Keleti Ujság, 1941. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-12 / 84. szám
Kiviîl o Telkes István gazda úgy állt a kapuban, mintha máris 5 lett -volna Ma /var-Almáson a biró. Mert, hogy ő lesz, az egésze», bizonyos, as egész falu őt akarja. Dán Ilia, az eddigi bíró, már nem is bíró többé, csak árnyéka a hivatalnak. Ide szalad hozzá, ha valamit tenni kell, úgy meg van ijedve. Olyan biaíoe az, mint a halál, hogy 5 lesz * biró. Csak éppen érkezzenek meg a honvédek Magyar-Almásra. Díszkapu s fogadtatás dolgát máris vele beszélte meg a tisztelotes ut. Még Hárnyik ar ifi, az állami tanító, tőle kérdenie meg tegnap este. —• Mit gondolsz, dóimra István, menjek én el? Vagy maradjak itten? Megvernek engem a magyarok, ha itt maradok? — Dehogy verik, tanító ur — mondotta ő akkor a megijedt embernek — dehogyis verik. Ne menjen most sehova, nehéz ilyen időben az utazás. Majd ráér elmenni azután is, ha akar. Aki jó ember volt, mint a tanító ur, az ne féljen semmitől. Tőlünk, magyaroktól pedig legkevésbé Nem vagyunk mink erdei állatok. így mondotta volt tegnap a tanító urnák s az hálásan pislogott reá apró, ijedt szemeivel, Mert bizony nagy gond lenne ilyenkor utna kelni, mikor mindéi', ut tele van fcaltonáva.1 a civil szekérnek helyet sem adnák. A román popnak is ezt mondotta, ~ Tisztelendő ur meg éppen üljön veszteg. Román papra szükség lesz ezután is, mert senki sem veri el a románokat innét. JÓI mondta s ahogy ott a kapuban állva visszagondolt ezekre, szelíd megelégedést érzett, mert emberséges szavak voltuk, amiket mondott. Emberséges és magyarhoz illő szavak s főleg őhozzá éppen, Telkes Istvánhoz, aki első gazda Magyar-Almáson s holnap már biró. Mert holnap már honvédek szállnak be ebbe a faluba s vége lesz a nyomorúságnak. Ahogy ott állt, éppen osak egy gondolat felhőzte be a homlokát. Hogy a méta, úgy mondják, itten fog menni a falu alatt. S a földek egy része marad Romániának. A tiszteletes ux Ugyan azt mondta, hogy nem olyan nagy baj, mert igazolvánnyal át lehet majd járni mindig. De azért mégis csak baj lesz az, passzussal járni ki a tagba, szántani is, vetni is, aratei is. S ha valaki Ott túl elbitangolja a termést, még szólni sincs kinek. Tolhatták volna azt a métát még egy kilométerrel odébb, nem lett volte attól semmi baja Romániának. Elhessegette magától a felhős gondolatokat. Készülni kell a beszédre, mert ma mentek bé Koloosra, mondta a rádió a tiszteletes nráknál s Kolon ide éppen csak egy ugrás. Reg- gélre itt lehetnek. Beszédet kell mondani s a tisztek« ur után éppen ő kell mondja azt, mint aki attól a naptól báró. Nagy dolog ez, Még a tarkója is kivörösödött ettől a gondolattól Telkes István gazdának. Beszédet mondani a díszkapu előtt a honvédek parancsnokának! Vájjon miféle rangban lesz az a parancsnok? Ezredes? Vagy éppen generális? Honnan fogja 6 azt megtudni, hogy minek tisztelje azt a nagy urat, akihez szólani fog? Míg ő a kapuban tűnődött ezeken, az asss- szony azalatt a házat tisztította. A meszelés már tegnap készen volt s a pajtára is uj ajtó, meg ablak. Mert hát mégsem állhat úgy egy gazda udvara Magyarországon, mint ahogyan Romániában állhatott. Az udvar frissen felseperve s a tornácon készen a két zászló, ami majd a kaput diesiti. Seprűvel szorgoskodott aa asszony, de nem nagyon sietve, csak úgy éppen, komolyan, ahogy bírónőhöz illek, kinek az ura parancsnokkal beszél a holnapi napon. A délutáni napfény langyos őszi meleggel nyalta végig as udvart s a három gyermek csöndesen ve-, azekedett a farakás mellett, hogy melyikük szedi le elsőnek holnap a falu