Keleti Ujság, 1935. április (18. évfolyam, 76-98. szám)

1935-04-03 / 77. szám

ZF///. ÉVFOLYAM. Î7. SLAM. megakadályozása; vagy legalább is megnehezí­tése, ami ellen nincs jogorvoslat. De van más is, A választási igazolványt a járásbirók oszt­ják ki. A törvény előírja, hogy a falvakban az igazolványok kiosztásával megbízott biró ér­kezését 24 órával előbb közhírré kell tenni. Mégis számtalan esetet jegyeztek fel, hogy a biró megérkezett, de ezt nem tudta a közsé­gekben senki, mert legfeljebb a községházára kiragasztott cédulán tettek eleget a kihirdetés kötelezettségének, holott ezt dobszóval kellett volna megcselekedni. A szavazóigazolványok igy ezrével maradtak kiosztatlanul és hogy ki szavazott velük különösen ott, ahol az ellen­zéki bizalmiférfiakat előzetesen letartóztatták, azt csak a jó isten tudná megmondani. Ez ellen is számos panasz ment Bucureş- tibe a központi választási bizottsághoz, de hiába, mert a szavazóigazolványok kisztásá- nak ügye sem tartozik a legfelsőbb bíróság hatáskörébe. De a választói törvény azt is előírja, hogy a szavazóigazolványokat csakis a járásbiró oszthatja ki és a választás napján nem lehet többé az igazolványokat kiosztani. Mégis a leg­utóbbi választáson az igazságügyi miniszter elrendelte, hogy a ,ki nem osztott szavazó­igazolványokat a járásbiró adja át a községi jegyzőknek, akik a választás napján majd ki fogják még osztani. A törvényszéki elnökök egy része, sajnos, eleget tett ennek a rendeletnek, amely világo­san a törvénybe ütlíözik. De hát azt nem lehet tőlük elkívánni, hogy szembeszálljanak a miniszterrel. A parlament elé került panaszok igazolják, hogy a községi jegyzők nem valami pártatla­nul kezelték aztán ezeket az igazolványokat. Esetek fordultak elő, hogy községekben, ahol panaszkodtak arról, hogy a szavazók jórésze nem jutott hozzá az igazolványához, mégis a községből csaknem mindenki leszavazott. Minthogy azonban a szavazóigazolványok dolga a választási elnök szuverén hatáskörébe tartozik, ez ellen is hiába lett volna minden siránkozás a központi választási bizottság előtt. A tapasztalatokból tehát okulni kell és fel kell használni az alkalmat, hogy szankciókat hozzanak be a törvényben azokra a funkciókra is, amelyeket a törvény a bíróságra ruház. De minden szankció között a legerősebb az volna, ha a választás felett végre a legfelsőbb bíróság döntene. Amint abszurdum az. hogy a parlamenti választás ellen beadott petíciókat maga a parlament bírálja el. tehát a vádlott egyben bíró is, éppen olyan képtelenség, hogy a községi, vagy megyei tanácsok választásai­nál felburjánzó visszaélések felett maga a megyei, illetve a községi tanács döntsön és ő maga igazolja a mandátumokat. Amíg ez a rendszer megmarad, nem lehet álmodni tiszta választásról. A községi tanácsválasztások felülbírálását át lehet esetleg csúsztatni a helyi és központi revíziós bizottság hatáskörébe, amelyek igen jól beváltak, mint közigazgatási bírói fórumok a gyakorlatban. Az uj közigazgatási reform anélkül is új­ból csorbít egyet az önkormányzaton, mert megszaporitja a hivatalból kinevezett tanács­tagok számát. A kisebbségeket itt is újabb csa­pás éri, mert a javaslat szerint csak a falu román lelkésze lehet a tanács hivatalból való tagja. Ezenkívül csaknem minden elképzelhető hivatalos embert benyomnak a tanácsokba, igy az orvost, állatorvost, az erdötisztviselőt és az agronómot is. Jól mondja Binder Vilmos szász szenátor egy cikkben, hogy ezt nevezi a minisz­ter a közigazgatási politikától való mentesíté­sének, amikor a politika csak úgy zúdítja be a maga exponenseit a tanácsokba. De ez egy okkal több, hogy ők is becsúszhatnak a válasz­tók akaratából a tanácsokba, hogv saját ügyeikbe némileg önmaguk is beleszóljanak. Ez pedig az összes intézkedések lesszigo rubb és