Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-07 / 5. szám
TTtíI. tVFOLYJM J. KutnUjsKo »ASARNAPFMRONIKA HUNYADY Hunyady Sándor életének történetéből regényt irt. Mert másnak nem nevezhetem a ,,Családi Album“-ot,; amely __ úgy érzem _ csak részben memoár, annyiban, hogy élő alakokat mozgat, halottakat-támaszt fel, mindezt azonban meleg poézis ködébe burkolja, A regényhős ő maga. A regényírók idealizálni szokták hőseiket, vagy kiterítik. Behatolnak, a lélek legtitkosabb zugaiba, hogy a. jellemrajz minél szemléltetőbb. erőteljesebb lehessen. Az emlékiratirás első és legfontosabb feltétele a néha kegyetlenségig elmenő őszinteség. A regényírót ilyen kölöncök nem hátráltatják céljuk felé vezető írtjukban. Hunyady Sándor nyilván azzal az elhatározással ült le az íróasztalhoz, hogy korrajzot fog írni és hogy könyvéből mégis regény lett, azt hibájául felróni mégsem lehet. Nem tudom, irt-e valaha életében verset, én nem tudok róla, de hogy igazi költő, azt mindenki tanúsíthatja, aki életében csak egyszer is beszélt vele. En pedig egyenesen koronatanúnak jelentkezhetem, mert bár nem szerepelek a regény'alakjai között, valahogy mégis úgy adódott, hogy életsorsaink mindegyre keresztezték egymást. Azt „Hunyady Sándor is elmondja, : hogy Kolozsvárra való* visszatérése után — mert itt született és négyéves korában vitte magával édesanyja Budapestre — abba a kis Minorita- accai bútorozott szobába költözött be, amelyből éppen akkor htircolkodtám ki Török'Gyula, a korán meghalt, nagyon tehetséges fiatal irő meiiőí. .Es ettől kezdve sokszor találkozott az életutunk. Kenu egyféle haladtunk. Hunyady aztán nagy kitérőket csinált, Pesten, a Bácskában kalandozott és életének egyik legszomorubb percében találkoztam ismét vele. A forradalmak után, Budapest legkeservesebb korszakában, valamivel a román ■ megszállás után. Amikor a magyar főváros még fel sem ébredt a mély ájultságból. Amikor csak tiz percenként vánszorgott végig az uccán cgy-egy kopott automobil és esténként a sötét uccákat csak ködszerü, derengő fénnyel világították meg kis körzetenként a pislogó lámpák. Akkor fogott meg az Otthon-kör, egyik gyanús szinü bársonykanapéján Hunyady. Szavaiból a keserűség és nosztalgia csillant ki. „Mi van Kolozsvárt, hogy vagytok?“ Mohó kíváncsisággal rohant meg a kérdéseivel és szinte itta a szavaimat, A kolozsvári újságírásnak fénykora volt az az idő. Magunk is azt hittük, hogy beláthatatlan horizont áll előttünk, a Magyarországtól elszakadt Erdély „fővárosi“ újságjait csináljuk s ha úgy fogunk haladni, ahogy a dolog megkezdődött, akkor pár év alatt lepipáljuk az összes pesti lapokat. Hogy miképpen kanyarodtunk vissza a felfelé Ívelő útból, hogyan zuhantunk le a képzelt Olimpuszról, az most nem tartozik ide. Elég az hozzá, hogy az az információ, amit akkor Hunyady tőlem kapott, a legragyogóbb volt, _Gyere le Kolozsvárra! Állást akarsz? Abba a redakcióba fogsz beülni, amelyikbe épen akarsz. Jó fizetéssel. Azzal váltunk el, hogy jönni fog. Es egyszer csak itt termett, a kávéházban órákig mesélt a maga csillogó, lenyűgöző, izes magyar nyelvén, a forradalmi Pestről, a dijnokbői diktátorrá kapaszkodott Kun Béláról, a Déli Hírlapról, ahol ö a vezércikkeket irta, a konflisról, amelyben csak azért kocogott hajnalonként a Margit-sziget- re, hogy útközben