Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)
1941-08-17 / 187. szám
19 41. JIIjGV&ZTVS 17 Nagyvárad hármas jubileuma Iria : Széli Sándor dr. A J3»S esztendőbem Hívóin rendkívüli nagy jelentőségű eseménynek évfordulóját éli meg Varad városa. A Bihariak és Vára- diak Társasága már régebben tervet dolgozott ki ennek a hármas jubileumnak méltóképpen való megünneplésére és azt a fő- ispán. illetve a polgármester elé terjesztette. Ennek a programiénak egyik kimagasló pontja lesz — amint értesülünk — a V aradi Művészeti Hetek. A nagyszabásúnak ígérkező jubileumi ünnepségnek mint. egy bevezetője lesz az az ünnepségsorozat is, amelyet a főispán vezetése mellett a közeljövőben rendeznek meg Váradnak az idegen uralom alól való felszabadulásának és a Kormányzó Ur Váriadra való bevonulásának első évfordulója alkalmából. • L A mai Várad alapja ®z az angyali sugallatra történt cselekedet, amellyel Szent László a Bihar-Vá.radi Székesegyházat alapítja (1093). Szent László nevéhez fűződik a zágrábi és a gyula fehérvári egyház alapítása is. Szent László ai legnagyobb királyaink egyike, a nagymagyar birodalmi gondolát legelső klasszikus képviselője, kétségtelenül a legnépszerűbb magyar király, akit az erdélyi nép ma is a 'magyar nemzet legeslegnagyobb királyának tart. A hagyomány szerint Biliar-Váradon született és itt is élte le gyermekkorát, ezért minden bihari ember száréhoz közelebb áll, mint bármely más magyar király. Szent László hallhatatlan, érdeme, hogy a Sízent István halála után lehanyatlott keresztény egyházat ismét régi nagyságára emeli és az országban elharapódzott idegen befolyást megszünteti. Az egyház-szvrvező Szent István tiszteletének és kultuszának emelésére is ő törekszik legelőször. A Székesfehérvárról eltűnt Szent. Jobb Váradon került meg. Ennek őrzésére monostort építtetett a Berettyó (Berek-jó) partján. Ugyanekkor épültek Aracs, Gyula és Somogy egyházai is. A legelső keresztény magyar fejedelem, Gyula vezér (Tétény honfoglaló vezér unokája) tiszteletére a róla elnevezett Gyula-Eejérvárott alapított, égy ház az erdélyi magyarsághoz hozta közelebb, amelynek mindvégig legjobban tisztelt királya maradt. De az európai uralkodók és a római szentszék előtt ie nagy tekintélyé volt. Ennek tulajdonitbaitó, hogy az ő uralkodása alatt avatta. az egyház István királyt, fiát, Imrét és Gerhardus hittérítőt, a későbbi Csanádi püspököt szentté Egyetlen királyát sem siratta meg anyujára a magyar nép, mint Szent Lászlót, akit 1 tárom esztendeig gyászolt. Halála után még csak nőtt a tekintélye. Már Vak Béla unokájának, III. Béla királynak idejében általánossá lett Szent László tisztelete. Annyi csoda történt váradi sírjánál, hogy III. Béla annak felnyitását határozta el. Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, 1192 február 2-án III. Béla király egész udvarával, a pápától küldött két bíboros legátussal, az ország előkelőségeivel együtt megjelent Váradon. A várost ellepte a sere- gestől érkező nép, hogy tanúja lehessen ai holttest felemelésének. Fényes szertartással helyezték át az ereklyéket a régi koporsóból disziés ezüskoporsóba, mely a müértő király (Bizáncban nevelkedett és a bizánci császári trón várományosa, volt ugyanis Béla) tetszését annyira megnyerte, hogy annak megalkotóját ott a helyszínen a nemesek rendjébe emelte. Az áthelyezést befejező ünnepségen, junius 27-én történt, hogy a szertartás egész ideje alatt fényes csillag látszott a