Keleti Ujság, 1941. augusztus (24. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-02 / 175. szám

Músmrx Sirsjta 1941. aiGU Z1VS 2. Mai tündérmese arról hogy a székely ember mindem megállja helyéi... Bereezky László csodálatos pályafutása Mikházátéf a fosangolesi olimpiászon keresztül — újra a Székelyföldig Budapest, ang. 1. Â székely ember a vi­lág minden szögletében megállja, a helyét. A mostoha és mégis olyan édes hasisi fold. a .sa­nyarú sors nevelő ilyen élelmessé és talpra­esetté a székelyt. A mulatságos történeteiken, az úgynevezett „góbéságokon“ tol, még sok mindem más is példázza, azt a hallatlan derű­látást és törhetetlen nrankakedvet, amivel a székely szembeszáll a világgal és hol moso­lyogva, hol fogát csikorgatva, de kiharcolja, boldogulását. Ezt példázza az alábbi történet is, amit az tesz igazán érdekessé, hogy az első szótól az utolsóig — megtörtént. Román érettségi elől — Budapestre A történet hőse Bereczky László. Sorsa, úgy indul, mint a legtöbb magyar fiatalemberré, akit a tranoni sors idegen világba kényszeri- tett. Mint aféle székely embernek- nehezen forgott a nyelve az idegen szavakra. Főleg a romámra. Szegény Bereczky Laci egészen be­leizzadt, amig elmyekergett a maga hamisítat­lan székely hangsúlyozásával egy-egy román mondatot. 1024-et írtak s Angelescu minisz­ter szigorú rendelőt,e alapján javában buk­tatták az érettségin a magyar fiukat,. Be- neczhy Laci is tisztában volt azzal, hogy ő soha román nyelven érettségit nem tesz. Fel is ült a vonatra és meg sem állt egészen Budapestig. Egy kis intermezzo Itt kezdődnek azonban az igazi neh?végek. Pénze nem volt. Nem ismert senkit. Nagy ne­hezen ima gántanit ásókból kuporgatott össze annyit, hogy beiratkozhatott a műegyetemen az építészetre. F,zek voltak a magyar ifjúság legsötétebb évei. Diplomás orvosok és ügyvé­dek seperték az utcát, és pusztított a B-lista. Bereczky László azonban keményen koplalt s végezte a féléveket egymásután. Közben haza­jött nyaralni s nyombem ittfogták katonának. ügy látszik Ferdinánk király hadseregének éppen székely fiukra volt szüksége. Hősünk azonban más véleményen volt s éppen csak addig szolgált, amig meg nem szökhetett. dalrendezS volt. Tgy ment ez néhány napig s máris nehéz dollárok feküdték meg a zsebét. A pénz önbizalmat ad. Nyomban szikratávira­tot adott fel egyik newyorki barátjának, hogy alkudjon ki egy használt gépkocsit. Amint megérkezett a kikötőbe miár ott várta a ba­rátja az mtóvál és igy történt, hogy Berecz­ky László saját gépkocsiján vonult be a kor lation lehetőségek hazájába Fel az olimpiászra! Amerikában aztán hamar kioktatta egy jóravaló öreg amerikai »agyar, hogy ha vala­mire aÜMtrja íliwül, ügy KeréiMja begyem a át­kára, 6 maga pedig legyen a „nagy európai művész“. Ekkortájt készült Amerika a los­augelesi oörapiászra. Ők is autóra pattantak s kilenc napos szakadatlan autózás után meg­érkeztek a Csendes Óceán partjára.. Bereczky László, a „nagy európai művész“ befutott Los Angelesbe A titkár és a ceruza szorgalmasan dolgozott. Bereczky lerajzolt minden' valamirevaló nagy­ságot s rajzai hét világlapban jelenitek meg. Volt ezek között olyan is. amely egyikét per­ces vülámkarikaturáért 20 dollárt fizetett. Mire végétért az