Keleti Ujság, 1941. május (24. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-27 / 119. szám

194t. HAJI) 27 ,E fSd UW» megőrizzük örökre magyarnak!.. .* sr\ ■?{ * * f ' AZ ELSŐ MAGYAR NAPOT ÜNNEPELTE A HAZATÉRT ÉS FELSZABADULT KOLOZSVÁR Harmincezer ember lett hitel Kolozsvár főterén magyarsága és a világháborúban elesett hősök szelleme mellett \ ­Köl/UtSVA'R- május 26 Az első Nap“, amely verőfénnyel át- ssött, ragyogóan kék, felhőtlen májusi égbolt aloft zajlott soha nem látott arányokban mozgatta meg a sors vi­harén között is mayywnak maradt Ko- loetsvár népét. A mag, amelyet az Er­délyi Párt kolozsvári tagozatúnak. in­tézőbizottsági ülésén vetettek eh nemes ée szinpompás gyümölccsé érett: teljes fenségében és hatalmasságában mutat- kosotf meg az újra magáratalált, 22 éves rabságból szabadult magyarság. Látnia kellett volna ezt a lélekemelő ünnepséget a letümf hatalomnak, amely két évtizeden keresztül hetet-ha vat ösz- ssekordott hogy ezt az ősi- mindvégig töretlenül magyar várost románnak állíthassa be és agyrémét a fákig közvéleményének hiszékeny réte­geire is reáerős-okaljat Nemcsak az örök magyarság melletti hitvallásra szolgáltatott ajkaimat ez a nagyszerű ünnepség, hanem az anyaor- szággl való újra egybeolvadás tényé­nek szentségét is kinyilvánította, hi­szen a „Magyar Nnp“-ot — nem vélet­lenül — az Unió kihirdetésének évfor­dulóján rendezték meg. Hasztalan sza­kította el Trianon Erdélyt Mngyaror- szágtól, a csonka haza sebei lassan­ként rendre begyógyulnak s amit 1848- han olyan elemi erővel hirdettél;, az ma is érvényesnek, „isteni, örök igaz- ság’-nak bizonyul: Erdélyt Magyaror- szaatól immár semmiféle sötét mester­kedés, semmiféle nemzetközi kártyake­verés nem szakíthatja U! Trianon a fá->od első világháhorójában egy ki fáradt, megpyntört. száz sebhői vérző nemzetre sújtott le, huszonkét év alatt azonban — bár a magyarság nagyré­szt súlyos megpróbáltatáson esett ke­resztül — sokminden jóvátevődötf. Az anyaország elszakított gyermekei, ha el is szegényedtek, ki is fosztották őket, félvérteződtek lelkileg, azon a területen pedig, amelyre ezalatt ts olyan bizta­tóan sütött a Szentkorona fénye, a mai idők követelményeivel lépést tartva fel­készültek arra, hogy ha kell — a Dél­vidék esete is bebizonyította — fegyve­res erővel szerezhessük vissza azt, ami a miénk volt s aminek örökre hozzánk kell tartoznia. Hadseregünk, amelynek átütőképességét, erejét a h gillet ékesebb külföldi tényezők is elismerték, boldo giló és büszke záloga annak, hogy a ^Hiszekegy“ igéi — talán nem is olyan sokára — régen sóvárgott valósággá érnek. Ezen a szép májusi vasárnapon, ,,Hő­sök Napját“ is ünnepeltük: és a szebb jövőbe vetett hittel gondoltunk azokra a korhadt fakeresztekre, amelyek alatt a hazánk megcsorbítása ellen küzdő hő­sök csontjai porladóénak. Sem a múlt­ban, sem a jelenben, egyetlen csep vér sem ömlött hiába, hazatért országrészek bizonyítják- hogy a történelem minden igazságtalanságot jóvátesz s az örök jog egyszer mégiscsak megvalósul! „Magyar Nap“ az újra felszabadult erdélyi részek fővárosában, az Unió évfordulója és „Hősök Napja“!... Tör­ténelmi nagyszerű események! Nem is csoda, hogy mindenkit megmozgattak, aki magyarul érez és gondolkozik. Ked­vére fürödlietetf a lélek abban a ma­gyar tengerben, amelyet a Mátyás ki­rály téren, a nagy király szobra, körül hullámzó, harmincezer főnyi közönség alkotott. Országépitő gondolat az is, hogy a „Magyar Nap“-ot Erdély más városaiban is megrendezik! Hadd élje át Erdély nép, évről-évre a hazatérés csodáját, hadd