Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-06 / 53. szám

Kuttt'Oţstts

nt* mmm

XVIII. ÉVFOLYAM. S3. SZÁM.

BW&maz&amMsmsamemmmgmueufiim

Át est után alig lehetett bírni a tömeggel. Ismét megkezdődött az ostrom: autogrammké- rés, fény képaláírás.

*

Az előadás utáni banketten valaki megkérdezte Mécs Lászlót, hogy nem fárasztja-e a szüntelen ünnepéltetés.

—* Nem, — felelte, — mert az életelemem. Nagyon szeretem az embereket. Szeretnék egészen közéjük vegyülni és életem minden pillanatában együtt lenni velük. Mindegy, hogy szegény, vagy gazdag, mindenkit szeretek, aki ember. Az ünneplés1 Nem bánt és a lelkem mélyén élő nagy alázatosságot sem sérti, mert tudom, hogy nem nekem szól, hanem világnézetemnek, küldetésemnek, a szeretetnek. Amit mondok, nem magamtól mondom. „Én, Mécs

László, Isten magát.

trombitája* ■ — idézte saját

*

Mikor búcsúzóul kezet fogott velünk, szereltük volna átkarolni és úgy kérlelni: Ne menj még! Te olyan jó vagy, te olyan igaz és tiszta és gyermeki vagy.

Örömmel dobogott fel o szivünk, mikor meghallottuk, hogy Mécs László ismét közénk jön és hushagyókedden ismét szavalóestélyt rendez a Icatholikus gimnázium dísztermében. A siker, az élmény most sem lesz kisebb. Erre mutat az is, hogy a Minerva-könyvkereskedés ben elővételben árult ’jegyek jórésze máris elfogyott.

Ma érkezik Mécs László. Alig várjuk, hogy itt legyen. (d. j.)

Nálunk olyan törvényeket hoznak, amelyek a gyakorlati életben alkalmazhatatlanok!

w

— állapította meg Mircea szenátor az UGIR közgyűlésén

Megválasztották a tisztikart — Diamant elnök a nyersanyagbehozatal nehézségeit tette szóvá

á

Feljegyzések Mécs Lászlóról

Abból as alkalomból, hogy Mécs László, « nagyszerű költő és szavalómüvész ismét Erdély vendége, néhány kis emléket vetek papírra.

Január végén mult két éve, hogy Mécs László nálunk járt. Néhányon vártunk rá az állomáson. Este volt és a téli hónap ellenére szakadt az eső. Mikor felizzott a közeledő mozdony két parázsló szeme, valaki azt mondta:

—■ Félős, hogy nem fogjuk felismerni a nagy tülekedésben. Még egyikünk sem találkozott vele.

És felismertük abban a pillanatban, amint kilépett a vonat lépcsőjére.

— Szervusztok. Mécs vagyok.

Kézfogások következtek, meleg üdvözlő

szavak. Mécs László másodpercek alatt hódított meg mindenkit. Akinek bemutatkozott, akivel kezet fogott, akinek szemébe nézett, azt érezte, hogy ekkora figyelemmel, ennyi kizárólagos feléfordulással, ilyen közvetlenül barátkozó szeretettel „csak neki“ mutatkozott be Mécs László.

Elindult a kijárat felé. Szép termetén karcsú, fekete kabát feszült, nagykarimáju fekete kalapja alól makrancosán buggyantak ki a gesztenyeszinü, hosszú fürtök, Aki nem ismerte, moziszinésznek, vagy piktornak nézhette volna. Volt benne valami a gyermekből is, aki felnőttet játszik. Hajlong, jobbra-balra lengve jár, mintha valami néma, csak ő általa hallott dallam ütemére hajladoznék belül a szive. Több volt mint vidám, egyenletesen derűs volt és belülről világitó.

#

Reggel korán kelt Mécs László. Mire lejött a piarista rendház emeleti kápolnájából, ahol misét mondott, szobája megtelt látogatókkal. Deputációk, régi barátai, tisztelői, újságírók és érdeklődők .vártak rá. Az ezután következő pillanatok a „világfi“ tökéletes művészetével alakított pillanatok voltak. Reggelijét úgy fogyasztotta él, hogy közben barátaival beszélgetett, deputációknak válaszolt tréfás és komoly szavakkal, autogrammókat irt, újságíróknak nyilatkozott és anekdotákat mesélt az életéből- Tömegesen kapta a meghívásokat. Akikhez el tudott menni, azoknak címét noteszébe, a többieknek pár soros levelet küldött a szolgálatára álló cserkészekkel. A folyosón tömött sorban szerényebb. tisztelők álldogáltak, akik csak látni kívánták, vagy eay-egy papir- szeletkét óhajtottak aláíratni vele.

