. Magyar-utca 52. szám alatt a Kolozsvári kir Törvényszék 953/1941 számú végzésévé] elrendelt végrehajtás során lefoglalt 1370 pengő becsértékü alábbi ingóságok: nyomda sokszorosító gép, leszerelt állapotban, kisebb nyomda gépek, papirvágó gép stb. nyilvános birói árverésre kerülnek. Kolozsvár, 1941 évi julius hó 81. Szabó, kir bírósági végrehajtó.
