Keleti Ujság, 1941. március (24. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-02 / 51. szám

/KÉPVISELÖHÄZ KÖNYVTARA/ Un^ri* • BUDAPEST V. PARLAMENT' EXTERN Vasárnap 1941. március 2. Ara ie miéi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÖKA 3.70, NE­GYED ÉVRE 8, FEL ÉVRE 16, EGÉSZ ÉVRE 33 PENGŐ. — POSTATAKARÉK. PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA: 73148. HUSZONEGYEDIK ÉV FOLIA M 51. S Z A M KIADJA A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: ^ Felelős szerkesztő: Dr. SO MODI ANDRÁS " NYIRŐ JÓZSEF SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ®S NYOMDA: KOLOZSVÁR BRASSAI-U 5. SZ TELEFON: 15-08 — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOT' \T ‘ NEM ADUNK VISSZA BULGARIA CSATLAKOZOTT A HÁROMHATALMI EGYEZMÉNYHEZ A jegyzőkönyveket szombatoh délben írták alá Becsben a Belvedere palotában. Hitler vezér fogadta az egyezményhez csatlakozott államok képviselőit Anglia ultimátumban hadüzenettel fenyegette meg Bulgáriát ? Hétszáznegyvene zer tonna a februári angol hajóveszteség. Franciaország elfogadta a japán javaslatokat Anglia katonai szövetséget kötött Kínával 1941. március elsejével újabb jelentős lépés történt az uj Európa kiala kitása felé: Bulgária is csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Ma­gyarország, Románia és Szlovákia után Bulgária a negyedig állam, amely a tengelyhatalmak és a távolkeleti n agyhatalom. Japán megegyezéséhez hozzákapcsolódik és igv kinyilvánította azt r r'udékát. hogy cselekvő részt kér magának a jövendő világának megépítésében­Bulgária már hagyományainál Fogva is állandóan a tengelyhatalmak hí­vének számított. A világháborúban Németország és az Osztrák-Magyar Mon arehja oldalán harcolt s a világháború után őt is sújtották a Paris körüli igazságtalan békeszerződések. A tengelyhatalmak közbelépésének és döntő­bíráskodásának köszönhette, hogy visszakapta Romániától Déhlobrudzsát és tov ábbi nemzeti törekvéseinek meg valósítását is csak a tengelyhatalmak­hoz való kapcsolódásától remélheti. Az utóbbi napokban az ország helyzete egyre nehezebbé vált. Anglia két­ségbeesett kapkodásában mindenképen zavarokat akar felidézni és a szó­fiai bolgár követ már többizbeu tett olyan nyilatkozatokat, amelyekkel kétségtelen nyomást akart gyakorolni Bulgária külpolitikájára. Közben nem pihent az angol Intelligence Service sem, több rombolási kísérlet tör­téni Bulgáriában, többek között az angol ügynökök el akarták pusztítani a szófiai vízmüveket. Az itt talált bombák angol eredetét kétségtelenül bebi- zonyitották­Végül a Stefani-ügynökség bukaresti hire szerint a szófiai angol követ ultimátum jellegű jegyzéket nyújtott át a bulgár kormánynak és kijelentet­te. hogyha kívánságait visszautasítják, akkor Anglia feltétlenül hadiálla­pot ha n lévőnek tekinti magát Bulgáriával szemben. A bolgár kormány ebben a helvzeihen pénteken minisztertanácsot tar­tott. majd Filoff miniszterelnök beszámolt az uralkodónak a Balkánon ki­alakult nemzetközi helyzetről s megállapították, hogy az országnak most már határozottan állást kell foglalnia és ez az állásfoglalás nem lehet más, minthogy hagyományainak megfelelőn,, forinaszei üen is csatlakozik a ten­gői vhez. Közben Filoff miniszterelnök az angol, olasz és a jugoszláv követtel is megbeszélést folytatott. A minisztertanács és az uralkodó döntése értelmében a bolgár miniszter­elnök repülőgépen Bécsbe utazott, hogy Bulgária nevében aláírja a három­hatalmi egyezményhez való csatlakozásról szóló okmányt. Vele utazott Richthofen báró szófiai német követ is. Hitler vezér is Bécsbe érkezett Bécsben szombaton reggel terjedt el a hire, hogy a Belvedere újból nagy fon­tosságú esemény színhelye lesz és Bul­gária csatlakozásával ujabh kő épül be az uj Európa épületébe. Délelőtt külön- vonaton megérkezett Bécsbe Ciano gróf. olasz külügyminiszter s a német és olasz lobogókkal földiszitett déli pályaudva­ron Ribbentrop birodalmi külügyminisz­ter üdvözölte több birodalmi miniszter és körzetvezető társaságában. A két kül­ügyminiszter találkozása rendkívül szi­A* elorzoli Ie1ke!