templom fölött, ami a nép szemében a csodatevő Szent Lászlóba helyezett bizalmának igazolását jelentette. Messze földön elment a hire annak, hogy szentté avatták a királyt, aki a siklóból vizet fakasztott. Ennék a szentté avatásnak a jövő esztendőben (1942) lesz 750. évfordulója, aminek különösen Erdély népe néz nagy várakozással elébe. Még mindannyiunk emlékében élénken é! az a körülmény,, hogy Várad és Erdély egy része Szent László születésének * 900. évfordulója alkalmával szabadult fel az idegen uralom alól. Az újabb évfordulótól Szent László népe újabb ceodát váz. 2. A második jelentős évforduló Nagy Lajos király trónralépésésének (1342) 600- évfordulója. Ez az évforduló Várad szempontjából azért jelentős, mert Nagy Lajos mindjárt megkoronázása után a® ország nagyjainak kíséretében Váradra zarándokolt *ée itt Szent László király sírjánál tett fogadalmat arra., hogy az ő birodalmi politikájának hü sáfárja lesz. — Amikor Magyarország kormányát- átvettük — írja, oklevelében Nagy Lajos — és magunkat megkoronáztattuk, meglátogattuk Szent. László király sírjait, kinek köz ben járásával naponta kérjük a legnagyobb biaodalommal az Isten segítségét. Birodalmunk hü főnemeseivel illő tisztelettel zarándokoltunk Váradra, mire bennünket különben mindennapi áj tatosságunk is késztetett, ugyanannak a váradi egyháznak, melyben Szent László király isteni gondoskodásból csodatétc lektől tündöklik és boldogan pihen... Az 1342. évi biharváradi országgyűlés megünneplésére több terv merült fel. így a legnagyszerűbbnek az a gondolat látszik, atmely szerint a magyar országgyűlés két háza a hatszázéves jubileum alkalmából Váradon tartana együttes ünnepi ülést az országgyairapitó Kormányzó Urunk jelenlétében. Ehhez azonban remélni kell azt is, hogy akkorra már nyugalmasabb időkben fogunk élni. Nagy Lajos, akinek birodalmát három tenger mosta, Szent László király lábaihoz temetkezett, akárcsak kései utóda: Zsig- mond, a német-római császár, akinek felesége, Mária, királyné is itt alussza örök álmát. Napjaink világrengető eseményeit látva, talán különösnek tűnik száz év előtti szenzációkról beszélni s poros fóliánsok nyugalmát megbolygatni csak azért, hogy kiván- csiaágunkat. kielégíthessük. Mégis a mult idők emberének lelkivilágát, érdeklődési körét kell megismernünk, hogy napjaink szenzációit értékelni tudjuk. Több mint százesztendős folyóirat egyik évfolyamát lapozgatom. 1834-et írtak, amikor a „Fillértár“ megjelent, amolyan n.in- denttudó házi tanácsadóként, „mely a legfontosabb felfedezéseket és találmányokat veszi válogatva tárgyul“. Százesztendős érdekességekről, fudomá- nyos és művészi kérdésekről beszélnek a sárguló lapok, A „léglaptáról“ és a „rongyernyőről“ A kor technikai szenzációi között első he lyet foglal el „az tsodálatos léglapta“. melynél „az újabb tudományos találmányok kö zül egy sem szült nagyobb bámulást“. A Fiilértár krónikása ámulva írja le egy Testű nevű léghajós utazását Parisból Mont morémcybe. A „tsodás utazás“ „lég-története“ azonban nemcsak merészséget, hanem amint ez az alábbiakból kitűnik, élelmessé get is követelt A jeles léghajós ugyanis egy rozsí'öldön végzett szabályos kényszer- leszállást az Urnák 1786. esztendejében. Az föld tulajdonosa, néhány paraszttal „siete a léghajóst laptástól elfogni s már egy zsinegnél fogva vonszolták öt a gabonában ál- tatala tett kár megfizetésére kényszeritendő. Azonban Testű kihányván sajkájából az sulyegyenHtő