Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-12 / 84. szám

19 4 1. B ZJ $ V É T Erdélyben l:eres ui tehetsége­ket a Pátria-Írónők Társasága Beszélgetés Medveczky Bellával, a legtermékenyebb magyar Írónővel ügy jártam én is, mint a fenyő, ha rep. áss;, örökzöld ágaival, égbetörö koronájával * he gyök oldaláröl, vagy ormáról átültetik • diszkertbe. Óhatatlan, hogy gyökérszálai el ne szakadozzanak. Ember és fa egyformán Isten teremtménye és a végzetük is egy. Én 1* a földanya öléből kitépett fenyő sorsára jutottam, amikor Pestre kerültem Eltűntek, ködbevesztek a kolozsvári barátnők, a meg­hitt együttlétek. Az én gyökérszálaim is el­szakadtak. AZ ÖTVEN TAGÚ CSALÁD De nem sokáig voltam egyedül. Újra talál­tam baráti kört, A Pátria-írónők Társasága tagjai közé választott, szeretettel befogadott. A Pátria írónők nagy egyetértésben élnek, akár egy nagy család. Ötven nő együtt! — csóválják a fejüket a hitet]enkedök. Igen. öt ven nő együtt és nincs közöttük irigység, féltékenység, nincs torzsalkodá«, legfeljebb nemes versengés Nem tesznek különbséget társadalmi rangok szerint. A tehetség a fon­tos, nem a születési kiváltság, a férj állása, vagy vagyoni helyzete. Nincs itt hivalkodás, fényűzés, nincs divat-kirakat. De azért azt he higyje valaki, hogy csupa elhanyagolt ,, kékharisnya" került össze a Pátriában, Ápolt, müveit nők társasága, Magyarország majdnem minden ismertebb keresztény nö- irójának baráti közössége. ELSŐ LÁTOGATÁS A PÁTRIA OTTHON ! BAN Bevallom, aggodalmaskodva mentem elő­ször a Pátria Klubba, az Írónők otthonába. Ötven idegen arc hűvös és kritikus tekinte­tére készültem el és helyette ötven meleg és együttérző szivet találtam Tea mellett, fehér asztalnál ültek uj társnőim és figyelő szem­mel néztek a soros előadóra. A Pátria író­nők otthonának egyik varázsa, hogy az író­nők személyesen olvassák föl müveiket. — tanulmányt, novellát kritikát, csevegést — és a közönség nemcsak az írást élvezheti, hanem megismerheti az írót is. Törökné Ko­vács Hermin ehiöknö megnyitóiban mindig valami időszerű témát világit meg lelkesen, sok értelemmel, sok bájjal. Kovács Hermint nem kel] bemutatnom. Ahhoz, hogy népsze­rű, kitűnő írónő, csak azt tehetem hozzá, hogy pompás előadó A Pátria írónők társasága három éve ala­kult. Néhány lelkes írónő alapította, hogy egy táborba hívja a keresztény, magyar író­nőket. A közönséggel akarták közvetlenebb kapcsolatba hozni őket. A Pátria Klubtól ka­pott otthonban hozzákezdtek a kéthetenkint Ismétlődő délutáni teával egybekötött elő­adásokhoz és a közönség nagyon megszerette ezeket a magaszínvonalú előadásokat. Gaz­dasági célja is volt a mozgalomnak. Belát, ták, hogy ötven nő egy vonalban többet ki tud harcomi. mint egy. És ez eredmény nem maradt el. Tavaly a Stádium könyvkiadó vál­takat hat kötetes regénysorozatot adott ki a Pátria nőiróitóL Az idén megjelenik a Pal­ladis kiadásában a Pátria írónők verses an­tológiája. A közösségnek másik célja, hogy segítsék egymást. A gyöngébbet gyámojitja az erősebb, a beérkezett támogatja a kezdőt. Hogy csak néhány nevet említsünk a Pát­ria írónők csokrából, felsorolom a kővetke­zőket: Kosáryné Réz Lola, Zsigray Julián, na, Ölbey Irén, Dénes Gizella, Harsányi Gre­te, Platt Zsóka, Nagy Méda, Medveczky Bella. Súnonfáy Margit, Mikes Margit, Kéne­sé Erzsébet, Ruzitska Mária, NoVy Anna és még sokan. Erdélyiek is szép számban van­nak képviselve: Szentmihályiné Szabó Má­ria, Katona Ilona, Vándoryné Kövér Róna, Kövér Blzsébet, Cscngery Ilonka, Kovács Fréda, Zágoniné Payor Anna, C»ik|e Valé­ria, Jánossy Margit és e sorok szerény Írója. Ma a Pátria írónőknek márkás nevük van, olvassák és elismerik — még a férfi Írók is. Vannak témák, amikről igazán csak nők tudnak Írni, a női lélek titkai, az anyaság misztériuma. De nemcsak számtalan könyvsikert köny­velhetnek el a Pátria írónők. Az idei