Keleti Ujság, 1941. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-09 / 33. szám

19 41. F£BR KJ AH 9 Tűnjenek el a nyomortanyák Î És a Mályai polgármester itt olyan nagy­vonalú tervet ismertet, amely ha megvalósul, alkalmas arra, hogy Erdély összes városai­nak példát mutasson. — Személyes szívügyem, egyik legfonto­sabb feladat: a népjóléti szociális politika elindítása. Városi, intézményes megoldást semmit sem találtam. Ami volt, azt az ügye. sen, okosan dolgozó magyar közönségnek esi. nálták. Most igen nagy snlvt helyezek rá, hogy összefogjak minden társadalmi és ha­tósági szervezetet és anyagi erőt az egy cél felé haladó szociális terv érdekében. Az aggmenház silány állapotban van: korszerű­sítenünk kell. Az árvaházban jelenleg 6—8 gyerek helyezhető' el, ki kell bővítenünk leg­alább 60 férőhelyre. Bölcsődét és óvodások számára napközi otthont kell létesítenünk mielőbb. A Magyar Norma megszervezésével a kolduskérdést és a szegénygondozást, intéz­ményesen oldjuk meg. Detéri Dezső, a szege­di szociális munka egyik oszlopa dolgozik itt és már három kerületi népjóléti irodát szer­vezett: ez lesz az alapja az egész népjóléti szervezetnek. Általános elv, hogy munkaal­kalmakkal juttatjuk keresethez az arra rá­szorultakat. így példáiul a kis. családi házak építésénél ... — Mit ért a polgármester ur ezalatt1? Most hallom a nagyszerű elgondolással felépített tervet. — Amikor a várost bejártam, megállapí­tottam, hogy igen sok a vizes, dohos, piszkos, rendetlen, egészségtelen nyomortanya. Ezek­nek apránként .el. kell tünniök. Egyik ilyen hely a belvárosihoz tartozik: A Cigónia. 800—90Q lélek lakik itt földbcvájt kalibák­ban. Még ebben az évben szeretném eltüntet­ni! A felszabaduló területet arra használ­nám, hogy sokgyermekes családok részére építünk kis kertes családi házakat. Dolgos, 'sokgyermekes családokat; juttatunk hajlék­hoz, miután sokan éppen azért laknak nyo­morúságos körülmények között, mert a ház­tulajdonosok legtöbbje nem szíveli a sok gyermeket. Ezek a családok 15—16 év alatt havonta a lakbért fizetve és ezzel törlesztve tu­lajdonosai lesznek a háznak! Turista- és diákszálló épül a Somos tetőn, megnyílik a jegy zőtan f oly am A terv kitűnő, de nyomban megkérdem: miből ? — A Családpénztártól kértünk 350—400 ezer pengős hosszúlejáratú kölcsönt. Ennek az összegnek nagy részét erre fordítjuk. S miután mi is tulajdonképpen köles önikréjppen adjuk a házakat :— melyek kifizetésükig a város tulajdona marad — tulajdonképpen csak közvetítjük a szükséges pénzt. De eb­ből az összegből építjük fel a Somostetőn a turista- és diákszállót is. Későbbi terv: 600 ezer pengő költséggel MSE-sportstadion épí­tése! Megtudom még1, hogy a város költségveté­sében 280 ezer pengőt vettek fel szociális eélokxa. — Kulturális feladatok? — Az a törekvésünk, hogy Marosvásár­hely ne osak gazdasági, de kulturális szatn- pontból is a Székelyföld központja legyén. Remény van arra, hogy a románok által lát- szatszerződéssel a kultuszminisztériumra át­irt épület felszabadul, visszakapja eredeti rendeltetését és akkor a közeljövőben meg­nyílik a jegyzőtanfolyam. 100—120 jegyző- jielödittel az egész Székelyföld területéire. Igen nagyjelentőségű lesz ez a tanfolyam, amely nemcsak a székely falu szellemi' éle­tét fejleszti, de Marosvásárhely számára is jelentős. Újjászületik a zenei élet — A zeneiskolai? — A marusvásárhelyí zenede, valamikor az ország zeneiskolái között igen elől állott: 500—600 növendékkel! Ma nyolc kitűnő ta­nár nyolcvan növendéket tanít. Számuk egyre nő. Egyelőre, ha szűk anyagi lehetőségek kö­zött is, de mindent elkövetünk, hogy a szé- kelység zenei központját ismét a régi színvo­nalra emeljük és ujjáteremtsük Marosvásár­hely hires zenekultúráját is, 35 ezer kötetes könyvtárunk a 22 óv alatt alig néhány száz