Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-07 / 81. szám

á Úlomhatanúk a hivahaibnn — Mi ez* — Ez labda, Mókuskám, nagy labda■ Lá tód, piros és kék. Ha földhözvágjuk, éppen úgy ugrik, mint a te kicsi labdád. — Hát ez mi? — Ez kisvasút. Vonat. Ott van a sin. Ha ráteszed a vonatot, akkor az fut a sínen körbe- körbe. Úgy szalad, mint az igazi nagy vo­natok. így kérdezget Mókuska a kirakat előtt. Az olvasó bizonyára kitalálta már, hogy Mó­kuska kisgyerek. De azt még nem tudja, hogy kisfiú, sem azt, hogy hároméves. Egyik bará­tom kisfia, akivel gyakran sétálgatunk a vá­rosban és „beszélgetünk“. A beszélgetés vagy abból áll, hogy Mókuska kérdez, én pedig fele­lek neki, vagy abból, hogy Mökuska elmesél mindenfélét, ami „történt“ vele, én pedig na­gyokat csodálkozom. Most éppen egyik jáléltosholt kirakata előtt állunk és abban gyönyörködünk. Micsoda meseszép hajasbabák, paprikajancsik, mackó- bácsik, nézd Mókuska! Hát azt a kis hegedűt látod, milyen szép! Nézd, kis bababutorok, azok olt konyhaedények, azokkal játszanak fő­zőcskét a kislányok. Nézd, meg jól, ez repülő­gép, olyan kicsi, amilyennek aigazi repülő­gép látszik fent, magasan a levegőben. Ezer játék, egyik szebb és kedvesebb, mint a másik­Mókuskának csillog a szeme. Ez az ö biro­dalma. Azaz, hogy nemcsak az övé, hanem mindnyájunké. Mert nemcsak a Mókuskák örül nek a játékoknak. A nagy bácsik és nénik ép­pen úgy szeretik ezeket a csillogó, édes kis tár­gyakat, mint a gyerekek. Szeretik, mert a já­tékok boldog, régi emlékeket idéznek fél, mert csöppségükben, liliputi arányaikban valami csiklandozó, kacagtató, megnevezhetetlen báj lappang s végül, mert ők, a felnőttek is, szeret­nének játszani. Szeretnének, de szégyenük be- vallami és idejük sincs hozzá. — Ezek micsodák? — kérdezi Mókuska és a tágas kirakat egyik külön szárnyára mutat. — Ezek katonabácsik. — Mit csinálnak a katonabácsikT — Mennek trombitával, meg puskával. Lő­nek és harcolnak. — hőnek? Ugy-e, oroszlánokat lőnek? . ■ ■ ■— Nem oroszlánokat, hanem emberéltet-.. — Rossz embereket, rablókat?... — Nem, hanem más katonabácsikat. — Mért lövik le a katonabácsik egymást? — Hogy megvédjék az országot. — Mi az az ország? — Ezt még nem érted, Mókuska, mert ki­csi vagy. Majd, ha nagy leszel, megmagya­rázom. — De én most akarom tudni, hogy miért lövik le egymást a katonabácsik!. ■. Hallgattunk és álltunk a kirakat előtt. Hogyan magyarázhattam volnoi meg ne­ked, Mókuska? Hogyan mondhattam volna él 'ízt a sötét látomást, amely akkor bontakozott ki előttem? Amint néztem a kirakatot, egy­ezerre levegőbe emelkedtek a csöppnyi repülő­gépek, halk és félelmes berregéssel kezdtek ke­ringeni a játékvár felelt. A repülőgépekről csöpp álomdarabok hulltak alá, csak akkorák, niint egy mazsolaszem, de nagyol pukkantak, amikor leestek és egyszerre égni kezdett a ftír. Lánggal lobogott és égett, nagy füst szállt fel a tornyokból, és —- mintha jajgatást is hal­lottam volna. Csak olyan volt, mint a légy- zümmögés, de mégis egészen biztosan jajgatás volt. 'Egyszerre megmozdult az egész kirakat és zsong ab i kezdett. A lovashuszárok elindul­tak és meneteltek, meneteltek előre. A féltér­den álló, célozó kis ólomkatonák elsütötték a fegyverüket és meghaltak a szép piros huszá­rok. Az apró lovukból és apró emberekből folyni kezdett a vér és csurgóit végig, csepe­gett lefelé: Á kis katonák árkokat ástak, drót­sövényeket fontak, a kirakat megnagyobbo­dott, nagy mező lett belőle, hegyek és völgyek, folyók és erdők tarkították mindenfelé. És mindenütt robbantak a bombák, döröglek az ágyuk, mindenütt folyt a vér és mindenütt jajgattak a katonák. Jajgattak az emberek és véres lett a kis romi is, amely sebesülteket és halottakat vitt a kocsikban. A porcellánbaba hirtelen zőltogni kezdett: ,,Jaj, elesett Jani, meghalt!“ És keringtek a repülőgépek és zug­iak, bőgtek az ágyuk és ropoglak a puskák és elpusztult a Szobaberendezés, elpusztult a Tűz­hely, a kis Házikó, elpusztult a Játék és Por­cellánbaba, felrobbantak a nagy Labdák és tönkrement aş egész Kirakni Csak zokogást KnmBfsm WBSBtBBSBSMBSBBSSBBSSBtKKS^ H írni mhw hallottam és rettentő jajgatást. Mindent elbo­rított a vér, a láng, a füst és többet semmit sem láttam... — Gyerünk innen, Mókuska! ...Majd megtudod egyszer az igazságot. Most csak pirulni tudok nagy, tiszta szemed előtt és hallgatni. Nem tudok beszélni a világ szégyenéről, amely ahelyett, hogy elrejtőznék mélységes bánattal a gyermekszemek elöl, gő­gösen terpeszkedik szét és megrontja a mesék . xml. Évtozrm. ft szm-.. .*—--------­­birodalmát, a játékosbolt tündér országát, a csillogó, kedves Jdrakalot is. Történelem van ezekben az ólomkatonákban, a szörnyű mult és viharfelleges jövő történelme-. ... Féltelek a múlt mérgeitől és a jövő ré­meitől, Mókuska! Mivé öltöztetnek majd té­ged és milyen szerepet adnák neked a világ nagy kirakatában? Takarjuk el szemünket és gyerünk to­ld. j.) vább! Halálbüntetés vár a Németországba szöktetett emigráns újságíróra Kémkedéssel vádolják Bertholdot és a Mosse igazgatóját (Berlin. április 5.) Jacob Berthold, a Svájc­ból eltűnt emigráns német újságíró ügyében hivatalos közleményt adtak ki, mely szerint a birodalmi főügyészség szabályos elfogatási pa­rancsot adott ki annakidején az újságíró ellen, akit hazaárulás bűntettével vádolnak- A leg­főbb vád Jacob Berthold ellen, hogy katonai titkokat árult el és ő szállította a strassbiugi rádió számára azokat a koholt híreket, me­lyek a németországi „borzalmas“ állapotokról repültek világgá. A hivatalos közlemény sze­rint Klotz kapitány volt az újságíró bűntársa. A kapitány hozta nyilvánosságra Rohm leve­lezését. A birodalmi főügyészség letartóztatta Vettert, a Mosse igazgatóját, aki a vád szerint álnév alatt levelezett Jacob Bertholddal és ő küldte ki Svájcba a németországi rémhíreket. A mai német törvények szerint Jacob Bér- tholdra és Véttérré halálbüntetés vár■ CAPITOL' premier mozgó műsora: THEA von HARBOU szenzációs alkotása! Túrandó! hercegné I Egy makrancos császárlány. Főszereplők: NAGY KATÓ és WILLY FRITSCH Hiába beszél valaki