kialudja magát, megmosdjon s már siessen is vissza a Rökk Szilárd-uccai szerkesztőségbe. Kolozsváron kétizben is együtt dolgoztunk. Előbb az Újság-nál, aztán az Ellenzék- nél voltam a szerkesztője. Úgy megismertem, mint a tenyeremet. Ha félórát késett, már vártam a fantasztikus, frappáns mesét, a „közbejött akadály“-ról. Nem szeretett, nem tudott korán felkelni, de dolgozni aztán tudott. Akár kolumna- számra irta jellegzetes^ szép betűivel a vezércikkeket, riportokat, színházat, pesti telefont, első híreket. Ez az utóbbi volt a specialitása. Itt szabadon esaponghatott a fantáziája! nőm volt fontos a név, a dátum, itt költő lehetett. Talán két hónapig együtt is laktunk. Sokat olvasott. Esszét,. regényt, elsősorban azonban színdarabot, Mondják, hogy kolozsvári évei alatt, legalább ezer színdarabot olvasott el. Kül Alégekben, saját maga szerint,is bohém volt, de bizonyos dolgokban következetessége és rendszeressége nem eríe vallott, ügy készült a színműírói pályára, mint, a jogász az ügyvédi vizsgára. A vizsgatétel a „Feketeszáru cseresznye“ volt. Tudjuk, hogyan oldotta meg. 'Kora déultántól <_*, ez volt nála a reggel —, hajnalig kártyázott és, mégsem volt a szó szoros értelmében kártyás. A szenvedély a züllésig sohasem tudta vinni, ő uralkodott a kártyán. Egyike volt a legkitűnőbb kommerc-játékosok- nak, akiket csak ismertem. Nyernie kellett, törik-, Kzakad, mert elég tekintélyes fizetéséből nem telt volna a legjobb szivarokra és a fejedelmi borravalókra, amiket éppen olyan főúri graudezzával osztogatott, mint- az édesapja.Ilyen előzmények után bizonyára az olvasó is megérti, hogy különös érdeklődéssel vártam Hunyady Sándor életregényét. Mint amikor olyan tájakról olvas: útleírást az ember, amelyeknek minden utfordulóját: minden erdőtisztását,; minden lankáját ismeri. Hunyady Sándor kitűnő megfigyelő, jó emberismerő. Pár vonással] egy éles jelzővel jobb portrét rajzol, mint mások izzadságos analizáló módszerrel egy oldalon ke(Saarbrücken, január 5.) A városban és az egész Saar-vidéken nagy izgalom előzi meg a január 12-i népszavazást. A szavazás egy vésze már január 6-án, Vizkereszt napján megtörténik. Január 6-án a vasnti alkalmazottak, a postások, a rendőrség tagjai és a hatósági közegek fognak leszavazni, azért már most, mert a január 12-1 hivatalos népszavazás naptesztül. Attól sem riad vissza, hogy amikor embert, vagy helyzetet jellemezni akar, a fantáziáját hívja segítségül. A régi Newyork-étterem képét például úgy vetíti elénk, hogy szinte látjuk a derékban meggörnyedt Tauszik bácsit, amint megáll Hunyady'és Török szerkesztő urak asztala mellett és fogadja a gratulációt a remek ebédért. És az élethü festmény alakjai közé egy jellemző színfolttal beállítja Fejér Lipót profesz- szórt is, fiatalos arcával, örökké leesni készülő evikkerével. Legtöbb olvasó persze nőm tudja hogy a mágnás-asztalt elkerítő bordó zsinór csak utólag illesztődött a képbe. Mert valójában sohasem volt ott. Én legalább akárhogy kutatok az emlékezetemben, meg tudnék esküdni, hogy soha nem láttam, nem tudtam arról, hogy az arisztokraták külön helyet hasittattak volna ki maguknak és zsinórral akadályozták volna meg, hogy polgári halandó átlépje a szentélyt. Hunyady úgy járt. ezzel, mint amikor a régész rekonstruál egy ősrégi tárgyat és ha nem megy