Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-12 / 84. szám
19 4t. HUS V ÉJ Kezet* Ztr&Mik U J ATLA INIiri A népek vizi országtdján, a Földközi- tengeren az utóbbi időkben lélekzetfojtó küzdelem folyik Anglia, a világ legnagyobb hatalma és a tengely államok között. Ez a harc sorsdöntő lesz nemcsak Európa, hanem az egész világ uj rendjének kialakításában. A Földközi-tenger, Mare Internum, vagy Mare Mediterraneum az óvilág legnagyobb beltengere, amely Európát és Afrikát elválasztja egymástól, de keleten kiterjed Ázsiáig is. Természetes csatornákon át érintkezik Gibraltárnál az Atlanti-óceánnál, a Dardanelláknál a Feke. te-tengerrel és egy mesterséges csatornán át Szueznél a Vörös tengerrel is. Hossza 3860 kilométer, szélessége középértékben mintegy 670 kilóméter. Területe 2.600.000 négyzetkilométer, amelyből a szigetek felülete kereken 100.000 négy. zetkilóméter. Medencéje két részre oszlik és pedig a nyugati latin és a keleti görög medencére. Számos nagy folyó táplálja. Történelmi nevezetességű nagyobb szigetei Szicília, Korzika, Elba, a Baleá- rok, Ciprus, Kréta és Málta, amelyeknek birtoklásáért a történelem folyamán szagos elkeseredett küzdelmet vívtak egymással a Földközi-tenger partvidékén élő népek és betévedt .idegenek". Egy pillantás a térképre már igazolja, hogy a Földközi-tenger habjai a világ műveltségben legelőrehaladottabb nemzeteinek földjeit mossák. Spanyolország, Franciaország, Itália, Jugoszlávia, Albánia, Görögország, Törökország, Palesztina, Egyiptom és Északafrika terülnek ti partvidékén. Megannyi történelemben és múltban gazdag birodalom, amelynek népei egymással barátságban és küzdelemben élték le életüket. Összekötőjük a szárezföldőn kívül a Földközi-tenger volt. az a hatalmas viz terület, amely még ma is a legforgalmasabb hajóutja a világnak. * A Földközi-tenger volt mai kultúránk bölcsője. Rajta bonyolódott le az ókor majdnem egész kereskedelme. Az újkor bgr. azáltal, hogn a Szuezi csatornát megnyitották, a Földközi-tengernek jelentőségét szinte elképzelhetetlenül megnövelték. Ezen az útvonalon érintkezhet ugyanis a mesés India és a távclkelei Európával anélkül, hogy a hajóknak meg kellene kerülniök Afrikát. Különösen Anglia nyert ezáltal sokat, mert hiszen neki volt a legnagyobb érdeke, hogy gazdag gyarmataival gyorsan és nagy üzemanyag megtakarítás mellett érintkezhessek s a Szigetországot elláthassa mindazzal a jóval, amelyben a Kelet dus- káíkodik. Nyugodtan el lehet mondani, hogy neyt volt és talán nem is lesz a világnak olyan vtívidék'e, amelynek jelentősége csak hozzávetőlegesen is megközelítené a Földközi-tengerét, amely ma nemcsak kereskedelmi, de hadászati szempontból is messze kiemelkedőleg a legérdekesebb területe a földnek. A Földközi-tenger minden időben su kát foglalkoztatta az emberek fantáziá, ját. Furcsábbnál furcsább tervek születtek meg egyrészt szárazföldnyeres, másrészt meglevő szárazföldnek a tenger vize utján való termékennyé tétele céljából. Még mindenki előtt ismeretes lehet az az elogndolás, amely szerint a Földközi-tengernek a Szaharába való átvezetése utján szinte elképzelhetetlenül nagy földrészt lehetne használhatóvá tenni. A Szahata homokjából akart a tervező szántóföldeket elővarázsolni, kerteket, ligeteket egy olyan földrészen, ahol a sivó homok az ur. Egy másik igen érdekes terv, amelyet Hans Sörgel német mérnök pendítette meg, a Földközi-tenger kiszárítását célozza. A mérnök szerint, ha a Földközi-tengert Gibraltárnál a Darda nelláknál és Szueznél nagy gátakkal elvágnák a Fekete-tengertől és a Vöröstengertől. akkor a nagy felületi párolgás miatt ez a világrészeket összekötő tenger rész kiszáradna, mert azt már régen kiszámították. hogy a belé ömlő folyók nem táplálják eléggé bőségesen és ha felszínije mégis változatlan, azt említett tengerek vizének beömlése okozza. Sörgel tervei szerint ez mindössze nehány kilométer magas töltés építésébe kerülne, s annak ellenében Európa egy olyan hatalmas földterületet nyerne, mint a mai Olaszország összes szigeteivel együtt. Ötven millió embernek nyuj- iwut c2 « »viz alól kiemelkedő w Atianfisz" bőséges táplálékot és nagyszerű la. I kóhelyet az egyenlítő közelében. Szinte elképzelhetetlen ez a fantaszti- kusságában is nagyon is