Keleti Ujság, 1941. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-07 / 31. szám

Február elsején nyugalomba vonult vitéz Nagy Vilmos gyalogsági tábornok Schweitzer István altábornagy, az első hadsereg uj parancsnoka, február 10-én érkezik Kolozsvárra KOLOZSVÁR, febr. fi. Hivatalos helyről vett értesülés szerint a hely­ben állomásozó 1. hadsereg eddigi parancsnoka vitéz lófő nemes nagyba- ezoni Nagy Vilmos gyalogsági tábornok február l ével nyugalomba vonult. Helyébe 1. hadsereg parancsnokul a Kormányzó Úr ő f Öméltósága Schweitzer István altábornagyot a székesfehérvári hadtest eddigi parancs* nokát nevezte ki, aki folyó hó Ifi én állandó tartózkodásra Kolozsvárra ér­kezik. Értesülésünk szerint katonai fogadása folyó hó 10-én 11 óra 40 perekor a Mátyás király téren diszszázaddal és zenével történik. I1 AfüfiT^I vasárnep d. e. 11 érakor is vetiti I MAETERLINCK csodálatos mesejátékát: A KÉK MADÁR Két találkozás Bárdossy Lászlóval, a „követtel“ 1941. FEBRl/^R 7 Hogyan gazdagodhat a magyar társadalom ? A Magyar Nemzett Bank közgyűlése, amely az év elején szokott lezajlani, min. denkor kimagasló eseménye a gazdasági és pénzügyi életnek. Ez a közgyűlés nyitja meg a pénzintézetek és nagyvállalatok beszámo lóinak sorát s az itt elhangzott beszédek és Útmutatások ngyszólván az egész hitelügyi és termelési apparátusra nézve is kötelező erővel bírnak, hiszen itt igazán nem az a fontos, hogy a vállalkozók, vagy a részvé­nyesek meg legyenek elégedve az ..üzletme­nettel“ és a haszonnal, hanem az. hogy a nemzet egész gazdasági közvéleménye szá­mot vessen az elmúlt esztendő eredményei­vel és tisztán lásson atekintetben, hogy eh. ben az évben merre vezethet a fejlődés útja, milyen magasabb szempontokat kell szolgál­nia az általános megerősödés és az ország minden egyes lakosára háruló feladatok megoldása érdekében. A közvélemény meg is kapta ezt az útmu­tatást a Magyar Nemzeti Bank közgyűlésén, az ország pénzügyeinek és pénzének egyik legelső sáfárja, Baranyai Lipót szájából. Jegybankunk vezetője és elnöke ezúttal is tudományos pontossággal tárta fel a hely «etet és a kötelességeket. Miután pedig a tényekkel nem lehet vitatkozni, hanem azo­kat tudomásul kell venni, röviden összefog­laljuk mindenki számára mindazt, ami ebből a beszédből általános érdekű és mindenkit il­let, aki a magyar gazdasági életben tevé­kenykedik. Európának Oroszországtól nyugatra eső felében 400 millió ember él. Ezeknek hatal­mas többsége hadviselő, vagy hadigazdálko­dást folytató országokban helyezkedik el, nyilvánvaló tehát, hogy a ma hadban nem álló országok népessége sem élhet ngy, mint békében. Miután pedig Magyarország éppen ezért nem lehet független Európa többi ré- szó tői, feltétlenül szükséges, hogy itt is mindenki világosan lásson a háboríts gazda­sági viszonyokkal kapcsolatos tudnivalók és kötelességek . tekintetében. Megváltozott mindenekelőtt a pénz fogalma és annak je­lentősége. A régebbi évtizedek titokzatos erőket sejtettek a pénzben és azt valósággal as élet céljának tekintették. Ma már világo. ssn látjuk, hogy a pénz egyszerű csereesz­köz és ma már nem pénzben, összegekben, rideg százalékokban és számokban kell gon­dolkozni, hanem javakban, vagyis munká­ban, teljesítményben és mindabban, ami al­kalmas az emberi szükségletek kielégítésére, valamint az általános jólét biztosítására. Ugyanakkor pedig, amikor a magyar jegy­bank vezetője ilyen világosan a legmoder. nebb pénz- és hitelpolitika mellett foglalt állást, mélységes komolysággal figyelmezte­tett arra Is, hogy mi az a legfontosabb szük­séglet, amelyről mindenképpen és még a leg­nagyobb áldozatok árán is gondoskodni kell: a honvédelem. Ezt korszerű színvonalra keil fejlesztenünk és ezen meg is tartanunk, Hatalmas áldozatokat követelő feladat ez. És pillanatnyilag talán ídeig-óráig kényei, mesebb megoldás lenne, ha a hadfelszerelés nagy terheit a következő nemzedékekre há ritanók át. De ennek következménye csak az lehetne, hogy eladósodott és szegényebb or- szájgot adnánk át. utódainknak. Már pedig népünk — hála Istennek — szaporodik s igy tiz esztendőnkint félmillió férfiembernek keU kenyeret és munkát adnunk. Olyan ha talmas tömeg ez, amilyent jelenleg az egész magyar gyáripar foglalkoztat. Ma könnyel­mű gazdálkodást folytatni és az áldozatokat nem vállalni viszont annyit jelentene, mint a nemzet millióit és népünk szaporodó töme­geit szegénységre és reménytelenségre ítél­ni. Vállalni kell tehát a mai élét feladatait és azokkal bátran szembenézve érvényesítenünk kell a társadalom legnagyobb gazdasági er­kölcsét: a takarékosságot, amely a jövő Ma­gyarországért, gyermekeinkért és unokáink, ért hozott áldozat. Ez a magyar társadalom kötelessége és ez egyúttal a magyar társa­dalom gazdagodásának útja is. Mert nem a pénz, az arany, a javak és a gazdagságok véletlen esélye, hanem csakis a társadalom munkakészsége és takarékossága mutatja meg, hogy milyen jómódú, mennyire erős és mennyi boldogulást biztositó ország lesz a mi hazánk ... Nyugat könyvvásár. Babits: Ke­resztül-kasul, régi ár kve 4.80, most fye 1.60, kve 2.40 P. Nagy Lajos: Bu­dapest kve 2.40 P. Szejfullina: Ku­ruzsló kve 1.20 P. Cs. Szabó: Magyar néző (4-80 P.) kve 1-60 P. Nizsinszkij kve képekkel, 384 lap, 5.60 P. Lepage- nál Kolozsvár. Postán utánvéttel. Kérjen árleezátlitási iegyséket. Kolozsvár, február 6, A távirati iroda továbbította a hitt: „Bárdossy Lászlót a Kormányzó Ma­gyarország külügyminiszterévé nevez­te ki." A szerkesztőségi asztalon olvasom a hirt és máris látom Bárdossy László fi­nom vonalakból rajzolt alakját. — A követ... — csak igy nevezték munkatársai. Bukarestben élő és oda­vetődő magyarok is igy beszéltek róla. így egyszerűen: ,,a követ". És mi, akkori romániai magyarok mindnyájan tudtuk, hogy ez a szó mi­lyen sokat jelent. Jelenti egész Magyar- országot. Romániában éltünk, román ál­lampolgárok voltunk és igy, számunkra hivatalosan „külállam" képviselője volt. De megnyugtató jelenlétével mégis a magyar hont jelentette..., # Kétszer ért az a szerencse, hogy be­szélhettem vele. Az első találkozásom Bukarestben volt. Az Újpest csapata Középeurópa Kupa-mérkőzést játszott. Bárdossy kö­vet is megjelent a mérkőzésen. A követ- ségi páholyban lelkesedett, :,szurkolt‘‘ a magyar csapatért és örvendett, amikor a magyar fiuk győztek. Mi még meg sem mutathattuk örömünket... —- A követ ur üzeni: az újpesti fiukkal együtt szívesen látja teára! —r jött fel hozzám a nézőtérre a követség tisztviselője. Máig sem tudom, ki szólt rólam- akit csak a Keleti Uj’ság hasáb­jairól ismert. De azt tudom, hogy ez a figyelem boldoggá tett. Abban az ide­gen tengerben a kolozsvári fiatal ma­gyar újságíró egyszeriben nem érezte magát idegenül. A követségi fogadás egyszerű köz­vetlensége mindenkit meghódított. Bár­dossy követ és felesége elbeszélgettek a futballistákkal. Mindegyikükhöz volt egv-két kedves szavuk, kérdésük. És ezek a fiuk, akik szinte az egész vilá­got bejárták, őszinte meggyőződéssel mondták: — Ilyen jöl seholsem éreztük magun­kat. # Ekkor figyelhettem meg közvetlen közelről. Feje a legrokonszenvesebb el­lentét, amit valaha i>s láttam: fiatalos arcát hófehér hajfürtök övezik. Hat évig állott megszakítás nélkül az egyik legfontosabb külképviseleti őrhelyen: Bukarestben őszült meg ennyire. Két meleg barna szeme csak úgy su­gározza a fölényes tudást. Minden mozdulata öntudatos és csodálatosan hajlékony. Egyszerűen öltözködik és mégis tökéletesen elegáns. Igazi ma­gyar ur: ezért is tisztelték a nagyfelké- szültségü ellenfelében benne az embert, a román külügyminiszterek. Dipomata társai között is csak tisztelőket szerzett. A magyar követségen rendezett fogadó- estékre mentek el a legszívesebben. Bárdossy Lászlóról nehéz elképzelni, hogy valahol inkognitóban megjelenhet­nék... Egyénisége annyira összeforrott hivatásával, hogy vékony, törékeny, de szellemi erőt sugárzó alakjának puszta megjelenése — elárulná a diplomatát... * A második találkozás — jó néhány évvel azután —- sorsdöntőbb, izgalma­sabb körülmények között történt: Tur- nu Szeverinben... ».Kisebbségi" újságíró Turnu