Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-07 / 5. szám
6 Kumujsm XVIII ÉVFOLYAM. 4. SZÁM. tfirtn £Cl Ie*~ HSV XP SELYEÍR 1 í/usarc ll|On ÖV ért Ma£J I HHRÍSÜYflT UTOLSÓ TALÁLKOZÁS IIIiiiiiiiiwiiWMWMiwiiiBiiiiiwnilHi—Hl 111 \1W\W\ r iru f iiií mrm' Tnr Trrrrrnrr ... IRTA s A ADAi^YI ZOLTÁN Tegnap Erzsivé! tcmuszeztom Anélkül, hogy tudna róla. Ö most messze vau, azt se tudom, merre van, három év óta uem láttam, nem is hallok felöle. Mégis úgy törtéut, ahogy mondom, tegnap együtt tenuiszeztünk, ő meg éu. Anélkül, hogy tudna róla. Nem álmomban történt és nincs benne semmi tóditás. Színtiszta valóság. Eljött egy órára, ütögettük a labdát kettesben, utána megint eltűnt. Anélkül, hogy tudna róla. Van itt egy fiatal lány, nj csillag a kisvárosban, a nagynéniéhez jött látogatóba nemrégen Ennek köszönhetem ezt a különös kalandot. Akik Erzsire még emlékeznek, azt tartják, ez a lány nagyon hasonlít Erzsihez. Én nem találom, hogy olyan nagyon hasonlítana, de nem szólok bele, ráhagyom. Valami kis hasonlatosság megvan, az tagadhatatlan. Aranyszőke ő is, meg az areszine is olyan szép hatvány rózsaszín, mint az Erzsié. Egy látszik, ez a kettő együtt jár, az aranyszőke, meg a halvány rózsaszín. Csakhogy az ö haja mégse az a tömör szinarany, mint az Erzsié, meg az areszine is, ha jobban megnézi az ember, egész más. Az Erzsi arca rózsaszirom, az övé nem az. Inkább csak messziről hasonlít Erzsihez, közelről már nem. Magam is jártam már úgy, jött szembe az uccán ez a lány, este is volt, messze is volt, hajadonfővel is volt, akkor láttam először, nem is tudtam róla addig, hirtelenében azt hittem, Erzsi jön. Vagyis nem hittem, azt nem mondhatom, hiszen tudom jól, hogy az nem lehetséges, Erzsi nem jár errefelé, hanem úgy mondhatnám: majdnem azt hittem. Egyéb hasonlóságok is kisértenek, de azokat, persze, nem ismeri fel más, csak én. Egyes mozdulatai, szokásai meglepően emlékeztetnek Erzsire. Pedig nem is rokonok, nem is ismerik egymást. Úgy látszik, az aranyszőkeséggel bizonyos lelki tulajdonságok is együtt járnak. Például ő is nagyon szereti a kisgyerekeket- És éppen úgy megrohanja, nyomorgatja őket, mint Erzsi. Meg ő is dulakodni, boxolni szeret jó kedvében. Meg az ő szemében is benne van valami fájdalmas ábrándosság. De neki barna szeme van, Erzsié zöld. És az Erzsi szemében elszántság is van, meg sok egyéb apró villanás, ami a Manci szeméből hiányzik. Úgy hívják, Manci. Ez is nagy különbség köztük. Az egyik Erzsi, a másik Manci. Azután még valami, de ez már nem auv- nyira törvényszerű, inkább csak különös véletlen. Abban is megegyezik Erzsivel, hogy az alakja nem egészen mai divatu. Nem fiús. Az a1 kedves túlzás a csípője körül, arra gondolok. Nem formátlan azért ő sem, csak éppen hogy közelebb áll a régebbi Ízléshez. Erzsi nem áll oly közel, az ő esetében az a kedves túlzás valamivel mérsékeltebb, általában Erzsi sokkal, de sokkal szebb. Erzsi ragyogó szépség, Manci egyszerűen csak szép, de még arról is lehetne Vitatkozni. Ha egyben-másban hasonlítanak is egymáshoz, nem szabad őket összehasonlítani, mert Manci rosszul jár. Nem a mása Erzsinek, hanem csak halvány utánzat. Tegnap délután ő is eljött Lajosékhoz, t-en- niszezni. Párosokat játszottunk, hol a párom volt Manci, hol az ellenfelem. A játéka aztán egyáltalán nem hasonlít Erzsiéhez. Puha labdákat ad, véletleuül se üt erősen, mindig csak arra ügyel, valahogy pontot ne veszítsen. Ellentétben Erzsivel, aki vakmerőén üti a labdát, semmivel sem törődve. A jellembeli különbség ott tűnik ki legjobban, a tenniszpá lyán. Manci szelíd, megbízható, alkalmazkodó, nő, Erzsi mindenben az ellenkezője. Egész idő alatt nem is jutott eszembe Erzsi Már mint a hasonlóság révén, úgy értem Hogy magától uein jutott eszembe, mondanom se kell. Régóta nem gondolok már rá, ion uiszközben pedig aţra nincs is idő. Sötétedésig játszottunk, Manci éppen a túlsó oldalon állt, mikor abbahagytuk. Ő is ott akarta hagyui a pályát a többiekkel együtt, de én biztattam, ütögessünk még egy kicsit, csak úgy gyakorlatképpen. Kapott az ajánlaton, örült neki, hogy gyakorolhat egy kicsit, Elkezdtünk ütögetui kettesben. Akkor vettem észre, ütögetés közben — vagy már előbb is! nem tudom, — hogy a növekedő homályban, ott a túloldalon, a pálya másik végében, Manci egyre jobban hasonlít Erzsihez. Arany ha ja kivilágosodott, az arcvonásai elmosódtak, az aranykeretben halvány fehér folt, csak ennyit láttam. Az imbolygó alakja is elmosódott a fehér ruhában és ami megmaradt belőle fehér villogás a homályban —- az már nem zavarta a hasonlóságot. Sőt a kedves túlzás révén, amiről már beszéltem, a mozgása is hasonlított Erzsiéhez. Ez is csak most derült ki, mikor a homály elnyelte már a részleteket, csak nagy vonások és foltok maradtak, hogy Manci mozgásában is megvan az a kedves, nagyon kedves lomhaság. Mikor megáll, mikor lehajol a labdáért, mikor háttal fordul, mikor a labdának nekiindul, szakasztott mása Erzsinek. Persze, csak azért, mert sötét van. Az is fokozta ,á hasonlóságot, hogy kettesben titögetti'mk. ügy, mint valamikor régen Erzsivel. Erzsi nem is állt be soha rendes játékba, ö csak ütögetni szeretett, órákhosszat iitögettünk kettesben. Azóta is sokszor eszembe jutott Erzsi, ha keltésben iitögettem valakivel. Hát még most, mikor onnan túlról egyszerre annyi hasonlóság zudul rám. Meg aztán a sötétben alig látta a labdát Menet, mindig csak utolsó pillanatban csapott hozzá, mikor már az orra előtt volt és siettébeu, meg ijedtében sokkal erősebben, élesebben ütött, mint máskor. A labdák is, amiket átküldött, hasonlítani kezdtek Erzsi labdáihoz. Meg az a huzgóság, amivel a labdákat kergette. Meg az a nagy komolyság, hallgatagság. Nerp is kacagott egyszer se, pedig lett volna oka rá. Mégis csak nevetséges az, vagy legalább is mulatságos: sötétben tenniszezni. Erzsi is igy csinálta mindig, halálos komolysággal. Ebben is hasonlított Erzsihez. Én csak attól féltem, Manci megsokallja a sötétséget, abba fogja hagyni. Azért sose engedtem, hogy a labda kifogyjon a kezemből, legalább kettő mindig volt kezemben. Hogy azt mondhassam, ha Manci megunta: még ezt a kettőt, ami a kezemben van. Mondtam is ezt sokszor, de mihelyt átütöttem az egyiket, mindjárt átvettem a labdaszedőtől kettőt, igy aztán sose került a sor az utolsóra. És Manci nem bánta, neki is tetszett a dolog. Hogy olyan szívesen ütögetek veié, Diesérgettem is folyton, milyen jókat üt, jobbakat, mint napvilágon. Úgy látszik, maga csak sötétben tud tenniszezni, ilyeneket mondtam neki. Nem