Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-06 / 29. szám
' pvia el6ház BUDAPEST V. srr m Szerda, 1985» fefrrudr 6, — Ara 3 *®í lílőfiz*íé&! árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 300, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 60, félév're 55, negyedévre 15.30, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az tbusz elárusító kioszkjaiban. OlihZALltts JÍAüláUí.'áüU ááí1, XVIII, ÉVFOLYAM. - 29. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDUE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cloj Baron L. Pop-ncea 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím: Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem Is őriz meg a szerkesztőség. Rólunk vitáznak Londonban létrejött a „légi Locarno“ Felfüggesztik a Versailles! szerződés katonnf zára« dékát, de korlátozzák a fegyverkezést es támadás esetén a szerződő felek azouűaí mozgósítják repülő flottájukat — Hitler átvette a megegyezés szövegét, de még nem nyilatkozott Páriában, sem Londonban nem bíznak a német csatlakozásban^ de azt remélik, hogy a londoni szerződés további tárgyalások kiinduló pontja lesz (London, február 4.) A Reuter-iroda jelentése szerint szombaton a késő éjszakai órákban ért véget az angol-francia államférfiak londoni tanácskozása. A megbeszélések eredménnyel végződtek, amennyiben sikerült a francia és angol álláspontot mind a fegyver kezési egyenjogúság, mind pedig a Franciaország által megkívánt biztonsági garanciák szempontjából összeegyeztetni. A Versailles] békeszerződés 5- részének felfüggesztésére nézve is megállapodtak egymással a tanácskozó felek- A tárgyalások legjelentősebbnek tartott eredménye azonban az a légvédelmi megállapodás, melybe a szerződő feleken, azaz Anglián és Franciaországon kívül Olaszországot, Németországot és Belgiumot is be akarják vonni. Mladták a hivatalos jelentést Rendkívül tanulságos volt minden szempontból az a vita, amely a nemzeti-parasztpárt végrehajtó bizottságában végre annyi év után a kisebbségi kérdésről lefolyt. Ez a kérdés mindezideig a Hamupipőke szerepét töltötte be minden román pártban és igy természetesen a magát a demokrácia zászlóvivőjének kikiáltott nemzeti-parasztpártban is. Az albaiuliai határozatók kellemetlen ballasztja kezdettől fogva ott sulyosodott az erdélyiek és a regáti parasztpárti egyesült pártjában a hajófenéken és körülbelül az volt a szerepe, mint a romlott árunak a teherhajón. Mindenki érezte, hogy már kellemetlen illatánál fogva is ki kell egyszer röpíteni és el kell sülyeszteni a feledés tengerébe. A dolgot azonban senki sem akarta megpiszkálni és ha mégis szóba került egy fanyar areizomránditássai sietve tették túl magukat rajta. A divathóbort azonban ragályos, kényszere adói kevesen tudják kivonni magukat. Kezdték a vasgárdisták, akiknek szervezeteit feloszlatták ugyan, azonban főprogrampontjukat: a kisebbségek riz alá merítését átmentették, a magük számára sajátították ki a liberálisok is. xNem sokat beszéltek, hanem a gyakorlati cselekvés terére léptek. Munkájuk nyomán több ezer rombadőlt kisebbségi egzisztencia mutatja a tömeges operáció útját. Jött Goga, a mindent túllicitáló demagóg. Az ő koncepciója sem terjedt ki az ország gazdasági viszonyait rendezni akaró komoly, reális programra, tehát nyugodtan rávetette magát a költő-politikus is a kisebbségi konera. Azóta is rágódik rajta. Ebben a dallamos koncertben a nemzeti-pa- rasztpárt részéről volt már egy előfutam: Vaida hírhedt levele a kisebbségi gyárvállalatokhoz. Azóta azonban az események tulorditották a Vaida levél szelid, cincogásnak ható szárnypróbálgatását, érthető tehát, hogyha Vaida erdélyi magányában a maga kisüstjén kifőzött egy hatásosabb kábítószert, a numerus elausus mákonyit. Ezt aztán mint nagyszabású felfedezést sietett feltálalni a végrehaj tóbizottság asztalára. Íme: boldo- gak lehetünk, most már velünk is törődnél, velünk, szegény lenézett