tegyen mindig megújul­tan hiiet ametlett, hogy ez a föld, ame­lyet az elődök vére s a kisebbségi sors­ban senyvedetf utódók verejtéke öntö­zött- az idők végezetéig magyar marad. A vasárnapi ünnepségeiéről egyéb­ként az alábbiakban számolunk be: Zászfódiszbon ünnppel a város ... Az első Magyar Nap ünnepségeit benső­ségessé, emelkedetté tette az a körülmény, h'gy vasárnap tartották meg a Hősök em­lékünnepét is. A kettős ünnep alkalmából a város pazar lobogódiszt öltött. Korán reggel zenekarok járták be a város utcáit és vidám indulókkal emlékeztettek a nap jelentőségére. A város népe korán talpon volt és ünnepi ruhában vonult fei a templomokba, bogy résztvegyen az ünnepséget megelőző hálaadó istentiszteleteken. Szinpompás látványt nyúj­tott a napfényes utcákon a magyarruhás leá­nyok, asszonyok festői felvonulása. Az ünnepség kezdetére valóságos ember­erdő sorakozott fel a főtér északi részén. Katonás rendben állottak a különböző egye­sületek, testületek és iskolák, élükön a kato­nai diszszázaddál és a frontharcosok küldött­ségével. Az Iparosegylet székházának erké­lyén foglaltak helyet az előkelőségek: ln­csédy-Jöksmnn Ödön dr. főispán, Gaal Ele­mér alispán, Kéledy Tibor dr. polgármester, Szentgyörgvvári Stirling László hadtestpa­rancsnok. Horváth Ferenc ezredes, vezérkari főnök, Mogyoróssy Ödön százados, von der Damnau német é- Degregorio dr. olasz, kon­zulok, valamint BáKnth József szentszéki ta­nácsos és Botár István országgyűlési képvi­selő és Nyirő József főszerkesztő, az Erdélyi Párt kolozsvári elnöke, és a Magyar Nap rendezőinyottságának elnöke. Az ünnepély a Himnusszal kezdődött, ame­lyet Szánthó Béla karnagy vezényelt s a harmincezer főnyi közönség a dalárdákkal együtt énekelt. A magyar nemzeti imádság akkordjai után Nyirő József mondotta el költői gondolatok­ban gazdag, sok tanulságot rejtő, masras- szárnvalásu beszédét. Ezer év ófa itthon vagyunk ezen a földön ! — Erdély újból egy lett Magyarországgal — mondotta s ezt a szent kötést ezen a Magyar Napon nyilvánítjuk ki mi, Kolozs­vár sokat ' szenvedett magyarjai! Az örök egység gondolata és érzése soha meg nem szakadt sziveinkben és soha le nem került a történelem színpadáról. Jöhettek közbe tör­ténelmi csapások, mint amilyen a 22 éves idegen megszállás volt, de ez is csak arra volt jó, hogy még inkább erősítse sziveink­ben a Magyarországhoz, a magyarsághoz való tartozást és szétváloszthatatlan, meg­törhetetlen m agyarságun kát. — Hét század után 1542-ben szakadt el először az anyaországtól és másfél századon át élte külön életét a nemzeti fejedelmek alatt. — Miután a török elvesztette régi befolyá­sát Európára és Erdély újra visszatérhetett a magyar szentkorona alá, de a két haza egyesítése nem történt meg. __ 170' - a Rákóczi Ferenc által tartott Szécbeny ággyülés az egye»iSést kimon­dott*. II. József az erdélyi és magyarörezági udvari kancelláriát egyesitette 1790-ben. Az erdélyi megyék kérték a teljes egyesülés végrehajtását, de akkor nem valósulhatott meg. Kossuth indítványára az országgyűlés meghozza az 1848. VII. tc.