Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-04 / 28. szám
Tass plAtit* In comer*: Ko. 34.356—1927. Hétfő* február 4, — Arm 4 tf ■■ ty-h : pviaelöhá* BUDAPEST V. Előfizetési árak belföldön; Egész évre SCO, félévre 400. negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországons egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAUiAUPAKlí LAP, XVIII. ÉVFOLYAM. — 2S. SZÁM. Felelős szerkesztő; SZÁSZ END BE. Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Cloj Baron L. Pop-uoca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím; Cluj, postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Bethlen István gröt szenzációs vezércikke a római egyezményről A kiaantant és Magyarország tartózkodásának oka, to«sy a nagy fiatul mák még nem végezték el a kéke megalapozását—> „Magától értetődik, hogy Magyar- ország ebke a megegyezéske nem keverheti kele a revízió kérdését!“ A pénz jövője A' pénz magas belső értékének csak akkor fan értelme, ha a mindennapi életéért küxködő egész polgárságnak valami haszna, öröme van belőle. Ma már kegyetlenségként hatna, ha valaki a valutaszilárdság ügyét nemzeti büszkeség kérdésének tekintené s erre nagyszerű példát mutattak az angolok és amerikaiak, amikor gyors, de alaposan megfontolt elhatározással szakítottak az aranytradició érintetlenségének hitével. Most kimutatások és tanulmányok jelennek meg arról, hogy nekik volt igazuk. Nekik minden esetre igazuk volt, mert sokkal jobb gazdasági esztendőt szereztek népüknek, termelésüknek és forgalmúim ak a számára, mint azok az államok, amelyek az arany kizárólagos fedezetének a hitéhez nem mertek, vagy nem tudtak hozzányúlni. Nálunk megingathatatlannak látszó kényszerhelyzet az, hogy a lej stabilitásának magasra szabott árfolyamán nem lehet változtatni. Erre a tengelyre van felépítve sok minden és főképpen ez az árfolyam a kezessége a külföldi tartozásoknak. De bármennyire így van ez, a végeredményben ez az egyik igen főoka annak, hogy a költség- vetési egyensúllyal való örökös birkózás a polgári közterheknele az ilyen, vagy olyan formában való súlyosbodását hozza magával. A mostani pénzügyminiszteri válságnál láttuk, hogy voltaképpen versengés folyt abban a kérdésben: ki vigyáz jobban, óvatosabban, eredményesebben a stabilitásra. S annak kellett félreállania, aici a kormánypárt régi pénzügyi dogmájából nem akart engedni. Az életnek a feltartózhatatlan követelése állította félre az útból, mert a külföldi forgalomból való teljes kikapcsolódás a belföldi élet vérkeringését sokkal nagyobb mértékben állítaná meg, mint amennyire pang a mai napon is. Valamit lazítani kell ezen az egyre fokozott merevségen s tény az, hogy a régi liberális párt a külföddel való szakításra hajlamos volt akkor is, amikor egyedüli uralkodója volt a román politikai vizeknek. A pénznek a jövőjét a külföldi forgalomban való értékelése teszi próbára s nem valószínű, hogy a kereskedelmi forgalom emelkedése káros hatással volna- Ugylátszik szakítottak az eltávozott pénzügyminiszternek azzal a szándékával, amely egyszerű rendelettel akart megszüntetni minden adóhátralékot. Be kellett látni, hogy az a drákói kísérlet, amely tüzzel-vassal akart rámenni minden hátralékos adózóra, aki fizetni nem tudott, csak újabb bonyodalmakhoz és kiszámíthatatlan gazdasági felperzselődéshez vezetett volna. A stabilitáshoz költségvetési egyensúlyra volna szükség, amihez viszont bevételek kellenek. A most érvényben hagyott tervek is még mindig nagy reménységet fűznek az adóhátralékok behajtásához s ha nem is drákói rendelettel, de uj, szigora törvénynyel gondolják ezt a forrást kihasználni. Pénzbírságokat rónak ki a nemfizető vállalatokra s azt hiszik, hogy ezek a bírságok uj bevételeket hoznak az állam számára. Lehet, hogy a fizetni akarást fokozzák ezzel, de ha azért nem fizették a rendes adót, mert nem tudták, miből fizetik a hátralékon felüli nagy bírságokat" Ezekkel a bírságolásokkal és a hátralékfelhajtásoknak a tulszi- gorával — bár lehetséges, hogy egyes visszaéléseket megszüntetnek — általában az adófizetőket (Budapest, februar 2.) B ethlen István gróf „Uj lehetőségek, a Duna-völgyben“ címen érdekes vezércikket irt a „Pesti Napló" szombati számába. A vezére' k h < % római ogyeKxnény hatásával és várható következményeivel foglalkozik Megállapítja Bethlen István gróf, hogy az egyezmény bizonyos pontjai nemcsak Franciaország és Olaszország, hanem a Magyarország és a kisantant ki! zött levő feszült helyzetet is szeretnék levezetni. Magyarország csak örömmel fogadhatja ezt a kísérletet, mert ennek a ma! áldatlan állapotnak fenntartása: nem érdeke. Magyarország kötelességének érzi, hogy minden olyan megegyezést támogasson, mely hivatva van a helyzet javítására. Annak, hogy a magyar közvélemény nem fogadta kitörő örömmel a megegyezést, hanem csak jóindulatú tartózkodással abban rejlik az oka, hogy egyrészt a megegyezés hiteles szövege még nincs közzétéve, másrészt nem lehetett tudni, hogy mi rejlik a békés szándékokat hangsúlyozó paktum mögött. Egyelőre még nem világos a közvélemény előtt, hogy a csatlakozás milyen következményekkel járhat Magyarországra nézve s az egyezmény milyen kibontakozási lehetőségeket nyújt a nemzetközi helyzet számára. De nemcsak Magyarországon mutatkoztak ilyen tünetek, — állapítja meg Bethlen István gróf, — hanem a kisantant államok közvéleménye is tartózkodással nézte a római egyezmény létrejöttét A találgatásnak és enyhe gyanakvásnak tüneteit határozottan fel lehetett fedezni a kisantant magatartásán. Meg kell állapítanunk, teszik tönkre és ez ismét a lej stabilitásának a védelmét nehezíti meg. Mert az egyensúlyhoz bevétel kell s a bevételi tönkretétele a pénznek a jövőjét rendíti meg. A miniszterváltozással egy kis fellélegzés következett, mert ijesztő volt az adóhátralék olyan, megszüntetésének a terve, amilyen hogy a sajtóban eddig napvilágot látott cgyez- ményszövegek nem adnak okot erre a tartózkodásra. A vezércikk megállapítja a továbbiakban, hogy u béke mcgal apozásának munkájában minden kezdeményezés a nagyhatalmak feladata, <? A kisebb népeknek nincs más feladatuk, minthogy csatlakozzanak a communis opinio-hoz, melynek irányítói a nagyhatalmak. Mihelyt meggyőződik Magyarország arról, hogy a békeszándék minden oldalról teljesen őszintén nyilvánul meg s a felajánlott módozatok mögött semmi hátsógondolat sincs, természetesen első lesz a csatlakozásban s az eredményes együttműködés felajánlásában. Magyarország semmit sem kívánna inkább, minthogy Németország is esatlakozhassék az egyezményhez, ami az európai légkörben jelentős enyhülést eredményezne. Meg van a legjobb remény arra, hogy Franciaország és Németország kő zött is mielőbb létrejön a megegyezés, ami az európai béke elengedhetetlen feltétele. Magyarország csatlakozásának azonban nélkülözhetetlen kelléke, hogy a túlsó oldalról is megnyilvánuljon az az aminus contrahendi, amit Magyarország tanusit a békés megegyezés kérdő •ében. Csak miután Magyarország meggyőződött a kisantant jóindulatú és engedékeny magatartásáról, állapíthatja meg saját magatartását. Magától értetődik, hogy ebbe a megegyezésbe Magyarország semmi szín alatt sem keverheti bele a revíziós kérdést, ezt a magyar közvélemény előtt leplezetlenül be kell vallani, hogy a hafenyegetett. Jő lesz azonban megfontolni, milyen lesz az uj törvény és hogyan fogják végrehajtani. Minden pénzügyi politikának a sikere és a pénznek a jövője attól függ, hogyan tudnak jövedelmet biztosítani a dolgozó polgároknak, hogy fizetni tudják az adót és viselhessék a közterheket.