másként,, a képzeletével egészíti ki. Mégsem bántó és kiütköző ez a piros zsinór. Mert beleillik az akkori közfelfogásba. De talán Hunyadynak van igaza. Elvégre a legegyszerűbb dolgot is más-más módon aperci- piáljuk és őrizzük meg azo emlékünkben. Mint a Poe Edgar orangutáng-gyilkosának a. rikácsolását, amelyről a zárt ajtón keresztül figyelő húsz tanú húszféle nyelv zengését vélte felismerni. A Hunyady Sándor megható lokálpatriotizmusa gyönyörű .emléket állított a békebeli Kolozsvárnak. Tucatjával mozgatja jól megépített színpadán élettel teljes figuráit, baj is az, hogy a „megszépítő messzíség“ aranyos felhőjébe öltözteti őket. Érdekes és uj ez a regény azért is, mert jóformán szó sincs szerelemről benne. Csak úgy ■mellékesen, félmondatokban. Az ideál itt: férfi, Bródy Sándor. A szerelmes: Hunyady Sándor. Apa és fiú férfias mélységgel szeretik egymást és akárcsak az igazi, nagy szerelmeknél:. gyötrik egymást, évekig elkerülik, gyűlölködnek. Es mégis .látjuk] érezzük, hogy a távolságon, haragon, egymás me.fszólásán keresztül is együvé tar- . tóznak, el sem lehet képzelni egyiket a másik nélkül. Pest és- Kolozsvár. Ez a két határkő, amely Hunyady ismétlődő útjait jelzi.. És ez a bét város ttgy-elevenedik meg előttünk, mintha mi is visz- szaíiatalodtunk volna. A kalauzunkkal, Hunyady Sándorral együtt. Hunyady Sándor tehetsége, munkabírása bizonyára sok miivel fogja még megajándékozni a magyar irodaimat, De azt hiszem írói oeuvre jé” nek a „Családi album“ a csúcsa, ez az ő főműve. Elsősorban, mint a fiúi alázat szent érzésének emlékoszlopa. ján nehéz feladat teljesítése előtt fognak állam. A vasárnapi népszavazás urnáit nemzetközi felügyelet alatt lepecsételik, azokat csalt a január 12-5 népszavazás után bontják fel és a szavazásnak az eredményét hozzácsatolják a január 12-i általános népszavazás összesítő eredményéhez. (szí.) A. $si»r-vs§léki tisztviselők ét* műn liatóüÍH^ közegek már tuest vasárnap leszavazta»b A* egészség és takarékosság szakácskönyve Polgári háztartások és kifőzések részére Leszállított, ára Az év szakai szerint besze rezheiö, t áp érték szerint megválogatott tápanyagkból, gondosan menürendszerbe foglalt szakácskönyv. Kapható a KELETI MJSÄG kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. — Vidékieknek 15 lej előzetes beküldése esetén portómentesen azonnal szállítjuk. — Utánvéttel nem küldünk. Í2 lej Páncélfedezékekkel védekeznek a gangszter- rablók ellen a budapesti pénzintézetek (Budapest, január 5.) Eckhardt Tibor, Magyarország népszövetségi fődelegátusa január, 11-én Gertibe utazik, hogy részt. vegyen a. Népszövetség tanács uj ülésszakának tárgyalásain. Oenfbe utazóban Eckhardt Tibor Becsben megszakítja útját és az osztrák fővárosban, előadást tart a dunavölgyi problémákról. Egyik budapesti lap munkatársa megkérdezte Eekhardttól, hogy Magyarország képviseletében beterjeszti-e a jelentést a marséi Hej merénylettel kapcsolatosan elrendelt vizsgálat eredményéről. Eckhardt a következőkben válaszolt: _ Egyelőre csak annyit mondhatok,, hogy az illetékes magyar hatóságok már nagyrészt befejezték a marseillei merénylettel kapcsolatosan azt a vizsgálatot, amelynek megtartását a.nép szövetségi tanács szükségesnek gondolta. Nincs tehát akadálya annak, hogy a vonatkozó jegyzőkönyvet a Népszövetség elé ferjésszukr