Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-12 / 84. szám

PAR LAM SXÎ EXTERN 1941. Husvét Ara fillér ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 2.70, NE­GYED EVRE 8, FEE EVRE 16, EGESZ ft VEK 33 PENGŐ — POSTATAKAREK. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZAMA: 72148. HUSZONNEGYEDIK ÉV FOLYAM 84. SZÁM KIADJA A LAPKIADÓ R E S Z V E N Y T A R S A S A G Felelős kiadó: y Felelős szerkesztő: Dr. SOMOD 1 ANDRÁS " N Y I R Ő JÓZSEF SZERKESZTÖSEG, KIADÓHIVATAL ES NYOMDA: KOLOZSVÁR BRASSAI-U 5. SZ. TELEFON: 15-08 — POSTAFIOK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA MAGYAR FELTÁMADÁS Irl«: József Soha ilyen nagyhetet nem ért az emberi­ség. Jajgatnak a próféták. Jeremiás szájá­ban megfagy a szó, látva az ember és a népek nagy nyomorúságát és egymásnak ro­hanását. Nem a Krisztus, latrok keresztjé­hez támasztotta sorsát a mai világ. A gyű­lölettől fertőzött és elvakult, ártatlanok vé­rében és lelkében turkáló, igazságtalanságra és gazságra épitett utolsó negyedszázad most vívja köröskörül haláltusáját és eltűn­nek a föld színéről mindazok, akik vétkesek voltak az örök jogok és igazság sírba taszí­tásában. Szemeink láttára sorra omlanak össze országok és hatalmak, bálványok és rendszerek, hazugságok és seregek, semmi­sülnek meg a végső pusztulásra szánt, ár­tatlan népek homlokára szegezett kényszer „békék“, s csak az örök szégyen és bélyeg marad azok számára, akik létre hozták. Egyetlen népnek sincs annyira szomorú joga. hogy ezt az utolsó negyedszázadot, a Krisztus nagyhetéhez hasonlítsa, mint, Ma­gyarországnak és a magyar nemzetnek, mert valóban krisztusi volt az igazunk ártatlan­ságunk, a velünk elkövetett igazságtalanság nyomán fakadt szenvedések, jogtalan halál­ra itéltetésünk és keresztre feszittetésünk a szörnyű agykoponyák hegyén. Azonos volt a lelkünk is vele, hiszen a sajátját kölcsö­nözte, adta nekünk, hogy elviselhessük e korszak rettentő megpróbáltatásait, a ránk mért. csapásokat, a valóságos keresztre fe szitást, sírba taszítást és most, e husvét hajnalán vele együtt feltámadhassunk, s a darabokra szaggatott, ezeresztendős drága haza-test újra egybeforrhasson. Minden feltámadásunk titka és örök va­lósága az igazság és érintetlenül megőrzött erkölcsi alap. Akik ezt magukénak mond­hatják, egyének és népek, közösségek és or­szágok. ha látszólag halálosra fordul is a sorsuk, — amig Isten van az égben — bi­zonyosan feltámadunk. Minél több áldozatot hoznak érte, annál bizonyosabban. Ha volna valaki esztelen köztünk, aki nem hinné, an­nak mi, erdélyi magyarok a saját példánk­kal hitünkre és lelkünkre megbizonyitjuk. Ezen a husvét reggelen Krisztus a mi ke­zünkbe adta a feltámadás piros zászlóját., hogy fennen lobogtassuk a maguk feltáma­dását váró véreinknek és megdicsőült ajkkal hirdessük nekik és mindenkinek a csoda va­lóra válását. A csodáét, amely velünk tör. tónt és éppen ezekben a pillanatokban tör­ténik délvidéki véreinkkel. A nemzetnek ásott sírból keltünk ki és emelkedik ki a magyar igazság megölhetetlen joga, hogy valósággá váljék azok részére is, akik ennek szent oltalmába tartoznak. Isten önmaga példájával mutatta meg, éppen a mai napon, hogy a sokat szenvedőknek végül is meg kell dicsőülniök, a poroszlóknak és bűnö­zőknek pedig el kell tünniök a megállítha­tatlan élet színteréről. Ennek a nagyságos nemzet-feltámadásnak fényességét és diadalát sem el nem homályo sithatják, sem meg nem dönthetik azok az események, amelyek egy régi, elnyomó világ összehulltának, a gyűlölettől és bűnös elva- kultságoktól tébolyult rendszerek pokolba taszításának elkerülhetetlen külső velejárói. Mindez: a mai háború összes szörnyűségei­vel, országok Összehulláisa, népek leomlása, sőt az ezután elkövetkező borzalmak is az általuk elkövetett igazságtalanságok követ, kezménye. A közel negyedszázaddal ezelőtt lelkiismeretlen kezekkel elvetett halál-mag termését most rajtuk aratja a balál és joguk sincs ellene szólni, mer, ők a felelősek érte. A magunk belső emelkedettségének mélyen emberi részvétével nézzük sorsukat, de a sokáig olyan türelmesnek bizonyult isteni igazságszolgáltatás útjába már nem állhat semmi hatalom. A megfeszítettek feltámad­nak és a megfeszitők hullanak az örökre reménytelen sírba, mert eljátszották jogukat a feltámadáshoz. Akik másokat, rabságra, nyomorra, pusztulásra kárhoztatták, a gyű­lölettől, számlálhatatlan bűnöktől önmagu­kat erkölcsi fertőbe juttatók, maguk lesznek a kárhozottak. A feltámadcttak tisztult lá­tásával látjuk sorsukat azoknak, akik a be­csület, a szeretet, az áldásos és munkás béke kezét önmaguk emberi méltóságára találva, idejében meg nem ragadják. Ez