Keleti Ujság, 1935. február (18. évfolyam, 25-48. szám)
1935-02-11 / 34. szám
6 Knmüjsm íhuhu iBssssmimm Vaidanál, az oroszlánliarlangban A városban puskaporos a hangulat, Vaida voit miniszterelnök palotája előtt csendőrök Cirkálnak, én pedig interjúért megyek Vaidához, akinek a nevét a magyar nyelvterületeken ma eaăr és ezer újságcikk nyomtatja le. A numerus vatechicus Vajdáját nem először kerestem fel, de sokas ilyen szorongó érzésekkel. A közvélemény úgy könyvelte el a nemzeti-parasztpárt végrehaj- tóbízottságában elmondott beszédét, mint nyilt csatlakozást ahhoz a kisebbségellenes fronthoz, amely egyre hatalmasabban, egyre szervezettebben lép arra a hadszíntérre, amelyen csak támadók vannak, a védekezés szinte lehetetlen. Körülbelül az a helyzet, mint amikor a gépfegyverekkel, tankokkal és modern puskákkal jól felszerelt hadsereg nekiront egy maroknyi csapatnak, amelynek még husáng sincs a kezében. Egész fegyverzete néhány jámbor és idejétmúlt elmélet a humanizmusról, a polgári egyenlőségről, szerződésekbe foglalt kisebbségi jogokról, tehát naiv ábrándok, feilengős remények. Vájjon megvédi-e a liíicseléstől a négert kétségbeesett jajveszékelése? . Szóval megyek az oroszlánbarlangba, az ajtóban azonban nem cerbems, hanem fehérbóbiíás szobalány fogad, aki kedves mosollyal veszi át a névjegyet és pár perc múlva udvariasan vezet be Vaida Sándor nagy fogadószobájába. Körülbelül tíz-tizenöt perc a várakozási idő és ezalatt alkalmam van körülnézni, megbámulni családi képeket, Ferdinand király, Mária királyné, a királyi hercegnők dedikált fényképeit és rágyújtani cigarettára, amely kinyitott dobozokban három asztalon is kínálja magát. De érkezik Vaida hagyományos csiptetőjével, amely mögött gunyoros pillantás villan, harcias bajuszával és azzal a megvesztegető kedvességgel, ami alól a közvetlen érintkezés alatt senki sem tudja kivonni magát. Ha a fogadtatás szívélyességéhez hozzávesszük Vaida izes, fordulatos, a legrejtettebb nüanszokat is pompásan visszaadó magyar beszédét, úgy érezzük, hogy máris meg vagyunk vesztegetve. Oroszlánbarlangba, a legádázabb ellenséghez jöttünk és helyette előkelő gesztusokat, amint mondani szokták: igazi magyaros vendégszeretetet találtunk. Vaida betessékel a szomszédos dolgozószobába, helyet mutat az egyik fotelben és maga is belesüpped a másikba. Pár szóval megmondom, hogy arra nézve szeretnék felvilágosításokat kapni, mit jelentene Románia magyar kisebbségére nézve a numerus clausus, vagy ahogy ö meghatározta: a numerus valachicus? Vaida a maga nyugodt, szellemes megjegyzésekkel. néha szójátékokkal tarkított előadásmódján kezd hozzá a beszédhez, messziről kezdi, gyermekkorából, látszik rajta, hogy ezúttal nem hevenyészett ötletszerűséggel, hanem alapos megfontoltsággal, jól kiépített logikai láncsorban dolgozta ki azt az elméletet, amellyel bizonyára nagy tervei vannak: talán uj hatalmas párt megalakítása, esetleg a sokszor összedrótozott pártkeretek felrobbantása és helyébe pái’t-reorganizáció a saját vezetése alatt, kormányprogram lefektetése és még ki tudja mi minden? De alig hangzik el két-három mondat, uj látogatók érkeznek. Vaida személyes szvitjéhez tartozó újságírók, képviselők és lelkes fiatal •"diákok. \ aida valamennyit egyforma szeretetre- méltósággal fogadja, leülteti az üresen álló székekre, a másik szobából még be kell hozni néhányat, hogy mindenki helyet kapjon. Vaida most az Íróasztalhoz ül, és folytatja tovább, ugyancsak