-et és Erdélyt, mint a magyar szentkorona integráns részét követeli vissza. — Az egyesülésre törekvő ilyen előzmények után virradt fel 1848. május 30. az erdélyi országgyűlés napja, amelyen végre megvaló­sulhatott a várva-várt unió.. Emberek, ma­gyarok ezrei ünnepeltek akkor is mámorosán ebben a városban, mint ahogy mi ünnepe­lünk most. Ünnepelünk és kimondjuk: Nincs az erdélyi földön egyetlen porszem, melyet dicső elődeinknek könnye, vagy vére ne ön­tözött volna. Most a második uniót ünnepel­jük Magyarországgal. Helyesebben: nem az uniót, hanem a hazatérést. És mi, a második hazatérést ünneplő és sokat szenvedett nem­zedék azt is kimondhatjuk, hogy mi nem tértünk haza, mert mi itthon vagyunk ezen földön ezer év óta!... Nyirő József beszédét itt fergeteges taps és é^enzé= sBaki+otta félbe és a kÖBÖnség egy emberként kiáltotta: — Mindent vissza! Mindent vissza! Hazát alkotni és építeni csak a lélek örök titkával lehet!... — Ninas itt egyetlen porszem, amely ne volna részese az ezeréves, vérrel Írott magyar korién elemnek! — folytatta beszédét Nyirő József. -- Es mi megőrizzük ezt a földet és átadjuk majd a védelmet azoknak a vérünk­nek is, akik utánnunk jönnek mind az idők végeztéig. Erre tegyünk itt ma fogadalmat, mielőtt a Redut elé zarándokolunk, hogy sze­dőt Nyirő József. Mi valamennyien részesei vagyunk e szent titoknak. Drága örökség van ránk bízva és ez az, hogy megőrizzük a föld lelkét és kultúráját örökre magyarnak! És mi állunk és harcolunk a vártán vezetők és ve­zetettek egyaránt! Ebijén a harcban minden különbség nélkül és válaszfal nélkül egyek vagyunk és egynek kell lennünk! Az elmúlt 22 esztendő keserűsége pedig nem leket.egyéb számunkra egy hatalma emlékeztetőnél arra, hogy mégis ez a küzdelem tamitoU meg vala­mennyiünket magyarnak lenni és magyarsá­gunkért minden áldozatot vállalni! Nézzünk H ígunkba és fogadjuk meg, hogy ezen a föl­INCZÉDY-JOKSMAN Ödön főispán és GAAL Elemér alispán a Mátyás szobor talpa­zatára leteszik Kolozsvárin agyé koszorúját. A kép jobb sarkában vitéz Huszár Endre református tábori föesperes, a Hősök Napjának ünnepi szónoka. • (Fotofilm felv-) A hóstátiak festői csoportja az első kolozsvári Magyar Napon. (Fotofilm felv.) melnkkel n.egsimoga,-jk azt az emléktáblát, amely Erdély és Magyarország unióját hir­deti. Unió vagy a halál, de ne alku legyen a jelszava»/;, mint ahogyan azok sem alkudoz­tak, akik az első uniót kimondották' Mi nem alkuszunk és nem vagyunk anyagi értékeket bijkászó világpolgárok, hanem magyarok egy- től-egyig és ezenfelül Erdély sokat szenvedett fiai. Különbség nélkül tegyünk fogadalmat, hogy ezt a földet soha nem engedjük, kihúzni lábunk alól idegen hatalmak által!.... A szónok szavait a sokezres tömeg elszánt kiáltásai szakították félbe: — Inkább az utolsó emberig itt pusztulunk e szent föld védelmében! — Hazái ideig, óráig lehet megtartani fegy­verekkel, de hazát építeni és alkotni, csak a lélek örök titkárai lehet! — folytatta besaé­dön soha egyéb nem lesz, csak magyar Er­dély! Ennek az ölök igazságnak nevében kór- lek, induljatok útnak Erdélyért, hogy Erdély örökre a miénk maradjon! Nyirő József hatalmas beszédét, amelyet hangszórókon keresztül közvetítettek, egetveré taps és éljenzés köszöntötte. A Mátyás király­tér odon falai perceken át visszhangozták a tömeg lelkes éljenzését, majd ismét, felcsattant az ütemes: — Mindent vissza! Mindent vissza! A MÁV Összhang dalárdájának és zeneka­rának száma után Deé9y Jenő, a magyar Színház tagja szavalta el hatásosam Petőfi Sándor: Két ország ölelkezése eimü költemé­ny ót, majd felcsendült a tömeg ajkán a Szó­zat és a hatalmas embesrercLő megindultam énekelte: “...itt elmed, halnod kelt!“ DiszfeSyonulás az előkelőségek előtt A főtéri ünnepség befejezése után a meg­jelent előkelőségek: Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán, Gaal Elemér alispán, Keledy Ti­bor dr. polgármester, Vásárhelyi László dr. polgármetíterhelyeittes, Szentgyörgyvári S*ir. ling László altábornagy, hadtestparancsnok,

Next

/
Thumbnails
Contents