a törvény áll minden emberre és nemzetre. Ennek a törvénynek tudatában voltunk hu szónkét esztendőn keresztül és pillanatra sem homályosodéit el bennünk az erős hit abban a meggyőződésben, hogy e törvény igazságtevő érvényesülésének ideje feltétlen bizonyossággal elkövetkezik. Amiben hittünk, ami életet és erőt adott megpróbáltatásaink és szenvedéseink köze­pette, a magyar feltámadás nagy idejének és valóságának íme részesei lettünk. A kül­ső, történelmi formában történő országfcl- támadást azonban meg kellett előznie a nemzet, belső feltámadásának, mert csak ennek érdeméből várhattuk, hogy a csoda­tevésnek részeseivé váljunk. Ellenségeink még a sírban is megkötözték kezeinket és a halál minden nemét, nekünk szántált, reánk szórták, de ezek a bilincsek — Alleluja — lehullottak rólunk, a rágalmak, hazugságok és történelmi hamisítások politikai sötétsé­géből szőtt szemfedő szétszakadt, a ránk hintett gyűlölet-méTeg elillant, a koporsónk mellé állított fegyveres őrök elfutottak és az angyal elhengeritette a nemzet sírjára tett határkövet, hogy diadalmasan foglal­hassa el ősi örökét és tulajdonát. Mi feltámadottak tehát itt állunk ma Krisztus mellett. Külső javainktól megfosz­tottak vagyunk, ebben is hasonlatosak őhoz­zá, — de aranynál, ezüstnél értékesebb az a lélek, amely méltónak találtatott a megdi­csőülésre és amely fenntartó kincse és min­denre képes erőforrása marad hazánknak és nemzetünknek. A töviskorona dicsfény a fejünk körül és sebeink halhatatlan testté váltak újra, átvert, megtöretett lábunk a légi Magyarország határait járja és tulvilá. gi erejű lelkünk szárnyai uj célok és uj életmagasságok felé ragadnak. A feltárna, dott magyar nemzet lelke kormányozza a repülőgépeket és a fegyver ezen a napon örömharsonává válik a honvéd kezében, kinek minden lépését a felszabaduló ma­gyarok százezrei áldják és várják. Ágyúink szava nem az ölés és bosszú elvakult üvöl­tése, nem a fékevesztett gyűlölet „Feszítsd meg!“ — kiáltása, hanem egy nemzet, élet- és igazságvédelmének megfellebbezhetetlen Ítélete és biztató kiáltás, bátorítás és jel­adás azok számára, akik még a sírban fek­szenek. Nem az ágyuk szólnak, hanem a feltámadás órája ütött, hogy meghallja az egész világ és okuljanak belőle azok, akiket illet. A sötétlátóknak es veszedelem-kiáltóknak ideje lejárt, mert husvét vagyon ma, a szi­lárd hit és reménységünk beteljesülésének ideje, a nemzet uj korszakának hajnala, az aj magyar élet. kiteljesülésének valósága. A próféták jajgattak a magyar passiójárás szörnyű reménytelenségének és végzetessé gének láttára, a magyar Jeremiások szájá­ban megdermedett a nyelv a darabokra té. pett, kiszolgáltatott és fegyvertelen ország sorsáról szólva, mert nem tudták, hogy egy nemzet, sohasem kivül, a testén, hanem be­lül a lelkében, szellemében, belső értékessé- t gében hordozza igazi fegyvereit. Ez volt halhatatlan bennünk és elsősorban ennek kö­szönhetjük a mai történelmi jelentőségű, nagy magyar husvétot. A nemzet előkészülete is méltó volt hoz­zá. Nem városokat, falvakat, házakat, ott­honokat gyújtott fel igazságra és történel­mi jogain alapuló jóvátételre törekvő útjá­ban, hanem a húsvéti egyházi szertartás fi­nom gondolatától vette a példát, amely az egyedül égő húsvéti gyertya lángjánál gyújtja meg a többi gyertyát minden ember­kezében: így gyújtotta fel az örök nemzeti forrásból minden igaz magyar lelkében és öntudatában a fényt, melynek világossága ellenállhatatlan és elólthatatlan. Ennek a gondolatnak bizonyítói vagyunk mi, akik a kisebbségi sorsnak tragikus hordozói vol­tunk annyi időn át. Huszonkét husvéton ke­resztül adtuk ált egymásnak e fényt, ha tet­tel, vagy szóval nem tehettük, akkor kéz­érintéssel, vagy csak néma egymásra-nézés- sel. Olyanok voltunk, mint a tavaszi fa. Lát­szólag halottak, minden disztől, utolsó leve­létől is megfosztottak, széltől, viharoktól roncsoltak és már varjak károgták a világ­ba sorsunkat, de amikor megindult a föld mélyében az uj élet áramlása, a legkisebb magyar-rügyecske is megérezte, belerázké. dott és tudta, hogy ha eljön az idő, ugyan­azt a virágot fogja nyitni, ugyanazt a gyü­mölcsöt fogja termeni, mint ezer esztendőn keresztül. A történelmi magyar husvét hajnalán adjuk át azért egymásnak e szent lángot, mely saját lelkűnkből táplálkozik és tartsuk lelkiismeretünk elé, hogy nj századokra elő- revilágitsa a nemzet útját, amelyen negyed - százados halálos letárgiából felemelkedve, Krisztus jobbjának áldó és megtartó védel­me alatt munkára indulunk a feltámadó aj világ megérdemelt, zavartalan és biztonsá­gos békéjének áldása és boldogsága feli. "G”) M rtft

Next

/
Thumbnails
Contents