Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-12 / 84. szám
PAR LAM SXÎ EXTERN 1941. Husvét Ara fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NEGYED EVRE 8, FEE EVRE 16, EGESZ ft VEK 33 PENGŐ — POSTATAKAREK. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉV FOLYAM 84. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ R E S Z V E N Y T A R S A S A G Felelős kiadó: y Felelős szerkesztő: Dr. SOMOD 1 ANDRÁS " N Y I R Ő JÓZSEF SZERKESZTÖSEG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR BRASSAI-U 5. SZ. TELEFON: 15-08 — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MAGYAR FELTÁMADÁS Irl«: József Soha ilyen nagyhetet nem ért az emberiség. Jajgatnak a próféták. Jeremiás szájában megfagy a szó, látva az ember és a népek nagy nyomorúságát és egymásnak rohanását. Nem a Krisztus, latrok keresztjéhez támasztotta sorsát a mai világ. A gyűlölettől fertőzött és elvakult, ártatlanok vérében és lelkében turkáló, igazságtalanságra és gazságra épitett utolsó negyedszázad most vívja köröskörül haláltusáját és eltűnnek a föld színéről mindazok, akik vétkesek voltak az örök jogok és igazság sírba taszításában. Szemeink láttára sorra omlanak össze országok és hatalmak, bálványok és rendszerek, hazugságok és seregek, semmisülnek meg a végső pusztulásra szánt, ártatlan népek homlokára szegezett kényszer „békék“, s csak az örök szégyen és bélyeg marad azok számára, akik létre hozták. Egyetlen népnek sincs annyira szomorú joga. hogy ezt az utolsó negyedszázadot, a Krisztus nagyhetéhez hasonlítsa, mint, Magyarországnak és a magyar nemzetnek, mert valóban krisztusi volt az igazunk ártatlanságunk, a velünk elkövetett igazságtalanság nyomán fakadt szenvedések, jogtalan halálra itéltetésünk és keresztre feszittetésünk a szörnyű agykoponyák hegyén. Azonos volt a lelkünk is vele, hiszen a sajátját kölcsönözte, adta nekünk, hogy elviselhessük e korszak rettentő megpróbáltatásait, a ránk mért. csapásokat, a valóságos keresztre fe szitást, sírba taszítást és most, e husvét hajnalán vele együtt feltámadhassunk, s a darabokra szaggatott, ezeresztendős drága haza-test újra egybeforrhasson. Minden feltámadásunk titka és örök valósága az igazság és érintetlenül megőrzött erkölcsi alap. Akik ezt magukénak mondhatják, egyének és népek, közösségek és országok. ha látszólag halálosra fordul is a sorsuk, — amig Isten van az égben — bizonyosan feltámadunk. Minél több áldozatot hoznak érte, annál bizonyosabban. Ha volna valaki esztelen köztünk, aki nem hinné, annak mi, erdélyi magyarok a saját példánkkal hitünkre és lelkünkre megbizonyitjuk. Ezen a husvét reggelen Krisztus a mi kezünkbe adta a feltámadás piros zászlóját., hogy fennen lobogtassuk a maguk feltámadását váró véreinknek és megdicsőült ajkkal hirdessük nekik és mindenkinek a csoda valóra válását. A csodáét, amely velünk tör. tónt és éppen ezekben a pillanatokban történik délvidéki véreinkkel. A nemzetnek ásott sírból keltünk ki és emelkedik ki a magyar igazság megölhetetlen joga, hogy valósággá váljék azok részére is, akik ennek szent oltalmába tartoznak. Isten önmaga példájával mutatta meg, éppen a mai napon, hogy a sokat szenvedőknek végül is meg kell dicsőülniök, a poroszlóknak és bűnözőknek pedig el kell tünniök a megállíthatatlan élet színteréről. Ennek a nagyságos nemzet-feltámadásnak fényességét és diadalát sem el nem homályo sithatják, sem meg nem dönthetik azok az események, amelyek egy régi, elnyomó világ összehulltának, a gyűlölettől és bűnös elva- kultságoktól tébolyult rendszerek pokolba taszításának elkerülhetetlen külső velejárói. Mindez: a mai háború összes szörnyűségeivel, országok Összehulláisa, népek leomlása, sőt az ezután elkövetkező borzalmak is az általuk elkövetett igazságtalanságok követ, kezménye. A közel negyedszázaddal ezelőtt lelkiismeretlen kezekkel elvetett halál-mag termését most rajtuk aratja a balál és joguk sincs ellene szólni, mer, ők a felelősek érte. A magunk belső emelkedettségének mélyen emberi részvétével nézzük sorsukat, de a sokáig olyan türelmesnek bizonyult isteni igazságszolgáltatás útjába már nem állhat semmi hatalom. A megfeszítettek feltámadnak és a megfeszitők hullanak az örökre reménytelen sírba, mert eljátszották jogukat a feltámadáshoz. Akik másokat, rabságra, nyomorra, pusztulásra kárhoztatták, a gyűlölettől, számlálhatatlan bűnöktől önmagukat erkölcsi fertőbe juttatók, maguk lesznek a kárhozottak. A feltámadcttak tisztult látásával látjuk sorsukat azoknak, akik a becsület, a szeretet, az áldásos és munkás béke kezét önmaguk emberi méltóságára találva, idejében meg nem