Keleti Ujság, 1941. június (24. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-08 / 129. szám

19 4 1. J U H I I/ S 8

JTejlett lirsiea

Látogatás

dr. Székelyhidy Ferencnél,

Kolozsvár város tiszteletbeli főjegyzőjénél

Déki-tán háromnegyed hatkor fordultaim be a Zene: : " ' " Főiskola ktapuji:’. Mintha

csak tennpiolmban járnék! A f&hiomályos, hűvös tiszta helyiség, a termekből kiszűrődő zene és énetkhaingok áfeátaltot kelteinek.

F.' "" "^orenc doktt ’ " ’ megtudom, hogy ma délután vizagája vám. Még vámom Éetíl. Na, nem baj! Kedves, bájos leánykáik vesznek körül a második emeleti folyosón. Shared auláiig eJb^höm az időt vetSk. ÉdeeBrcu knstany iH meBefttem. Megszólítom a kis Dorszky Etelkát:

— Maga is viKsgásdde?

igen. Még csak etoő éves növendék vagyok. De közbm a űzőt is végzem, mert a szüfekn agy gondoHoozmak, Hátija nem säkerül az énekesnői pálya, legyein valami kenyér ai hegemben. Drámai szoprán. hangiam van.

— Mit szeretőié leginkább játszani?

— Wagner szerepet! — mondja gondolkozás nélkül.

Közben hiányzik a cigaretta. Az épületben meg seigoruiafn tilos dohányozni. Felfedezek így róádélyt a közelben, székek is vannak, csak le ke®. üké és rágyújtani. A kis Hegedűs Erzsébet, első gyakorlata; növendék elkísér

:— Milyen tanár Székelyhidy művész ur? Sajgóra a vizsgálton?

— A mékóságos ur nagyon igazságos, drága, jóindulatú. Mi itt mindnyájan a Mohiár Imire tanár ur növendékei vagyunk. Molnár tanár ur nagyon szereti a magyar dali, perşi», mi is rajongunk érte. A vizsgái számon is agy magyar diai vett:

— ÉniekleM el.

Kedves emlékek

JSfesően elmosolyodik.-- Végtelenül örülök, hogy huszonhárom •Mbmtó után ismét főjegyző vagyok. Ezt az én kedves Inczédy-Joksman baráton csinálta. Nem is képzeli, milyen , régi barátság fűz mánkét egymáshoz. Amikor egyszer Kolozsvárt, jártam, együtt reggeliztünk. Beszélgetés kifejjem azlt mondja Ödön barátom: „Nézd meg csak o+thon az apád keresztlevelét'. Persze, amikor h&zatertem, ez volt az első dolgom. És ott láttam beijva, iránt keresztszülőket a főispán, nagyapjának a testvérét és feleségét.

— Sa.Tnéiom, hogy nem a lakásában feeres- hettean föl, hogy az otthonát is megláthattam volna, de egy ilyen elfoglalt embert ott „fogunk el*“, aboi tudunk.

A® örök govtaffiér udvariasan felel:

— Hát még én mennyire sajnálom! Nem- ce&k apért fájlalom, meat igazi erdélyi ven- dS^jmeretattel vártaim vaksi, de azért is, mert mogrmmtoUhattom volna legértékesebb kincsemet: A legelső pálos kolostort Tövisen épit- f-ette Bmyfady János, 1448-ban. Máig is ott van a fo&rás a gótikus kapum,: „Edidit ammo 1448 Joannes de Hunyad gubernator Hungáriáé“, A kolostornak a«? oltárát a br. Apor és br. Kémény családok katolikus ágai emelték. A tabematumát meg az én szüleimnek ajándékozták „az uj gótikus kőoltár felépítése körül szerzett érdemeik eMgmeréséül“. Hát ezt a tabernatumot szerettem volna megmu- taÍBH. Én tövisi, születésű vagyok. Abbott az öreg tew,plombam kereszteltek, ott eskettek... örök boldogságra...

.— Beszéljen Kolozsvárról. Milyen érzésekkel gondol vissEa a kineses váosra?

