Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-02 / 175. szám

1941. AUGUSZTUS 2, **1 Két kis határátlépő egymás kezét fogva tért haza Romániából KOLOZSVÁR, augusztus 1. Nézzék meg szeretettel ezt a két drága gyerme­ket. Nézzék meg és véssék szivökbe. mert hősök ők, az erdélyi magyar sors hősei... Nevük: Gardó Csilla és Noémi. Csilla hatéves. Noémi pedig három. Csilla szőke, haja égő vörös, a szeme zöld. Noémi. Noémicske pedig barna, haja és szeme fekete s most roppant nagy komolysággal itt ül a térdemen és mesél, mesél... Csilla nagykomolyan j hallgatja s csak időnként javít kicsi húga előadásán, hogy nem is úgy volt. hanem igy... Az ember el sem hinné, hogy igaz. amit mondanak, ha nem volna előtte az aradi magyar királyi követség által kiállított ,.Hazatérési igazolvány"... Mert ezek a gyerekek a még haza nem tért Erdélyből. Déváról most érkeztek haza aggódó szüleikhez, Gardo Kálmán dr. Deák Ferenc utca 39 szám alatt lakó jj ügyvédhez és feleségéhez. A feleki to- « mán határig nagyanyjuk hozta őket. s innen a két angyalian szép gyerek. Is­ten vezérlésével egyedül indult neki a nagy útnak, mivel nagyanyjukat már nem engedték át a határon... De beszéljen előbb az édesapa, aki annyi aggódó könnyet hullajtott a kis „határátlépőkért"... _ Úgy történt — kezdi Gardó Kál­mán dr. —, hogy a bécsi döntés után feleségemmel átjöttünk Magyarországra, Kolozsvárra. /I gyermekeket nem mer­tük áthozni, hiszen még mi sem tudtuk, hogy mire jövünk?... Hála istennek, sike­rült uj életet teremteni. A gyerekek azon ban nagyon hiányoztak a lakásból. Az­tán megindult a levelezés. Természete­sen diplomáciai utón számíthattam csak arra, hogy a gyerekeket haza hozhas­sam. Átmenni nem tudtam s igy kértem az aradi magyar követség engedélyét, hogy anyósom elhozhassa őket a feleki határig, ahol aztán nekem kellett volna jelentkeznem érettük. Mikor minden rendben volt. engedélyt kéitem a ma­gyar katonai hatóságoktól, hogy a ha­táron jelentkezhessem a gyerekeimén. Készséggel megadták. A napot az enge­délyen nem töltöttük ki, mert arról anyó­somnak kellett volna értesítenie, hogy mikor ér a román határra. Türelmetlenül vártuk a napot, mivel tudtuk, hogy ut- nakindult a gyerekekkel. És a minap estefelé, amikor mái majdnem kétségbe­esve beszélgettünk feleségemmel Csilla és Noémi sorsáról, csak betoppan egy­mást kézenfogva a két gyerek... Poro­sán, kis batyuval a kezükben. Azt hittük, hogy álmodunk, hogy csoda történt, mint ahogy valóban az is történt, kö­szönjük a jó Istennek, hiszen csupán O vigyázott rájuk... Na, Csilla, mond el szépen, hogy jöttetek haza. hiszen te vagy a nagyobb, szól a ..nagyobbik" gyerekhez: — Én mondom el, én mondom el — hangoskodik Noémi, én vagyok a na­gyobb!... Ebből aztán egy kis vita támad s csak azzal ér véget, hogy a hatéves Csilla beleegyezik a hároméves Noémi „nagyobbkoruságába". — Az úgy volt. hogy nagymamát nem engedték velünk jönni. Akkor nagy jj mama megcsókolt minket sírva s egy jj katonabácsi azt mondta, hogy mind j menjünk addig, amíg másik katonabácsi- I kát találunk. Mi mentünk is s mind ä néztünk hátra és egyszer csak nem lát- 1 tűk már többé nagymamát. Akkor visz- jj sza akartunk térni, de már megláttuk a Jj másik katonabácsikat, ahogy ott járkál- 5 tak puskával és egyik eljött élőnkbe és elvette a kezünkből a papirost (Hazaié- ,< rési igazolvány) és elolvasta és megfog- '} ta a kezünket és... Csilla már nem állhatja meg szónélkül jj S leinti a kicsi Noémit: — Ne mind azt mond, hogy és, és, és... De mondom! Mért nem mondtad el te!... És most már talpra áll Noémi, mert eddig a térdemen ült. — ...