is maradt el a hatása, még jobban buzgólkodott a sötétben. Pedig már olyan sötét volt, hogy a labdát nem is láttuk, csak úgy találomra ütögettiink hozzá. Csudálatos, hogy azért mindig eltaláltuk, ő is, én is. Ez már nem is volt tennisz, másféle játék volt ez, Manci is azt játszotta. De ő nem tudta azt, honnan is tudta volna, hogy én most nem ővele játszom, hanem valaki mással. És hogy ez miféle találkozás itt a sötétben, Nem ővele találkozom először, mással találkozom utoljára. Erzsi van odaát, Erzsivel ütögetek megiu* úgy mint régen. Erzsi visszajött, Erzsi el se ment. Az a sok buta félreértés, ami közénk torlódott, egyszerre eltüut az útból, szabad az ut megint, csak a háló van köztünk, ütögetjük a labdát gondtalanul, Erzsi, meg én, Erzsi meg én. Csak vége ne szakadna soha! Mégis vége lett egyszer. Befelé indultunk a kerti utón, a sötétbeu, Erzsi, meg én. Vagy mit beszélek, Manci meg én. Manci ment elől, lassan merit előttem, a fehér ruhája világított a sötétben. Meg a fehér nyaka, az aranyszőke haja. Ment előttem, nem szólt, én se szóltam, sötét lombok közt tapogatóztunk némán és össze-ösz- szeütköztimk. Egyszer csak ott volt a fehér nyaka a számon, az aranyhaja bolyhái, lihegő, forró sspája, És úgy szorítottam magamhoz, mintha nem akarnám soha elereszteni. Es ma reggel elutaztam. Kun Mátyás Fia R.-T, Cluj Calea ílareehaí Foote î ((voit Calea Victoriei) '.egrégibb, legmegbízhatóbb kés- műves és saa k átszeréss üzlet! Jav Uóm tóheiy Uj esztendő, uj áldozatkészség Vannak a komoly időnek komoly emberei, kik az uj esztendő első napjain arra is gondoltak, hogy milyen áldozatkészséget vár az élet, milyen feladatokra vagyunk utalva és elhivatva. Itt áll előttünk a magyar ifjúságnak az a sorsa, amit a porból, a téli hidegnek u jégkérgéről kell felemelni. Itt áll a magyar ifjúság sorsában a magyar jövendő és várja a felsegitést. A szegény sorsú főiskolai magyar diák a legnagyobb mértékben rá van utalva a segítő kezek megmozdulására, azokra az adományokra, amelyeknek ősz- szógyűjtésén fáradozik a diáksegélyző akció. Az uj esztendőnek egyik legnagyobb feladata ez, ami elől nem szabad kitérni. Aki csak teheti, adja oda erre a célra azt. amit adni tud. Az emberi lélek nemes érzése, a magyar lélek nemzeti öntudata látszik meg ezekben az adakozásokban. A Diáksegélyakció javára újabban a következő adományok folytak be: Nagyenyodi Kisegítő Tkptr. 1000 lej Dr. Nagy Imre 300 „ Hexner Béla 100 ., Dr. Jodál Gábor 1000 „ Dr. Kölcsey Ferenc •360 N. N. 3000 ., Dr. Ferencz József 200 „ Zilahi Nőegylet 300 ., Dr. Mihály József 1000 „ Csiky Emilia gyűjtése 400 ., Szabó Bfilássv Ilona 500 Eddig befolyt adományok összege 8360 lei 46900 lej összesen: 55260 lej Az uj esztendő ne legyen romboló és pusz- litó a magyar ifjúság soraiban. Ezért kéri és várja a diáksegélyző az adományokat. Az ál dozatkészséget a főiskolai diákok szegénységének a leküzdésére, a magyar jövőnek a megmentésére. Í R-mánia csszes vasutálliítr ásóinak régi- és új elnevezéseit, a síeoiéiy- bérlet- es hálokocsijegyek váltásához szükséges összes tndn valóhat, a C. F R. szálll ási szabályzatait, díjszabásokat stb stb. román, ma* gya-'és ní:met nyelven ismerteti „HERMES“ WAiUTI KENETaiNDKÖNYV XXXV. TÉLI KIADÁSA! A U A 45*- BEJ.