jobban románul mint magyarul, ha a szülei magyarok voltak TiüiihBt ufkaparó (Deva, április 5.), Az egyik dévai kávéház asztalánál ülünk s egyszer csak belép egy fa­lusi viseletbe öltözött ember. Kucsmáját ille­delmesen leteszi s bizalmasan közeledik az aszta­lunkhoz. Ketten ülünk az ászt álnál , s van még üres szék, amit emberünk kiszemel magának és az egyiket bútokba veszi. Figyel egy kissé, aztán romános hangzással ezzel a kijelentéssel lép meg bennünket: . : ! t — Bn is magyar vagyok, *- Igen? — kezdjük újra a beszédet és ér­deklődünk, hogy honnan jött, mi járatban van? A mi magyarunk elkezdi beszédét. Ti­zenkét évig volt ufkaparó Hasdad és Hunedoara között, ö tulajdonképpen hasdadi magyar, ma­gyarul is beszél, de kétségtelenül tud az állam nyelvén,' hiszen köztudomású, hogy a hasdadi magyarok inkább románul, mint masvarul be­szélnek. e~ Engem is nyelvvizsgára állítottak, mint utkaparót s bár magyarul megközelítőleg sem tudok 'úgy beszélni, mint románul, mégis azt mondták: „Nem sikerült.“ Előveszi a hunedoara- megyci időközi bizottság 4666—1935, számú írá­sát, amelyen egész lista van azokról, akik a- nyelv elégtelen tudása miatt el kellett hagyják állásu­kat. Nézzünk csak körül, mert érdekes neveket és adatokat találunk a listán. Basa Carolina, akinek’ férje román s így jpggal tekinthető ő is annak, itt áll az elbocsá­tottak első sorában. Görögkeleti vallásu, romá­rin! nagyszerűen beszél, kitartóan szolgált a me­lamilsígoi esete gyei egészségügyi hivatalnál s most nyelvaeaatn- dás miatt kidobták. A második Fenncz Fái Ho-n- doloi utkaparó. Az ember elgondolkozik nevénél, hogy miért is kell kifogástalan és tökéletes nyelv­tudás egy utkaparónak. Talán oldalakramenő jegyzőkönyveket kell írnia? A bántó pedig az, hogy ez az ember is jobban beszél románul, mint magyarul.. A hunedoaramegyei időközi bizottság tizenhat embert tett ki egyik napról a másikra e annyi tény, hogy nem a nyelv nemtudása miatt. — Ii3s most mit csinál? — kérdjük Szász Jó­zseftől. — Haza megyek és dolgozom a földemen Csak az fáj nekem, hogy tizenhét évig jó volt 3 munkám s most egyszerre nincsenek megelégedve velem. Megnyugtatjuk, hogy nem azért történt, I' . V I nt :•? -»I'VK ~ .. '} '"■ n # . n V '<> "t * j£ .'ÍV f p',í'i Milyen jó is nekünk, hogy hivatalosan figyel meztetnek bennünket magyar voltunkra, Ez a? ember most már holtbiztos, hogy sohasem les! román még akkor sem, ha jobban is tud az ál­lam nyelvén, mint magyaiml, hiszen hivatalosai megkapta az írást arról, hogy magyar és egysze­rűen nem hiszik el azt, hogy milyen jól beszél románul. ____________________________________ K.-K I w iiwmwpwwwMwwwaiwCTaywM1» — Fordítások bármely nyelven (levelek, kérvények, tudományos, műszaki munkák stb.) gépbediktálás, másolás, sokszorosítás, Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj, Memo­randului 24. ' Maga ellen vétkezik ■ » * Banca Iliescu S.A. Olui aki nem újítja meg idejében sorsjegyét, vagy nem vásárol legalább a második osztály húzása eiőtt 1!!

Next

/
Thumbnails
Contents