Keleti Ujság, 1935. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1935-03-18 / 64. szám

1 Kninutsm XVIII, ÉVFOLYAM. 61, SZÁM. Gróf VaidaSándor és társai tliiyen is a magyar címeres demokrácia? Â magyarellenes hangulat sohasem volt olyan feszült és izzó, mint az utóbbi hónapok­ban. Nemcsak a jobboldali sajtó, hanem a ve­zető román politikusok is mind élesebb han­got ütnek meg, sőt még azok a politikusok is, akik a múltban a kisebbségekkel szemben való megértés elvét hirdették, ma mind szélsősége­sebb vizekre eveznek s az itt élő kisebbségek riadtan kérdezik: mi fog még történni a jövő­ben, micsoda megpróbáltatások várnak itt reánk? De nemcsak a politikai életben, hanem a közhivatalokban, az adóztatásban, közigazga­tásban és mindenütt, a napi élet minden meg­nyilvánulásában fájdalmasan tapasztalható az ellenséges fordulat. Legutóbb véletlenül ke­künkbe került egy propagandakönyv, amelyet az antireviziós liga adott ki. Az antireviziós kalendáriumot a falvakban és városokban in­gyen osztogatják s abban a legvalótlanabb ada­tok sorakoznak fel a „barbár magyarok“ el­len. Uszitó rajzok, versek, kitalált véres törté­netek feszítik az amugyis ellenséges hangu­latot. De most nem erről akarok irni, hanem egy ezzel éppen ellentétes folyamatról s magam sem tudom, hogy nevessek rajta, vagy komoly je­lentőséget tulajdonítsak neki, Mikor Vaida numerus valachicusa körül zug az egész ország sa jtója s Vaida valósággal a magyarellenes front élére ugrott, az egyik barátom azzal a kérdéssel lepett meg: — Hallottad, hogy Vaida Sándor most fes­tettette meg a magyar nemesi címerét?-- Lehetetlen, — volt a válaszom, mert azt hittem, hogy a barátom csak Ízléstelen tréfát csinál. — Járj utána, — tette még hozzá és ugyan­akkor megadta egy magyar festőművész cí­mét. Másnap mar bekopogtattam a festőhöz. Boldog örvendezéssel üdvözölt, de amikor elő­álltam a kényes kérdéssel, a festő arcán az ör­vendezés derűs vonalai megkeményedtek. — Nehéz dolog, kérlek, nagyon nehéz, — ismételgette, — Miért? Megfestetted a elmert, vagy nem? — Persze, hogy megfestettem. De ez disz­krét megrendelés volt- Nem Vaida rendelte meg, hanem.... — Hanem? — Egy ismerőse, vagy mondjuk úgy. tisz­telője jött hozzám. Nem a megrendelőnek kel­lett a címer, hanem ajándékba adta. — Kinek? — Ezt sem tudom. Nem is kutattam. A ren­delést megkaptam és annak értelmében elké­szítettem a címert. Vaida Sándor magyar ne­mesi előneve „Gorbói“ és a eimer egy zárt-si­sakos-vitézt ábrázol. Engem ez az ügy tovább nem érdekelt s fogalmam sincs arról, hogy az általam megfestett cimert Vaida Sándornak ajándékozták, vagy talán más valakinek... Itt a festő kissé elakadt, de később még hozzáfűzte. —• Én ebben nem látok semmi különöset, Vaida Sándor nemcsak magyar nemes, hanem a máltai lovagrend tagja is. tollát pápai gróf... — Tehát gróf Vaida Sándor, — fűztem hozzá bizonyos maliéi aval, — csak azt nem ér­tem, hogy miért szidja akkor a magyar grófo­kat és ha szidja, akkor miért festetik meg Vaida Sándornak a magyar nemesi címerét! A festő azonban más állásponton volt. Ő egy cseppet sem csodálkozott. Előtte mindez természetes és magától értetődő dolog. — Kérlek, — mondja tovább, — nemcsak Vaida Sándor címerét festettem meg. Essél ha­nyatt és vedd tudomásul, hogy az utóbbi idő­ben valósággal divatba jött a magyar nemesi címerek megfestése• — Mit értesz ezalatt? — Mit értek? Hát azt