VÉletem leggyönyörűbb évei...“

— Életem legszebb, leggyópyörübb éveit o*t éUmui... Meirt, hogy milyen volt Kolozsvár, azt csak ind tudjuk, akik akkor benne laktunk... 1902-től 1909-ig ott laktam. Emlékszem mindenre... Nagy diákköri szerelemre... Eárkos Ödönnél *amiét-am hét esztendeig... És nemcsak ott tanultam, de minden időmet vele ttStóbhem, Mint a kis csirke a kotlót, úgy követtem miniden lépését. Aztán 1909-ben ott(Mtr or-vVadászkürt

zálloda

Budapest

Kristálytiszta, finom, egészséges banyai eldalolja. Közben jegyzem a szöveget:

„Ej bura termett idő Ködnevelő szellő, ködnevelő szellő,

Hej, megemésztett engem

Ez az egy esztendő, ez az egy esztendő.

Hej, ha én azt tudhatnám

Melyik utón mégy el, melyik utón mégy el,

Hej, fel is szántanám azt

Aranyos ekével, aranyos ekével.

Hej, fed is boronélnám

Apró gyöngyszemekkel, apró gyöngyszemekkel,

Hej, meg is öntözném azt

Sűrű könnyeimmel, sűrű könnyeimmel

...Nyílik a vizsgáztetóterem ajtaja és kilép hófehér baljával, fiatalos arcával, ruganyos ţ léptekkel Magyarország zoned életének fcivá- i lósága, Kolozsvár büszkesége: dr. Székelyhidy Ferenc. Egyenesen feléim tairt és néhány mentegetőző szó. után föilkiisér a harmadik emeletre, a szobájába. A helyiségnek minden bútorzata a szoba közepén a: zongora, a sarokban szerény, fehér Íróasztal, a fal mellett székek. A falaikon három sorban dedikált fényképek. A világ minden nagy zeneszerző jenek, művészének itt a fotográfiája. Külön riport- téma ez a szoba.

— Ez a helyiség a Hubayé volt, — mondja Székelyhidy. — Örököltem a szobáját-és az ösztönt«,náesban a helyét.

Mielőtt leülnénk, boldogan. nyújtom e kezemet'.

— Legelőbb is gratulálok, mint Kolozsvár

város tiszteletbeli főjegyzőjének.

Hétfő

a

3

höapnap

I

Látogassa meg sátrunkat

hagytam ezt a drága várót, dr azóta is rajongója, maradtam. A budapesti opera leszer- ződtetett és banrnánekét éve megszakítás nélkül ide tartozom. Vendégszerepelni eljártam külföldre, de eszembe sem jutott, hogy kint is maradhatnék.

— A szülei bizonyára könzervatjv emberek voltak. Hogyan engedték mégis énekesnek?

A Székelyhidy kedves arcán könnyű mosoly bujkál.

— Az apám azt szerette volna, ha Tövisen főbíró leszek. Mikor aztán olőfflRtam a tervemmel, igy szólt: „Nézd fiam, magad tartozol felelőssegei a cselekedeteidért. Én "rak annyit mondhatok, hogy a komédiás az komédiás akár itt, akár az operában." Édesanyám kiruházott, ellátott ágyneművel, fehérneművel, egyszóval jól „kfetafirozott“. Aztán elvitt a măria-radnai búcsújára templomba. Ott meg kellett gyónnom és áldoznom. Amikor ez megtörtént, kivitt a vasúthoz. Búcsúszavai most is a fülemben vannak: „Most ménjeit, fiam■ s csak arra vigyázzon, hogy az Ur színe elé kerüljön. Ha az utolsó sorban is, de ott legyen“. Édesapán egyszer hallott • énekelni mindössze, mégpedig Kolozsváron a Pillangókisasszony cl oldásán. Solia olyan igyekezettel nem énekeltem. Nem csoda, nagy

( embert kellett meghódítanom, — az édesapámat, Szörnyen kivámcsi voltam, mii a véleményé. „Jól van, fiam, — szólt — meg vagyok elégedve. De ilyen, mint ez a Pinkerton hadnagy, ne légy az életben soha“.,

Azután a kolozsvári Farkas-utcai színházra terelődik szó! Székelyhidy Ferencnek gyoim- 'san fényes lesz a szeme.