évad egyik kiemelkedő filmsikere volt Zsigray Juliánná „Tóparti látomás“ cimü filmje. Az első nőiró, akinek filmre vitték a témáját, — Pátria tag. Egy másik tehetséges iró. nőnknek Szijy Leontinnak most vették meg regényét filmre, A PATRIA NOVELLAPÁLYÁZATA A Pátria írónők Társasága érvényesülés, bez akarja segíteni azokat a magyar nőket, akiknek írói tehetségük van. de mindezideig nem jutottak szóhoz. Ezért hirdetett most rövidebb prózai elbeszélésre pályázatot. A pá lyamüvek tárgya szabadon választható, csak nemzeti, hazafias, vallásos és erkölcsi érzés­sel ellentétben ne álljon. Terjedelme legfe]. jebb négy gépelt oldal, a papírnak csak egyik oldalára Írva. A pályaműhöz mellékeljenek lezárt, jeligés levelet, amely az iró nevét és címét tartalmazza. A pályázatom csak olyan keresztény, magyar nők vehetnek részt, akik­nek nincs még nyomtatásban megjelent mü­vük. A pályázatot 1941. május 15-ig a követ­kező címre küldjék: Vándoryné Kövér Ilona, Budapest, Szondy u, 88. A bíráló bizottság a három legjobb elbeszélést 100, 60 és 40 pengő­éi jutalmazza. Utána jártam, ki volt ennek a szép terv­nek a kezdeményezője. Ki az, aki a névte­leneket fel altalja fedezni, aki önérzetet önt a bátortalanokba? így jutottam Medveczky Bella nyomára. Érdemesnek tartom öt bemu tatni, ezért otthonában kerestem föl a kiváló írónőt, a kedves és szives barátnőt. DR. DETRE LASZLŰNÉ — MEDVECZKY BELLÁNÁL .. . Halkan csőrien a kanál a teáscsésze oldalán. A g.. i'r örü, antik bútorokkal bérén, dezettj értékes képekkel, ezüst és üvegtál gyakkaj ékesített szalon intim sarkában szem közt ülök Medveczky Bellával. Már a meg­jelenése is megvesztegető. Szép fején határo­zott vonások, égő, sötét, okos szem. Ez a szem nem tud hazudni. Becsületesen iád te­kint és érezned kell a belőle kiáradó öszintc. Genf, április 12. Amilyen könnyű volt még két-három évvel ezelőtt a riportszerzés Géni­ben, éppen olyan nehéz munka manapság. A háborús Európa kiellös közepén fekvő Svájc e nemrég még élettől és elevenségtől lüktető városa, lelkében és arculatában is alaposan megváltozott, A világpolitikának és ka]an. dorságnajk e mozgalmas tranzitóállomása ma a legtalálóbban temetőhöz hasonlítható, A Népszövetség halott. S mindaz, amit a Nép. szövetség a múltban Genfnek jelentett már a mult emlékei, meglehetősen gyászos emlé­kei közé tartozik. A diplomaták elmaradtak. Részben „munkanélküliekké váltak, részben pedig valamelyik háborús arcvonalon telje, sithetnek szolgálatot A népszövetségi korszak jellegzetes és köz­ismert figuráit ma hiába keressük Genf ben. Még a Népszövetség fötisztviaelöi is nyomta­lanul eltűnteik. A titkárok és titkárnők sere­ge, a nagy világlapok állandó és alkalmi tu­dósitói a világ más táján csavarognak, Terme szetes, hogy a széles genfi sugárutakon sem torlódnak már a gépkocsik. Azért valami mégis csak maradt utánuk, A Népszövetség hatalmas palotája, ott a Lac Lehman partján. Komor, mint egy mau­zóleum. Nem is csoda. A népszövetségi eszme nyugszik kongó falai között, várva a vég­enyészetet. És még valami maradt a város hajdani felelőtlen, csillogó nyüzsgéséből: a Balavaria söröző. Valamikor Streeemann és Briand szövögették a közeledés gondolatát falad között. Ma csak a magyar torzképrajzo. sóiét. Rögtön, első „blikk"_re láthatjuk, hogy vadaki az az asszony. Meggyőződéséért, vagy a gyöngébbért síkra száll és sohasem hagy senkit cserbe«. Talpig ember. Becsületes, igaz lelkű, egyenes jóbarát. És szerény a végtelenségig. Mennyi küzde­lembe került, mig végre rászánta magát, hogy nyilatkozzék a „Keleti Újság“ olva­sóinak, — De miért éppen én? Vannak nálam ér­demesebbek, — hajtogatta egyre. — Azért éppen te, mert ma te vagy egyik legnépszerűbb írónője Magyarországnak, mert az olvasóközönség még élénken emlék­szik tavalyi nagy sikeredre, mert most. fe­jelted be uj, nagy regényedet. Mióta