Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-01 / 49. szám
ZVllL ÉVFOLYAM* 43 SZÁM* Humüjsm 5 Pár napig-külföldön tartózkodtam, de sietnem kellett,’ nehogy elkéssem azt a főtárgya- lást, amelyen nyolc magyar ujságiró-társammal együtt kell „számolnom“ azokért a cikkekért, amelyeket a;;turdamt gyei romboló tüntetések objektiv megírásáért s az eseményekhez fűzött szintén tárgyilagos kritikáért inkriminált az ügyészség a Marzescu-törvény alapján kér,ve megbüntetésünket. Amikor hazafelé robogott velem a vonat s a félnapos utón sok mindenről volt alkalmam elmélkedhetni, csakugyan nem juthatott eszembe az a kettős meglepetés, ami itthon talált, Az egyik a Vaida vasárnapi beszédéről közölt mértíöldes laptudósitások. és benne egy jellemzően Vaida-i „dicséret“ azért a cikkért, amit a numerus vala- chicus-ról szóló vallatás után Írtam, a másik egy ugyancsak többhasábos, demagógiával, rosszul rejtett tendenciával fűtött támadás a Brassói Lapokban mindenki ellen és többek között ellenem is, mint akik Vaida kisebbségellenes kirohanásait elnyelték, megszelídítették, nyugodt cinizmussal fogadták. A Brassói Lapok cikkírója fölényeskedő magabizással és dölyffel „kiállást“ követel hangos szóval és azt a megtévesztő látszatot igyekszik olvasóinak leikébe elhinteni, hogy mindezideig ő és lapja az országban az egyedül bátor „kiálló“ és mindenki más gyáva, meghunyászkodó, Vaidá- nak falazó áruló, a numerus clausitson kárörvcn- cjezoen ujjongó, sőt titkos paktumokkal megszédi- tett, de legalábbis ostoba és hiszékeny el árulója a kisebbségi ügynek,.Mert a cikk terjedelemre rendkívül hosszú ugyan, de épp olyan homályos. Az egyetlen cél, ami kiolvasható belőle, a lap taktikájához hívei a Magyar Párt megrágalmazása, harcképtelenségének bizonyitni akarása és a már sokszor visszafelé elsült kompromittálási szándék újabb próbálásériete. Minderre pedig az egyedüli támpont a Vaida-beszéd rámszórt kétesér- .1 *'ku dicsérete, anélkül azonban, hogy ezt a dicséretei cikkeimből vett idézetekkel még csak meg is kísérelte volna alátámasztani. Ez a polémia, hogyha annak nevezhetem, voltaképpen fölösleges. Fölösleges a Magyar Pártot megvédeni és fölösleges talán nekem is védekeznem úgy a Yaida-féle elismerés, mint a Brassói Lapok vitán felülállóan rosszhiszemű támadása ellen. De mégis rákény- szerít erre az a tény, hogy nemcsak rosszhiszemű újságírók, hanem jóhiszemű olvasók is vannak, akik nem olvashatnak el minden újságcikket s akik előtt fel kell már egyszer fedni azt a gonosz és üzleties lapterjesztési taktikát, amely monopóliummá akarja tenni a magyar érdekek védelmét, az eseményeknek meghamisításával, vagy elferdítésével, * Mi is a vád? Hogy Vaida megdicsérte e sorok Íróját. Vaida csakugyan „köszönetét“ fejezte ki elméletének tárgyilagos ismertetéséért, de ugyanakkor azt is hozzátette, hogy egy következő cikkben, amelyben részletesen foglalkoztam a képtelen tervvel, igen természetesen, a legélesebben szembefordultam azzal. A Brassói Lapok Vaidá- nak ez utóbbi kijelentését egyszerűen elhallgatja. De ha legalább elolvasta volna a két cikket, láthatta volna, hogy már az elsőben is, amely valóban legnagyobb részében csak ismertette a numerus valachicus úgynevezett koncepcióját, szóról- szóra a következőket Írtam: ,,Vaida elgondolása csak a román elem érvényesülését feltételezi, mert a kisebbségi felekezetek oktatási rendszerét majdnem tel jesen lehetetlenné teszi és amellett, hogy az \ államnak nevel kiválasztottakat, őket már a középiskolában elkényezteti, arisztokratákká neveli, a kisebbségi nemzet fogalmát és az ezzel összefüggő szent hagyományok értékét megsemmisíti. Józan és öntudatos kisebbségi ember ezt a koncepciót soha magáévá nem teheti, még akkor sem, hogyha a protekciónalizált bürokraták közé csakugyan beengedne kisebbségieket, amiben egyébként akármennyire világos is volna a törvény, erősen kételkedünk, mert ma is ismerünk törvényeket, amiket a végrehajtás eredeti értelmükből teljesen kiforgat.“ Ez csak egy passzus az első cikkből, amely mint mondom, nem terjeszkedett ki a részletes kritikára, amit aztán két nap múlva ugyancsak én, a Keleti Újság vezércikkében „Vaida janicsárjai“ cimcn azt hiszem legalább is azzal a nyíltsággal és „kiállás“-sál tettem meg, mint a Brassói Lapok cikkírója most, a vasárnapi Vaida-be- széd után. De egyáltalában szükséges-e a Keleti Újságnak védekezni az ellen a komolytalan vád ellen, hogy nincs bátorsága a magyarság sérelmeit minden alkalommal a közvélemény itélőszéke elé vinni? Ami pedig engem illet, bár dicsekedni nem szoktam, mégis idéznem kell -Szoghő Imre dr.-nak Szentimrei Jenő védelmében elmondott beszédét a helyi ítélőtábla előtt, amiben elmondta, hogy eddig százharminchárom esetben álltam vádlottként a bíróságok előtt és ugyanannyiszor mentettek fel ■ * Valamit az újságírói felelősségérzetről Ős alaposságáról. A Brassói Lapok idézi Vaidát, gúnyosan állapítja meg, hogy gyanúsan tárgyilagos hangú cikkért érdemeltem ki a numerus valachicus atyjának dicséretét, de elfelejti utánanézni annak, hogy voltaképpen mit is Írtam? Vaida, amilven prrfcsszionátus bajkeverő és amilyen tVé- fás ember, azt is mondhatta volna, hogy én nemcsak tárgyilagos voltam, hanem egyenesen dicsőítettem az c elgondolását. Vájjon lehet-e egy állítást komoly újságírónak bizonyítéknak venni, hogyha a bizonyíték ott van a kezében? Hiszen, ha a Keleti Újság említett példányai elkallódtak volna, csak egy levelezőlapba került volna és szívesen eLküldöm a cikkiró urnák. De akkor talán egy kissé nehéz lett voina a vádemelés. * „Nem tudunk állítani semmit, csak a kérdéseket tudjuk feltenni. Ezeket a nyugtalanító kérdéseket. amelyek zavart és tájékozatlanságot szülnek s amiből szükségszerűen gyanú születik, Lealacsonyító és képtelen gyanú, de olyan gyanú, amely újabb méreganyagot szállíthat amugyis szánaLmas közéletünkbe,“ Ezt olvasom a támadó cikkben. Meg aztán azt, hogy nem lehetek következetlen súlyosabb ok és magyarázat nélkül. A gondolatmenet mindegyre ahhoz közeledik, hogy itt valami hátmögöHi sugdolődás, valami nagy titok lappanghat és ebből táplálkozik a mi meghuny ászkodásunk. A Brassói Lapok engem nevez meg, de mint a sanda mészáros, nyilván a Magyar Pártot akarja eltalálni. Aminthogy nem először történik a romániai magyarság egyetlen politikai pártjának hasonló alapon való megvádolása. Amit a Magyar Párt csinál, az minden rossz, az sohasem eléggé gerinces és bátor, ellenben a Brassói Lapok és az ő cikkírója egyedül alkalmas szállitni azt a pana- ceát, ami magyarságunk minden baját meggyógyítja. Hát csakugyan szentirás minden, amit laptársunk közread hasábjain? Csakugyan ez az egyetlen romániai magyar sajtóorgánum, amely minden garanciát a kezében tart a magyar ügy előbbvitelére? Engem aposztrofált Vaida, tehát ez már elegendő ok arra, hogy a Magyar Párttal szemben a legkülönbözőbb gyanúsítások arzenálja gyülekezzék ? Hátha megfordítanám a dolgot cs azt kutatnám, hogy mi-minden van a Brassói Lapok, kiadója mögött? Tarka kaleidoszkóp tűnne föl. Kahána ur, a Brassói Lapok kiadója még pár évvel ezelőtt ott ült az Uj Kelet eimü cionista lap kiadóhivatalában, hogy teljesen önzetlenül, tiszta lelkesedésből kibogozza a magyarsággal minden összeköttetést megszakított zsidó pártlap bonyolult gazdasági ügyeit. Ez a tény, valamit mindenesetre mond. Azt mondja, hogy a Brassói Lapok kiadója, alti most cikkírója utján olyan megfellebbezhetetlen szentenciákat zeng a magyar kisebbség felé, pár évvel ezelőtt egészen más hajóban evezett. A kocka aztán fordini s miután egy szabadkőműves bucureştii napilappal való kísérletezése dugába dőlt, egy merész fordulattal azt az újítást követte el, hogy magyar lapkiadó létére „Tempo“ eimen kiadjon ágy román napilapot. Igái, hogy innen _ nem a saját akaratából, _ távoznia kellett, a lap azonban ma is megjelenik és a román nemzeti eszmének buzgó közkatonája. Ismerve a Brassói Lapok kiadójának vállalkozó szellemét és agilitását, el lehetünk készülve reá, hogy rövidesen egészen más orientációjú lapok finanszírozójaként fogjuk viszontlátni. Hála a türelem erényének, mi ezt is bátran kivárhatjuk. * Az olvasó a tanúm rá, hogy az én újságíró! pályám tizenöt év alatt, de azelőtt sem mutat élesebb kilengéseket. Mindig a demokrácia eszméit hirdettem s ugyanakkor, amikor a kisebbségi jogok érvényesüléséért küzdöttem, nem tudott el- hajlitani semmiféle divatos irányzat kiszabott utamtól. Sohasem kacérkodtam a szélső mozgalmakkal sem a jobb, sem a baloldal felé. Az ügyészek ugyan vad irredentát láttak bennem mindig, de én mindig tagadtam és tagadom, hogy az lennék. Az a véleményem, hogy a kisebbségi jogok tiszteletben tartása sokkal inkább államérdek, mint a numerus valachicusokkal és hasonló eszmeáramlatokkal való kísérletezés. „Hiszékeny“ sem voltam, mert a magyarság jelenét illetőleg, sajnos nagyon is pesszimista vagyok. Pesszimizmusom pedig főleg abból táplálkozik, hogy a vállvetett harc helyett egymás folytonos elrágal- mazása és lekicsinyítése a mai idők harci eszköze a kisebbségi közéletben. Ennek a pusztító áramlatnak szomorú tünetét látom én a Brassói Lapok támadó cikkében, Ez ellen az elharapódzott és ártó harcmodor ellen mindig, és mindenütt szívesen „kiállók“. Mert azon, amit Vaida numerus vaiachícusáról Írtam, egy hajszálnyit sem vagyok hajlandó, változtatni most sem. Ha megdicsérnek, akkor sem, ha támadnak, épp oly kevéssé. Szász Endre, A kamara és szenátus ülése f (Bucureşti, február 27.) A kamara mai ülésén Lapedatu kultuszminiszter válaszolt néhány tárcáját érintő kérdésre, majd az elnöklő Djuvara kérte a képviselhet, vegyenek részt a Domnita Balasa templomban holnap reggel Höria, Cloşca és Crisan emlékére tartandó istentiszteleten. Ezután folytatták a szövetkezeti törvényjavaslat vitáját. Moldovan Victor nemzeti-paraszt- párti beszélt 4 órán keresztül, úgyhogy kibeszélte az ülést. Moldovan, beszédében hevesen támadta Oanéa szenátort a bistritai közbirtokosság ismeretes ügyében. A szenátus ülésén Leoute Moldoveanu elnök kéri a szenátorokat, vegyenek részt' a holnapi istentiszteleten, majd Dimilriu tartott beszédet a? állami gépezet egyszerűsítéséről és az álláshat- mozási törvény alkalmazásáról, kapcsolatban az f célra kiküldött bizottság működésével. Sajnálattal állapítja meg azonban, hogy a bizottság által készített javaslatot nemcsak szövegében, hanem szellemében is teljesen megváltoztatták, úgyhogy nem lehetett alkalmazni. Kéri a miniszterelnököt, hogy az egész kérdést hozza sürgősen a paria ment elé. D. R. loanitescu csatlakozik a kéréshez. Pop Valér miniszter kijelenti, hogy valószínűleg a jövő hét végén a kamara elé terjesztik a vonatkozó törvényjavaslatot. Dhnitriu a pénzügyi gárda szerepéről beszél, amely csak a költségvetést terheli és a lakosság zaklatásának egyik forrása. Kéri a pénzügyminisztert, szüntesse meg ezt az intézményt Ezután folytatták a büntetőtörvénykönyv vitáját.
