Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-05 / 3. szám

4 Kiitnüjsm XVIII. ÉVFOLYAM. 3. SZÁM. Január 7-én, hétfőn este a Jemenita származású Csak egyetlen előadás! Sara Osnath Halewy inuvesz­EGYETLEN estje egész estét betöltő grandiózus műsorral „a Kelet LILIAN HAR- VEY-ja“ Írja róla a világ­sajtó. „Egy nő, aki egy­maga a szín, a ritmus, a mozgás és harmónia“. Páratlan művészi élmény! Okvetlen nézze meg! Január 7-én. hétfőn este a Magyar Színházban Jogtalanul követeli a betegsegélyző a házi cselédek biztosítását Több uÍBÍszieri nyilatkozat állapította meg, hogy a törvény végrehajtási utasítása ellentétben áll a törvénnyel — A kérdés tisztázása előtt senki sem köteles betegsegélyezési díjat űzetni <Kolozsvár. január 3.) 1933. április 8-án lé­pett életbe az uj betegsegélyzői törvény, mely az egész országra kiterjedöleg egységesen ren­dezte az alkalmazottak utáni betegsegélyzői dijak fizetését. A törvény kifejezetten a leeres- kedelmi és ipari vállalatok alkalmazottait kö­telezi a betegsegélyzői dijak fizetésére. Azon­ban a betegsegélyző pénztárak kárpótolni akarják magukat a mezőgazdasági cselédek díjfizetésének elmaradásáért és ezért még a mult év elején kísérleteket tettek a házi cselé­dek, háztartási alkalmazottal; kötelező beje­lentésére. Tény az, hogy a betegsegélyző pénz­táraknak ez a kísérlete és követelése minden jogi alapot nélkülöz, annak ellenére is, hogy a törvény végrehajtási utasítása kiterjeszti a kötelező biztosítást a házicselédekre és háztar­tási alkalmazottakra is. A törvény parlamenti tárgyalása idején Joanitescu volt a munkaügyi miniszter, ki a dr. Gyárfás Elemér szenátor kérdésére a sze­nátusi naplóban is feltalálható azt a megnyug­tató választ adta, hogy a házicselédek semmi körülmények közt sem vonhatók be a kötelező biztosításba, mert a törvény első szakasza sze­rint csakis a kereskedelmi és ipari vállalatok alkalmazottai és cselédei kötelezhetők a bizto­sításra. A mult év elején, amikor a betegse- gélyzö pénztárak újból megkezdték a házi ese tédek bevonását, dr. Gyárfás Elemér újabb in­terpellációt intézett az akkori munkaügyi mi­niszterhez, Constantinescuhoz, aki az interpel­láció alapján rendeletet is adott ki és eltiltotta a házi cselédek kötelező biztosítását. Egyideig csend is volt a kérdés körül, de ez év nyarán, amikor a munkaügyi minisztériumot elválasz­tották a közegészségügyi minisztériumtól és ennek vezetését Nistor bukovinai egyetemi ta­nárra bízták, a pénztár megint kísérleteket tett terve megvalósítására és megkezdte a házi cse­lédek és alkalmazottak kötelező biztosítását és a dijak nem fizetése miatti büntetések kirová­sát. A sérelmes intézkedés ellen dr. Gyárfás újabb emlékirattal fordult a munkaügyi mi­niszterhez és Roman Vaier munkaügyi alrni- niszter meg is ígérte a kérdés kedvező elintézé­sét. Tény azonban az, hogy intézkedés még nem történt és a betegsegélyző pénztárak egyre ró­ják ki a büntetéseket a kötelező biztosítási di­jak nem fizetése miatt. így rótt ki a kolozsvári betegsegélyző pénz­tár e ebnen büntetést báró Bánffy Ferencre is, ki e kérdés közérdekére való tekintettel dűlőre akarta vinni ez ügyet és jogorvoslattal élt a büntetés kirovása ellen. Az ő óhajának teszek «OLLA“ a világmárka l Egészsége érdekében