tábláját, amelyiken Magyar-Almás neve úgy áll még, hogy „Alimis“. Mert le kell tépni, igy mondotta apjuk s nem teheti azt más, csak ők, mert ők a biró fiai. S abba a csendes éa szelíd ünnepi hangulatba tolakodott be egy csapat lovas katona, kik az országút felől ereszkedtek alá s ott álltak meg éppen Telkes Istvánék kapuja előtt. . — Miféle falu ezt — kérdezte románul a riszt, a kapunak támaszkodó István gazdától, — Magyar-Almás — mondotta az komolyan s jósmwel hozzá tette, hogy eligazodhasson rajta a másik is — Alimis, igy mondják 1 mánuL — Á. Altais- Altais! — örvendezett a fez* métán mu ni mu innui ii ........... ' lrla. W A Ä » üLKtKI ennek a névnek — akkor nagyon jól vau! Hol kik a biró? — A mostani még odébb lakik a másik utcában — mutatta Teleken István jó szívvel az irányt —- a zsidó boltjától jobbra, ahol a koperátiva van. Csak menjenek egyenesen, mert megtalálják. A katonák tovamentek. István gazda támasztotta tovább a kaput s gondolkozol; a szavakon, amiket holnap mondani kell. De alig telt egy kis idő, a biró jött lefele skv* az utcán. Az a Dán Hia. Fürgén jön w, arca valamitől erősen piros. — Katonákat kell tegyek hozzád Stéfán! — kiáltotta már messziről s egészen más hangon, mint ahogy utolsó napokban beszórt — egy őrmestert és négy katonát, Készíts nekik helyet s a lovaknak is ... 1 — Éjszakára? — kérdezte kicsit bosszúsan István gazda s magában azt ftányíorgat- ta, hogy né csak, milyen a román. Meglát néhány magafajtája katonát s mindjárt hangosabb lesz tőle. Ezelőtt egy félnappal még domnu Istvánt mondott s most már vsak úgy, Stéfán.,.. Dán Ilia megállít előtte. Kis görbe ember volt, de mintha meghízott volna valamitől, úgy terpeszkedett. Egyetlen kerek vigyorgás volt az arca, ahogy odaverte a szót. — Nem csak éjszakára Stéfán, néhány napra. Talán néhány hétre is. A falu Románia marad! Mintha jeges vizáé! öntötték volna nyakon, ngy hökkent fel Telkes István a kapu mellől. ~~ Mit mondasz? — Én bizony azt — vágte ki hetykén a másik — a fain Románia marad, ngy mutatta a tiszt ur a térképen. Csak a határból ősik át egy része a magyaroknak ' — Ne*n lehet az!... — döbbent meg Istvánban a rémület. már áldogáltak gondtelten neháuyan magyarok s esett főve! suttogták t hirt. A tiszteletes nr bent. ült a szobában, az asztal mellett. Sápadt volt az arca és öreg. S a. tŰKteleies asszony veresre sirt. szemekkel. ügy dobbant közéjük, mint az eleven ke. seriteég. — Iga-: amit ezek mondanák, tiszteletes ttr?-- Nem tudom. István. Nein hihetem. Indítottam Kolozsra egy legényt, hogy tudjon meg biztosat. Tőlük maguktól Nemi hihetem István, narr, hihetem ... Aztán ültek szótlanul az asztal mellett kelten. A falnál még álltak nagy némaságban néhány an, várakozók. S a kicsi tiszteletes asszony az ablakmelletti székben, apróra görbülve, akár' az ijedtség'. — Kolozson bent vannak már... — Ezóta igen . „ — Ott igen ... Vártak. Csak a fali óra ketyegett egyhan. guan — Megtehetik őzt velünk, tiszteletes ur? — Nemi hihetem ... nem hihetem... S az. idő mászott, mint nagy fekete hernyó. keresztül a szobán. — .lőhetne az a legény. — Kell neki három éra keresztül a hegyen inig biztosat megtud. A nap már átdült a kolozsi hágón, elhide- gült a fény s az ablakon kívül a mezők szűr. ke szomorúságba burkolóztak. Néha behallatszott az udvarról a katonalovak nyerítése. KntonaesizmáV dongtak s bangó? román beszéd. — Hozzám is tettek katonát, — Nem ilyeneket •sajtunk, István. — Nem, a szentségit. A szürkület feint sötétség!