— Kérem érezzék magukat otthon, — mondotta déltájban vendégeinek Mécs László, — én ugyanis most elmegyek,

Reményik Sándorhoz autózott a Dónáth- utra

*

Délután gyalog sétált a városban. A lelkes kíváncsiak véle menték, kisérték az uccán és bárhová ment, sarkában voltak. Emlékszem, egy fényképészhez mentünk. Feledhetetlenül mulatságos, kedves pillanatok voltak. Mécs László egészen gyermek lett. Állt a tükör előtt, fésülködött. Leült a gép élé, fintorokat vágott, kamaszkodott és kacagtatta a körülötte levőket.

— Most férfias komolyság, — igy ni! —- vezényelt sajátmaaának. -- Most tessék barátságosan mosolyogni.

Hétszer kattan el a masina s egy óra múlva már a kirakatban is volt a kitünően sikerült fénykép. Ez azonban csak megnehezítette Mécs László helyzetét. Ettől kezdve ugyanis mégin- kább megszaporodtak a látogatók, akik — a fényképeket hozták aláíratni

*

Este fél kilenckor már sem ülő, sem állóhely nem volt a katholikus gimnázium hatalmas dísztermében. A zsúfolt teremben mindenki ott volt, minden fajta, minden felékezet, minden kor, minden rang és foglalkozás.

Mikor Mécs László szép, férfias alakja megjeleni a dobogón, szűnni nem akart a lelkesedés. A taps ilyen orkánját még soha sem hallotta eddig a gimnázium díszterme.

Jöttek a versek egymásután. A. zengő, mély orgánum, amely valóságos orchestert szólaltat meg és muzsikáltat egyszerre, meleggel és lélekkel töltötte meg a termet és a lelkeket. Csodát müveit az emberekkel. Könnyes szemeket lehetett látni mindenütt. Tiszta emberré és gyermekké változott mindenki, aki szégyélte gondjait, kishitűségét és rengő lélekkel bánta élete minden eddigi rosszaságát.

tCluj, március 4. Saját tud.) A Romániai Nagyiparosok Szövetsége, az UGIR erdélyi körzete március 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta meg az iparkamara dísztermében rendes évi közgyűlését.

A nyersanyagbehozatal nehézségei

A közgyűlésen Diamant Izsó, a Sodrony- ipar Rt- vezérigazgatója elnökölt, aki üdvözölte a megjelenteket, majd örömmel állapította meg, hogy a belföldi fogyasztás jelentősen emelkedett, számos olyan cikket gyárt ma már a belföldi ipar, amit eddig kizárólag külföldről importáltak— .Joggal panaszkodik azonbaD a belföldi ipar amiatt, bogy olyan termékeket, amelyeknek nyersáru anyaga nincs az országban, behozatali engedélyek hiányában nem tud termelni. Hisszük és reméljük, hogy végül a kormány is meggyőződik arról, hogy az UGIR kebelébe tartozó iparosok hasznos polgárai az országnak, jelentős gazdasági tényezők, akik munkájukkal, az ország hatalmas természeti kincseinek felhasználásával hozzájárulnak az állam gazdasági felvirágoztatásához, a hatalmas munlcástömegek foglalkoztatásával pedig szociális téren töltenek be fontos szerepetBöszörményi Sándor dr., az UGIR kerületi igazgatójának a szövetség mult évi működéséről szóló jelentését, valamint az UGIR uj munkaprogramját, — amelyet lapunk egyik legutóbbi számában részletesen közöltünk, ~ egyhangulag tudomásul vette a közgyűlés, majd Kelemen Bemát szövetségi pénztáros jelentését és az előterjesztett uj költségvetést hagyta, jóvá.

Az uj vezetőség.