olimpia», Bereczky László tényleg hires ember tett. Amerika első hírlapi rajzolói között kezdték emlegetni a nevét Most már aztán pénz is volt bőven. Mister Bereczku titkára társaságában végigbolyong­ta Északamerika minden nevezetességét. Volt a Grand Kanyonban, a Tosemíte Parkban, Yellowstónéban, eljutott még Alaszkába is. Kirándulgatott kínai hajókon a Csendes Óceán szigeteire, végül is azonban sok bolyon­gás után mégis csak eljutott oda, hogy vissza- krvánkozott szülőföldjére. Haza Magyarországra Megváltotta tehát a hajójegyét, most azon­ban már nem fedélközön utazott, hanem első osztályon s útközben nem kellett négert raj. zolnia, Legfeljebb arra vállalkozott nagy ke­gyesen, persze nehéz dollárokért, hogy pa­pírra vesse valamelyik amerikai dollárherceg- nő arcvonásait. Hazaérve az öreg kontinensre, végigbolyongta annak minden zugát. Még a, Pápa Öszcmts égéhez is bejuthatott volna, de amint feketébe öltözve a Vatikán­ban baktatott, betévedt a sixtim kápolnába s ott úgy belefeledkezett a szépségeikbe, hogy mire eszébe jutott igazi célja, már dél is ré­gen elmúlt. A sok világcsavargás után azonban egyszer mégis csak hazakerült, ha nem is Székelyor­szágba, de Budapestre. Bezzeg most már volt becsülete. Nem kellett hónapszámra kenlate’* A gazdag ,,amerikai“ magyart mindenütt meg ^ becsülték. Bereczky László most is látta, hogy-mmw—mammmmmmmmmmimmmmmemmMBm»- < mit kétl csbuBni. Rögtön tisztában volt, azzal- hogy a piktorából felkophatik az ember ál-la Amerikai méretű plakátrajzoló üzemet alaoi- tott s a pénz megint ömlött hozzá Aztán nagyot fordult a világ- A gyűlölet bilincsei lehullottak s a legendás magyar hon­védek megindultak felszabadító útjukra. El­jött az a nap is, amikor Bereczku László szü­lőföldje is szabaddá tett. Bereczky László, aki eddig a. saját sorsát igazgatta, elhatározta, hogy bőséges kereskedelmi tapasztalatait népe javára fordítja. Bekerült az Erdéh/résn Fa­termelők Szövetségének elnökségébe s azóta megfeszített munkával igyekszik azon, hogy megkönnyítse a székely ség életét. Eddig tart a tündérmese. Bereczky László megmutatta, hogy a székely ember kemény munkával- rét lenest nem- ismerő szívvel mindig és mindenütt megállhatja a helyét. NAGY ELEK A nyugdijak rendezése, az utánpótlás biztosítása, a telekkönyvi nyomda kérdése szél házvásárlás terve foglalkoztatja a kolozsvári ügyvédi kamarát és a Hősünk rájön, hogy ceruzája aranyat ér Visszatérve Budapestre tovább koplalt ée tanult. Elszegődött napilapokhoz rajzolónak e a honoráriumokból annyira fűtötte, hogy câta már kétszer is ehetett naponta. Fölcsa­pott atlétának és siversenyzőnek s egyre- másra nyerte a dijakat. Mint hires sportem­ber elkerült, nyugati országokba ,is e< nagy sportversenyekre, a versenyek szünetében szor­galmasam rajzolta a sportnagyságokat. Köz­ben még újságírónak is felcsapott s tudósí­totta a magyar lapokat. Később már annyira jutott, hogy egy-egy rajzát megvették a nagy berlini, párizsi és londoni lapok, amelyek már csengő arannyal fizették meg. ...és átvág az Óceánon Bereczky László lassanként rájött, hogy a ceruzája aranyat ér és a székely ember maga- bizásával nekivágott a nagyvilágnak. Valahol, Franciaországban rajzolgatta. szorgalmasan a sportnagyságokat, amikor kedve szottyant arra, hogy meglátogassa Amerikát. Az USA ebben az időben még a korlátlan lehetőségek hazája volt s Bereczky László elhatározta, hogy szerencsét próbál. Éppen csak annyi pénze volt, hogy megválthatta a hajójegyet Cherbourgtól Newyorkig, A kikötőből még küldött egy levelezőlapot haza Mikházára. hogy legalább tudják, merre vau s akárcsak a mesebeli szegénylegény, nekivágott a ten­gernek. A különbség esrak az volt, hogy neki még hamubasiilt pogácsája sem volt. Mi tagadás, kissé aprónak érezte magát zsebében egy árva dollárral és 300 p-r ft sok gazdag amerikai és angol között. De nem szont,yolódott el. Felkereste a h. jó pénz­tárosát s meglobbentette előtte az egyik szá­zast. A kiesi, veres izraelite azonban gúnyos mosollyal válaszolt a százpangősre s ezzel pró­bálta illusztrálni előtte, hogy ezt a papiros­darabot semmire sem használhatja. Elkeseredésébe!I elővette a vázlatkönyvét. Kikeresett magának egy bánatos négert, aki a barcelonai gitár-akadémiáról tért haza flo­ridai farmjára s hiába volt pénze, mégis csak harmadosztályon utazhatott. Sok plajbósz el­fogyott a csokoládészinü gentleman arcképén, de megérte, meat a modell öt dollárt adott képmásáért s büszkén mutogatva jobbra-balra, hogy ő mégis csak ember s méghozzá m-ilyen szép ábrázta!tál. kpvetkező áldozat egy spanyol bikavia­Kolozsvár, augusztus 1. Az újonnan meg­alakult kolozsvári ügyvédi kamarára súlyos, feleló'Sségteljes feladat, vár: az ügyvédi kar erkölcsi és gazdasági szinvonalának felemelése arra a magaslatra, amelyet a magyar jogszol­gáltatás érdeke megkövetel, a múltból vissza­maradt- anyagi és egyéb természetű kérdések végleges rendezése, a nyugdijkérdés megoldá­sa. az utánpótlás biztosítása s mmdezekesi túl­menően és mindenekelőtt: szerves, munkáé beilleszkedés a szem tist várni államkeretek közé. E feladatok megoldásának módjáról meg­kérdeztük dr. Silay István kolozsvári ügyvé­det, a kamara most megválasztott éLnökét, akinek felvilágosításairól az alábbiakban szá­molunk be olvasóinknak. — Az erdélyi ügyvédek között két nemze­dék sorsával kell törődnünk. Az egyik nem­zedék aiz idősebbeké, akik még a világháború előtt szerezték meg ügyvédi képesítésüket és abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy már a békebeli időkben is tárgyalhattak a ma­gyar bíróságok előtt. A másik, a fiatalok nemzedéke, már a román nyelven hallgatott egyetemi előadások után jutott, ügyvédi ok­levélhez. — A magyar joghallgatóknak már az egye­temein is nehezebb volt ai helyzetük, az ügyvéd­jelölti gyakorlat során is sok nehézségeket kellett elgörditeniök előrehaladásuk írtjából és ezért sokkal jobb felkészültségire kellett szert tenniük, ha becsületesen meg akarták állani a helyüket. — Egyébként, is az ügyvédi kar magyar tagja a huszonkét évi megszállás alatt minden téren háttérbe szőrűitek. Magyar ügyvéd szá­mottevő vállalattól alig kapott megbízást, mi­vel a vállalati vezetők arra az indokolt, vagy indokolatlan meggyőződésre jutottak, hogy a ,,többségi“ ügyvéd hatásosabban, vagy ered­ményesebben tudja érdekeiket képviselni. Nem kel! mondanunk, hogy állami, vagy köz- intézmény részéről jövő megbízásban magyar ügyvéd csak ritkaságszámba menő esetben ré­szesült, minthogy a kiválasztásnál nem a tu­dás, hanem személyi összeköttetés és egyéb szempontok voltak az irányadók. Sok nagy- todásu és képességű magyar kartársunk őrlő­dött fel és kallódott el a robottnunkában, nél­külözésekben, küzdve az idegen nyelvvei, ide­gen saokásckkal és idegem szeHetmonel. Uj feladatok — Most, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara megalakult, két feladatkör jelentkezik a ka­mara vezetősége előtt. Az egyik erkölcsi, a másik anyagi, gazdasági természetti, de mind­kettő szoros összefüggésben áll egymással. — Húsz év alatt a magyar ügyvédi kar anyagi helyzete annyira teremtet,t, hogy cso­dálnunk keil, miképpen tudták kartársaink az erkölcsi színvonalat mégis megtartani. — Az elmúlt év elején a, kolozsvári kama­rának, amelyhez akkor csak a koJozsmegyei ügyvédek tartoztak, több mint négyszáz tagja volt. Ma a kamuira hatásköre nemcsak Kolozs megyére, hanem a kolozsvári tábla egész te­rületére kiterjed, a kamara jelenlegi tagjai­nak száma pedig meghaladja a kétszázat. Ez a pusztán számbeli csökkenés hárcan körül­ménynek tulajdonítható. — Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy román ügyvédek jó része a tavalyi fő- hatalomváltozással egyidejűleg eltávozott ad­digi munkahelyéről. Csökkentette a létszámot az 1939 :IV. törvénycikk intézkedéseinek meg­felelő alkalmazása is. A harmadik, igen figye­lemreméltó körülmény azonban a fiatal ma­gyar ügyvédek elmaradásának tulajdonítható. — Tapasztalnunk kellett ugyanis, hogy a magyar ügyvédek és ügyvédjelöltek száma is megfogyatkozott. Főleg a fiatalabb ügyvéd- nemzedékekből számosán jutottak arra az el­határozásra, hogy eredeti hivatásukat közpá­lyán. való elhelyezkedéssel cserélik fel. Ennek az állapotnak a következményeit máris érez­zük, főleg abbén a tekintetben, hogy az ügy­védj előtt,ek száma igen megcsa.ppfmt, s fiz iro­dák úgyszólván nem tudnak jelöltekhez hozzá­jutni. — Noha a kolozsvári egyetem jogi karán serényen folyik a munka és uj jogászmemze- dék indul majd az éleknek, nem tudhatjuk előre, hogy az egyetemi padokból kikerülő ifjak közül hányán választják majd aiz ügy­véd’ hivatást és hányán keresik fel inkább a közpályákat. Az egyetem egymagában még nem képes az ügyvédi utánpótlást biztosítani, ha ez a kiváltás nem jelent olyan biztos meg­élhetési alapot, hogy elég vonzóerőt gyako­roljon if jóinkra. Egyelőre azonban a tapasz­talat aizt igazolja, hogy a fiatalabb nemzed előnyben részesíti a közpályát az ügyvédi fog­lalkozásnál. A7. erdélyi ügyvédek nyugdija — Égetően sürgős feladatként jelentkezik az újonnan megalakult erdélyi ügyvédi ka­marák munkatervében a rokkant- és nyug­díjra szoruló kartársak, továbbá az özvegyek és árvák nyugdijhelyzetének végleges rende­zése. Az erdélyi ügyvédek hosszú időn keresz­tül tagjai voltak a Bukarestben székelő ügy­védi nyugdíj intézetnek és igen jelentékeny összegre rág az általuk befizetett nyugdij- jaruléíc is. Ennek az Összegnek a visszaigény lesére csak a magyar és a román kormányok között majdan meginduló államközi tárgyalá­sok során kerülhet sor. — Bár jelenleg nincs fedezet arra, hogy az erdélyi ügyvédek, illetve hátraimaradottaik nyugdijat igényelhessenek, a magyar Orszá­gos ügyvédi Gyám és Nyugdíjintézet műiden előzetes kérelem nélkül, önként felajánlatta támogatását, a rászorulóknak segélyt nyújtott é> az esedékes nyugdijak folyósítását is meg­kezdte. A kolozsvári kamara most foglalkozik v. nyugdíj járulékok megállapít ásónak kérdé­sével, hogy ezáltal az Országos Nyugdíjinté­zet önkéntes támogatását kiitézményesitihesse. A telekkönyvi nyomda ügye-— Rendezni óhajtja a kamara a kolozsvári telekkönyvi nyomda kérdését Is. Ezt a korsze­rűen felszerelt nyomdát, amelynek értékét többmillió lejre becsülték, az ügyvédek áltál befizetett dijakból állították fel és fejlesztet­ték naggyá. A romám megszállás idején a nyomda felett a felügyeletet, az ügyvédi ka­mara gyakorolta, annak jeléül, hogy a nyom­da tulajdonjogát az ügyvédi kartól a román hatóságok nem vitatták el. — A tavalyi főhatalomváltozás alkalmával a városból kivonuló román hatóságok elszál­lították a nyomda felszerelésének mintegy féle részét, azzal biz indokolással, hogy a kolozs­vári telekkönyvi nyomda nemcsak a kolozs­vári. hanem az összes erdély; ügyvédiek tulaj­donát képezi, beleértve azokat is, akik az újonnan megvont országhatárokon kívül ma­radtak. — A kolozsvári telekkönyvi nyomda ma már berendezése jelentékeny részét elveszítet­te, de még mindig tekintélyes értéket képvisel. Nemrégiben olyan hírek hallatszottak, hogy * nyomdát más városba kívánnák áttelepítem. Az ügyvédi kamara azonban továbbra is fenn­tartja. tulajdonjogi igényét az üzemre vonat­kozólag. A kamara elnöksége azt a felfogást osztja, hogy a kolozsvári kamara kifejezett üzleti vállalkozással nem foglalkozhatok s igy a te­lekkönyvi nyomda üzemben tartása nem célja a kamarának. A nyomda eladása révén azon­ban megnifilna a lehetőség arra, hogy egy ka­marai székház megszerzéséhez komoly, szá­mottevő alapot teremtsenek meg. A tagdíjak kérdése — A kolozsvári kamarához tartozó ügyvé­dek számottevő része hosszab-rövidebb ideje nem teljesítette tagdíjfizetési kötelezettségét és az elmaradt tagdijak viszonylagosáéi tekin­télyes összegre rúgnák, A kamara uj vezető­ségének az a felfogása, hogy ezek a múltbeli tagdijhátrálékok olyan tartozást képeznek, amelyek megfizetésére a kamarához tartozó, vagy tartozott ügyvédek minden körülmények között kötelesek, tekintet nélkül arra, hogy jelenleg tagjai-e a kamarának, vagy sbn. A hátralékok behajtására a kamara vezetősége közelebbről megteszi a szükséges intézkedése­ket. — Az uj kamarai tagdijak megállapítása már az uj vezetőség feladata. Ennek az elő­készülete; folyamatban vannak. — A kamara anyagi helyzetének rendezése annál sürgetőbb, mivel gondoskodni kell meg­felelő kamarai irodahelyiségekről is. A múlt­ban a kolozsvári ügyvédi kamara az igazság­ügyi palotának két, e célra, rendelkezésre bo­csátott teamében nyert elhelyezést. A magyar igazságügyi rendtartás ezt az állapotot nem tartja kívánatosnak és igy a kamara számára másutt, egyelőre bérelt helyiségben kell meg­felelő otthont biztosítani. Ha ezeket a sürgős felad a leirat megol­dottuk, hozzákezdhetünk a szakmai Önképeit § időszerű munkájának megszervezéséhez it — ü- fejezte be felvilágosításait dr. Silay István kamarai dékán. 1 RÖSZLER GYŐZŐ DR ***2& STUDIUM Könyv ESBOliT Bpest, IU. Kecskeméti-u. 8 FELUILrtSOSITáSOKKflb KÉSZSÉGGELSZOLGÁL!

Next

/
Thumbnails
Contents