í Iiazalérnek A Szent Korona fénye és védelme alá visz- szatért erdélyi részeken, a történelmi igaz­ságosztás rendjének szerves kiegészítésekép­pen megkezdődött és tart a nagy folyamat: az elorzott lelkek is hazatérnek . . . Az elmúlt huszonkét esztendő alatt a köz­jogi, gazdasági és művelődési téren elszen­vedett elnyomásban mégis ez volt a legfáj­dalmasabb, leglüktetőbb sebünk: a lelkek szakadatlan elválása a magyar törzsről. Az elnyomás minden vonalán megtaláltuk a vé­dekezés és az önmegtartás fegyvereit, csak a lélekhalászat ellen nem volt semmiféle le­hetőségünk. A közjogi elnyomásra öntudato­san és keményen válaszolt a kisebbségi élet­formába sodródót* erdélyi magyarság egy­sége, a gazdasági nyomást is igyekeztünk ki­védeni a magunk munkaterületeinek foko­zatos kiépítésével, a román iskolapolitika frontális támadásaira az egyház és a család indult, ellentámadásba és ha a nyomás alatt nő a pálma, az erdélyi magyarság törzsét sem sikerült úgy elsorvasztani, ahogy célul tűzték ki. Mert a törzs ezeréves gyökerek­kel kapaszkodott az életbe s ha a lét televé- nyének éltető elemeit évről-évre sorvasztot. ták is a bukaresti boszorkánykonyhában ki­kotyvasztott balkáni módszerek, a hagyomá­nyok ősi, megtartó ereje még állta a meg­semmisítő csapásokat. A román politika minden eszközt kipró­bált, semmitől sem riadt vissza, hogy a nagy, nemzeti Románia fikciójáért eltüntesse Európa néprajzi térképéről az erdélyi ma­gyarságot. A törzs azonban hősiesen állta a csapásokat s a fejsze csorbán pattan,, vissza. Az irtást tehát az ágakon folytatták. A név­elemzés és a lélekvadászat minden változatát felvonultatták ellenünk. S ebben a nagy el- nemzetlcnitő offenzivában Bukarest a por­tyádé hadviselésre rendezkedett be: az ál­lamgépezet minden közegét külön-külön uta­sították és képezték ki a lélekvadászat kü­lönleges harcmodorára. Voltak idők az elviharzott huszonkét esz­tendő alatt, amikor az erdélyi magyar, bár­merre fordult, zárt ajtókba, szilárd falakba ütközött, a napi élet leg jelentéktelenebb ügyeiben is, vagy pedig egyik percről a má. síkra került a hatóságok tervszerű támadá­sának középpontjába. Ügyes-bajos dolgait sehol nem tudta elintézni, ügyére, esetére egyszerre megszűnt a törvény, vagy hiány­zott a rendelet, járandósága elmaradt, elkal­lódott., az adóvégrehajtó a feje alól húzta ki a párnát, gyermeke megbukott az iskolá­ban ... Voltak idők. amikor egy-egy erdélyi ma­gyar még lélekzethez sem juthatott, úgy hulltak rá a nem is sejtett csapások, támadá­sok, szerencsétlenségek. Kapkodott fühöz- fához, baksist adott — semmit sem használt. Ág volt. kiszemelt ág a magyarság fáján, amelyre rátették a fűrészt ... Aztán valaki a füléhez hajolt, és megsúg­ta: minden másképp lesz, ha vallását meg­változtatja. Sokan elzavarták a kisértőt, szenvedtek tovább. Sokan meghajoljak. Nem minden ágat. alkotott a Teremtő egyformán ellenál­lónak. És ha volt vesztesége az idegen uralom mostoha járma alá juttatott erdélyi magyar­ságnak. akkor ez volt a legfájdalmasabb vesztesége, mert a lelkek elorzása ellen vé­dekezési lehetőség alig volt. A letör* ág nem igen np vissza a csonka törzshöz Uraink tudták ezt. Itt sebeztek meg úgy, hogy sem védekezni, sem visszaütni nem tudtunk. S tisztában voltunk azzal, hogy az üldözések, zaklatások és fenyegetések hatá­sa alatt