*' fulladt. Lám. f Nagypéntek: Te Jézus vagy, bölcsőben, kereszten. Soknak kereszt alatt Jézus vagy, Az én lelkemben keresztet viszel Krisztustövisek sebeivel Teli a lelkem. Tested töretett drága testet Nem arany keresztre feszítették, a Te országod élet. Itt csak denevérek ■záltonganak Fényed előtt kialszik fényem, sok vétkem szót‘. bűnös vagyok, vonaglásában te fogd testem, bűnösen benned meghalok. Tudom, nagyon vétkes a vétkes és az is vérzik, aki vét, ütött sebekben fájni érzem keresztedről a szeg sebét. Hamis, hamis mind az én pénzem, nem váltfa be az ég nekem, ó, más arany a naparang, <5, más arany a kegyelem Ö, más ruha inged' az égbolt, fehér, be rég volt testeden, s mert fa volt a kereszted fája, minden fa a fejét csóválja nagypénteken VARRÓ DEZSŐ De a biró már csak úgy rendelkezett szisz- saa, etmenőben: —Készíts hát helyet szaporán, mert mindjárt itt lesznek! Egy őrmester, négy katona, öt ló! Állott Telkes István a kapuban, de a világ forgott körülötte s nehéz volt fölötte a derűs égbolt is, úgy nyomta a vállát. Lehet ez? Igaz ez? Hát a métát nem igy hozták mégsem, ahogy szó volt róla először ? Jaj édesegyisten... Szédült s az arca nehéz volt és hideg, mint februári öreg hőmező. Aztán megfordult. A tornácon sápadtan és ijedten Mit az asszony, minden szót hallott. Súlyos léptekkel végigment az udvaron s levette kalapját a tornác fájáról. — Megyek a tisztelete úrhoz — mondotta sötéten — megnézem, mi vau. Ha jönnek a katonák, adj helyet nekik. — Jaj Istenem... — suttogta az asaaony s a kesét összetetté, mintha imádkoznék. ügy ment végig Telkes István a falu utcáján, akár a megrendült éjszaka. Nem lehet az, — forgott szűk körben az agyára láncolt gondolat — nem lehet az. Csődület volt a piacon. Románok gyűltek össze a katonák körül. Legények kurj autóztak s pálinkát hozattak miaguknak a zsidótól. Régi haragosa, Mitru, oda kiáltott neki, mikor mellettük elment. — Itt megy a domnu primár! Magyarok primárja! Kiáltsátok fiuk, hogy éljen! S a pálinkázó legények felorditottak: —- Éljen Nagyromániai! Kifelé a magyarokkal! Elsötétült bernit a harag, de ment tovább V nem nézett a kiabálókra. A papijai élőit I pát gyújtottak. Az óra ketyegett. A falun végig kutyák ugatták az idegenszagot. Nyakát az idő s szürke iszapjában taposta mindenki töprengő gondolatait, körbe, mindig csak körbe, mint hajtányba fogott rozzant ;én gebe, ki fekete darálón rémületet őröl. Aztán egyszerre bedőlt az ajtó 6 friss he. gyi szaggal vele a legény. EcUugráltnk. Dobbantak a lábak. Tüdő, szív feszült n felzu- iuló vértől. — Na mi a? Beszéltél velük? A legény az asztalig jött, Ott megállt, kalapját levette « megtorolta verejtékez homlokát — Leszóltam Komoran, súlyosan esett ez az egy szó a fdajzott szobába. Hallgattak rá mind, valamennyien. A feltoluló kérdéseket félelem nyomta le. A legény folytatta: — Beszéltem. Láttam a határt a mappán. Egy százados ur mutatta. — Jönnek? —- remegte a papoé gyönge hangja, mintha apró fehér madár verdesett volna szárnyaival a sötétség szorítása' alatt. — Csak a ménesi dombig. Csend volt. Nagyon nagy csend. A fejek lefelé fordultak. Valaki felnyögött, — Hát csak odáig? A tiszteletes asszony csendesen felsírt az ablakná.. A pap lehajtott arcára árnyékot vetett a lámpa, fekete árnyékot. S a reves padlód csukám nehéz könnycseppek hulltakTelkes István mozdult meg először. —- Hát én akkor megyek, tiszteletes ur, — mondotta rekedten, — Áldja meg az Isten. Topogva ment az ajtó fele megkereste raji* ? kilincsel, kinyitotta. Az ajtócskátgásra megmozdultak a többiek is, mormog tak vaJarm köszönést, de senki sem felelt rá. A tiszteletes ur még ott állt az asztal mellett," lehajtott fejje! s az