Szeve­rinben!... Mi voltunk az érdekelt fél: bizony, sanda szemmel néztek reánk. Nem is volt valami biztonságos dolog ott lennünk. De amikor megjelent" a kikötőben Bárdossy követ és moso­lyogva üdvözölte a fehér egyenruhás királyi helytartót, amikor feltűnt a Du­nán a ,,Zsófia" és nemsokára Hory Andrást fogadta, bennünket magyar új­ságírókat a biztonság érzése szállott miegi „Eljött értünk á magyar háza" — ezt éreztem attól a perctől kezdve. * A magyar bizottság nagy’ fekete gép­kocsija fékezett a Bibicescu-palota előtt. Bárdossy követ a fogadására siető ro­mán előkelőségeket köszöntötte, majd gyors léptekkel indult a palota felé. Ott állottunk néhányan; erdélyi magyar uj'- ságirók, a külföldi és a román újság­írók. csoportjában. Az újságírókat külön köszöntötte, majd láttam, hogy annyi év után is felismert és mosolyogva szólt oda hozzám: • r —, Őrvendek, hogy itt látom... Ennyi volt az egész. Mennyi min­dent mondott az az „itt“!... Egyszeriben elfeledtem, hogy ittas román tisztek tá­madtak reánk a kávéházban. Még azt is alig láttam meg, hogy az egyik ro? mán újságíró fejcsóválva nézi örömö­met­* Amikor az egyes tárgyalási menetek­nek vége volt, a távozó Bárdossy követ­nek mindig volt egy-két kedves szava az újságírók számára. Németül, fran­ciául, majd a magvsrok felé magyarul is közölte: — Déh*án folytatjuk... Majd, amikor a tárgyalások néhány, napig szüneteltek: — Én magam Bukarestbe utazom, de a küldöttség többi tagjai itt maradnak.­Két ízben is megtette az utat Turnu- Szeverin és Bukarest között. Amikor a tárgyalások végleg rnegsza* kadtalc, nyomban elutazott. Arca igen komoly volt. — Elutazom, a többit majd megtud-. jak — mondta az újságíróknak... * Akkor nem sokat tudtunk meg, de néhány nap múltán reménykedő izga­lomtól. dobogó szívvel hallgattuk a tprT ténelem szekerének dübörgését... A rá­dió bemondta: Bárdossy követ is Becs­be vj&zott..' És elkövetkezett a bécsi döntői, melynek egyik halhatatlan hő­sét most siratta a nemzet.... Bárdossy követ fogalja el az elárvult külügyminiszteri széket. És működése bizonyosan éppolyan fogalom lesz, mint amikor „a követ" volt. HOROSZ BÉLA Szófiába és BelqráJba utazik a Lultuszminiszler BUDAPEST, február 6. Hóman Bá­lint kultuszminiszter Filoff bolgár mi­niszterelnök meghívására február 15-én Szófiába utazik, hogy aláírja a magyar- bolgár kulturegyezményt. Február má­sodik felében a kultuszminiszter való­színűleg Belgrádba is ellátogat. Választávíratok az Erdélyi Párt ré.szvéttávirataira Kolozsvár, február 6. Az Erdélyi Párt ve- ■ zetőségéhez megérkeztek a vátesriáVralok azokra a részvétsürgönyökre, amelyeket á párt Csáki/ István gróf külügyminiszter el­hunyta alkalmából a miniszterelnökhöz és a kulügyminisztérávunhoz intézett. Teleki. Pál . gróf távirata a következő: Kiváló munkatársamnak és felejthetetlen barátomnak gróf Csáky Istvánnak mUtdngá. jnwkat olyannyira lesújtó elhunyta alkalmi­ból az Erdélyi Párt nevében kifejezett jól­eső részvétét hálás szívvel köszönöm. Gróf Teleki Pál. Vor nie János, a külügyminiszter állandó helyettese, a következő táviratot küldötte a párt vezetőségéhez: Felejthetetlen külügyminiszterünknek, gróf Csáky Istvánnak mindnyájunkat megrendítő elhunyta alkalmából kifejezett meleghdrigw részvétét a magam, valamint a m. kir. küK ügyin inisstérium nevében hálás szívvel kn. szőnöm. Vömle János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. A Szent Mihályról nevezett római katolikus Egyházközség Kolozsváron lévő, Má. tyás király-tér 14. és 15., Unió-utca 1., 3—5. és 11., Szentegyház-utca 2., 4., 6., számn házaiban lévő összes üzlethelyiségek folyó évi május 1-ével újból bérbeadat- nak. — Érdeklődők ajánlataikat, legkésőbb folyó évi február 15-ike déli 12 óráig, zárt és lepecsételt borítékban adják be az Egyházközség gazdasági hivatalába, Má­tyás király-tér 14. — A borítékon feltüntetendő, hogy mely üzlethelyiségre szól » ajánlat. ■SS Ma már történelmi kép: BÁRDOSSY LÁSZLÓ akkori bukaresti követ a turnuseverini kikötőben várja a „Zsófia“ érkezését.

Next

/
Thumbnails
Contents