kötettel gyarapodott. Képtárunkban — Ru- bens és Bencz&r képek mellett! — 150 ké­pünk van. Festőistolánik Bordy András ve­zetésével működik egyre nagyobb érdeklődés­től kisérve. — A mult bűneinek felszámolása megkez­dődött? A Dandea.komplexum ? — Dctndea 6ilen bűnügyi eljárás vem folya­matban. ő maga eltávozott, vagyonára bűn­ügyi zárlatot rendeltek el. — A váron közönsége várja a Kossuth szo­bor mielőbbi visszaálEtását... — Sajnos egyelőre lehetetten. Kerestük a szobrot és mindössze ezt találtuk.. A polgármester íróasztaláról bronzdarabot emel fél: A Kossuth szobor effvik csizmarésze. — A többi ? — kérdem és izzik bennem a felháborodás. — Anyagiak miatt egyelőre nem sói rá. ■ü kerülhet — Dandea egyik nagy bűne: összeolvasz- tatta és elajándékozta. A Kossuth szobor bronzanyagából készült több marosménti fa­luban felállított román sólyom... Még elképzelésnek is beteges és otromba: Kossuth szobrának bronzából — román sóly­mok !... — Szeretnénk, ha a Leimberge vitt Bem szobor is visszakerülhetne. De ez külügyi kérdés... — Idegenforgalmi szempontból helyes len­ne a világhírű Bodor-kut rekonstruálása is — jegy ztam meg. Elköszönök és közben megjegyzem: — Amint feljöttem a lépcsőházban „pana­szok számára“ odaállított ládácsikát láttam. Sok panasz van benne? — Utasítást adtam, hogy minden nap je- lenlétembe nyissák ki. Eddig mindössze két panaszt találtunk, az is névtelen volt, nem Vehettük figyelembe. Ez a „panaszhiány“ szinte dieséretszámba megy,.. Marosvásárhely elindult és jól halad a ma­gyar utón! HOROSZ BÉLA Március végére elkészülnek a kolozsvári Nemzeti Színház tatarozásimunkálatai Kolozsvár, február 8. Nem valami nagy gyönyörűség, ha. az embernek egy fél kiló malter esik a nyakába s azután egy vasiaddal hasbadöfik. Én tudom, mert mindezt végig­próbáltam, miután törmelék és deszkabarriká- dokou áttornászva magamat, bejutottam a kolozsvári Nemzeti Színház épületébe. Olyan kalapálás fogadott, mint valami amerikai méretű kovácsmühelybeü. Odább gyalu har­sogott. Az egész színház úgy nyüzsgőit, mint valami hangyaboly. Mint az operaház fantomja, bejártam az egész épületet. A javítási munkálatok veze­tője Kós Károly, alapos munkát végeztet. Az utolsó szegig mindent meg kell újítani. A román megszállás két évtizede alatt sem­miféle javítást sem végeztek. Átvették a ma­gyaroktól a színházat, az előcsarnokban ha­talmas márványfáblát építettek a falba, ami büszkén hirdette, hogy ez az épület immáron örökre a román színjátszás hajléka, de, hogy a román színjátszás hajlékát gondozzák és javítsák, arra. már nem gondoltak. AM végigjárj a a színház emeleteit, meg­állapíthatja, hogy az épület bámulatosan el­hanyagolt állapotban van. A faliakon feltás- káizott a vakolat, a berendezés néhány rozo­ga'székből ás pádból áll. A legrosszabb álla­potban talán a színház fűtőberendezése van. Negyven év alatt a. berendezés teljesen el­avult s most teljesen, njjá kéül építeni. A munkások egyelőre ezzel foglalkoznak. Nagy Imre dr., aki az egyik irodában, mint valami vezérkari főnök irányítja a ja­vítási munkálatokat, a következőket mondja: — Mindenekelőtt a fűtési berendezés újjá­építését kell befejezni, miután az hihetetle­nül elhanyagolt állapotban van. Természete­sen olaj fűtésről szénfütésre építik át a be­rendezést. Ennek a munkának a befejezése után a kőművesmunkák és kárpitosmunkák elvégzésére kerül sor. — Mikorra lehet számítani a munka befe­jezését ? — Emberi számtíás szerint március végére készen leszünk a munkával s a kolozsvári Nemzeti Színház újjászületve várhatja a megnyitó díszelőadást. Tovább folytatom a bolyongást a színház tekervényes folyosóm. Ahol nemsokára szí­nészek vidám zsivaja veri fel a csendet, most csak malterpor szállong. Az egyik teremben, nyilván öltöző lehet, törött tükrök, egymás­ra dobált