Írsz? — Gyermekkorom óta De a gyermekkori ..passziózásból“ cél lett. Tiz év óta halálos ko. nolysággal, szent tisztelettel veszem az írást és minden erőmmel azon vagyok, hogy jót Írjak. — Hány regényt írtál? — Ma fejeztem be a tizennegyediket. ..Csa­'di ház“ a cime, nagy regény. — Melyikkel volt a legnagyobb sikered? — A „Havast vihar“-ral A tavaly megje. , lent sokezer példányból egy sem maradt Most fordítják németre. — Könnyen írsz? — Nem! Nagyon nehezen. Mert nem írom, hanem átélem a regényt. Ha kész van. nem szívesen adom ki a kezemből. És teje vagyok kétséggel. Lélektani regényeket irok, gon­dolhatod. mennyit szenvedek. Legújabb re. gényemet, a „Családi házat“ a szó szoros ér­telmében tégláról téglára építettem. — Nehéz volt az indulás? — Nem. Első regényem előtt számtalan no ve]lám jelent meg, A rádióban is sokat sze­repeltem Már volt egy kis nevem. — Kezdenéd-e mégegyszee elölről az egé­szet. az egész életet? — Isten ments! Jó, hogy itt tartok! Hidd 01 annyi mirdenen mentem át, amig ilyen kiegyensúlyozott lettem. — Hogyan élsz, mit szeretsz? — Nagy csendben élek. Szeretem a csalá­domat, az otthonomat, szeretem a virágokat, a Vadmadarakat és szeretek — autót vezetni. t — Terveid a jövőre? — írni. Írni! Amint átadom a kész regényt, azonnal munkához fogok. — A nöirót egyenrangúnak tartod a férfi- iróval? Teljesen. A nagyközönség is éppen olyan szívesen olvas nőtől, mint férfitől. A Pátria írónőinek is szerepe van ebben. A most sze­replő írónők legnagyobb része tagunk. Aminthogy az egész világon előtörtek a nő. irók. Magyarországon is nagyon szépen sze­repelhetnek. — Boldog érzés dolgozni, produkálni? — Nagyon! Ennél még csak az jobb érzés, hogyan tudnánk másokon segíteni, SZ. SZAPPANYOS GABRIELLA lók világhírű karrikaturái emlékeztetnek a múltra, S a genfi polgár? Aki a múltban sem ele­gyedett a nemzetközi társaságba és csak csendes szemlélője maradt a hiábavaló dip­lomáciai harcoknak, ma még csendesebb és visszavonujtabb, mint valaha. Mindenki fél a holnaptól: vájjon mit hoz? A békés Svájc­nak is rettegnie kiéli a háború hullámaitól s elsősorban attól, hogy vájjon a régi boldog jólétet a háború kikerülhetetlen következmé­nyeként felváltó tisztes szegénységből nem lesz-e még rosszabb: keserves nyomorúság, Svájc ugyan nem visel fegyveres háborút, csak épp a gazdasági háború követelményeit sínyli meg napróLnapra érezhetőbben. Meg kellett ismernie a jegyrendszert. Egyre sza­porodik azoknak a cikkeknek a száma, ame­lyek már csak utalvány ellenében kaphatók. És sok minden már jegyre sem kapható. Nincs fűtőanyag. Igen sok, egyébként tehe­tős genfi és svájci polgár lakásában egész télen át nem volt fűtés. Hatósági rendelet szólt bele az embernek abba az elemi jogába is, hogy fürdőt vegyen. Hetenként csak egy­szer szabad meleg fürdőt készíteni. A friss kenyértől már régen elszokott a svájci pol­gár, Az a kenyér, ami az asztalára kerül, legalább 48 órával a forga] ombahozás elött készült a pék műhelyében. A vajat lassacs. kán teljesen elfelejtik, olyan ritkán jutnak hozzá. Minden csendes, némla, minden „leépül“, minden visszafejlődik, az élet úgyszólván Fr- nriitwsMs megállt Genfben Ha Genf sorsa az utolsó két évtizedben a világpolitika függvénye volt. most ezt a viszonyt meg kell bűnhődnie, ami­kor a politikai mesterkedések és bűvészmu­tatványok helyett, a fegyverek szava vitatja meg a népek igazságát. S keserves tréfája a sorsnak, hogy azért mégis működik Genfben egy politikai szerv s talán még szorgalmasabban, még kitartób­ban végzi a maga munkakörét, mint a nép- szövetségi korszak leglüktetöbb napjaiban, S ha abban a korban nem is juthatott érdeme szerint való tekintélyhez és elismeréshez, az idők változása meghozta azt az elégtételt amelyet megérdemelt. Ez a hivatal a ..Bureau Central des Minoritás“ azaz a ..Kis 'gek Központi Irodája“. Léte és munkája, folyton