megtántorodottak s' elesettek az át­téréssel nem vallást, de nemzetet változtat­tak. Az elromáaiositó politika vidéki bajnokai áldomást ittak minden egyes elhalászott lé. lekér* s örvendeztek győzelmüknek. Holott szégyenkezniük illett volna azon, hogy né­pük családjának létszámát csak az emberte­len erőszak és a válogatott lelki tortura árán gyarapithatták. Számtalan esetben hullattuk csendesen a holtakat megillető könnyet a magyarság ilyen lélekben elhalt gyermekeiért s vigasz­talásul elgondolkozhattunk azoknak sorsa fölött, akik ragaszkodva ősi hitükhöz s azon keresztül magyarságukhoz, a nagy és fé­nyes Ígéretek csábító délibábja helyett meg­maradtak szegényen és üldözötten is ma­gyaroknak. Adassák tisztelet a kisebbségi sors e névtelen katonáinak! De ne dobjunk követ azokra se. akik val­lást cserélve a román egyház küszöbét át­lépve. kiváltak a magyar sorsközösségből. De vájjon kiváltak-e? Vájjon valóban románok­ká váltak-e? Voltak ilyenek is. De a több­ségük magyar maradt a román egyház tag­jaként is. A románok sohasem tekintették őket igazi románnak s maguk sem tudtak lé­lekben hozzájuk igazodni. Sorsukban a bécsi döntés uj helyzetet te­remtett. A felszabadult területeken meg­szűnt. a nyomáís, amely miatt hitet változ­tattak. S azok, akik miatt a nagy, tragikus lépést meg kellett tenniök, elmenekültek a dicstelen lélekorzás vadászterületeiről. Itt maradtak, vallás szerint, románokul, de a származás és a lélek jussán magyarként. Ha megszomoritottak és elkeserítettek an­nakidején magatartásukkal, most, értsük meg vélyes volt. Délben maga Hitler Vezér is Bécsbe érkezett. Társaságában volt Keitel ve­zértábornagy, a német véderő főpararics nők a és sok más előkelőség. Az Ost­mark fővárosának népe tomboló lelkese­déssel ünnepelte a német birodalom nagy Vezérét. \r. aláírás altlusa A diplomáciai okmányok aláírása a Belvedere palota történelmi nevezetes­ségű Sárga-termében szombaton délután 1 órakor folyt le ünnepélyes külsőségek között. Az aláírásra Japán képviseleté­ben megjelent Osima berlini japán nagykövet, Sztojay Döme berlini ma­gyar követ, a román ügyvivő és a szlo­vák követ is. Ribbentrop német külügyminiszter üd­vözölte vendégeit, rövidén üdvözölte a háromhatalmi egyezmény másik két ál­lamának megjelent képviselőjét és a csatlakozott államok kiküldötteit, végül Filoff bolgár miniszterelnököt, aki kor­mánya nevében a csatlakozási jegyző­könyvek aláírására érkezett Bécsbe. Ezután megtörtént a diplomáciai ok mányok aláírása. A jegyzőkönyvet négy példányban állították ki német, olasz, japán és bolgár nyelven. A jegyzőkönyv szövege a következő: „Németország, Olaszország és Ja­pán kormányai egyrészt, Bulgária kormánya másrészt meghatalmazott képviselőinek aláírásával a követke­zőkben állapodtak meg: 1. Bulgária csatlakozik a Németor­szág, Olaszország cs Japán közöli 1940. évi szeptember hó 27-én Berlin ben aláirt háromhatalmi egyezmény­hez; 2. Amennyiben a háromhatalmi egyezmény 4. cikkelyében szereplő technikai bizottság olyan kérdéseket őket, mert áldozatok, akik bizonyára meg. szenvedték gyengeségüket, kishitűségüket. Nem hívtuk őket vissza, mert tudtuk, hogy visszajönnek, hazatérnek ők is, a magyar sorsközösség tékozló gyermekei. Nem bün­tetjük őket semmivel. Megbünhődtek már * ha visszakivánkoznak a magyar sorsközös­ségbe, elégedjünk meg azzal a Canossával, amit megjártak a kitérés és a visszatérés nU ján. A kisebbségi küzdelem legszánandóbb eresettjei ők, akik nem voltak eléggé erősek a megpróbáltatások elviselésére, most, ne legyenek gyengék és szégyenkezők a hazave. zető utón. Fogadjuk őket úgy, mint a vezeklés ösvé­nyéről megtért vándorokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents