Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-07 / 5. szám

TTtíI. tVFOLYJM J. KutnUjsKo »ASARNAPFMRONIKA HUNYADY Hunyady Sándor életének történetéből re­gényt irt. Mert másnak nem nevezhetem a ,,Csa­ládi Album“-ot,; amely __ úgy érzem _ csak részben memoár, annyiban, hogy élő alakokat moz­gat, halottakat-támaszt fel, mindezt azonban me­leg poézis ködébe burkolja, A regényhős ő maga. A regényírók idealizálni szokták hőseiket, vagy kiterítik. Behatolnak, a lélek legtitkosabb zugaiba, hogy a. jellemrajz minél szemléltetőbb. erőtelje­sebb lehessen. Az emlékiratirás első és legfonto­sabb feltétele a néha kegyetlenségig elmenő őszinteség. A regényírót ilyen kölöncök nem hát­ráltatják céljuk felé vezető írtjukban. Hunyady Sándor nyilván azzal az elhatározással ült le az íróasztalhoz, hogy korrajzot fog írni és hogy könyvéből mégis regény lett, azt hibájául felróni mégsem lehet. Nem tudom, irt-e valaha életében verset, én nem tudok róla, de hogy igazi költő, azt mindenki tanúsíthatja, aki életében csak egy­szer is beszélt vele. En pedig egyenesen korona­tanúnak jelentkezhetem, mert bár nem szerepelek a regény'alakjai között, valahogy mégis úgy adó­dott, hogy életsorsaink mindegyre keresztezték egymást. Azt „Hunyady Sándor is elmondja, : hogy Kolozsvárra való* visszatérése után — mert itt született és négyéves korában vitte magával édesanyja Budapestre — abba a kis Minorita- accai bútorozott szobába költözött be, amelyből éppen akkor htircolkodtám ki Török'Gyula, a ko­rán meghalt, nagyon tehetséges fiatal irő meiiőí. .Es ettől kezdve sokszor találkozott az életutunk. Kenu egyféle haladtunk. Hunyady aztán nagy kitérőket csinált, Pesten, a Bácskában kalando­zott és életének egyik legszomorubb percében ta­lálkoztam ismét vele. A forradalmak után, Buda­pest legkeservesebb korszakában, valamivel a ro­mán ■ megszállás után. Amikor a magyar főváros még fel sem ébredt a mély ájultságból. Amikor csak tiz percenként vánszorgott végig az uccán cgy-egy kopott automobil és esténként a sötét uccákat csak ködszerü, derengő fénnyel világítot­ták meg kis körzetenként a pislogó lámpák. Ak­kor fogott meg az Otthon-kör, egyik gyanús szinü bársonykanapéján Hunyady. Szavaiból a keserű­ség és nosztalgia csillant ki. „Mi van Kolozsvárt, hogy vagytok?“ Mohó kíváncsisággal rohant meg a kérdéseivel és szinte itta a szavaimat, A kolozsvári újságírásnak fénykora volt az az idő. Magunk is azt hittük, hogy beláthatatlan horizont áll előttünk, a Magyarországtól elsza­kadt Erdély „fővárosi“ újságjait csináljuk s ha úgy fogunk haladni, ahogy a dolog megkezdő­dött, akkor pár év alatt lepipáljuk az összes pesti lapokat. Hogy miképpen kanyarodtunk vissza a felfelé Ívelő útból, hogyan zuhantunk le a képzelt Olimpuszról, az most nem tartozik ide. Elég az hozzá, hogy az az információ, amit akkor Hunyady tőlem kapott, a legragyogóbb volt, _Gyere le Kolozsvárra! Állást akarsz? Abba a redakcióba fogsz beülni, amelyikbe épen akarsz. Jó fizetéssel. Azzal váltunk el, hogy jönni fog. Es egyszer csak itt termett, a kávéházban órákig mesélt a maga csillogó, lenyűgöző, izes magyar nyelvén, a forradalmi Pestről, a dijnokbői diktátorrá ka­paszkodott Kun Béláról, a Déli Hírlapról, ahol ö a vezércikkeket irta, a konflisról, amelyben csak azért kocogott hajnalonként a Margit-sziget- re, hogy útközben kialudja magát, megmosdjon s már siessen is vissza a Rökk Szilárd-uccai szer­kesztőségbe. Kolozsváron kétizben is együtt dol­goztunk. Előbb az Újság-nál, aztán az Ellenzék- nél voltam a szerkesztője. Úgy megismertem, mint a tenyeremet. Ha félórát késett, már vártam a fantasztikus, frappáns mesét, a „közbejött aka­dály“-ról. Nem szeretett, nem tudott korán fel­kelni, de dolgozni aztán tudott. Akár kolumna- számra irta jellegzetes^ szép betűivel a vezér­cikkeket, riportokat, színházat, pesti telefont, első híreket. Ez az utóbbi volt a specialitása. Itt sza­badon esaponghatott a fantáziája! nőm volt fon­tos a név, a dátum, itt költő lehetett. Talán két hónapig együtt is laktunk. Sokat olvasott. Esszét,. regényt, elsősorban azonban színdarabot, Mondják, hogy kolozsvári évei alatt, legalább ezer színdarabot olvasott el. Kül Alé­gekben, saját maga szerint,is bohém volt, de bi­zonyos dolgokban következetessége és rendszeres­sége nem eríe vallott, ügy készült a színműírói pályára, mint, a jogász az ügyvédi vizsgára. A vizsgatétel a „Feketeszáru cseresznye“ volt. Tud­juk, hogyan oldotta meg. 'Kora déultántól <_*, ez volt nála a reggel —, hajnalig kártyázott és, mégsem volt a szó szoros értelmében kártyás. A szenvedély a züllésig soha­sem tudta vinni, ő uralkodott a kártyán. Egyike volt a legkitűnőbb kommerc-játékosok- nak, akiket csak ismertem. Nyernie kellett, törik-, Kzakad, mert elég tekintélyes fizetéséből nem telt volna a legjobb szivarokra és a fejedelmi borra­valókra, amiket éppen olyan főúri graudezzával osztogatott, mint- az édesapja.­Ilyen előzmények után bizonyára az olvasó is megérti, hogy különös érdeklődéssel vártam Hunyady Sándor életregényét. Mint amikor olyan tájakról olvas: útleírást az ember, amelyek­nek minden utfordulóját: minden erdőtisztását,; minden lankáját ismeri. Hunyady Sándor ki­tűnő megfigyelő, jó emberismerő. Pár vonással] egy éles jelzővel jobb portrét rajzol, mint mások izzadságos analizáló módszerrel egy oldalon ke­(Saarbrücken, január 5.) A városban és az egész Saar-vidéken nagy izgalom előzi meg a január 12-i népszavazást. A szavazás egy vé­sze már január 6-án, Vizkereszt napján meg­történik. Január 6-án a vasnti alkalmazottak, a postások, a rendőrség tagjai és a hatósági közegek fognak leszavazni, azért már most, mert a január 12-1 hivatalos népszavazás nap­tesztül. Attól sem riad vissza, hogy amikor em­bert, vagy helyzetet jellemezni akar, a fantáziá­ját hívja segítségül. A régi Newyork-étterem ké­pét például úgy vetíti elénk, hogy szinte látjuk a derékban meggörnyedt Tauszik bácsit, amint megáll Hunyady'és Török szerkesztő urak asz­tala mellett és fogadja a gratulációt a remek ebédért. És az élethü festmény alakjai közé egy jellemző színfolttal beállítja Fejér Lipót profesz- szórt is, fiatalos arcával, örökké leesni készülő evikkerével. Legtöbb olvasó persze nőm tudja hogy a mágnás-asztalt elkerítő bordó zsinór csak utólag illesztődött a képbe. Mert valójában sohasem volt ott. Én legalább akárhogy kutatok az emlékeze­temben, meg tudnék esküdni, hogy soha nem lát­tam, nem tudtam arról, hogy az arisztokraták külön helyet hasittattak volna ki maguknak és zsinórral akadályozták volna meg, hogy polgári halandó átlépje a szentélyt. Hunyady úgy járt. ezzel, mint amikor a régész rekonstruál egy ős­régi tárgyat és ha nem megy másként,, a képzele­tével egészíti ki. Mégsem bántó és kiütköző ez a piros zsinór. Mert beleillik az akkori közfelfo­gásba. De talán Hunyadynak van igaza. Elvégre a legegyszerűbb dolgot is más-más módon aperci- piáljuk és őrizzük meg azo emlékünkben. Mint a Poe Edgar orangutáng-gyilkosának a. rikácsolá­sát, amelyről a zárt ajtón keresztül figyelő húsz tanú húszféle nyelv zengését vélte felismerni. A Hunyady Sándor megható lokálpatriotiz­musa gyönyörű .emléket állított a békebeli Ko­lozsvárnak. Tucatjával mozgatja jól megépített színpadán élettel teljes figuráit, baj is az, hogy a „megszépítő messzíség“ aranyos felhőjébe öltöz­teti őket. Érdekes és uj ez a regény azért is, mert jóformán szó sincs szerelemről benne. Csak úgy ■mellékesen, félmondatokban. Az ideál itt: férfi, Bródy Sándor. A szerelmes: Hunyady Sándor. Apa és fiú férfias mélységgel szeretik egymást és akárcsak az igazi, nagy szerelmeknél:. gyötrik egymást, évekig elkerülik, gyűlölködnek. Es mégis .látjuk] érezzük, hogy a távolságon, hara­gon, egymás me.fszólásán keresztül is együvé tar- . tóznak, el sem lehet képzelni egyiket a másik nélkül. Pest és- Kolozsvár. Ez a két határkő, amely Hunyady ismétlődő útjait jelzi.. És ez a bét város ttgy-elevenedik meg előttünk, mintha mi is visz- szaíiatalodtunk volna. A kalauzunkkal, Hunyady Sándorral együtt. Hunyady Sándor tehetsége, munkabírása bizonyára sok miivel fogja még megajándékozni a magyar irodaimat, De azt hiszem írói oeuvre jé” nek a „Családi album“ a csúcsa, ez az ő főműve. Elsősorban, mint a fiúi alázat szent érzésének emlékoszlopa. ján nehéz feladat teljesítése előtt fognak ál­lam. A vasárnapi népszavazás urnáit nemzet­közi felügyelet alatt lepecsételik, azokat csalt a január 12-5 népszavazás után bontják fel és a szavazásnak az eredményét hozzácsatolják a január 12-i általános népszavazás összesítő eredményéhez. (szí.) A. $si»r-vs§léki tisztviselők ét* műn liatóüÍH^ közegek már tuest vasárnap leszavazta»b A* egészség és takarékosság szakácskönyve Polgári háztartások és kifőzések részére Leszállított, ára Az év szakai szerint besze rezheiö, t áp ér­ték szerint megválo­gatott tápanyagkból, gondosan menü­rendszerbe fog­lalt szakácskönyv. Kapható a KELETI MJSÄG kiadóhivatalában Kolozsvár, Baron L. Pop ucca 5. — Vidékieknek 15 lej előzetes beküldése esetén portómentesen azonnal szállítjuk. — Utánvéttel nem küldünk. Í2 lej Páncélfedezékekkel védekeznek a gangszter- rablók ellen a budapesti pénzintézetek (Budapest, január 5.) Eckhardt Tibor, Ma­gyarország népszövetségi fődelegátusa január, 11-én Gertibe utazik, hogy részt. vegyen a. Nép­szövetség tanács uj ülésszakának tárgyalásain. Oenfbe utazóban Eckhardt Tibor Becsben meg­szakítja útját és az osztrák fővárosban, előadást tart a dunavölgyi problémákról. Egyik budapesti lap munkatársa megkér­dezte Eekhardttól, hogy Magyarország képvisele­tében beterjeszti-e a jelentést a marséi Hej me­rénylettel kapcsolatosan elrendelt vizsgálat ered­ményéről. Eckhardt a következőkben válaszolt: _ Egyelőre csak annyit mondhatok,, hogy az illetékes magyar hatóságok már nagyrészt be­fejezték a marseillei merénylettel kapcsolatosan azt a vizsgálatot, amelynek megtartását a.nép szövetségi tanács szükségesnek gondolta. Nincs tehát akadálya annak, hogy a vonatkozó jegyző­könyvet a Népszövetség elé ferjésszukr

Next

/
Thumbnails
Contents