erősödő szerepe bennünket azért érdekel kö­zelebbről, mert vezetője a hazatért erdélyi részek kisebbségi korszakából isméit erdélyi magyar: Kövér Gusz+áv dr,. nagyváradi ügy­véd. Ebbe az irodába futnak össze és kerül­nek feldolgozásra mindazon hírek, amelyek a sokmilliós európai népkisebbségeket érintik. A Kisebbségek Központi Irodájának műn. kássága nem merül ki abban, hogy csak gyűjti és feldolgozza az európai kisebbségek­re vonatkozó panaszokat, híreket és adató, kát Emellett hatalmas munkát fejt ki abban az irányban is, hogy a világ közvéleménye rrlrd’g be;yes tájékoztatást kapjon a kisebb­ségi kérdésekről. Terjedelmes szakmunkák, angol és francia folyóiratok, ismeretterjesz­tő előadások, soknyelvű röpiratok szolgálják ezt a célt amire a népszövetségi korszak fénypontján sem volt mindig lehetőség. Nem is olyan régen volt, hogy az összes svájci la­pok hasábos cikkekben méltatták Kövér Gusz táv dr legutolsó kisebbségi szakmunkáját. Címe ez volt: ..L’Erreur indtilale de la S. D. N.“ A svájci lapok méltatásai és kommentár­jai bizonyítják legtárgyilagosabban, hogy mit jelen» és mennyit ér nemzetközi vonat­kozásokban az a munka, amit Kövér Gusz­táv dr. é3 a vezetése, irányítása alatt álló intézmény kifejt. Kövét' Gusztáv dr. pedig épp a napakbai ‘érkezett vissza Genfbe, Legutolsó svájci tar­tózkodása óta vele is sok minden történt. Er. dély egy részének hazatérésével Kövér dr. sorsában is fontos változás történt: hazatér­hetett Nagyváradra, ahonnan a román ura­lom idején kiüldözték s hazatérése után is­mét bekapcsolódhatott a magyar közéletbe. Országgyűlési képviselőnek hivták be, majd az Erdélyi Párt ügyvezető alelnöke lett. Annak hírére hogy Kövér dr. ismét Géni­ben van, elhatároztam, hogy felkeresem és interjút kérek tőle. Sikerült is megtalálni szállásán, alig néhány órával megérkezése után. Szívélyesen fogad, de nyilatkozatról hálllan i sem akar, — Nagyon fáradt vagyok, — mondja. — AZ ut ami* a múltban annyiszor megtettem, most szörnyen hosszúvá és fárasztóvá vált. És azt hiszem, a nagyközönséget nem is ér­dekli az ón személyem s az a száraz munka, amit végzek. Legszívesebben csak akkor be. szélek majd, ha munkánk szerencsés és si­keres befejezéséről számolhatok be. Azon­kívül képviselő vagyok, sőt én vagyok az Er­délyi Párt ügyvezető alelnöke is. Szemrehá­nyást kaphatnék azért otthon, ha azt látnák, hogy interjúkat adok és nem a rámbizott munkát végzem. Mindlen érvelés hiábavalónak bizonyult. Kövér Gusztáv dr. nem adott nyilatkozatot, viszont megkínált itókával s többek között előkerült a régóta nem kóstolt hazai barack- pálinka is. Megkínált cigarettával is. Maga azonban sem nem koccintott, se rá nem gyuj tott. Nem iszik és nem dohányzik. Sem bufe- lejtőre, sem idegzsongitóra nincsen szüksége. A nagy fogadószobából, ahol elbeszélge­tünk, a nyitott ajtón át be lehet látni a szom­szédos dolgozó szobába. A szoba három falát a padlótól a mienyezetig könyvespolcok ta­karják el. Csupa szakmunka s mindenik a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. Ebben a nemben minden bizonnyal a legnagyobb ma­gánkönyvtár egész Európában. Bucsuzáskor pillantok rá a hatalmas író­asztalra. Az. íróasztal sarkán egyszerű keretben gr. Tisza István arcképe. A magyar ügyért vér tanuhalált halt egykori miniszterelnök arc­képe és szelleme őrködik a munka felett, amelyet Genfbe szakadt földije végez egy jobb jövendő szolgálatában. Sz. Számadás Tavasszal rámsütött az ég* feketébb lettem> feketébb­Hogy át átléptem a nyarat, nyomban holt virág maradt. Az ősznek megloptam borát, Koldusként vánszorgott tovább. Tél álmodott a rét felett, elrejtettem a telkemet. LÉTAY LAJOS Kövér Gusztáv dr. isméi Genfben dolgozik Csendes és szegény a Népszövetség váioso. A Kisebb­ségek Központi Irodája ma termékenyebb, min! valaha

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents