Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-07 / 5. szám
6 KEltnUtSUb zvin ívroiYAu. t. sz'am Szűcs Boldizsár tizedes húsz év utón vég ve megölelhette az édesanyját... (Bibarcfaiva, jan. 5.) A porka-hó csak ímitt- amott borítja be a mezők mély barázdáit. Az országút sötét vonalként kígyózik, hátán a szekerek által vágott mély sebekkel. A csípős decemberi szél meg-megrázza az utszéli fák csupasz ágait, melyek panaszosan hajladoznak, szinte sírva engedelmeskednek a szél erejének. Magános vándor rój ja az országutját.., A csípős szél ellep védekezve huzza összébb rongyait s meggyorsítja lépteit. A távolból feltűnik a kis falu fehér tornya, égnek meredve a sötétedni kezdő téli délutánban. Már teljesen bealkonyodik, mire eléri a falu első házait, Vonitó kutyaugatás egyedüli kísérője. Az apró házak ablakaiból kiszűrődő sárga fény barátságos foltokat vet a falu széles utcájára. Ünnepi készülődés szaga terjeng a levegőben. Kalácsillat és a frissen sült kenyér szaga fokozza a követelőző éhség erejét a vándorban. .Jószágitatás, gémeskutak nyikorgása, hosszan elnyújtott terelő-kiáltások hangja vad erővel tépi fel a feledés fátylát a régi emlékekről. Ennek a községnek gyermeke volt ő is. Itt nőtt fel a katonasorig. Az 1914-es vórzivatar már mint sorkatonát találta. Felvirágzott sapkával, szélesen duhaj jókedvvel, tele reménynyel Sziics Boldizsár tizedes elsőnek indult a i harctérre. Sapkáján a virág hamar elhervadt... A roncsoló orosz gránátszilánk mély sebet vágott napbarnitotta mellébe. Orosz szanitéeek szedték fel s vitték sok más társával együtt messze Kelet-Oroszország hadifogoly táborába^ Sebe hamar gyógyult, de a honvágy, az erdélyi bércek után való epesztő vágyódás nem tudott elülni lelkében. Szomorú rabsága 1918-ban véget ért. De csak az eddigi szigorú őrizet szűnt meg. Nem tudta elhagyni az országot. Ott rekedt a végtelen orosz rónákon, ősi foglalkozása, szántásvetés sem tudta feledtetni vele a nagy hegyek lábainál meghúzódó kicsi faluját. Kilencszáz- barmincnégy... A húsz évi számkivetés, a hazátlan ság fékezhetetlen vágyakat ébresztett benne az otthon után. Pénzzé tette mindenét, amit húsz évi keserves munkával s hangyaszorgalommal összegyűjtött. Búcsút vett a kis orosz telep minden lakójától, ahol becsületessége, megbízhatósága s munkaszeretete már vezetőhelyet biztosított neki. Útnak indul... Az ő szemében hatalmas .vagyonnak tetsző pénz azonban csak útja feléig tartott. Félbeszakította tehát útját. Munkát vállalt. Éjt-nappá tett, fáradhatatlanul dolgozott, hogy továbbutazásához a legszükségesebbet előteremthesse. Országokon vándorolt keresztül. A nyárból ősz lett, a Kárpátokat már hó fedte, mikor ismerős, de ma már idegen nevű városok határait járta. A szent karácsony ünnepét az országúton tölti. Megpihenhetne, hisz’ a szeretet ünnepén találhatna hajlékot, mely feltárná előtte kapuját, örülhetne, a többi ör- vendezőkkel együtt, de hajtja ■ a vágy, az otthon ntáni olthatatían vágyakozás. Ó-esztendő késő délutánján lépi át falujának határát. Kopott, eső-verte, napfakitotta. kalapját leveszi a határjelző feszület előtt s forró báláimét mormol ajka. Tétovázó léptekkel halad aztán tovább. Meg-megáll s nézi a tar mezőt Ez itt Gyöne András búzája. Amott meg Balog Feri lucernása. A kilátást gátló erdőkön megakad a szeme. Amikor elment, még fiatal hajtások voltak csak a ma már derékvastag- ságu büszke fenyők. Milyen sok boldog vasárnap délutánt töltött ott a falu többi fiátaljá- val. Emlék, emlék után tolul lelki szemei olé a észre sem veszi, hogy már a falu-főutcáján halad. Egy pár uj ház csodálkozó pillantást vált ki belőle. Vajon ki építette? A borviz forráson a tatarozás munkája látszik, ujrafestették a borvizfürdő épületét is — állapítja meg jól- esően. Mindjobban közeledik a szülői hajlék felé. j ahonnan húsz évvel ezelőtt a császár parancsa Î elszólitotta. Szive, a sok szenvedést kiállott be- \ teg szive mintha a torkában verne. Az alkonyt az est sötétje már utolérte, ami- j kor megállott a régi kicsi ház kapuja előtt. A paţ^nyi ablakon fény hunyorgott kifele. A kapu tárva, mintha vendéget várna. Belép s halkan becsattintja maga után az utcaajtót, Dühös csaholással öles komondor rugaszkodik leiéje, I A kutyaugatásra kinyílik a ház ajtója * a! kiáramló világosság íéuykévéjében fiatal menyecske jelenik meg. Mintha ismerős arc lenne. Közelebb lép s kalapját köszönésre emeli. A fiatal asszony idegenkedve, kutató pillantással méri végig az idegent, aki zavarában még a köszönésen túl nem tudott tovább jutni. — Nem tudom, jó helyt járok-e? hun Ssücs András háza? — kérdi. — lg erű Ez volna, csak hogy Szűcs András már nem él. Miért keresif hangzik a még mindig bizalmatlan válasz é® kérdés: De kerüljön csak beljebb. Szües Boldizsár kalapjával kezében lépi át az ősi otthon küszöbét. Kellemes meleg ősapja meg. A dróton lógó petróleum lámpa gyér fényt vet a konyhára, ahol egy öreg, töpörödött anyóka szorongó pillantással tekint a belépőre. — Édesanyám*.... tör ki egy szóba siiritve A nők egy város társadalmi életében mindig nagy szerepet játszanak s nem volt ez máskép a száz év előtti Pesten sem. A pesti dámák szépségét az ott néhanapján megforduló idegenek nem győzték eléggé magasztalni. August KM rich német festőművész Magyar- országról írott könyvében, 1831-ben azt irja, hogy „a Tuillére-böl Jövő szép párisi hölgy, ki az öltözködés minden művészi fortélyát kimerítette, egy szép pesti dáma mellett c k úgy hathat, mint egy szubrett“, Ezeknek a pséges dámáknak akkoriban Pesten nagyjában két társadalmi osztályát különböztették meg: a polgárasszonyokét és a mágnásnőkét. A köznemesség hölgytagjai nem igen éltek Pesten s legfeljebb a megyebeli dámák fordultak meg sűrűbben a fővárosban. A mágnás hölgyek társaságának középpontja a kitűnő Traun grófné (Bethlen Borbála grófnő), palotája volt. Hétfői fogadó-estjein a legfényesebb társaság gyűlt össze, a főrangú dámák itt mutatták be pompás tollettejeiket, melyeknek leírását a „Hon- derü*'-ben olvashatták az utánozni vágyé polgárát z- szonyok. A háziasszony leányain, az érdekes Fejache- vlch Hermina és a fiatalos szépségű Kendeffy Katinka gröfnékon kivül — mint a I,Hondeiü‘,-böl tudjuk — CseltonJcs Leona bárónő, Szapáry Antal grófné, Zichy Paula és Sarolta grófnők, Szapáry Erzsi grófnő. „MajLatU és Brunswick grófnők, valamint Zichy Mária grófnő voltak e ragyogó hölgykoszoru virága!. Tánc és zene voltak az estélyek füszerezői, melyeken mindig egy művész ‘fellépte ' is szórakoztatta az előkelő vendégsereget. Persze a többi mágnáscsaládok is megnyitották termeiket ismerőseik előtt; nem tett ebben kivételt gróf Széchenyi István sem, ki szintén pompás estélyeket rendezett. Gróf Brunswick Ferencék egy jelmezbáljáról vannak feljegyzések, melyen az összes résztvevők, vörös selyem dominót viseltek kosztümjeik felett. A két Erdödy grófnéj Almássy-Batthyány Amália grófné, iSztrmay Marianne s a „szép erdélyi gyöngyvirág”: Hendeífy Katinka grófné rococo dámáknak öltöztek; báró WericKhéim Lászlóné lenvirág s cousineja, a szép Szapáry Elvira margaréta jelmezt viseltek. Báró Fod- aianlczky Julia éa gróf Thum Victoire svájci ruhában voltak, mig magyar jelmezt gróf Festetich Fanny és Betty, valamint Zichy Izabella grófné viseltek. For- gách Fanny és Mailáth Izabella grófnők illér, illetve skót, gróf Uelcasse Julie pedig olasz viseletben voltak. A ház fiatal úrnője az „Ezred lánya" jelmezét viselte. A nyilvános bálok közül a mágnás dámák csak a (Nemzeti Casino báljait és az igen exclusiv „hölgy- piknik'’-eke* látogatták. a húsz év óta elfojtott vágy Sziics Boldizsár cl- kinzott, hörgő melléből s odarohan az öregasszonyhoz, keblére