óva­kodjon silány utánzatoktól. Követeljen kimondottan ,,OLLA<(>t} mely évtizedek óta elismert cs vezető minőség. eleget, amikor e kérdést nyilvánosan ismerte­tem és ismertetem a jogorvoslatnak azt az út­ját, melyhez folyamodni kell a büntetések ki­rovása ellen. Mivel a kötelező biztosítási dijak nem fi­zetése miatti büntetéseket a törvény 103. szakasza szerint a pénztár igazgatója rójja ki és végzése a törvény értelmében azonnal jog­erős és ez ellen fellebbezésnek helye nincs, a büntetést megállapító végzéseket közigazga­tási bíróságnál kell megtámadni külön kere­settel. Báró Bánffy Ferenc már be is adta a kolozsvári Ítélőtábla mellett működő közigaz­gatási bírósághoz az első ilyen irányú kerese­tet, melyben annak a megállapítását kéri, hogy a betegsegélyző pénztár igazgatójának hatá­rozata minden jogi alapot nélkülöz és így ez törvénytelennek nyilvánítandó. Igaz ugyan, hogy a törvény 4. szakasza alapján miniszter­tanácsi jóváhagyással újabb, a törvényben nem jelzett kategóriák is bevonhatók a köte­lező biztosításba, azonban ilyen minisztertaná­csi döntés mindezideig nincs, erről tudomá­sunk nincs és így a házi cselédeknek a köte­lező biztosítása törvényellenes. Jóllehet, hogy a törvény végrehajtási utasítása a háztartási alkalmazottakat is felsorolja a biztosításra kötelezett alkalmazottak között, azonban c végrehajtási utasítás a törvénnyel ellentétes rendelkezést tartalmaz és igy az általános jogi elvek alapján ez nem hajtható végre. A beteg­segélyző pénztárak eljárása pedig minden egyes esetben e fenti alapon törvényes útra te­relhető és megtámadható. Mivel még nem alakult ki a joggyakorlat ez irányban és nem dönthető el végérvényesen, hogy az ilyen büntetést megállapító végzések ellen a közigazgatási -bírósághoz kell-e for­dulni, vagy pedig a betegsegélyző pénztárak mellett alakítandó .átélő bizottságokhoz“, ta­nácsos, hogy az ily végzések megsemmisíté­séért külön kereset indíttassák a törvény 101. szakaszára való hivatkozással a bizottságok­nál is (Comisinnca de judecată de pe lângă Casa de Asigurare), mert e bizottságok is kö­telesek dönteni minden vitás kérdésben, mely a betegsegélyző pénztárak a biztosítottak, vagy munkaadók között keletkezik. E bizottsá­goknak az elnöke is törvényszéki biró. vagy amely városban törvényszék nincs, a kineve­zett járásbiró és igy minden egyás esetben re­mélhető, hogy e bizottság a törvény szövegé­nek szigorú betartásával és alkalmazásával a munkaadókra nézve kedvezően fog dönteni. E bizottsághoz beadandó keresetet is a fentebb jelzett módon kell indokolni és mindig hivat­kozni kell arra, hogy a végrehajtási utasítás a törvénnyel ellenkező intézkedést tartalmaz és igy ez nem is hajtható végre. Minden esetre kíváncsian várjuk az első döntést, melyet e kérdésben a kolozsvári Ítélő­tábla és a betegsegélyző pénztár mellett mű­ködő ítélő bizottság fog hozni, ami irányadó lesz a betegsegélyzői pénztár további intézke­déseire. Dr. Péterify Jenő. Drágul az élet, emelltcdnpL »jc indexszámok (Kolozsvár, január 3.) Az élet. a megélhetés, ha lassú ütemben is- de állandóan drágul. A legutóbbi hónapokban a külföldről behozott árucikkek ára állandóan emelkedett. A romá­niai fogyasztók korlátozott fogyasztóképessé­gükben. a napról-napra erőteljesebben