és akkor a katonabácsi hozott, hozott minket egy házig. Aztán vissza- $ adta a papirosunkat s azt mondta, hogy j fogjuk meg jól egymás kezét és csak menjünk mind lefelé a hegyen, az ut szé­lén és ha jön valaki velünk szembe, 1 akkor mutassuk meg neki is a papirost és akkor az haza fog minket vinni édes­anyánkhoz és édesapánkhoz... És — hogy Noémi szavával éljünk. — úgy is történt. Csilla és Noémi, a magyar határon innen, leindult kézenfogva a Félek-tetön. Kezükben kicsi batyu. Nagyanyjuk bízta rájuk s ők a batyu csomagoló-papirját szépen haza is hozták. Hogy mi volt a batyuban? Senkise tudja... — Kibontották s elvették — mondja egyszerre a két kisgyerek. — Hol vették el? — kérdi az édes­apjuk. — Mondjátok meg már egyszer tisztán, értelmesen, hol vették el? — Ott, ott messze, de nem magyarul beszéltek még... — mondják fontos­kodva. A két kis vándort az alsó vámhlaznál vette pártfogásába egy járó-kelő s az hozta be őket a belvároson keresztül, a Deák Ferenc-utcai szülői otthonig. — Mondj még valamit. Noémi! — biztatom. — Jó. Aztán eljösz holnap is? — El. — Aztán játszunk. Csillával az udva- ron sok homokot gyűjtöttünk össze s p aztán sütök belőle neked ,,palacsintát". | Jó?... És Csillának nem adunk belőle. *- Cl fi *** •J Sf- Hm *6 $ ? a 2' Hi'f & a. * m: Csak te eszed meg mind. Jól — És nagyanyó?... — fordulókba szülők felé. — Ó is boldog. Már tudja, hogy a gyerekek Isten jóvoltából itthon van­nak... BÍRÓ JANOS Bárdossy miniszterelnöktől az Erdélyi Párt küldöttséggel kér intézkedést a felekezeti iskolák és a szórványok ügyében Koíotavár, aug. 1. Az Erdélyi Párt elnök­sége a napokba» a visszacsatolt területek magyarságát közelről Mint», fontos kérdé­sekben szándékozik felkeresni Bárdossy László miniszterelnököt és Hóman Bálint vallás, és közoktatásügyi minisztert, hogv személyes előterjesztés alakjában is nyoma, fékosan kérje a felekezeti magyar iskolák ügyében, továbbá a szórványok kérdésében a kormány megnyugtató intézkedését. Az Erdélyi Párt vezetősége a miniszterel­nöknél, az iparügyi miniszternél ée az igaz- ságügyminisatemál egyidejűleg sürgetni fogja a munkaügyi felügyelőségek felállítá­sát és komoly hatáskörét biztositó kormány- rendelet mielőbbi kibocsátását is. amire nézve a kormány ismételten Ígéretet lett. C^LV^TCki flz idei évad legmélyebb hatású és leg­Cv iLlCrl diadalmasabb sikerű film-újdonsága: Megértés UTOLSÓ NAPOK: SZOÍRBflT és VASÁRRA Pl LJ fl legszebb magyar film, a legragyo­ílCtíVi góbb művészi együttes: MADf IIIC^ &JECB Főszereplők : TURflY IDA, RÁDAY, rlHK\IU9S SrlCdSC habos, gózoh, berky laüi Hogyan bolsevizálták Litvániát 1940-ben? Erre a kérdésre ad megrázd szavakban választ egy litvániai hazatérd as ,JSwiópa Sonder­dienst“ huáitudtsiiijánaik. Egész Litvánia birtokosainak, tisztjeinek és a műveltebb réteghez tallózók lelkét