ragadják. Ez a törvény áll minden emberre és nemzetre. Ennek a törvénynek tudatában voltunk hu szónkét esztendőn keresztül és pillanatra sem homályosodéit el bennünk az erős hit abban a meggyőződésben, hogy e törvény igazságtevő érvényesülésének ideje feltétlen bizonyossággal elkövetkezik. Amiben hittünk, ami életet és erőt adott megpróbáltatásaink és szenvedéseink közepette, a magyar feltámadás nagy idejének és valóságának íme részesei lettünk. A külső, történelmi formában történő országfcl- támadást azonban meg kellett előznie a nemzet, belső feltámadásának, mert csak ennek érdeméből várhattuk, hogy a csodatevésnek részeseivé váljunk. Ellenségeink még a sírban is megkötözték kezeinket és a halál minden nemét, nekünk szántált, reánk szórták, de ezek a bilincsek — Alleluja — lehullottak rólunk, a rágalmak, hazugságok és történelmi hamisítások politikai sötétségéből szőtt szemfedő szétszakadt, a ránk hintett gyűlölet-méTeg elillant, a koporsónk mellé állított fegyveres őrök elfutottak és az angyal elhengeritette a nemzet sírjára tett határkövet, hogy diadalmasan foglalhassa el ősi örökét és tulajdonát. Mi feltámadottak tehát itt állunk ma Krisztus mellett. Külső javainktól megfosztottak vagyunk, ebben is hasonlatosak őhozzá, — de aranynál, ezüstnél értékesebb az a lélek, amely méltónak találtatott a megdicsőülésre és amely fenntartó kincse és mindenre képes erőforrása marad hazánknak és nemzetünknek. A töviskorona dicsfény a fejünk körül és sebeink halhatatlan testté váltak újra, átvert, megtöretett lábunk a légi Magyarország határait járja és tulvilá. gi erejű lelkünk szárnyai uj célok és uj életmagasságok felé ragadnak. A feltárna, dott magyar nemzet lelke kormányozza a repülőgépeket és a fegyver ezen a napon örömharsonává válik a honvéd kezében, kinek minden lépését a felszabaduló magyarok százezrei áldják és várják. Ágyúink szava nem az ölés és bosszú elvakult üvöltése, nem a fékevesztett gyűlölet „Feszítsd meg!“ — kiáltása, hanem egy nemzet, élet- és igazságvédelmének megfellebbezhetetlen Ítélete és biztató kiáltás, bátorítás és jeladás azok számára, akik még a sírban fekszenek. Nem az ágyuk szólnak, hanem a feltámadás órája ütött, hogy meghallja az egész világ és okuljanak belőle azok, akiket illet. A sötétlátóknak es veszedelem-kiáltóknak ideje lejárt, mert husvét vagyon ma, a szilárd hit és reménységünk beteljesülésének ideje, a nemzet uj korszakának hajnala, az aj magyar élet. kiteljesülésének valósága. A próféták jajgattak a magyar passiójárás szörnyű reménytelenségének és végzetessé gének láttára, a magyar Jeremiások szájában megdermedett a nyelv a darabokra té. pett, kiszolgáltatott és fegyvertelen ország sorsáról szólva, mert nem tudták, hogy egy nemzet, sohasem kivül, a testén, hanem belül a lelkében, szellemében, belső értékessé- t gében hordozza igazi fegyvereit. Ez volt halhatatlan bennünk és elsősorban ennek köszönhetjük a mai történelmi jelentőségű, nagy magyar husvétot. A nemzet előkészülete is méltó volt hozzá. Nem városokat, falvakat, házakat, otthonokat gyújtott fel igazságra és történelmi jogain alapuló jóvátételre törekvő útjában, hanem a húsvéti egyházi szertartás finom gondolatától vette a példát, amely az egyedül égő húsvéti gyertya lángjánál gyújtja meg a többi gyertyát minden emberkezében: így gyújtotta fel az örök nemzeti forrásból minden igaz magyar lelkében és öntudatában a fényt, melynek világossága ellenállhatatlan és elólthatatlan. Ennek a gondolatnak bizonyítói vagyunk mi, akik a kisebbségi sorsnak tragikus hordozói voltunk annyi időn át. Huszonkét husvéton keresztül adtuk ált egymásnak e fényt, ha tettel, vagy szóval nem tehettük, akkor kézérintéssel, vagy csak néma egymásra-nézés- sel. Olyanok voltunk, mint a tavaszi fa. Látszólag halottak, minden disztől, utolsó levelétől is megfosztottak, széltől, viharoktól roncsoltak és már varjak károgták a világba sorsunkat, de amikor megindult a föld mélyében az uj élet áramlása, a legkisebb magyar-rügyecske is megérezte, belerázké. dott és tudta, hogy ha eljön az idő, ugyanazt a virágot fogja nyitni, ugyanazt a gyümölcsöt fogja termeni, mint ezer esztendőn keresztül. A történelmi magyar husvét hajnalán adjuk át azért egymásnak e szent lángot, mely saját lelkűnkből táplálkozik és tartsuk lelkiismeretünk elé, hogy nj századokra elő- revilágitsa a nemzet útját, amelyen negyed - százados halálos letárgiából felemelkedve, Krisztus jobbjának áldó és megtartó védelme alatt munkára indulunk a feltámadó aj világ megérdemelt, zavartalan és biztonságos békéjének áldása és boldogsága feli. "G”) M rtft