érteni, hogy a vezető román családoktól egyre-másra jönnek a meg­rendelések■ Az utóbbi hónapokban húst ma­gyar cimert festettem. És büszkén vágja ki: —■ Divatos magyar nemesi cimerfestő lett belőlem és Istennek hála — szépen keresek. Ma már ciwerképeitn a legelőkelőbb erdélyi román családok falain díszelegnek. Úgy lát­szik, hogy a román politikusok rájöttek arra, hogy magyar nemesnek lenni még Romániá­ban sem szégyen. ” Nem mondhatnál egy néhány nevet? — Nem. Ez üzleti titok, Nem vagyok olyan ostoba, hogy rontsam az üzletemet. Arra kér­lek, hogy a nevemet se ird ki. Mit lehet tudni, mikor veszem még hasznát, hogy a román csa ládoknak festett nemesi címerekben speciálista vagyok? Minden további kísérletem hajótörést szen­vedett, de azt hiszem, ezek az adatok sern ér­dektelenek. Megtudtam, hogy amikor a ma­gyarság ellen a legélesebb harc folyik, ugyan­akkor vezető román politikusaink magyar ne­mesi rangjukra büszkék, szép színes címereket festetnek s lakásaik falát magyar címerekkel ékesítik. Csak azt nem értein, hogy mire való akkor a demokráciával űzött hangos és verejtékező játék. Miért szidják akkor a magyar grófo­kat?! Hiszen a valóság az, hogy előbb, a kisa­játítás során elvették az ingatlanainkat, sőt azután törvényt hoztak, hogy eltörlik a címe­ket és most magyar nemesi címereket festet­nek. Hogyan lehetséges, hogy a sokat hangoz­tatott román demokrácia nevében az egész (Páris, március hó.) Ami Becsben — a csá­szárváros békebeli világhatalmi esztendeiben ■— a „Ballplatz“ volt, ami Angliának a „Fo­reign Office“, vagy Olaszországnak a római „Palazzo Chigi“, a franciáknak, sőt az egész világnak, a „Quai d'Orsay“ — a külügyminisz­térium palotája- Itt van a francia diplomácia boszorkánykonyhája. A hatalmas épület egyik háromemeletes szárnyán s az ehhez tartozó pincében és padláson van a temető — az irat­tár. Itt fekszenek sorbarakva a varseillesi, trianoni, saint-germaini. sevresi, neuillei bé­keszerződések eredeti példányai. A kétkilométores „ad acta“ temető. A „mult“ van itt összegyűjtve.,, az egész mult, do csakis a mult. A moly-, egér- és pat kányrágta poros akták, iratok, oklevelek és szerződések rengetegében M. Deloohe re Noyelle meghatalmazott miniszter, osztályfő­nök irodája egy külön sziget: nem egy szürke hivatalnok irodája, hanem egy tudós dolgozó- szobája és egy szenvedélyes muharát muzeális gyűjteménye. Volt francia külügyminiszterek portraitjai, fényképei, graviirjei abban a sor­rendben, ahogyan azok egymásután — egyesek többizben is — következtek —a leghíresebb művészektől- Díszes kötésű albumok egykoron hatalmas uralkodók, államférfiak autogramm- jaival... ma már mind „ad acta“ hever „le­rakva“ az irattárban. A cellákban a francia külpolitika „hét pe­csét“ alatt őrzött titkos megállapodásainak hiteles története. Ezekbe a szigorúan védelme­zett zárkákba amelyeknek ablakai belülről erős vaspáncélokkal vannak elzárva és az örö­kös éjszakai sötétséget csak rövid időre sza­kítja meg egy-egy múltak iránt érdeklődő tu­dós történész, vagy diplomata kutató lámpa- fénye — csak meghatározott célra kért külön engedéllyel lehet belépni. A titkár által ne­vemre kiállított belépési engedélyen betekin­tési tárgyul „a trianoni békeszerződés eredeti és hiteles aláírásokkal ellátott példánya volt megnevezve“, az engedélyt pedig minden egyes esetben M. Delochc de Noyelle miniszter, osz­tályfőnök irja