legpártatlanabb szankciója nélkül nem lehetséges. »w M » mum m »»♦» — Egy magyar főispán autószerencsét­lensége. Budapestről jelentik: Vitéz Lcveldi Kozma György főispán autóját baleset érte Sátoraljaújhely és Károlyfalva között, Az autó hóviharba került s az utmenti, hóval fedett árokba fordult. A benneülők nem sé­rültek meg, de az autó összetört. A főispán 'kocsival folytatta útját Sátoraljaújhelyre. Ugyanazon az utón másik két autóval is hasonló baleset történt. Ktimnjsm (Tndősitái? eleje az első oldalon,) jnnfc ml Is el széUwség« álláspontot és helyezted jünk mi magunk Is szemben az egész vonalon a többségi nép érdekeivel és érzelmeivel, — Emberileg érthető ez a kívánság A jelszó tet­szetős és a kiosztott szerep reánk, vezetőkre nézve fölöttébb csábitó. Az ellenhatás azonban nem maradna el s a ml szájhösködésünk következményeit népünk és intézményeink sinylenék meg. Parlamenti taktika. • Gondosan, meg kell azért vizsgálnunk min­den esetben, hogy mit és milyen formában vi­szünk a parlament elé. Csak azzal mehetünk oda, amiről remélhet­jük, hogy meggyőző szavaink hatása alatt meg­értésre fog találni, vagy legalább jóindulatú figyelmet fog kelteni. Ellenkező esetben azt érnök el, hogy maga a parlament — s nyomában a többségi sajtó és közvélemény is — helyeselné és valósággal szen­tesítené a felpanaszolt magatartást s az esetleg jobbindulatu vagy szélesebb látókörű kormány — sőt még a következő is — a parlament s a köz­vélemény általunk kiprovokált állásfoglalására hivatkozva, tagadhatná meg panaszaink orvos­lását. Ezért voltunk kénytelenek pl. a hitvallásos iskolák tanerőinek nyelvvizsgái ügyében a par­lamentben (Anghelescu két idevágó törvényének tárgyalásánál kisebbségi jogaink megsértése miatt, erélyes tiltakozásra szorítkozni s a küzde­lem oroszlánrészét más tereken vívni meg, a mi­niszterelnök s főként a külügyminiszter alapos informálásával, a független bírósághoz beadott keresetekkel s a nemzetközi szerződésben biztosí­tott panaszjog igénybevételével. Az elért eredmény igazolta magatartá- ) sunkat. Türelmet és több bizalmat kérünk tehát köz­véleményünktől, ha éppen a siker érdekében, nem harsog föl egyes esetekben olyan élesen a han­gunk, amint ezt szenvedő testvéreink kívánnák. A túlzó nacionalizmus hullám­verései. Az utolsó években Eurőpaszerte terjed és hatalmasodik az úgynevezett túlzó nacionalizmus, mely az állam mindenhatóságának pogány elvét a többségi nemzet és faj minden más érdeket le- tipró uralmával igyekszik érvényesíteni, mintha soha sem lett volna francia forradalom, mely köbevéste az emberi jogokat s mintha eltűnt voin* a földről a kereszténység, mely proklamálta az emberi méltóságot a pogány államhatalommal szemben. Természetes volt, hogy ez a szélsőséges irány­zat Romániát sem kerülhette el s természetes volt, hogy ez az itt élő kisebbségek s elsősorban az erdélyi magyarság ellen fordult. Másfélévtizedes vezető politikai működé­sünkről lehetnek eltérő vélemények. Egy elisme­rést. azonban nem lehet tőlünk megtagadni. El­lenfeleink nem hivatkozhattak egyetlen kijelen­tésünkre vagy elhibázott magatartásunkra, mely- lyel megindokolhatták volna, hogy miért keli harcba vinniök a román közvéleményt a mi sze­rencsétlen népünk ellen. He vizló-anti revízió. S mert bennünk nem tudtak hibát találni, külföldi fajtestvéreinknek a békeszerződésekkel szemben elfoglalt magatartásába kapaszkodtak. Megalakult az antirevizionista liga a az er­délyi városok főterei hangosak voltak a revízió- ellenes gyűlések szónoklataitól A mozgalom azonban nem állott meg a Kül­politikái kérdéseknél, hanem rövidesen ellenünk éleződött ki. A Curentul heteken át az irredenta magyar kisebbség hátlérbeszoritasáról cikkezel* s az Universul nyíltan megírta, hogy addig kell ütniük minket, romániai magyarokat, nug a