arca árnyékban. Háttal* fordulva a kiesi tiszteletes asszony s keskeny ’ vállait hangtalan sirás rázta. A eondrár falusi emberek csendesen kilép tek az éjszakába. Nem szóltak egymáshoz, csak leüt az utcán húzta valamelyik szemére a kalapot. — Megfeledkezett mirőlunk az Úristen, így átázik! — Az meg, — tődotta valaki Szótlanul mentek még egy darabig, aztán lassanként széjjel ereszkedtek, ahogy kik: vette az irányt hazafelé. Telkes István gaz dw egyedül maradt. Ködös, nyers éjszaka volt a fain fölött s benne is olyan. Ködös, nyers, rcket.: éjszaka. A zsidónál részeg legények énekeltek s cgv katona akkor bukott ki éppen az ajtón. Ittasan tántorgott a fekete utcán ? belebőgött a megszeppent há. zak közé. — Él jer. Nagyroouánia! Éljen! Lapultak némán a házak s a nyers őszi ködben aggodalmai izzadtak a nád födelek. Mikor Telkes István hazaért, akkor kezdett emelkedni éppen a keleti dombgerincen sárga arcával a telehold. Olyan volt, mint egy nagy véres tojás, amin az éjszaka fekete tyúkja keserű gondok közt kotok Csikorgóit a kapu s a láncos kutya, elmyi- hogta magát. Az asszony ott fent kinyitotta az ajtót Sárga lámpafény hanyatlott fél ájultat) a holdtól ezüstös udvarra. — Maga az, István? — Én. Nein a ház fölé ment. Egyenesen a színhez. A két ökoi szőre világitott a homályban — Ide kötötted őket? — A pajtában nein fértek a lovak. Nem ‘csőit többet. Elfordította a szekér rudi át, ekéi emelt rá, majd a boronát. Kihúzta a zsák búzát a ham bér mögül s rátett'' azt is. Az asszony lejött a toruácróL Neon kérdezett semmit, csak állt elakadt sziwel s nézte p.z urát. — Gyere, segíts. Járomiba fogták az ökröket. Az ember a kapuhoz ment és kinyitotta. — Hova megyen István? — Elvetem a búzát. — Vasárnap? — Hát aztán! Úgysem ügyel bennünket az Isten 1 Keserűen bukott ki belőle a szó. Az asszony sóhajtott halkan. Feje lekókadi, mint virág, akit fagy ért — Nem eszik valamit? Az ember csak odamordult az öklök mellől. — Küld ki reggel a gyerekkel. Odaszólt az ökröknek. Háromszor is rájuk kellett szóljon, aimig megindultak. A ezekéi sírva belenyikorgott az alvó csendbe. — Hol vannak a katonák? * — Az őrmester a belső szobában. Többi itt fönt * szénán. Az ember lépett néhányat a szekér után, Bztán megállt, — A zászlókat Anna vidd a padlásra föl. még mostan. Az asszony némán bólintott. Kötényét a szeméhez emelte. A szekér zökkent a kapu hidján, aztán kifordult simán az utcára. A tanító éppen akkor haladt hazafelé A román papéktól jött s a lágy, szitáló bold- fényben vidáman fntyörészett. — Hova-hova Stéfán? — Vetni, tanító ur, — Éjszaka? — Dolgozni fedi, tanító ur, ha, óim akarunk. Hallgatva mentek egymás mellett, a szekér lassan csikorgóit utánuk. —- Rosszul esik neked ügyé, hogy nem lesz itt Magyarország? — kérdezte hirtelen a tanító. Telkes István felnézett; a holdra s nagyot sóhajtott. — Hát, tanitó ur, ha az Úristen faszén velünk valamit, nem kérdi, hogy jól esik-e az nekünk, vagy nem. Csak teszi, ahogy akarja. S mi igazodunk hozzá. Hallgatva mentek egy ctaa-abig, aztán az iskolánál betért a tanitó. — Ne busulj Stéfán, nem lesz neked ezután se rosszabb. Nem bántjuk mi azt, aki dolgozik és hallgat. Telkes István újra felnézett a holdra. Szemére húzta a kalapot, mélyen. — Jóéecakát. tanitó ur — Neked is, Stéfán. Ment Telkes István gazda, a szekér előtt tovább szembe a holddal. Olyan volt a hold. mint egy nagy tüzes kérő!;, mely addig gurult csak s métát emelve a falu föllé hirte- ’en negállt. Ahogy ment, háta mögött óriásira nőtt az árnyék, átesett a két ökrön, át a fain utcáján $ omberontuli távolságba, nyalt. T