reálisnak nevezhető terv, amely egyszerre szárazföldi nagy kereskedelmi középpontokká tenné a Földközi-tenger összes nagy kikötőit, mégnyujtaná Afrikát és testesebbé tenné az óvilágot. Nem utolsósorban érdekes a terv már abból a szempontból sem, hogy az óvilág és Afrika közvetlen kapcsolatot nyernének és ez biztosítaná hosszú ezer éveken át a fehér faj felsőbbségét a színesek felett. Lehet, hogy vannak olyanok, akik mosolyognak felette, de ha meggondoljuk, hogy nehány évtizeddel ezelőtt még a Szuezi csatorna terv is lekicsinyelt »fantazmagória" volt és ugyancsak alig két évtizede még el sem lehetett volna képzelni, hogy valaki Európa bármelyik városának zenéjét hallgathassa a legegyszerűbb készülékek segélyével, mindjárt keresztülvihetöbbnek látszik. A küzdelem a Földközi-tenger birtoklásáért azonban nem a fent leirt lehetőségek miatt folyik, Élet-halál harc ez a leltörő uj nemzetek és a demokráciák képviselői között az útvonal szabadságáért. Az elmúlt évszázadok alatt Nagybri- tania kalmár népe mindent összeharácsolt a földön, amihez hajói segélyével hozzájuthatott. Nemcsak megfogható és elhordható javakat vitt magával, hanem a kizsákmányolásra szánt területeket is megszállotta. „Aki messze van, veszve van", — mondja a közmondás és ezért a Downing Street urai úgy vélték, hogy a messzeséget át kellene hidalni valamitől és lehetővé kellene termi, hogy a dús anyaglelőhelyeket minden időben zavartalanul felkereshessék. Biztosítani kellett tehát az útvonalat és megszállani úgy, hogy azon a brit világbirodalom kalmá- rait senkise fenyegethesse. így épüli ki a Földközi-tengeren egyrészt az egymással torzsalkodó nemzetek erőtlensége miatt, másrészt pedig a guruló arany segélyével az az erőd lánc, amely a Földközi- tenger egész hosszában biztosan óvta az angol hajózást és ezzel egyidejűleg a brit érdekeket. Gibraltár, Málta, Ciprus és 'Szuez az a négy hatalmas pillér, amelyen az angol világuralom hatalma nyugszik. Ez a négy pont adta kezébe Londonnak az egész Földközi-tengert és rendelte angol érdekek alá a partvidék minden nemzetét. * Amikor a versaillesi békeszerződés és a páriskörnyéki békediktátumok nem elégítették ki az egykori szövetségeseitől elszakadt és a világháborúban sok vért veszített Itália igényeit, a hatalomra került fasiszta párt vezére, Mussolini azonnal belátta, hogy a jövőben Olaszország csak a saját erejére támaszkodva érheti el céljait. Politikáját tehát, ha eleinte nem is angol ellenes, de legalább is a hűvös tartózkodás ösvényén vezette. Nagybri- tannia és Franciaország eleinte nem sokat törődött Olaszország belső életével. Túlságosan el voltak foglalva a szerzett zsákmány beolvasztásával és kiaknázásával. Egyedül Németországot figyelték, mert mintegy a tudat alatt érezték, hogy ez a legázolt óriás nemsokára felébred aléltságából. Ha Anglia akkori vezetői észbekaptak volna és egy kicsit jobban tájékozódtak volna, attól a pillanattól kezdve, amikor Mussolini és Hitler első- izben találkozott Velencében, akkor talán előre látták volna azt a csapássorozatot, amely Keletafrika meghódításával kezdődött. Akkor több gondot fordítottak volna a Földközi-tengerre is, amelyen verhetetlennek hitték magukat, mert soha nem volt olyan nimbusza fegyvernemnek eddig a világon, mint az elmúlt évszázadok alatt a brit flottának. Hogyan lehetne tehát a Földközi-tengeren bánlódása a brit oroszlánnak, amikor annak angol támaszpontjait Nelson utódai védik gondolták és ebben csalódtak a legkeservesebben, mert ma már az európai szárazföldi segítséget a német és olasz csapatok sorra leverték és sor került a dicsőséges királyi flotta alapos megtizedelésére is. Ez az a pont, amelyen Anglia európai hatalma áll vagy bukik, de az is, amelyen a világhatalom' is kockán forog. ■XAmint a német hivatalos jelentések közlik. a Balkán a legrövidebb időn belül teljesen a tengelyhatalmak érdekkörébe kerül. A lélekfojtó küzdelem tehát folyik és jelentőségükben egyre növeli a Földközi- tengeri csatákat. Ma már szinte fontosabbnak látszik a német hadvezetőség számára ez, mint a Szigetország megtámadása, mert azzal akkor bánhat el a német haderő, amikor erre a sorozatos légitámadások után összetört idegzetű angol népet a legalkalmasabbnak látja. MALNASY TIVADAR