mi fejünkre mért kemény ütések fel nem ébresztik revíziós ábrándjainkból a határontuli magya­rokat. Ekkor szólalt meg Bethlen György Nagy­károlyban, ezután mondtuk el Wilier József ba­rátommal beszédeinket a két ház felirati vitájá­ban s gvergyói beszédemben külön is szembeszáll­tam az Universullal. Érvelésünk egyszerű és meggyőző volt: Ro­mánia érdekei ellen vétkezik, aki azt állítja, hogy másfélmillió polgára irredenta, az ország ellen­sége s kész bármely pillanatban annak rendjét felforgatni, iia igy is volna s mi magunk állíta­nák ezt, le kellene tagadniók. Román részről állí­tani ilyesmit bűn, vagy őrültség. önérzetes, bátor és őszinte fellépésünknek meg volt a hatása. Az irredenta-vád elnémult, az uszítás megszűnt s még az Universul is elhall­gatott. Vaida rosszhiszemű akciója: a numerus valachleus Mikor igy már-már abban reménykedtünk, hogy a megenyhült légkörben előbbre vihetjük népünk érdekeit, akkor lépett ki a síkra Vaida a numerus valachicus jelszavával. Vaida akciója rosszhiszemű. Vaida, aki olyan gyakran emlegeti az el­nyomó magyar uralmat, nagyon jól tudja, hogy az erdélyi magyarság a közigazgatásban, az is­koláztatásban, a sajtószabadság terén távolról sem élvezi azokat a jogokat, melyeket annakide­jén az erdélyi románoktól senki el nem vitatott. Vaida jól tudja, hogy az erdélyi magyarság nem is álmodhatik olyan elhelyezkedésről a had­seregben, magas állami funkciókban és felsőbb bíróságoknál, amilyen magyar időkben az ö né­pének jutott. Vaida tudja, hogy mi nyomorult kisebbségi magyarok egyetlen román ifjú elől sem vesszük el a kenyeret, sőt a román ügyvédek egész tö­mege él magyar kliensekből s a román orvosok, kereskedőle s iparosok sem panaszolhatják, hogy eddig érezték volna az öntudatos magyarság ter­mészetes szolidaritását. ILF és PETROV 12 SZÉK Regény, — „Nyugart-kiadá*. Két orosz író reprezentánsának humo­ros regénye, amely a szovjet társadal­mi, kulturális és gazdasági viszonyai­nak szatírája. 408 lap Ára fii ive 112, kötve 145 sej. Lepage'c'uj Kérje • , a „NyugaV-könyvek jegyzékét. Vaida tudja, hogy az államhatalom eddig is minden lehetőt megtett a román elem gazdasági érvényesüléséért és hogy ösztökélésre ez irány­ban igazán nincs szükség. Vaida résztvett az albaiuliaí nyilatkozatok megalkotásában s ő irta alá az ország nevében a kisebbségi szerződést. Tudja tehát, hogy az adott szó szentséget szegi meg, saját aláírását tagadja meg s a népének kijáró megbecsülést veszélyez­teti, mikor ilyen szélsőséges elveket hirdet s pol­gárháborút proklamál a kisebbségek ellen. Vaida mindezeket tudja s mert mindezek ellenére azt hirdeti, amit hirdet s kész ezért nem­csak saját pártját szétrobbantani, hanem Erdély népeinek lelkibékéjét is feldúlni, nyilvánvaló, hogy akciója nem jóhiszemű. A numerus valachicus. Mi, akik hiszünk a Gondviselésben, mely a rosszat csak azért engedi meg, hogy abból is jó származzék, hidegvérrel nézzük Vaida akcióját is. Természetes, hogy bármilyen -izmusok jöj­jenek nyugatról vagy keletről, népe sorsát ko­molyan szivén viselő politikus soha sem helyesel­het irányzatot, mely nem respektálja a velünk született emberi jogokat s főként nekünk kisebb­ségeknek soha sem szabad eltántorodnunk a tiszta demokráciától, az önkormányzati elvtől s az emberi és népi szabadságjogoktól.-A numerus valachicus proklamálása azon­ban előtérbe állít a mi számunkra is két égető problémát. Nemzeti katasztert! Az mondatott eddig, hogy valamely .fajhoz, nemzetiséghez vagy valláshoz való tartozás ne­künk megkülönböztetett helyzetet nem adhat. Ezért nem tartotta senki nyilván, hogy ki milyen nemzetiségű, sőt megakadályozták, mikor mi ma­gunk akartunk ilyen összeírást rendezni s a hi­vatalos népszámlálás nemzetiségi adatait ma sem ismerjük részleteikben.

Next

/
Thumbnails
Contents