A tísztujitás során egyhangúlag, közfelkiáltással kerületi elnökkfi újólag megválasztották Diamant Izsót, a Sodronyipar Rt, vezérigazgatóját, társelnökökké Friedmann Hermant, a Dreher Kaggenmaher vezérigazgatóját, Lázár Simont, az Agyagipar Rt vezérigazgatóját és Weiser Oszkárt, a Phönix vegyigyár vezérigazgatóját. Alelnökökkiil megválasztották dr, Barbtrt Carolt, az Unió vagongyár vezérigazgatóját, Baggo Pétert, a Cementgyár vezérigazgatóját, Erdős Zsigmondot, a Phoebus vagongyár vezérigazgatóját, dr. Hatieganu Emil egyetemi tanárt, Bechtholdt Gusztávot, a Solvay Müvek igazgatóját, 'JPrinez Ármin vezérigazgatót és dr, Tllea V. Viorel volt alminisztert. a Forestiera vezérigazgatóját.

Osztályelnökökké megválasztották Besa Eugent, blstral Farkas Imrét. Fischer Rudolfot, Glücklich Richard mérnököt, Hexner Béla mérnököt, Katona Mórt, Kemény Vidát, László Jenőt, Manoilescu Gligo- ret, dr. Manouschet L. Ottó főmérnököt. Munteanu Eugent, ä villamosmüvek vezérigazgatóját, dr. Nico- lau Sebastiant, Rippner Farkast, Schapira bőrgyári igazgatót, Sennesieb Hermant, Steiner Jenőt, dr. Szirmai Lajost, dr. Weiser Arthur vezérigazgatót és Wertheimer Miksát,

A szövetség pénzt árnokft újólag Kelemen Bemát

igazgató lett, ellenőrök pedig dr. Gzell Konrád és Weisz Béla, Megválasztották ezenkívül a választmány

32 tagját és az UGIR központja választmányának állandó tagjait.

Diamant elnök megköszönte a maga és a vezetőség tagjai nevében a személye iránt megnyilvánuló bizalmat, Bürger Albert a Székelyföld nagyiparosainak szerencsekivánatait tolmácsolta, további sikeres munkát kívánva, majd a közgyűlésen az UGIR központja képvi seletében résztvett Mircea Constantin központi vezérigazgató, ipari szenátor tartott nagyhatású beszédet.

Mircea szenátor: Hagyjanak nekünk békét az nj ideológiákkal, hagyjanak békében dolgozni!

— Az UGIR központja nagyra értékeli az erdélyi gyáriparosok tiszta célkitűzései, civilizált formában megnyilvánuló tevékenységét, -r—. mondotta Mircea szenátor.

— Hagyjanak nekünk békét az uj eszmékkel, hagyják szabadon dolgozni a termelő rétegeket, az ipart, a kereskedelmet, a. mezőgazda súgót, mert ezek az ország lakosságának érdekeit szolgálják.

— A divatos uj jelszavak ellenére derűlátással nézek a jövő elé, mert az elméletek sorra megbuktak, a fantasztikus ideológiákat nem tudtálmegvalósit-ani és én bízom abban, hogy az emberi sorsközösségben, az együttélésben a jó érzés fog érvényesülni.

— A politikai vezetők mindig uj rendszerekkel kísérleteznek és konstruktiv építés helyett régi, nemes tradíciókat áldoznak fel, az uj elméletekről pedig hamar bebizonyul alkal- mazhatatlanságuk.

— Az egész világon krízis van, minden állam nagy nehézségekkel küzd, de ha összehasonlítjuk a gazdag Franciaországi helyzetét a szegény Romániáéval, tárgyilagosan kell megállapítani, hogy a sok nehézség ellenére, nálunk még mindig enyhébb a helyzet. Franciaországban évente 6—8 milliárd a költségvetési deficit, amelyet minden évben újabb és újabb belső kölcsönnel igyekeznek csökkenteni. Szörény életmód, vállvetett, közös munka és szolidság mellett a romániai krízis enyhülni fog. mert nálunk nem annyira anyagi válság van, mint inkább értelmi intellektuális krízis. nálunk az ország szerencsétlensége az, hogy olyan törvényeket hoznak, amelyek a gyakorlati életben alkalmazhatatlanok. Derűlátással nézek a jövő elé, mert a közös jólétért és egyben magunk boldogulásáért dolgozunk, a türelemnek le kell győznie a nehézségeket és én rendíthetetlenül bizom a jobb jövőben. — fejezte be nagy tetszéssel fogadott, hatásos beszédét Mircea szenátor-