sötét félelem szállta meg, amikor a szovjet csapa­tok bevonulása és egy bolsevista litván kor­mány alakítása l>f nézett ténnyé vált a múlt év júniusában. A bolsevizmust épp eléggé megismerte a litván nép aljhoz, hogy ne en­gedje magát hamis illúzióktól etkábittatni. iMás volt azonban a litván k'sgazda magatar­tása, ki kétkedve i gyen, de mégis bizonyos kiváncsi;ággal fogadta a vörös csapatokat. K magatartáshoz nagyban hozzájárult az a körülmény hogy e parasztok a megválto­zott lielyzíttői vemé, lék földbirtokaiknak megnövekedését és az adók csökkentését. Va­lójában csak a litván kommunisták igen kis csoportja és a zsírók k,Kíséritek a változás­ért. Hogy a mezőgazdasági munkások és kis­gazdák tömegeit inog. jer,jók a vörösök ennek a sürüli lakott es ura éppen gazdag mező­gazdasági államnak, minden 30 hektárnál na­gyobb földbirtokot fölosztottak. E birtokok -zárna igen kicsi volt ás terjedelmük szintén jelentéktelen, hisz az 1920—24. évi litván földreform a nagy földbirtokokat már fel­osztotta és csak .100 hektárnál Kisebb bir­tokokat hagyott meg. Az uj földreform tehát csak igen kevés embernek vált javára. Á eta~ ládáéhoz igy nemsokára az elkeseredés is csat­lakozott, A vörösek ugyanis az egész országot államtulajdonnak jelentették ki. A parasz­tok megdolgozták ugyan földjeiket, azonban azt tőlük senki sem örökölhette és egyálta­lán nem rendelkezhettek már vele. Egyre jobbam lábra kapott az az irány, amely a parasztot birtokának feladására kéayszeri- tette, míg őt magát be akarta illeszteni a kcfllekt ív gazdaságba. A litván parasztok valóban nem láttak már semmi különbséget a népbiztosok által veze­tett kollektiv gazdaság és a világháború előtti natabnas lengyel mágnás birtokok között, S a műit emléke még igen élénken ott élt az öreg litvánok lelkében Az elkeseredés másik főoka az volt, Logy a bolsevista hivatalnoksereg és a vörös ka­tonaság mindent felvásárolt az üzletekben. Rövid idő múlva már a legszükségesebb cik­kek sem voltak beszerczhetöíi. Az országot elözönlő bolsevista kistiszt­viselők és hozzátartozóiknak hiányos ruha zata, különösen az alsó fehérnemű teljes hiánya, valamint ezeknek mélységes bámu­lata, mikor Litvániában órát, zsebkést, fe­hérneműt, öltönyöket stb. vásárolhattak. Mindez nagvban hozzájárult ahhoz, hogy a bolsevista rend tekintélyét a legegyszerűbb embernél is végleg aláássa. Az egyszerű Jit- váa hamar belátta, hogy kultnra tekinteté­Jfűvwms ben magasan a Szovjetunió tisztviselője fe­lett áll. A litván személyiségek ellen nemsokára megindított terror hall ama az egyszerűbb embereket is rövidesen utolérte s az üldözés a végsőkig meggyülöltette a rendszert az or­szág népe előtt. A börtönök gyorsan meg­teltek és az ottani bánásmód és a foglyok kínzásának hire belevésődött az emberek léi­kébe. Sovány elégtétel volt a litván népnek, amikor látta, hogy a gazdag zsidók tulajdo­nait is lefoglalják. Örömük azonban esak rövid ideig tartott., mert épp a zsidók ke­rültek he nemsokára a vezető gazdasági po­zíciókba és állami szolgálatba. Autóikat, la­kásaikat, villáikat megtartották és élet- berendezésükön sem kellett változtatniok. A litvánokat azonban az a hir rázta meg. mely arról szólt, hogy a litvánok egy