magyarul. Magyarázatképpen azonban mosolyogva ezt mondja: — Azért beszélek magyarul, mert inkább én -rontsam a magyar nyelvet., mintsem más rontsa a •románt. Es közben kedélyesen reámkacsint. Mint mondom, Vaida gyermekkori emlékeden kezdi. Elmondja, hogy a bistritai [gimnáziumban (ő maga nem Bistraíat, hanem Besztercét mond) hatvanketten indultak neki a diákéletnek és közülük csak vagy ötön jutottak el az érettségiig. Tehát a gimnáziumban kíméletlen szelekciós folyamat zajlott le. Sajnos, V aida gondolatmenetét nem tudom visszaadni azzal a részletességgel, ahogy azt kifejtette és ahogy én is szeretném, de amelynek terjedelme azonban nem fér be egy újságcikk kereteibe. De talán a lényeget igy sem fogom meg- hamisitani. Áttér aztán bécsi egyetemi éveire, egy nevet említ, Gruber professzor nevét, mint aki lelkes propagálója volt a nők intellektuális pályákon való érvényesülésének. De akkor még csak egyetlen egy női hallgatója volt a bécsi orvosegyetemnek, viszont a nők mozgalma egyre szélesebb hullámokat vert. Egy ilyen női ülésre elhívták Gruber professzort is, aki azonban hallgatói legnagyobb megdöbbenésére a nők felsőbb oktatása ellen foglalt állást. Valami olyasmit mondott magyarázatul, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Ez a Gruber professzor pedig körülbelül a következőképpen indokolta meg a maga álláspontját. Minél több kiváló egyéniség tűnik fel és érvényesül egy családban, annál gyatrábbak lesznek a következő generációk férfisarjai, hogy lassanként teljesen eltűnjenek. A család nőtagjai azonban, ha nevükben nem is, de továbbviszik a család értékes tulajdonságait és átplántálják saját gyermekeikbe. Vaida ezt a tudományos tapasztalatot egy fejedelmi sarjjal folytatott közvetlen beszélgetés alapján is megerősíti. E szerint nem véletlen, hogy amíg az uralkodóházak férfitagjai megfeszített munkával igyekeznek minél nagyobb szellemi magaslatra jutni, addig . a hercegnők sporttal, divattal, az udvari ceremóniák szórakoztató eseményeivel töltik be életük kereteit,. halmozzák a szunnyadó energiákat a következő nemzedék számára. A szellemileg kimerült férfi és a pihent nő nászából igy születnek egészséges, tehetséges utódok. Eljutunk azután a mai egészségtelen állapotokhoz, amikor a falu megrohanta a várost, megtöltötte á középiskolákat és egyetemeket és egyre nagyobb tömegekkel szaporítja a szellemi prole- táriátus hadseregét. Mindenki az államtól várja kenyerét, egyéni “érvényesülését, holott az állam iiyen felfokozott igények kielégítésére kéntelen. Azt sem helyesli Vaida, hogy a falu minden értéke a városba rohanjon és ezáltal elsatnyitsa minden nemzet erőtartalékát, a falut.--------------*-----: FIGYELEM! FIGYELEM! OLCSÓBB LETT ACAOLA SZAPPAN 1 m.QY CAQLA SZAPPAN 1 ÖSSZESES LEI 1 89SOZ «eO’A i vrmM.Ncs xiJm j — a CBOia szappan A LEGJOBBAN ILLATOSÍTOTT LEGKIADÓSABB neutrális pipereszappan A CAOLA VITÁM NOS KRÉM fiatalítja és szépti az arc. 8Ö-T. MINDEN CSALÁD h ÉLKÜlözhetetuen bőrápoló Szere Tegyen ÖN 8S egy kísér etei! Csak szakQ leiben f a »balé ! ® ' _________________« Es most jön a Vaida-koncepciő, a numerus valachicus. Már az elemi iskolában tehetségvizsgálattal kell kezdeni. Összeírni a talentumos elemistákat és á statisztikát a középiskolákban folytatólagosan ki kell egésziteni. Az adatok alapján meg kell csinálni a szellemi elit lajtsromát és a benne szereplő szerencsés halandók gondozása, taníttatása ettől kezdve az állam feladata. Természetesen