fejlődő belföldi ipar termékeit kezdték használni. A belföldi ipari termelés fellendülésének és az ország — különösen élelmiszerekben — gazdag készleteinek eredménye volt, hogy az elmúlt év utolsó hónapjában az árak nem emelkedtek túl­zott mértékben. Az elmúlt 1934. évben a megélhetési index­számok hónaponként a következő változást mutatták: Január 29.99, február 29.99, március 29.75, április 29.91, május 80.10, június 29.99, július 30.03, augusztus 29.93, szeptember 30.08, október 30.15, november 30.70 és december 31.20. _ Az indexszámok elmúlt évi változása, illetve emelkedése hűségesen tükrözi vissza, behozatal megszorításának következményeit és az önel­látás túlzásba vitt érvényesülésének hatásait Non» lehet komolyabb és meggyőzőbb érveket a szabad kereskedelem, a szabad árucsere korlá­tozása. a kereslet és kínálat örök gazdasági tör­vények szerint kialakuló rendszerének meg­bénítása ellen felhozná, mint az indexszámon lassú, de fokozatos emelkedését, a megélhetés megdrágulását, különösen a mai időkben, ami­kor olyan nehéz a megélhetéshez szükséges pénzt megszerezni... WM Wj 11II W» Erdős Imre Pál képUidílitá sa Néhány nap óta egy fiatal erdélyi grafikus képei függenek az Ujságiróklub falain. A fia­tal művész Erdős Imre Pál jóformán még csak gyermekember, 18 éves, de már elindult az er­délyi festők és rajzmüvészek ■ kálváriáé utján, amely anyagi bőséggel senkit sem kecsegtet. Több városban állított már ki és mindenütt komoly feltűnést keltett. Egyik kitűnő erdélyi iró a fiatal Ady Endrével hasonlította össze, amivel bizonyára azt akarta mondani, hogy nem jár a megszokott csapásokon és művészete frappirozóán újszerű és érdekes. Mi nem men­nénk el odáig, mint Erdős Imre lelkesedésében túláradó kritikusa. Bennünket is meglepett mű­vészi meglátásának excentrici tásával, vonal­vezetésének a sablontól elütő módszereivel, fej­lett rajzoló készségével. Ismerjük Molnár C. Pál. á külföldön is komoly sikereket eléri festőművész egyéni stílusát, amelynek hatása feltétlenül érezhető tanítványának. Erdős Im­rének müvein is. Erdős forrongásban levő mű­vészete még egyáltalában nem öltött végleges formát. Vaunak képei, amelyek dekoratív ha­tásukkal csakugyan megragadnak és még azí is megbocsátjuk alkotójuknak, hogy női alak­jain a láb és nyakformák a valószínűtlensé­gekbe ragadják. De hogy ez még nem végleges alakja Erdős rajzoló methodusánák, azt abbéi! látjuk, hogy a különös, eltorzított formák köz­vetlen szomszédságában kecses és természeten vonalakat látunk. Abban sem vagyunk bizo­nyosak, hogy Erdős nem-e csak az exotikum, a feltűnni vágyás kedvéért választja ezt a kife­jezési formát és teljesen eredeti-e? A sok kér­dőjel után azonban az az egy bizonyosság, hogy Erdős Imre sokat Ígérő tehetség, de csak abban az esetben, hogyha nem nevezi ki magát máris tökéletesnek, kész befejezett mesternek. Sokat kell még tanulnia, mint Molnár C. Pál sem máról-holnapra jutott el művészi pozíciójához A kiállítás minden esetve figyelmet érdemel, mint egy kétségkívül talentumos művészember első és nem sablonos jelentkezése. — á. — Kun Mátyás Fia R,-T. Cíuj, Cafaa Marechaí Fo«h 2 (vo.'t Calea Victoriei) Legrégibb és legmegbízhatóbb késmüves és szakiátszerész üzlet JAVITŐMÜH61Y1!

Next

/
Thumbnails
Contents