részét Szibériába telepítik át. Az erre vonatkozó intézkedéseket nagy titokban tették meg, a száműzetés hire mégis futótűzként terjedt el a nép között. A bolsevista körökben ugyanis számoltak a szovjet hadsereg németországi előretörésével és igy a határvidéket itt is épp úgy meg akarták tisztítani az ellenfor­radalmi elemektől, mint azt azelőtt a finn, orosz, meg a régi észt, lett és lengyel hatá­rok mentén már végrehajtottak. A litván nép igy joggal érezte veszélyeztetve létét és várva-várta, mikor pirkad már egyszer a felszabadulás hajnala. S a szabadság napja végre mo6t nekik m felvirradt -.. \ házilparbok nem beli iparjogosil vány Kolozsvár, aug. 1. Az Erdélyreszi Gazda­sági Tanács részletesen foglalkozott a Szé­kelyföld és az erdélyi szórványvidékek házi­iparának iparűgyi kérdéseivel. Miután köz­tudomású, hogy sem a székely vidékek,. sem az erdélyi szórványvidékok lakosai, akik háziipari tevékenységet folytatnak, ipar.jogo- sitvánnyal nem rendelkeznek, a Tanács szük­ségesnek találta, hogy az i par jogosítvány szempontjából az erdélyi háziipar művelői­nek helyzetét megvilágítsa. Az Erdélyreszi Gazdasági Tanács megálla- pitotta. hogy a magyar iparjog egyik alap- elve szerint abban az esetben, ha valaki sa­ját maga részére végez rendszeres ipari te­vékenységet, mint ahogyan ez az erdélyi ön- ellátásos háziipari tevékenység esetében év­századok óta történik, ez a tevékenység nem minősíthető iparűzésnek, mert a házi iparos tevékenységéből hiányzik az iparűzés meg­állapításának legfőbb ismérve, a keresetsze- riiség. Miután a székely háziiparosok, to­vábbá az erdélyi szórvány vidékek lakói a maguk szükségletének ellátása céljából dol­goznak, ezt az ipari tevékenységet semmi­féle megszorítás nem illetheti. A Tanács elvi jelentőségű megállapítása teljes mértékben vonatkozik a székelyeknél szokásos, társas-módon végzett, gyakran ipa­ri vonatkozású munkára, a „kalákára“ is. Az Erdély részi Gazdasági Tanács megálla­pítása szerint, mintán a fentebb közölt el­vek a magyar iparjog alapvető tételei, ezek­nek a fenti szellemben szükségelt elbírálásá­ra, vagy éppen alkalmazására semmiféle kü­lön intézkedésre szükség nincsen. Főispán« értekezlet a bolozsvári ▼ármeQYeKázán Kolozsvár, aug. 1. A IX. hadtest körle­tébe eső vármegyék főispánjai pénteken dél­után 5 órakor a vármegyeháza tanácstermé­ben Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán, mint országmozgósitási kormánybiztos el­nökletével értekezletet tartottak. Az érte­kezleten részletesen megtárgyalták az 1941— 42. évi búza. és lisztfosgalom. szabályozá­sáról szóló miniszteri rendelet végrehajtásá­val kapcsolatos teendőket. Az értekezlet este fél 8 órakor ért véget. ÉRTESÍTÉS A tartalékos tisztek és tisztjelöltek ré­szére folyó évi augusztus hó 5-én 15 órakor a Magyar Színház-bán 1 óra tartamú vetített képes előadás lesz. Az előadás tárgya: A belga és francia erődök elfoglalásának rész­letei. Fogarassy Béla vk. alezredes munkája. Felkérem a tartalékos tiszt és tisztjelölte­ket, hogy az előadáson minél nagyobb szám­ban jelenjenek meg. Idő pontosan betartan­dó. Előadás ingyenes. Az igazolványaikat a megjelenők hoseák magukkal. Hadtest tüzérségi parancsnok

Next

/
Thumbnails
Contents