A Farkas-utcai régi színház

— Amikor a színház mát halálra volt ítélve, Kolozsváron jártam. Elzarándokoltam a régi, kedves helyre, leültem■ a színház kapujába és sirtam. Zsebkendőmbe borulva nagy könnyeket hullattam, mint egy gyermek. Végtelenül hálás vagyok Ja-novicsmk, hogy megírta a Farkas-utcai szmho'z történetét. Amig élek, forgatni fogom. Ha módamibam állna, összehordanám a törmelékeket és darabokat s ujés kér)» autogramot a

sőt enig&rícei Jakab Jenő

kön yvsáírában

(az üzlettel szembaj) mátyás kfráty-tér7szám

Figyelje legközelebbi hirdetésünket!

Ragjj meglepetések

ból fölépíteném a régi színházait. Hogy az mi, I nekünk, kolozsváriaknak, azt más nem tud- | hatja... És az a szörnyű épület, amit a helyébe építettek...! Máshol szép volna, de ott, abban as utcában...! Hiszen még az egyetem is túl uj nekem oda...!

Hallgatunk. Mindkettőnknek könnyes a szeme. Aztán mégis csak megtöröm a csendet,

— Mi volt a kedvenc szerepe?

. Hetvennyolc nagy szerep!

— Mindig az újabb! Hetvennyolc nagy, vezető szerepet énekeltem.

— Miért vonult ilyen korán vissza a színpadtól ?

— Egy vehető, nagy szerepeket éneklő teno- íásta énekesi pályája húsz esztendő. Én, Isten kegyelméből huszonhét évig énekeltem. És, mindig .jobb, ha a közönség igy gondolkozik: „De kár, hogy ezt a szerepet nem Székelyhidy énekli“, mintha azt mondja magában: „Ugyan mit akar "itt ez a vén szamár!“ A Hunyady László cimszeaepébeu búcsúztam. Ugyanabban a szerepben, amiben először fölléptem. És ugyanabban a ruhában, abban a trikóban, karddal, kalpaggal.

Nevetve vágok közbe:

— Nem akarok rosszmájú lenni, de ebben a mondásban egy kis hencegés is van. Hadd lássuk, van-e hires „tenoris! a-pocak“.

Vetem nevei. Aztán csöndesen hozzáfűzi:

Jelentkezem.-. '

— Bevallom, a ruhából egy kicsit ki kellett engedni... De most. már szabad hízni, Összes gyermekeim férjhez mentek. Másfél unokám van,.! Most a pedogógiával foglalkozom-. A volt növendékeim énekéinek szerteszét a nagy világban. Neveket nem említek, mert, nem akarok a növendékeim sikerében osztozkodni. A siker legyen egészen az övék, én. megelégszem a lelki gyönyörűséggel. Gj'önyörü munka: tanítani. Aki nem lát ebbén hivatást, az ne tanítson. Egyéni rendszer szerint tanítok. Megengedem a növendékeimnek, hogy bármilyen kérdést intézzenek hozzám, a- dal, a dalnak zenéje, szövege, zeneszerzőjével, szövegírójával, korával, formájával kapcsolatban. Amire nem tudok kimerítő választ adni, azt a következő órára- megtanulomi Sokat is tanulok. Arra is megtanítom a növendékeimet, hogy a férfiak legyenek udvariasak és a nők ne éljenek vissza a férfiak köteles ucL variasságával. Nem kívánok többet, mint ahogy -én viselkedem velük szemben.. De — állom a versenyt!

— Mit izén Kolozsvárra Méltóságóé Uram Î Mert mi pár nap múlva, ott leszünk.

— Én is álig várom, hogy ott lehessek. És mihelyt lemegyek, jelentkezem a polgármesternél és a hivatalos tiszti esküt letessem:.

— A viszontlátásra Kolozsváron — Főjegyző Ur!...

SZ. SZAPPONYOS GABRIELLA

R ohamulásiolc feladatai

Aki a most folyó háború eseményeit kellő figyelemmel kísérte, észlelhette, hogy a legnagyobb küzdelmeket kívánó feladatok végrehajtásánál az utász csapatok közreműködése sehol sem hiányzott.