kisebbségekkel, akikről egyebet sem hallottunk eddig, hogy már elenyésző számunk miatt sem férünk be a nemzeti állam épületébe. Felettünk vitázott a két erdélyi fővezér. Legyünk büszkék rá, még hajba is kaptak miattunk. Nem kell megijedni, nem a célkitűzés végső pontját illetőleg volt közöttük eltérés, ebbe szépen megegyezett a szilágysági remete és a helyi palotatulajdonos. Amíg azonban Vaida bátran, huszárosán, szokott temperamentumával vágott neki a problémának, hősies pózzal követelte, hogy még az iparos inasok alkalmazásánál is érvényesüljön a numerus elausus, addig a nemzeti-parasztpárt Fafcnus Cunetatora. Maniu afölött meditált, hogy ez a nyílt színvallás nem fog-e megártani pártja demokratikus velleitásának? A szólistáknak második, harmadik helyen kontrázó erdélyi alvezérek mellett voltak, még pedig szép számmal olyan párttagok is, akik nem a Maniu-féle taktikai meggondolásból, hanem látszat szerint őszintén kikeltek a kisebbségellenes hajsza ellen, akinek beszédeit nem olvashattuk ugyan, azonban . elképzelhető, hogy szóvá tették a már eddig is megnyilHabár a megegyezés még szombaton éjjel létrejött, a részletes hivatalos jelentést csak vasárnap délután adták ki. A jelentés bevezető része azt állapítja meg, hogy a francia-angol tárgyalások a legmelegebb barátság és szívélyesség jegyében folytak le. A jelentés további része szó szerint igy' hangzik: „Az angol kormány örömmel veszi tudomásul azt az egyezményt, mely Franciaország és Olaszország között Rómában létrejött s amely megpecsételi a francia-olasz barátságot. Anglia kötelezi magát, hogy azonnal tárgyalásokat kezd a római megegyezésben szereplő többi államokkal az osztrák függetlenség megvédésének érdekében, mihelyt ezt a függetlenséget valamely oldalról fenyegetik. Anglia és Franciaország között teljes megegyezés jött létre arra nézve, hogy sem Németország, sem más hatalom egyoldalúkig nem változtathat azovánult Msebbségellenes hajrákat is. Akik talán már ezt is sokallták. Dűlőre a kérdés nem jutott, de nem kételkedünk benne, hogy a párttkongreszszuson a népszerűbb álláspont _ ezúttal a Vaidáé — teljes diadalt fog aratni. Számunkra azonban nem az a fontos, hogy ki fog ebben a „nemes harcban“ győzni? Akármelyik győz, irántunk érzett érzelmeivel tökéletesen tisztában vagyunk. De engedjenek meg Maniu és Vaida urak egy halk, lojális kérdést Ha csakugyan triumfal az államélet minden terén érvényesített numerus elausus, ugyan mit csinálnak velünk? Ha majd sem intellektuális pályákra kon a kötelezettségeken, meiyeket a nemzetközi szerződések írnak elő számára a fegyverkezés tekintetében. A két hatalom teljesen megegyezett abban is, hogy az európai béke megszervezésének érdekében legcélravezetőbb egy olyan általános megállapodás volna, mely egyrészt Németország, másrészt a többi érdekelt hatalmak között jönne létre e kérdésben. Ez az általános megállapodás a biztonsági kérdés megoldását is szolgálná, az összes érdekelt államok között folytatandó megbeszélések utján, a római egyezmény szeneimében. Ennek az általános ■megállapodásnak megkötésével egyidejűleg kötelező megegyezésnek kell létrejönnie a fegyverkezések egyöntetű korlátozására nézve is az 1932 december 11-én tett öthatalmi nyilatkozat szövegével megegyezően s ez az wj egyezmény helyettesítené a vert saillesi békeszerződésnek 5. szakaszában nem mehetünk, ha sem iparosok, sem kereskedők nem lehetünk, ha minden mozdulatunknál áthághatatlan akadályba ütközünk, miféle helyet jelölnek ki a mi számunkra? Talán egy másfélmillió? leprástelep készül, ahova valamennyiünket internálni fognak? Mert ha minden pálya útja el lesz zárva előlünk, akkor igazán csak az államra számíthatunk, állami kegyelemkenyérre. Vájjon, hogyha a kisebbségi munkát teljesen sikerül majd száműzni az államélet vérkeringéséből, lesz-e annyi bevétele az országnak, hogy másfélmillió dolgozni ntm enpiüett, here-életre nevelt ki,sooft ségi lelket eltartson?