alá. Engedély nélkül még maga a francia külügyminiszter sem kutathat az irattárban elhelyezett okmányok között. Pontos mérések két kilométerben állapit­INGYEN kap egy *i*p*n«*«8vlíi= mán», ha megr ad li az élet- horoszkopját. Az ön éleibe roürtzo|»,a megkutatja Ön­nek az 1835- évi lersii. Megmutatja, hogy üzleti vál­lalkozásai, peres ueyei stb. jó eredménnyel Járnak-e, to­vábbá, hogy s er ncséje lesz-e szerelmébe, háztsságban, a sorsjátékban stb. Azonkívül megmondja önnek a »er«n- «sa nap alt, sxerencse- s*; ma . — Küldje be postán az On szüléié t adata t, mellékelve 18 J jt bélyeg­ben az ins és postaköltségekre azaláobí címre: KARMA YOCiHA, As roiög is-okkultista, Braşov, Strada Horea 2/11. magyar kisebbségi politikát grófi politikának nevezik? Itt valami nem stimmel. A jelszavak úgy látszik hazudnak és épp gróf Vaida Sándor­nak, a gorbói magyar nemesnek nem fogom elhinni a jövőben, ha demokráciáról papol és szidja a. magyar grófokat. Nem hiába zártsí» sakos vitézt ábrázol Vaida magyar nemesi cí­mere, mert ha Vaida Sándor felhúzná a zárt sisakot, akkor bizonyára kiderülne, hogy az a demokrácia, amit csinál, nem más, mint —* cí­meres demokrácia! ják meg azt a falhosszuságot, amely mentén az irattárban elhelyezett iratok évszámszerinti sorrendben egymásutáni szobácskákban követ­keznek. A lerakott akták száma 100.000-nél is több lehet. Azok a szobák, amelyekben egy-egy fontosabb szerződést és a rávonatkozó üzene­tet és levélváltásokat őrzik, még a többinél is erősebben, pánoélozottabbak­Amint a bosszú folyosókon a sok-sok kis ajtó mellett elhaladunk, kísérőm sorban mu­tat rá egy-egy nevezetesebb szobácskára: — így nyugszik a troyesi szerződés pél­dául —* mondja, — amely Franciaországot 1426-ban az angol királyra testálta át... ez a westfáliai szerződés szobája — mondja később egy másik szoba ajtajánál, — amelyet az ösz- szes német választófejedelmek aláírtak... itt meg a westminsteri szerződés fekszik, amelyet Cromwell Olivér —- neve alatt a „The protec­tor“ megjegyzéssel — ratifikált. A későbbi szo­bákban a francia kriályi udvar és Washington között folytatott levelezés... a francia kirá­lyok szerelmes levelei... Napoleon és Talley­rand levelei közül azok, amelyeket nem adtak el Metternichnek. A trianoni szerződés irattára Sok-sok szoba, és vagy jó tizpercuyí séta után elérkeztünk a közelmúlt jelenkorhoz, ahol a versailiest és saint-germaini szerződés szo­bája után a „trianoni szerződés“ irattára kö­vetkezik. Nekilátunk, hogy levelezési anyagok töme­géből kikeressük az eredeti okiratot. Benes je­lentése akad a kezem közé, egerek rebbennek szét az Írások mögül. — Voilâ — kiált föl a fiatul attasé, amikor sikerült ráakadnia a keresett szerződésre... de csodák csodája __ fiirészporszerüen hull szét minden egyes lap, amelyhez hozzányú­lunk ... Az egerek! — mondja meglepetve. — Tizenöt év óta senkisem nyúlt ehhez a szerző­déshez . .. volt idejük, hogy alapos munkát vé­gezzenek ... Az aláírásokat szerettem volna látni, de nem lehetett hozzáérni, mert lisztté mállóit az ujjaim között. Megették u trianoni egerek... Kotzig Károly. Olajos Domokos. Tavaszi rótták írban megkezdődött Gzinht 1 A Quai d 9Orsaidiplomáciai irattáréban, ahol a békeszerződéseket Két kilométeres hosszúságban sorakoznak fel a történe mi jesentös’gu akták — A tr.anoni szer­ződés hivatalos példányúitól egerek lakmáróztak

Next

/
Thumbnails
Contents