Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-22 / 67. szám
XVIII. ÉVFOLYAM. 67. SZÁM. A fővárosi román sajtóban hangot talált as a nyilatkozat, amit Bethlen György gróf- a Magyar Párt elnöké' az alkotmánymódosítás kérdésében a kisebbségi magyar álláspontról adott és az a határozat, amit a magyar parlamenti , csoport értekezlete hozott az utóbbi idők súlyos kisebbségellenes támadásaival szembeni álláspontról. A román lapok egyikmásika ismertette enyhe megjegyzésekkel, de viszont a nacionalizmus sovén lapjai igyekeztek a megszokott mentalitásukra jellemző visszhangot adni. Ezek a cikkek alapos jellemző tünetei annak a légkörnek, amit az elvakult gyűlölet izgatása telit. Az Universul azt irta, hogy a Magyar Párt szabotálja a törvényeket. Szeretne ötle- teskedni is, azzal a szellemi képességgel, amivel rendelkezik s úgy beszél a Magyar Pártról, mint Töhötöm utódairól. Ha tudná, hogy mennyire nem bántó u Magyar Pártra s menynyire jól esik, ha Töhötöm őselődre kivatkoz- batik, akkor másféle szellemeskedésen törné a fejét. Mert ezzel csak büszkévé tehet, de uem sértődötté. A másik visszhang, amit érdemes a mentalitás ismertetéseként megemlíteni, a Curentul támadása Bethlen György gróf pártelnök ellen- A cikknek a cime is gúnyolódó szeretne lenni: „A kisebbségek kihallgatást kérnek a világ közvéleményétől". Mindenek előtt a- Mişcarea Minoritară cimü románnyelvii kőnyomatossal foglalkozik, amelyből értesült a pártelnök nyilatkozatáról és amelyből megismerhette a magyar parlamenti csoport értekezletének a határozatait. A nyilatkozat is, a határozatok is, a nagy nyilvánosság számára készültek s azért, hogy a kormány s a román politika minden tényezője tudomást szerezzen róla. Átadták a kormányelnöknek is. A Curentul mégis megdöbben azért, hogy lapban, kőnyomatosban, szerény külszin alatt ilyen erős kijelentések megjelenhetnek. Mint a sajtószabadság jól ismert „őszinte hive“, a Curentul, mit tehet mást, hatóságok figyelmét hívja fel. Nagy megdöbbenésének azonban amiatt ad kifejezést, hogy Bethlen György gróf az alkotmánytörvényt módositandónak tartja. Ök, a Curentul és vidéke, állítólag egyelőre lemondottak arról, hogy most az alkotmányt módosítsák, pedig ők akarnának egy nagy átalakulási operációt végrehajtani az államon. Mit akarnának? Megmondja ezekben és ez ezekhez hasonló mondatokban: rmmnjsxts — Hogy mindent a maga megfelelő helyére tegyünk ebben az országban, amely valóságos ghettóvá alakult át és a galíciaiak leprás táborává. Ha az ilyen felfogású románok, akik azt mondják, hogy ghettóvá és leprás táborrá alakult át az ország, belenyugszanak abba, hogy „időelötti“ az ő uj alkotmányuk, akkor hogyan merészel igényeket támasztani a kisebbségek számára az alkotmányban a Magyar Párt elnöke? Hogy merészeli azt mondani: •— Nagy különös figyelmet fordítsunk a nemzetiségekre. És ha nem erősítjük meg sürgősen a kisebbségi szerződéseket, — amire mi az 1923. évben az alkotmányban formálisan köteleztük magunkat. — Bethlen György azt kéri, az alkotmányban biztosítsuk a székeb és a szász községek autonómiáját, büntető szankciókat minden erőszakos elnemzetlenitési (Mcreurea-Uiuc, március 20.) Az 1932. évi juiius 24-én Uiuemegyében lezajlott szenátorrá- is'ziás alkalmával a Keleti Újság részletesen beszámolt azokról a botrányos választási visszaélésekről, amelyeket a nemzeti-parasztpárt követett e! dr. Bvecup Emil kormánypárti szená- torjelölt érdekében, dr. Filner Árpád, a Magyar Párt szenátor,it'ölíje ellen. Megörökitette a beszámoló, hogy a választás előtti napokon a községi jegyzőket és bírákat kioktatták, hogy a csendörséggel karöltve hogyan akadályozzák meg a tanácsosokai a szavazásban. Ígérgetések, fenyegetések, letartóztatások, házkutatások, választási igazolványok elkobzása, választóknak a vonatokról való leszállítása és őrizetbevétele, a 5 kisőrlet ellen, egyenlőséget a szenátusban a kisebbségi vallásfelekezetek részére és egyenlőséget a román egyházakkal. A Curentul azoknak a nagyszámú románoknak a hangját juttatja kifejezésre, akik megbotránkoznak azon, vakmerőséget látnak abban, ha egyenlőséget, törvényben, alaptörvényben biztosított jogainknak a betartását merjük kívánni- A Magyar Párt parlamenti csoportjának határozatáról pedig azt^ irjá, hogy bujtogatás, lázitás és csodálkozik az ilyen kifejezésen: „a magyarság sorsát annyira nehézzé teszik.“ Szerinte még azt sem volna szabad mondani, hogy a kisebbségellenes izgatások, bujtogatások nehézzé teszik az országban élő magyar népnek a sorsát. Nem kis megdöbbenését fejezi ki afölött, hogy az állami és közhivatali alkalmazásoknál követeljük az aránylagosságot, viszont lehetetlennek tartjuk a saját magánvállalatainkban azoknak az alkalmazását, akiket mások akarnak reánk kényszeríteni. Erre az a véleménye neki, hogy ez „privilégium biztosítása“ akar lenni. Azon is csodálkozik, hogy mi megütközünk a köz- igazgatási hatóságok segítségével végzett misztikus, titokzatos, ellen nem őrizhető faji vérvizsgálatokon. Egy kicsit elferdíti a maga céljai szerint azt a mondatot, melyben arról van szó, hogy egy bizonyos esetben kénytelenek lennénk a világ közvéleménye elő fordulni, s aztán nem kevesebbet mond errevonatkozó- lag, mint a következőket: \*‘i — Vájjon nem alkalmas-e ez a kalandos és hazárd friss fenyegetés arra az emlékeztetésre, amelyet Istrate Nitescu elevenített fel, hogy milyen könnyen el lehet veszíteni a román állampolgárságot. A Curentul tehát azzal fenyegeti meg_ gr- Bethlen Györgyöt, hogy meg lehet fosztani az állampolgárságától is. Istrate Nitescu kita- Iáit a önnek a gyűlölet-mentalitásnak a számára azt a módot, amivel valakit az állampolgárságtól is meg lehet fosztani. Szeretnék itt kezdeni a további hajszát a kisebbségek ellen s fenyegetik elsősorban a Magyar Párt elnökét, Bethlen György grófot. De mond ez a támadás sokkal különbeket is. Azt például, hogy ha a kisebbségeknek a párisi szerződés szerinti jogait biztosítanák, akkor ez bolondság volna. Aztán a Bethlen György gróf elleni személyes támadó kifejezések után igy fejezi be; — Ha már ennyire bolondoknak gondolnak, tisztelnek meg minket, miért szégyelljük végre is hajtani a mi bolondságunkat s miért nem valósítjuk meg tényleg a bolondok uralmát, miután évszázadokon keresztül tunyák és gyámoltalanok voltunk. Tehát bolondság az államban a kisebbségi jog, a jogegyenlőség, a mindennapi kenyér megkeresésének a joga s vannak, akik vállalják ezt a bolondságot. Ez az a mentalitás, amelyik a mai légkört a mi életünk számára megmérgezte s ebben a légkörben ilyen állampolitikai, sőt ilyen civilizációs felfogással szemben kell a küzdelmet folytatni. Ez az újságcikk mutatja, bizonyítja bárki számára, hogy milyen nehéz a kisebbségek létért való küzdelme. Hogy milyen nehéz, a mi küzdelmünk. városban a közlekedési utak elzárása, a hatvan bicazi kortesből álló terrorcsapat képzeletet felülmúló erőszakoskodásai stb. mind alkalmas eszközök voltak arra, a jog- és törvényességet, valamint a tiszta választásokat hangoztató nemzeti- parasztpárt részéről, hogy a Magyar Párt jelöltjének megválasztását megakadályozzák. Hadsereggyalázás vádja. Ennek a hírhedt választásnak egyik utójá- • téka játszódott le most a törvényszék előtt. A közel három évvel ezelőtt megindított monstre- pör vádlottja Sípos Sándor lazareaí r. kát. plébános, akit az ügyészség szokatlan bűncselekménnyel: hadscreggyalázásscU vádol. A vádirat ■OD <2 fagmxrtaő ‘ 'A í mmt a kex/noóaő." KmBy természetes, hogy lemossa fezeiről ® ; piszke*, épety természetes, hogy fogait é* | szájüregét a dúson habzó KMOOONT-fog* í Hímmel tisztán és épségben tortso, Tehát, reggel és este — KALODONTt vr megmossa ll afpqakat fertcffleniti. a száj üregei jßm'tMirfcv*'. vwpP,» iu-i" ’ «jcţi \r A HABZÓ FOGKRÉM mIliig!! íiliöliís Olt Bethlen OyOrim gróf pártelnök ellen ^ Curenlttl az» árja, isoyy a l»oíondsáí|cl is «!' nlaiazni leket a kisebbségek eííen — Az ország gbeltová <ts galíciaiak leprás táborává aSalcuít ét a lap szerint Hogyan választolt & „numerus valachiciis“ pártja? Csalt kél nemzelí"paraszlpárli IcorSes ba^offa a Sípos plébánosnak luiajdoniloil kijelentést* a lobbi szemlla' nuk közül senki. Kiszedlek-e a sibvjzó Igazolványokat?
