Keleti Ujság, 1941. július (24. évfolyam, 147-173. szám)
1941-07-27 / 170. szám
19 4 2. J U £ 1 V S 27 pj # A pesti emberre könnyen ráhúzzák a vizes lepedőt. Ráfogják, hogy lusta, kényelmes, nem gyalogol, hanem öt-hat percnyi távolság miatt már villanyosra ül- Hát, kérem, ez rágalom! Hogy csak magamból induljak ki, életemben annyit nem „sétáltam“, mint amióta pesti lakos vagyok. Belvárosi lakásomból kimenni a Margit szigetre, — az nem k valami ég- reszóló teljesítmény. Bizony, valahol ösz- szébh kell szorítani a nadrágszijjat! Enni szeretünk, öltözködni sem rossz! A villanyosok nagyrésze bizonyára vidékiekkel van tete. (Kénytelen vagyok használni ezt az utálatos, nagyképü és fölényeskedő, pesties „vidéki“ elnevezést, bár nem szeretem. Mögötte mindig egy kis lekicsinylés húzódik meg). És hány emeletet mák- szik meg naponként a „lusta“ pesti ember. Ha a házi sárkány, a házmester nem veszi észre, elblicceljük a liftet ás felkapaszkodunk az ötödik, hatodik emeletre, szépen, tempósan, de — gyalogosan. Kolozsvári barátaim még akkor is jajgattak, ha le beliefet memniök hat emeletet. Budapesten leszoktatja az embert, a lustaságról a — zsebe. Ha finomkodni akarunk, igy mondjuk: „Jó ez a kis séta, lépcső járás — sportból.“ De őszintén be. vaUbatjuk, hogy a szónak csak az első négy betűje helytálló. A szó helyesen be- ógezve — spórlásból FVl S^astisztikákat olvashatunk arról* h-ogy az 'idei kánikulában mennyi a főváros vizfogyasz- kása? Megállapították, hogy igen nagy. Az gmber kár omszor-négy szer is megmártja naponként testét a jótékony, hüs habokban, mert mire a strandfürdőről hazatérünk, újból melegünk van Arra is kiváncsi volnék azonban, mennyi & főváros sörfogyasztása? Soha még ennyi törőző embert! Bármerre megyünk, a kávé- lázak, éttermek* kiskocsmák terraszai tele vannak emberekkel, előttük étvágygerjesztő, lábzó sörkriglik. Milyenftíldás, valóságos jótétemény, a rohanásban, eßben a modern zür- Vvarbav megpihenni egy korsó ltabzó, jégréteg sör rmelleút! *v Nem hinném, hogy egyetlen háborús or. szág is volna, ahol olyan jó és olyan bőségesen lenne ennivaló, mint, Magyarországai. Valóságos tejjel.mézzel folyó Kállaiin. Csak végig kell menni a körutakon. Micsoda kirakatok! Szalonnaházak, kol- bászkeritések, sonkahegyek! A kenyérne- bézségektől eltekintve, — amelyeknek rövidesen szintén vége lesz. — igazán nem lehet panaszuk. Van itt ebben a drága, szép hazában minden! Tejet óhajtsa? Tessék, néhány fillérért házhoz szállítják a legremekebbet. Édességet kívánsz? Parancsolj befáradni akármelyik cukrászdába és kényed-kedved szerint válogathatsz. Gyümölcsöt áhitasz? Van annyi, hogy roskadoznak alattuk a gyümölcskereskedés polcai. És milyenek . . . ! (Most érik a sashegyi őszibarack, pirosán mosolyog rád a kirakatokból.) Mit akarsz még . . . ? Egyél és ne panaszkodj!-* Külön fejezet a pesti hús. Mert ennél szebb már a világkerekén nem lehet. Elragadó karajok* gyönyörű felsálok vannak a kirakatokban. Bámulom, élvezettel nézem a mészárszékek kirakatait, de magamban elmosolyodom. Istenem, ha két évtizeddel ezelőtt azt mondta volna nekem valaki, hogy véres, nyers húsban fagok gyönyörködni és arról fogok zengeni, — biz’ Isten kikacagtam volna az illetőt. Akkor a vf.rág, az ékszer* a ruha tetszeti... Ma meg úgy élgyönyörködöm a mészárszék előtt, mint hajdanában egy csokor orchideában, amit ./>“ küldött. SZ. SZAPPÁNYOS GABRIELLA Kedvező a búzatermés Horvátországban, Szerbiában és Szlovákiában ZÁGRÁB, julius 36. Az utóbbi napokban Horvátországban megkezdték a buza aratását. Az előrelátható terméseredmény szerin ae ország gabonaellátása biztosított. A kormány rendelkezése szerint a termésfelesleget állami bevá^árlótársaság, Szerbiából érkező hirek szerint, az aratás rendkívül kedvező körülmények között tolják. Am idei búzatermés tekintélyesen tolóimul ja a múl távit. Szlovákiában szintén rekordtermést várnak. A kedvező időjárás az érésre jó hatást g:«iikoroít. Az aratás zavartalan «olyaséról a kormány gondoskodik. ■■ FŐZZÜNK GAZZAL! KEDVEZMÉNYES GAZBEVEZETÉSEK IIJ/LVEkJ kötik be a gázmüvek az I C™ u'caicsatlakozó vezetékeket minden olyan házhoz, ahol legalább két aj fogyasztó jelentkezik. Sok millió kdEiassEom/ mondja: Ha gázzal süt, kevesebb a gondja! Vezettesse be minél előbb a gázt, mer gázzal főzni gyerekjáték. A mig a gázgyár központi üzlete megnyílik, készséggel ad felvilágosítást a gyár igazgatóság:: (Dázsma-utca 34 szám. Telefon: 30—72) „Holtomiglan — holtodiglan..." Kolozsvár, julius 26. Ma már nevükre is alig emlékeznek Kolozsvárott, holott itt élt és hódított sziveket és szerelmeket, a magyar színjátszás két néhai nagy atakje: Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán. Ha még állana ai Farkas-utcai öreg kőszinház, sokmindent tudna mesélni róluk, de azt a kedves kis esetet, amelyet az alábbiakban meg: örökítünk az utókor számára, aligha ... Mi is csak úgy hallomásból jutottunk hozzá, egy kedves öregux mondotta el, aki még e két nagy művész játékában is gyönyörködött. Úgy történt,, hogy Szerdahelyi Kálmán és Priene Kornélia szerelmesek lettek egymásba. De olyan szerelmesek, hogy nem csak a színpadon nem tudtak egymás nélkül élni, hanem még kint, a szürke életben sem. És aiz egyik meleg sikerű színházi előadás után a kiskapuban nem a megszokott gavallér várta Prielle Kornéliát, hanem Szerdahelyi Kálmán . . . — Szeretlek, Kornélia, úgy szeretlek, hogy a te viszontszerelmed nélkül az élet sem kell . . . És Kornélia — mintha csak a súgó hangjait hallotta volna, — elismételte a szerelmet valló „szöveget“, és Kálmán keblére borult... Másnap már meg is jelentek Csiszár József tiszteletes ur előtt. — Eskessen össze minket, tisztelete? uram, — mondta Szerdahelyi Kálmán. — Nagyon szeretjük egymást . . . Csiszár tisztelet.es ur, aki a -„kétágú templom“ papja volt, jól ismerte Prielle Kornéliát és Szerdahelyi Kálmánt. Végignézett rajtuk, aztán megszólalt: — Jobb lenne, ha aludnátok egret s majd azután jönnétek ide ilyen szent ügyben. Hát t.udjátok-e legalább, hogy a házasság nem komédia? . . . Ők ne tudták volna? . . . Egyik a másikát is túllicitálva zengte el Csiszár tiszteletes urnák, hogy mi a házasság. És hogy ők milyen boldogan fognak majd élni . . . — Na, gyertek — mondta a tisztelete? uv. — gyertek hát s esküdjetek össze. Áldásom rátok. És annak rendje és módja szerint összeeskette őket. * Harmadnap múlva a fiatal pár ugv robogott be a parókia kapuján, hogy majd a kaput is kifordították a sarkából. Szerdahelyi Kálmán mér be se érkezett Csiszár tiszteié- tee szobájába, máris fennhangon kiáltotta: — Tiszteletes ur! Tiszteletes ur! Jöjjön és válasszon seat minket-! Nőm lehet egy „ilyennel“ élni — mutatott a kipirult arcú Prielle Kornéliára . . . A fiatal I,menyecske“ — nyelve már eléggé fel volt vágva, — meg se varia, hogy az újdonsült „férj“ befejezze mondókáját, már zúgta is a magáét: — De még egy „ilyennel“ sem! Kellett ez nekem?! Megmérgezni az életemet egy . . . egy ilyen komédiással! Még azt mondta, hogy szeret! Válasszon el minket, tiszteletes ur, ha- Istent ismer . . . —- Látjátok, hova jutottatok? — szánakozott — Isten jámbor szolgája, — hát nem mondtam, hogy a házasság nem komédia. Nem komédiás népségnek való ... Jól van. Elválasztalak benneteket. Mehettek is Istenek hírével. El vagytok választva . . . — De nem úgy van az — kardoskodott Szerdahelyi, — Írja be csak a könyvbe is a válást, tiszteletes ur! Még pedig itt előttünk irja be az anyakönyvbe, mert én addig el nem megyek! . . , — Már pedig anélkül fogsz elmenni. Anélkül mentek el mindaketten, mert én azt se írtam bé az anyakönyvbe, hogy megesküdtetek, Hát azt hiszitek, nem tudtam én, hogy ez lesz ebből a házasságból? Hála Istennek, hogy nem csúfítottam el veletek a rubrikát. Most aztán nézhetném . . . Mehettek, el vagytok választva . . . Komédiások!... Nem hitték el, amig meg nem mutatta nekik Csiszár tiszteletes u-r az anyakönyvet. dk Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia a parókia udvarán végigmenve egymásra se néztek. Már szinte kint, voltak aiz utcán, amikor felkiáltott Szerdahelyi: — Hü, a szentjét a papjának, hogy ez igy elbánt velünk! . . . Mondd, Kornélia, te nem pirulsz a szégyentől, mert, én igen. Hogy igy megszégyenítsen egy pap két embert, két egymást szerető szivet . . . Hát, tudod mit, visszamegyünk! . . . — Visszamegyünk? — hebegte elhülve az „elvált“ feleség, hova megyünk vissza?.,. — A, paphoz! Csiszár tiszteletes úrhoz és tiltakozunk, hogy igy megcsuíolt minket! — Nem tiltakozom én, ha igy van, hát, legyen i gy . . . — Tiltakozol, ha én mondom! — kiáltott fel Kálmán, — tiltakozol! Vagy a hites feleségem vagy Isten és ember előtt vagy nem... — Hiszen elválasztottak, Kálmán . . . — De öss-ze is adnak s most már örök életre! — legénykedett Szerdahelyi. Gyere vissza s most, már írassuk be magunkat, írassuk be, hogy megházasodtunk. Majd adok én annak a papnak! . . Csiszár tiszteletes nr pedig magára vette palástját s a két fiatal kezét összefogva, rájuk adta a szent házassági áldást. És Szerdahelyi Kálmán Prielle Kornéliával kötött boldog házassága most már egy másik elválásig tartott. A válást pedig — mint ai mesében is, — az „ásó és a kapa“ mondotta ki . . . BIRÓ JÁNOS STUDIUM 1 KÖ RYVES 30IiT 5 Bpest. IV. HecsKeméti-u. 8 í FELVILÁGOSÍTÁSOKKAL j KÉSZSÉGGEL SZOLGÁL! « Mese és valóság A polgárnak többé-kevésbé ma. nyugtalan az élele. Az egyetemes nagy kérdéseken kireül sokasok apró* egyénj kérdést kell mmd-nyA< junknak megoldania. Jó néloa kikapcsoló dm mindenből, letenni az újságot, lecsavarni a rádiót és eldobni a könyvet, amelyben olvasás közben elmosódnak a betűk és az egymásután következő sorok között felbukkannak azok a kérdések, amelyek ébren és álomban egyaránt nyugtalanítanak. Előfordul, hogy a könyv, az Írott betű sem eredményes bóditószer. Mit csinál ilyenkor a polgár? Mit is csinálhatna mást* ha ki szeretne kapcsolódni a hétköznapokból: elmegy egy moziba. Beül a sorok közé- és vár-. Várja a történést, az izgalmat, a mesét, mindazt, ami eltereli a figyel mét a mindennapok gondjairól. így, ebből a célból, ezzel a hátsó gondolattal néztük meg újra az ,*Ozu-t, a nagy varázslót. Kikapcsolódást keresve merültünk él n mesében, a filmiparnál: ebben a ritka, felejthetetlenül szép és színes termésében, a mindent megszépítő álomban, amely tündééivé változtatja az életet. Ülünk a moziban. Öregek, fiatalok* lányok, férfiak, gyerekek vegyesen. Itt ülünk, boldogok és boldogtalanok, szerencsések és szerencsétlenek, bizakodók és csüggedtek és szemeinket merően a vászonra szegezzük. Nézzük a filmet és várjuk a csodát. Itt ülnek közöttünk a film szereplői, az álomkép figurái. A gyermeklány* aki megstö- kik hazulról. Veszedelem elöl akar szabadulni és nagyobb veszedelembe kerül. Itt vannak a többiek is. Hangosam nevetnek, nem tudják, hogy ők azok, akik az álommezőkön, a sárga utón és a smaragd-városban csetlenek-botla- nak. Itt ül előttem a szalmaember, akinek szalma van az agyveleje helyén. Tétovám isn- bolyog az élet útvesztőjében, össze-össze rogy- gyannak kezei* lábai. Bemen a gyertyától, világosságtól, ami felgyújthatná- Minden fénytől, minden igazságtól fél. Itt ül a nézőtéren az oroszlán is. Félelmetes emberpéldány. Zord külseje éé rettenetét keltő hangja rémitgeti a világot. De csak act- dig, amig féltnek tőle. Ha egy gyermek áll elébe és megüti, sírni kezd. Kegyelemért könyörög, snert gyáva, mert attól fél* hogy küzdelem: lenne belőle, amelyben kiderül, hogy mennyire fél. Attól fél, hogy felfedik igaz* lényét. Annyira gyáva, hogy még gyengeségét sem m*eri bevallani. És itt van a pléh-ember is. Első■ látásra ércnek tűnik, pedig csak bádog, hamar rozsdásodik s aztán csikorog-nyikorog, mozdulatlanul áll, amig könyörületes kezek meg nem olajozzák. Neki sincs szive, akár a film figurájának, ő is olyan érzéketlenül ténfereg a* botladozik az élet utjain. Ez a négy álom alak, — akiknek megszemélyesítője itt ni a nézőtéren, — az álomvilág csodás utjain mendegél a nagy varázslóhoz* Őzhöz, akitől az elszökött kislány a hazafelé vezető utat akarja megkérdezni. A szalma ember észt és öntudat-ot, az oroszlán bátorságot, a pléh ember pedig szivet kér. A félelmetes varázslót egy kis kutya leplezi, játékosam félre huzza a függönyt és a fényekkel, tüzekkél, mennydörgésekkel rémvt- gető hatalmas varázsló helyett egy öreg embert találnak ott* aki különböző vegyszerek és gépek segítségével tartja félelemben az embereket, akik vakon hisznek benne és csodáiban. Amikor igy leleplezik, heved ja, hogy cm dák bizony nincsenek, bölcsességet, bátorságot 'és szivet nem- tud adni, de mert segíteni akar rajtuk, ész helyett diplomát ad, bátorság helyett kitüntetést tűz mellére a gyáva oroszlánnak és a bádogemb érnék sérv helyett Órát ad, egy ketyegő órát, amelynek hangját össze lehet téveszteni a szív dobbanásával. Itt ér véget a mese. Mindenki meg van- elégedve az ajándékkal, ami szerintük pótolja az áhított dolgokat. A kijáratnál összetalálkoztak ők hármam: a diplomás szabna ember, a kitüntetett oroszlán és a bádogember, akinek szive Helyén óra ketyeg. Mosolyogtak, léhicsimjlöén és ntSnfka kissé zavartan is. Az egyikük meg is ,-zöldit: Milyen gyermekmese... F. JAGAMAS ÜLI — JÓK FRANCIAORSZÁG TERMÉS- KILÁTÁSAI. Parisból jelentik: Caviot földművelésügyi és közélelmezési miniszter pén- teken először fogadta a párisi sajtó képviselőit, hogy nyilatkozzék az élelmiszerellátásról. A miniszter a gabonaellátásról derűlátóan nyilatkozott, mivel a szükséges gabonamennyiség e-z uj termésig biztosítva van, hála a mezőgazdasági erőfeszítéseknek és hála a megnövekedett megművelt területeknek, az előző évinél nagyobb gabonatermés várható és végül jó burgonyatermésre van kilátás. A húsellátás már nehezebb kérdés — jelentette ki a miniszter. (MTI.)