fövénvterhet, kisebbité ezáltal az lapta súlyát s elvágván az zsineget elillant- az bámulok elől“. Nem kisebb veszedelmek leselkedtek azokra a vakmerőkre is, akik életüket bízták az akkor gyermekcipőben járó ejtőernyőre vagy amint a Fillértár riportere írja a ,rongyernyőre“. Gamerin 1802-ben egész Paris ujjongó lelkesedése mellett ugrik ki léghajójából metszi fü a léghajó kosarát tartó zsinórt. Ekkor keletkezett Szent Lászlóról az ének: Te telepedd Bihor-Vóradon, A városnak ISI édes oltalma, Templomot rakattál Szűz Máriának, Kiben most nyugszol minden tisztességgel, Körülfekszenek Téged császárok, Püspökök, királyok és jobbágy urak... 3. Az 1942. év harmadik nevezetessége pedig, hogy ebben az esztendőben lesz 260. évfordulója annak, hogy Várad 32 évi gyászos oszmán ura1.om után ismét magyar kézbe került. Űrnapján, 1692 junius 6-án vonultak be Váradra Heister generális csapatai. Sokain Újabb csodát láttak abban, hogy- Várad felis z&lbaidutósa éppen Szent László király felemeltetésének 500. évfordulóján (1192—1692) történt. Várad és Erdély pat ronusának, a hi rod nleonalapitó Szent László király csodatevő erejének ugyanilyen hatását látják sokan abban a körülményben, hogy a 22 esztendős rabbilincsek Várad és Erdély hü fiainak ke. zeiről éppen születésének 900. évfordulóján hullottak le, akik tehát siralmas rabságuk alatt oly hosszú ideig nem- hiába, fohászkodtak mindennapi ájta (osságukban, mint egykoron Nagy Lajos király7, az ő közbenjárásával az Ur segítségéhez. „A rohanás dühös sebességgel kezdődött — írja a helyszíni tudósitás —, de a rongyernyő hirtelen kitágulván, az sebesség csökkent. Azonban az ernyő szörnyen ingadozott az levegőnek alatta lett összetorlódása miatt. E levegő majd az egyik, majd a másik oldalon osonván el az ernyő alól folyvásti zökkenéseket okoza melyből azonban szerencsére semmi rossz következés nem származott. Azóta ezt mellőzni tudják, egy három lábnyi hosszú kéményt illesztvén az ernyő közepébe, melyen az levegő kibújhat a nélkül, hogy ez ártana az ellentállásnak, mely a lerogyás sebességét gátolja“. A léglapta és rongy-ernyő gyakorlati haszna még csak megsejtett álom volt akkoriban. Amolyan különlegességeknek tekintették őkdt, melynek maiglan való hasznot nem eszközöltek és nem szolgáltak egyebekre, mint időnként közünnepekun a kíváncsiság kielégítésére. Sokkal nagyobb lelkesedéssel iidvözlik a lap hasábjain a gázvilágitást. ,. ... mi ezelőtt csak jámbor óhajtásnak látszott volna, többé nem probléma . . . most már Európának főbb városai tündéri- leg ragyognak a gázlámpáktól éjjszakán- ként“. A Fillértár cikkírója bizony elcsodálkozna, ha a száz évvel későbbi, sötétségbe burkolózó Európát látná, melynek „tündéri ragyogása“ ismét csak „jámbor óhajtásnak“ látszik. A történelem itt is megismétli önmagát ! Vámpírok, lidércek, tetszhalottak A „fin du siede“ emberének romantikus elképzelései, a tetszhaláltól, az élve ePemet- téléstől való félelem, a vámpír és boszor. kányhistóriák ott kísértenek, még a sorok között, élénken foglalkoztatva az olvasó képzeletét. Feltalálók törik a fejüket olyan készülékeken, melyeket az elhunyt kezére és lábára csatolhatnak s amelyek a legki-. sobb megmozdulást is hangos csengettyüszó- val jelzik. Ilyen készüléket, számszerűit húszat, Lipcse városa annak idején fel is álPANNÓNIA m BUDAPEST, Vtll. RAKÓCZI-UT 5 SZ. |sS,?