ölelve. Az öregasszony szótlan tapogatózással, reszkető kezekkel öleli, simogat ja elveszettnek hitt egyetlen fiát. A percek kínzó lassúságban telnek. Szipá- koló, öreges sirás tör fel most özvegy Szűcs Andrásáéból. Á fiatal menyecske. Szűcs Andrásné kései leánya sikongva borul bátyja vállára majd, mintha hirtelen eszét vesztette volna, kirohan. Pár perc múlva derék magas székely férfi karján lép be. Fiatal házasok. Együtt laknak a szülei házban. Az öröm mint meleg pára terjeng a levegőben. A hajlott korú anya tipegve tesz-vesz, de mindent mintha fordítva tenne. .Asztalhoz ülnek, melyen már ott gőzölög a Szilveszter-esti vacsora. A kántáló gyermekek éneke beszűrődik a szobába, ahol boldog elégedettség vert tanyát. Megcsendül az esti harangszó, A rég nem hallott hang könnyeket csal a hazatért, fáradt vándor szemébe. Néhai Szűcs András sírján mintha megmozdultak volna a rögök. Az öröm talán behatolt a súlyos földrétegen keresztül oda is... Az újév első napján özvegy Szűcs Andrásné házából már négyen mennek a misére... Gyárfás László A polgári hölgyek — mint mindig — persze akkor is a föranguakat igyekeztek utánozni s boldogok voltak, ha velük érintkezhettek. A casino-bálek alkalmával Hajnik Pál, a Nemzeti Casino igazgatója agy- egy meghívóért valóságos ostromnak volt kitéve. Ezzel szemben a Kereskedelmi Casino báljait csak igen gyéren látogatták, a polgári dámáknak derogált a zaját társaságuk. A hölgyek társalgási nyelve abban a# időben még majdnem kizárólag német volt. Fiáth Ferenc báró Írja emlékirataiban, hogy „magyarul csak magunk közt társalogtunk férfiak s ritka volt a ház, hol a nők is bírták volna, vagy ha bírták is a magyar nyelvet, szívesen társalogtak volna magyarul." A hölgyek életében akkor is, mint ma, nagy szerepet játszott a déli korzózással egybekötött Komisz- sziózás. A Váci-utcai boltok már akkor is a legszebbek voltak a városban s így érthetően vonzották a dámákat. Valami vásárolni való mindig akad! Lueff-töl egy kis illatszer vagy párisi szappan, Nádossy-nak „Fehér arszlán*-hoz címzett boltjából uj ruhára való szövet s esetleg férj uramnak is viszünk haza valamit Lezsimirszky Manó Kigyó-utcai üzletéből, mely a „Pesti uracs“ szép cimét viseli. A pesti dáma mindig igyekezett lépést tartani a korral, ne csodálkozzunk tehát azon, hogy már a sport sem volt ismeretlen előtte. A gróf Széchenyi István által meghonosított evezésnek, főrangú hölgyek egy lelkes csoportja is hódolt, az úszás pedig meglehetősen elterjedt sport volt. A Duna-uazódákat a hölgyek js álirün látogatták s resztvettek az ezek által rendezett' úszó és ugró ünnepélyekén, sőt a táv-úszásokon is. Kedvelték a hölgyek a céllövést is; egy időben divatba; jött, hogy szalonjaikban kis céltáblákat állítottak terf és miniatűr fegyverekkel lőttek célba. Be azért ezek az amazonok a szépségüknek gondját viselték. Nehogy azt higyjük, hegy szépanyáink előtt a kozmetika ismeretlen fogalom volt: Oh nem; tudták ök igen jól használni a különböző szépítő és kendőző szereket! Az egymás közt kicserélt házi recepteken kivül rendelkezésükre állott Luefí, Giron és más illatszerészek dúsan, felszerelt raktára s hogy ez a kérdés akkor is mennyire aktuális volt, mutatja, hogy ez időben már kozmetikai szakkőnyv is jelent meg magyar nyelven: Obonyat orvcstudomaK „Pipereasztál" című könyve, mely a test szépítésére s a szépség fenntartására ad hasznos tanácsokat. Fejezzük be egy bókkal: pedig a pesti és általában a magyar dámának épp úgy, mint ma, száz ev előtt sem volt szüksége szépitöszerre ahhoz, hogy — - szép legyen. ............. - UT» »4« t M t H W ** »»♦»»» Milyen volt száz évvel ezelőtt a pesti farsang? , Ere éiyi mágnáshölgyek vezettek a főuri\ összejöveteleken — Kit neveztek „szép erdélyi gyöngyvirág"-nak? — Amikor a pesti szalonok társalgási nyave még a német voii