belőlük kerülnének ki az állami alkalmazottak is. Az elit-lajstromban kisebbségiek is szerepelnének, természetesen csak azok,, akik elemi és középiskoláikat állami iskolában végeznék, ide pedig a nemzeti számaránynak megfelelően juthatnának be az összes kisebbségek. Egyébként, teszi hozzá Vaida, a felekezetek fenntarthatnák a maguk iskoláit, de végzettjeik állami állásokra nem számíthatnának. Ez volna tenát a numerus valachicus. Bőven lett volna érvem vitába szállni Vaidával, elmondani, hogy ez az elgondolás csakugyan csak a román elem érvényesülését feltételezi, mert a kisebbségi felekezetek oktatási rendszerét majdnem teljesen lehetetlenné teszi és amellett, hogy az államnak nevelt kiválasztottakat már a középiskolában elkényezteti, arisztokratákká neveli, a kisebbségi nemzet fogalmát és az ezzel összefüggő szent hagyományok értékét megsemmisíti. Józan és öntudatos kisebbségi ember ezt a koncepciót soha magáévá nem teheti, még akkor sem, hogyha a protekcionatizált bürokraták közé csakugyan beengedne kisebbségeket Amiben egyébként akármennyire világos is volna a törvény, erősen kételkedünk, mert ma is ismerünk törvényeket, amelyeket a végrehajtás eredeti értelműkből teljesen kiforgat. — Az én elgondolásomat _folytatja Vaida., _a humanizmus és demokrácia nevében ellenezték. El sem fogadtak. De kérdem, mit ér a humanizmus és a demokrácia, hogyha az élet minden lépésnél megcáfolja? Amire könnyen Telelhettem volna, hogy az ország kormányzói ne engedjék megcáfolni a humanizmust és demokráciát. De a szó megakadt a torkomon, mert az ablak alatt keletkezett lárma Vaidát is az ablakhoz vonta. Es hírnök is jött, aki a városban történtekről referált. Vaidát pedig valatki a telefonhoz szólította. Es ráadásul tizen is várták türelmetlenül a beszélgetés ségét. _Köszönöm kegyelmes uram a felvilágosítást. Szives-"« felsorolnám az ellenérveimet, de a mat nyugtalan napon tapintatlanság volna aa idejét továbbra is igénybevenni. Vaida erre is mosolyog: _Nyugtalan nap? En egészen nyugodt vagyok. Még csak annyit, hogy a végrehajtó bizottság határozatával a dolgot nem tartom lezártnak. Lesz alkalmam a pártkongresszusig ahány konferencián csak lehet, még részletesebben elmondani, mit akarok. A kongresszuson pedig újra felvetem a kérdést. A harc tehát nem állott meg. Tovább folyik majd a nemzeti parasztpártban, de tovább kell folynia a kisebbségek részéről is. Nem a numerus clausus, nem a dédelgetett kiválasztottak gárdája hozza rendbe az ország szénáját, hanem az igazán tehetségesek szabad érvényesülése. Ez elé pedig sem numerus clausussal, sem numerus valachicus- saí, de semmiféle erőszakos beavatkozással nerc szabad akadályt emelni. Szász Endre. Ihwmmmhmihmiuiumwhwwí — Az állomásfönök és bérkocsis viszálya a törvényszék előtt. Tárgumuresi tudósítónk jelenti: Érdekes ügyet tárgyalt tegnap a törvényszék büntető tanácsa. Gkeorghe Ef rescu sovatai állomásfőnök vádja szerint Pi rosca Zaharie 44 éves odavaló földműves és bérkocsis olyan kijelentést tett az állomás- épület előtt, hogy ott nincs joga az állomásfőnöknek intézkedni, mert az állomást a ma gyarok építették. A tárgyaláson a felperes ügyvédje még azt is felhozta a vádlott terhére, hogy román ember létére nem tud románul. A törvényszék azonban Piroscat felmentette a vád és következményei alól, mi vei semmi pozitiv bizonyíték nem volt arra, hogy vádlott az inkriminált kijelentést megtérte volna. ’ XVIII. ÉVFOLYAM. 3L SZÁM. *
