Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-25 / 46. szám
'pviselöház BUDAPEST V. T**a pattal* pl*ut* ín «wnem: Na 24.15«—Í827 ff ét ffi, ţna&» fabruitf 25. — 4ra ^ fef Előfizetési árak belföldön: Egész évre 800, félévre 400, negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon; egy évre 60, félévre 28, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibnsz elárusító kioszkjaiban. mm ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP. XVIII. ÉVFOLYAM. - 46. SZÁM. felelős szerkeeatő; SZÁSZ ENDUE Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: QnJ Baron L. Pop-ucca 8. «ám. Telefon: 60S. — Levélcím: Cluj. postafiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. Ki a kisebbségiekkel Párisban nagf izg^atoltságot keltett Ottó volt trónörökös megérkezésének kire állltölamax osztrák kancellárral titokban talál» ko7ni akart — Belgiumból röpítették fel a hirt Jobboldali francia lapok León Bimm letartóx« tatásat követelik $€huschuigg vállalkozása igen mérés Az uccán plakátok hirdetik azt a szándékot: ki a kisebbségiekkel. Az ügyvédi kamarák üléstermében a szemükbe mondják a kisebbségi ügyvédeknek, hogy őket akarják elzárni az ügyvédi pályától. A szószéken megjelennek politikusok, kik népszerűségi erőgyűjtés érdekében felkapják a jelszót: elfoglalni a kenyérkereseti lehetőségeket Teli tették körülöttünk a légkört ezzel a feszültségfokozó hevülettel, ami nem vet számot a joggal, igazsággal, a továbbhaladás tévedéseivel, hanem csak a kívánságok és követelések tullicitá- lása folyik és ebben a dörgedelmes hangulatban éljük mi a kisebbségi létünk napjait. A fórumokról hallunk sokféle indítványt, javaslatot tervet, követelményt, amelyek mind csak egyetlen irányba terelik ezt a felbe vitelt hangulatot s amelyek egymás tullicitálásával mind csak azt mondják: ki a kisebbségiekkel. Ezeken a fórumokon s e jelszavaknak a hangoztatása között nem veti fel sehonnan senki azt a kérdést: vájjon milyen érzéseket váltanak ki e hangulatfeszültség jelszavaival az ország jónéhány milliónyi kisebbségi polgárának a leikéből. Ne vegyék szómba az emberi és polgári jogokat, amelyeket már előítéleteknek minősítenek, amiken könnyen tultennék magukat. Hanem csak egy pillanatra juthatna eszébe valakinek, hogy ezeknek a kisebbségi sorsú embereknek, az egyéneknek, akik együtt milliókat tesznek ki, milyen gondolatok, milyen érzések töltik el a lelkét, amikor nem hallanak semmi jót és semmi biztatót árról az oldali ól, csak a szakadatlanul csattogó ellenséges indulatot: ki a kisebbségiekkel. Ki mindenünnen, ahol kenyeret lehet keresni s ahol betölthetik azt a hivatást, hogy értékes polgárai lehessenek ennek az országnak. Hiszen, ami értéket képviselnek az életiküzdelem terén, ami eredményt a termelő munkával elérnek, ami szolgálatot az állam, a közintézmények, a gazdasági haladás terén teljesíthetnek, mindannak a haszna voltaképpen é9 végeredményben az országé. Mi azért akarunk derék, becsületes, dolgozó emberek lenni, hogy -értékes elemei legyünk az államnak, amelynek polgárai vagyunk. Vájjon mit kívánnak tőlünk akkor, amikor visszaverni akarják ezt az igyekezetünket és eltökélt szándékunkat? Milyen elemekké váljunk ebben az országban, ha a tényleges életpályáknak, a tisztességes kenyérkeresetnek, a becsületes munkának az útjait elzárják előlünk? Ez a kérdés nemcsak a mi sorsunknak, hanem az ország virágzásának is a kérdése, amit a hangossá tett szószékeken és fórumokon nyílt ésszel figyelembe vehetnének és erről számadást is készíthetnének. Ha előítéletnek is mondják az emberi és polgári jogt lapot, a nemzeti irányzat tényei csak akkor fejlődhetnek, ha becsületes a mód, amelyen csinálják, vagy amelyen csinálni akarják. Mi, magyar kisebbség olyan helyzetbe szorultunk be, hogy a becsületesen megcsinált arányszámok ki- kerekitésével csak nyernénk és nem veszíthetnénk. Hát hol van annyi magyar ember állásban, közhivatali alkalmazásban, szabad pályák diplomás foglalkozásaiban, amennyi az ország lakosságában képviselt népességi arányszámunknak megfelelne? Ne beszéljünk másról: az ország ügyvédeinek létszámából hány százalékot bwssnek ki az (Paris, február 23.) Egy brüsszeli hír érkezett szombaton reggel Párisba, ami a francia politikai körökben nagy izgalmat keltett. A brüsszeli híradás a következőket mondja: Szombaton a délelőtti órákban, hire futott, hogy Habsburg Ottó főherceg elhagyta a steenockerzeeli kastélyt és Párisba utazott* Kombinációk szerint ez az utazás a Habsburg-restauráció kérdésével áll összefüggésben s a főherceg tervei megvalósítására Schuschnigg- kancellár Párisi lapok brüsszeli későbbi híradásai szerint belga hivatalos körökben megcáfolják az Ottó elutazásának hírét. A francia lapok, amikor Schuschnigg osztrák kancellár és Berger-Waldenegg osztrák külügyminiszter párisi látogatásáról számolnak be, ellentmondó hireket közölnek arról, hogy a tárgyalásokon szóba keriilt-e a Habsburg-kérdés? Az ,,Oeuvre" határozottan állítja, hogy a francia és osztrák államférfiak tárgyaltak a Habsburgokról és Schuschnigg kancellár a következő kijelentést tette Flandin előtt: — Ne kényszerítsenek bennünket olyan nyilatkozatra, hogy egyszersmindenkorra lemondunk a Habsburgok trónraültetéséről. Jelenleg nem tartjuk időszerűnek a Habs burg-restaurációt, de egy ilyen vég érvénye® nyilatkozat következtében az osztrák kormány igen sokat veszítene erejéből Ausztriában, ahol ma rendkívüli szükség van arra, hogy a kormány népszerű legyen párisi látogatásának alkalmát akarja felhasználni. A steenockerzeeli kastélyban minden felvilágosítást megtagadtak, mikor az újságírók az iránt érdeklődtek, . hogy Ottó főherceg elutazott-e és hova? Párisban arról is beszélnek, hogy Ottó főherceg esetleg Londonba, vagy egyenesen Ausztriába utazott volna. A lapok, különösen a baloldaliak, felkapták ezt a belga hirt és igyekeznek vele kedvezőtlenné alakítani a légkört a francia-osztrák tárgyalásokhoz. és feltétlenül uralkodjék a helyzeten. A Habsburg-uralom visszaállitását sürgető nyi latkozatunk pedig a kisantant köreiben keltene olyan hangulatot, mely káros volna Ausztriára. A kérdést tehát tartsuk egyelőre nyitva és vegyük le a napirendről. Az „Echo de Paris“ azt Írja. hogy az osztrák államférfiak párisi látogatásától s a megbeszélésektől nem lehet, semmi komoly eredményt várni. Becsből jelentik: A „Neue Freie Presse" azt írja, hogy az osztrák államférfiak nem foglaltak nyíltan állást Párásban a Habsburg-uralom visszaállítása mellett, hanem kijelentették, hogy ez olyan kérdés, melyről majd később kelt tárgyalni. 4 jobboldal León Blum letartüzu- tásít követeli Ignartz városi tanácsos beadványt intézett Paris rendőrfőnökéhez, amelyben azt követeli, hogy Leon Blum képviselő, szocialistavezért tartóztassák le a Schuschnigg kancellár elleni brutális támadása miatt. Ab Ausztria nyitva tartja a Ilabsburg-kérdést országban létező magyar ügyvédek? & becsületes zárt szám bizonyára sokkal több magyar ügyvédet foglalhatna magában, mint amennyi van. De ezen az alapon nem lehet polgárjogot rendezni. Ilyen módon az ország felvirágoztatása elé építenek a bonyodalmas gátsövényekből hálózatokat. A nemzeti állam gondolatit-, aki átgondoltan hiszi s megfontoltan hirdeti, annak arra is kell gondolnia. hogy ha az állam, a nemzeté, akkor a nemzeté az a mérhetetlen érték is, amit a polgárjog és a polgári jogegyenlőtlenség jelent. Ez többet ér sokféle vagyonnál s fontosabb sokféle megva- gyonosodási szándéknál.