padok között egy vérvörös királyi palást hever. Aranyozása elfakult, prémjét kirágták a molyok. A büszke királyi palást, melyben ki tudja ’rajaimkor Lear zengte hal­hatatlan fájdalmát, most busán, árván, ko­pottan hever a törmelék között. Ki tudja, talán törlőrongy lesz a büszke palástból? Tckervényss, sötét folyosók útvesztőjében bolyongva, egyszerre csak hatalmas sötét csarnokra bukkanok. Amint beljebb tapoga­tózom s keszam a leeresztett vasfüggönybe üt­közik, jövök rá, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház megszentelt deszkáin taposok. Mert szentek ezek a deszkák. Szentté avatja őket az a nap, amikor puskatussal kergették le innen a színészeket, mialatt a nézőtérről, mint valami csordát, hajtotta ki a román katonaság a közönséget. S amikor az önkény a színház elhagyására szólította fel a magyar színészeket, . Thalia gyermekei Himnusszal feleltek. Büszke, könnyesen szép lapja ma­rad ez örökre az erdélyi magyür srinészetnek. Fenn valahol az emeleten csattog a kala­pács. Kemény csattogása úgy hangzik, mint valami harci induló. Jelzi, hogy itt nagy miunkára készülnek. Az erdélyi magyar szín­játszás uj korszaka kezdődik most, amikor véget értek rtr megpróbáltatások. Rövidesen újra felhangzik a Himnusz s lágyulnak a lámpák. Egyelőre azonban még hatalmas kőműves- állvány rúd jár. hálózzák be a nézőteret. Itt is sok tennivaló van. A székek bársonya el­kopott, a pompás barokk nézőtér aranyozása elfeketedett. A megnyitás ünnepére ismét vadonatújként fog ragyogni a nézőtér. Künn az utcán kisebb csoportosulás bá­mulja, amint a színház homlokzatán a mun­kások lekaparják a „Teatrul National“ fel­írást. A közvéleményt egy székely legény feje­zi ki: — Éppeg ideje volt, hegy levegyék.., A tömeg egyetértőleg bólogat. n. e. Olasz-magyar lu^furális kapcsolatok Most, mikor szivünk dobbanásával a hatá­rokon túl szenvedő véreink felé fordulunk, egy sokszor visszatérő kép rémlik fel élőt- tem.. A távolságokat nem ismerő gondolatok visszavisznek a római Chigi-palotába, ahol a Duce elkezdte országépitő munkáját, mi­előtt még átköltözött volna a Palazzo-Vene- ziáha. Tiz év múlva is érzem azt a különös elfogódást, amely úrrá lett a lelkemen, ami­kor a Sala della Vittoriában megálltam a nagy kerek fekete asztal előtt: azon írták alá 1927 április 5-én az olasz-magyar barátsági szerződést. Nevezetes dátum ez a magyar nemzet tör­ténetében. Emlékeztetője a közös történelmi múltnak és megpecsételése a világháború ál­tal elválasztott testvérnép egymásratalálásá- nak. 1927 április 5-én uj lap kezdődött a magyar történelem gyásszal itatott könyvé­ben. Néhány tollvonás csak a fehér papíron, amely elég erős volt ahhoz, hogy uj remény, szikrát gyújtson a kiszolgáltatott, elszakított magyarság lelkében. Ez a szikra mind erő­sebb lett, amikor az az erős, vezetésre ter­mett, kéz segitőjobbját kinyújtotta Magyar- ország felé. Rómában a nagy művészek alkotásaiban, a történelmi emlékű palazzókban, mindenütt a halál emléke kisért, de ott a Mussolini asz­tala mellett mintha maga az Élet szólalt vol. na meg. Az Élet teremtő munkája, amely ezek között a falak között kezdődött el és , amelyben benne volt már a magyar jövendő I is. Hiszen onnan indultak először útnak Í Cscnkamagyarcrszág felé az uj hitet, uj re­ménységet nyújtó szavak. Hallottuk később is a rádió hanghullámain keresztül a Duce igazságot sürgető szavait, az uj magyar élet megjövendölését. És most, amikor az Ige testet öltött, Er­dély újjászületésének a hajnalán, mi, akik az elnyomatás kálváriáját, végigszenvedtük, öss- tönszerüleg érezzük a történelmi események erejét, amely a múltban is összefűzte a két nemzetet.. A világosi fegyverletétel után olasz földről jött el hozzánk Garibaldi üzenete, amely hivó szavával uj utat nyitott meg Ma. gyarország nemzeti céljai előtt. Olaszország­ban akkor már a Garibaldi zászlója alatt harcoltak Olaszország egyesüléséért. A nem­zeti függetlenség kivívásának gondolata egy. forma erővel lángolt fel az olasz és magyar lelkekben. Ez a vágy vezette a Kossuth La­jos által szervezett magyar légióba a ma- gyár számüzötteket, a magyar ifjúságot, hogy Garibaldi alatt együtt harcoljanak a kö­zös nemzeti eszmék megvalósításáért. Az olaszországi események különösen Erdélyben találtak visszhangra. Bethlen Gábor, Teleki Sándor, Ugrón Gábor, a Simán testvérek és még sokan csatlakoztak Garibaldihoz. A szi­cíliai hadjárat visszaadta Olaszországnak el­rabolt tartományait, az egységes Olaszor­szág megvalósítása a közös véráldozatok ki­törölhetetlen emlékével erősítette meg az olasz-magyar barátságot. A világháború pusztító orkánja elválasz­totta ugyan a két nemzetet, de a fasizmus­ban újjászületett Olaszország Duceja hatal­mas akaratával visszavezette egymáshoz az olasz és magyar népet. A világégést követő korszakban a háború után megifjodott Né­metország nagy Vezére és az olasz fasizmus megteremtője találkozott egymással, Európa kéf, korszakalkotó emberének politikai együttműködése, jövőbelátása egyengette el az utat, amelyen a magyar honvédség felsza­badító hadserege virágeső és zászlőerdő kö- zött bevonult Erdélybe. Erdélyben, ahol dédapáink még latinul be­széltek, számos irodalmi munka, igy a szé­kely szánnazásu, nagytudásu Bethlen Miklós gróf főkancellár — a későbbi református egyházgondnok — tudományos munkái is szinte mind latin nyelven jelentek meg. It­ten a latin kultúrának már gyökerei vannak és a talaj alkalmas az olasz szellemi termé­kek befogadására. Évekkel ezelőtt Rómában a kvirináli magyar követségen egy izig-vérig erdélyi ember lelkében született meg a gon­dolat, hogy az erdélyi magyar Írók munkáit olasz nyelven bemutassa az olasz olvasókö­zönségnek és olasz-magyar elősegítő, politi­kai célkitűzéseinek megvalósításával ezt a tervét is sikerült keresztülvinnie. Most, ami- kor Erdély egy részében uj korszak kezdő­dik, az erdélyi szivekben ösztönszerüleg fel­támad a vágy, hogy az olasz éí magyar nem­zet közötti szellemi összeköttetést minél ben­sőségesebbé tegye. A ledöntött határsorom­pók felszabadítják a megbénított szellemi életet is és uj lehetőségek előtt nyitják meg az utat. Az olasz kormány hatalmas kulturális in­tézménye, a budapesti Olasz Kultur Intését,- amelynek élén a tehetséges Aldo Bizzari áll, már eddig is jelentős sikereket ért el. Aldo Bizzari szép programot dolgozott ki, hogy az olasz-magyar szellemi együttműködésbe be­lekapcsolja az erdélyi városokban részben már feláUitott, (Kolozsvár, Marosvásárhely), részben ezután felállítandó Olasz Kultur In­tézeteket. Hangversenyek, kulturális előadások (ma­gyar és olasz nyelven felváltva) fogják megismertetni az erdélyi közönséggel Olasz- orszáig szellemi értékeit. Az olasz-magyar kulturális kapcsolatok szempontjából is örülhetünk, hogy a közokta­tásügyi minisztérium Váradé Imrét nevezte ki a kolozsvári egyetemre az ólasz irodalom­történet tanárának, mert a Várady irodalmi tevékenysége úttörő munka volt a két nem­zet szellemi kapcsolatainak kiépítésében. A kolozsvári Olasz Kultur Intézet Igaz­gatója Ottone de Gregorio egyetemi lektor már Szegedről magával hozta a magyar nyelv iránti szeretetét és a magyar erdélyi lélek megismerése bizonyára segítségére lesz nagy­jelentőségű missziója teljesítésében. Mi erdélyiek, örömmel és szeretettel vár- juk mindazokat, akik eljönnek' Ide, hogy részt vegyenek az olasz-magyar szellemi együttműködés munkájában. HORT ETELKA Petróleumra bubit antale B ulgáriában SZÓFIA, febr. 8. (MTI.) A Budapest* Tudósító jelentése szerint Bulgáriában a várnai kerületben kétezer méter mél3 ségben pevrólmmru bukkantak.

Next

/
Thumbnails
Contents