A német vezetés belátta, hogy a korszerűen vezetett hadműveletek alatt a mozgás útjában álló számtalan akadály leküzdésére igen nagyszámú, különleges kiképzésű és felszerelésű utász csapatokra van szüksége. Az utász csapatokra nemcsak a® egyéb fegyvernemek műszaki munkával való kiszolgálása, elősegítése hárult. Maguk is az első vonalban harcolva és az ellenség legkeményebb védelmének és szívós ellenállásának a műszaki, ha kell, ember ember elleni harc eszközeivel való letörésére váltak hivatottá. T

A német harcjelentések ismételten soroltak fel harccselekményeiket és hőstetteket, melyeket utász csapatok vagy utász egységeik hajtottak végre. A németek ezeket az utászokat külön „rohamutász“ megnevezéssel illették, akik épp úgy részeseivé lettek a kivívott győzelemnek, mint miagia a gyalogság.

Az utász csapatok alkalmazását az uj német harcmód és harceljárás követelte sieg. Ennek keretében adódtak részükre az ujwserii feladatok is. Mik voltak ezek?

Ha a most lefolyt háborúkban a német csapatok előrenyomul ásóra tekintünk, meg kel álLapáfcarunk, hogy a gyorsseregtestek mozgása volt az, ami a sikert elsősorban biztosította. Lehetővé kellett tenni, hogy eszek a seregtestek mind a természetes, mind a mesterséges akadályokon keresztül a legnagyobb ütemben túlhaladhassanak.

Ha megfigyeltük a német hadműveletek pá. rattan sebességét és végig kísértük a mozgásukat a térképen, láthattuk azokat az aka- dálysor óraitokat, amelyeket ezeknek a nagy

sulyegységekot képviselő sereg testeknek le kellett küzdeniük. Hogy ezt minden nehézség és zökkenés nélkül meg tudták tenni, azt nagy- résrt a műszaki csapatoknak köszönhetik.

Az utász csapatok már nemcsak a szigorúan vett műszaki felsálatokat hajtották végre, ha- uMöröt voltai 4 gyalogságnak s földi

akadályt képező erődrendszereken át való- eK- reküzdésnél.

A németek a müszaM feladatokat általános szempontokból két részre osztották. A roham- utász csapatok feladatává vált a gyalogság, valamint a páncélosok támadásának, előnyomulásának elősegítése közvetlen bare utján, .a műszaki akadályok leküzdése révén. Mindazokat a munkálatokat, melyek a külső arcvcmal mögött a közlekedés folytonosságát voltok hivatva szolgálni, a műszaki, munkás alakulatok építő részei és a-z úgynevezett Tod-t-csapatok hajtották végre.

Az utászok teháit a rohamcsapatok legfontosabb részeivé váltak. GsapabkötelékeLket és számerejiiket ehhez mérten növelték. Azoknál a seregtesteknél, melyek az erődöveken keresztüli áttöréseket hajtották végre, általában zázslóal jattként egy-egy u -z századot" osztottak be. Ezekből alakultak a rohamrajok, melyek három, egymás követő feladatot bántották végre.

Először szabaddá kellett tenniök az utat az ellenség drótakadá lyövezetén keresztül. Ezt vagy átvágással vagy robbamtáissail érték «Ä, ha a tüzérség azt még nemi szaggatta teljesen széjjel. Másodszor az afcadályövön keresztül előreküzdve lángszólóval arra. kellett az eltem- séges erődök legénységiét kényezerrfcemi, hogy az erődök lőrééért zárják el. Ennek megtörténte után harmadszor: robbantanáok kellett az erődök lőrésedt és bejáratait, hogy ezáltal a védő legénységet harcképtelenné tegyék.

Ezeket a feladatokait sokszor a legnehezebb viszonyok között, hatalmas tüzérségi előkészítés és zuhanó bombatámadások után hajtották végre a fegyvernemek tökéletes összmüka- désével.

Önfeláldozó tevékenységüknek köszöni*#) az a sok meglepő siker, simáikéit a hadjárattá: folyamán, a* erődövek elfoglalása, valamint villámgyors előretörés révén, a német csapatok elértek.

A „rohamutászok" tehát méltán osztozkodtak a síiker és győzelem dicsőségében és méltán érdemeitek meg a megtisztelő elnevezésüket.