°“p.,a Központi feltrés. * Korszerű kényelem jjjţjjşj* “jjj* fl visszacsatolt területen lakó kedves vendégeinek szobaárkedvezménji. Elismerten kiváló konyha, Polgári árak | —mi 1 ' Százesztendős szenzációk Irtott s a Fülértár névtelen krónikása igán ajánlja a praktikus találmány mielőbbi bevezetését. Máshelyütt a régies, nehezen gördülő « szakkifelyezések után kutató nyelv meglepő szóösszetételekkel, átültetésekkel lep meg bennünket. Az .ázsiókállatok egyik csoportjának ma is hijányzó jó magyar nevét találjuk a Fiilértár hasábjain. A mikroszkóp látómezejében ide oda guruló, esi 11 argókkal díszített, egysejtű élőlényt, melyet ma i* csak VolvoxníL neveznek szakkönyveink, mint „gürgőt“ ismeri a Fillértár százesztendős cikke. Hogy alszik az elefánt? Néhány *** a pigmeusokról A múi den ttudó lap Íróinak meglepő tisztánlátását csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha összehasonlítjuk népszerűsítő cikkéit egy 1789-ben megjelent „Mindenes gyűjtemény“ megállapításaival. Bár e jeles gyűjtemény összeállítója tudja, hogy „közönség«; balvélekedés az, amely szerint az elefántnak csontjai közt nincsen hajlás s igy kénytelen állva, valamely élő fához támaszkodva aludni, vagy hogy az ember negyedik vagy gyűrűs ujjának szívre Írató ereje volna — mégis balvélekedésnek tartja, hogy éltek volna valaha pigmeusok, vagyis „olyan törpe emberek, akiknek magassága csak egy sing volna“. Száz esztendőnek kellett eltelnie, símig Schweinfurt az Afrika szivében élő törpe népeket felfedezte, helyesebben létezésüket újra belevitte a köztudatba. Az ókom Egyptom faráéinak udvarában ugyanis már udvari bolondoknak tartottak pigmeusokat. Herodotos is tudott róluk, de a középkor elfelejti őket, létezésüket egyenesen tagadja s csak az előbb említett utazó közlései vyo. mán. irja meg Verdi Aidájának pompa« balettjét, melyben pigmeus táncosok szerepelnek. Táncos eleink Igen érdekes, hogyan vélekedik a izaze-z- tendős Fiilértár olyan hivságos szokásokról, mint a táncolás. Az aggodalmaskodó eikk. iró pontos számításokat végez, mennyivel növekszik a táncoló testhőmérséklete, menynyiben befolyásolja a heves mozgás a vérkeringést s fejcsóválva állapítja meg, hogy egy dáma egy báli éjjszakán „négy mérföldet is megtesz lábujjhegyen ugrándozva“, A napoleoni idők vérzivatarai után a polgári társadalom fokozottabb mértéiben veti reá magát a sokat nélkülözött bálokra, táncéi? Ínyekre. Nem csoda, da a Fillértár hosszú cikkekben foglalkozik a tánccal. Az együk farsang előtti számban ott találjuk ivéhMul pontos meghatározását is. „A tánc — mint tudva van — hangászati mértékes tagjártatás, mint valamelly charak, temek, történetnek tökéletes kinyomása“. Az u. n. társasági táncról, „mely tsak a tagok gyakorlására céloz és társasági nnilat- kozásra anélkül, hogy Ízlést és szép t»!3má. nyokat kívánna“ — nincs a.cikkírónak jí véleménye. Nem is lát benne egyebet, mist „sok felesleges epecselést“ (gesztust.) Az akkor divatos „nájmodis“ táneocst k elítéli. „A kedvelt keringő s az angol tánc mozgékonnyá teszi ugyan a tagokat, de satu adnak oly tetszetős külsőt, mint a mauüett“. Az operák betétjeként szereplő balettet vagy a pantomimet sokkal többre a százesztendős báli krónikás. A jó 1 áneme«- fee szükségességét elismeri, cikkét igy fejezi be: „Különben a gyakorlás (tornászáig vcaks. lovaglás jobb testartáshee juttat., nritu a középszerű táncmester, kinek lábai mutatnak valamit, de feje és méllyé nem rázzák, s ebből kedvetlen harmóniát lsjuáj származik az egészben“. IFJ. XÂNTUS JÁNOS
