Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-13 / 10. szám

g ___________ ________________KlEttTi'UjSl&* XVllL ÉVFOLYAM. 10, SZÁM. I ■rTrilH>ilir<ililWimi liiW|i||||i^iuii Hllin lír nmiw~ül .... ............................ *• 'Híb -'ffrfix . • • íj .1» •* V- .' »*■ CseMováUia közvetlenül tárgyal Magyar- országgal a kisebbségi kériiésrél , Hír szerint arról, is szó volt a kisantant külügyminisztereinek tanácskozásán, hogy Eeues külügyminiszter még római útját megelőzően •<: a budapesti csehszlovák követség utján közvetlen diplomáciai tárgyalásokat kezd Magyarországgal, amelyeknek célja nemcsak gazdasági megegye zés, hanem az összes közös problémák végső és gyökeres megoldása. Elsősorban a kisebbségi kérdést szeret­nék rendezni, mert íontos, hogy Közép- európa testéből kiküszöböljék azt a ve­szedelmes méreganyagot, amelyet en­nek a kérdésnek tisztázatlansága jeleni, A tárgyalás délelőtt 10 órától egy óráig tartott, mikor is a Laibach városa által rende zi.t díszebéden vettek részt a kisanţant külügy­miniszterei. Délután fél ötkor a báni palotába hajtattak, ahol tovább'folytatták tanácskozá­saikat. A megbeszélések eredményéről jelentést nem adtak ki. \ H sburgok visszatérése Politikai körökben azonban tudni vélik, hogy a tárgyalásokat a Habsburgok Ausztriába való visszatérésének a kérdése is szóba került és a kisantant külügyminiszterei úgy határoz­tak, hogy a visszatérést igyekeznek megakadó; lyozni. Az erre vonatkozó határozat, a meg­(Bécs, január 11.) Schuschnigg kancellár ebédet adott a Bécsben Románia képviseleté­ben kereskedelmi tárgyalásokat folytató Mal\o lescu-Strunga miniszter tiszteletére az Imperial szállodában. Az ebéden résztvett Brecliceanu, Románia bécsi követe és Stockinger, osztrák kereskedelmi miniszter is. A bécsi tárgyalások során Manolescu-Strunga ünnepélyes keretek­ben osztotta ki a bécsi román követségen az (Arad, január 11.) Az aradi román sajtó nem egy- izben tette kritika tárgyává a város cégtábláinak és nyil­vános hirdetményeinek ro­mán szövegét. Az a tény, hogy a kétnyelvű, vagy há­romnyelvű cégtáblák román szövegezése sok esetben volt tele helyesírási és nyelvtani hibával, a sajtónak heves kisebbségellenes támadásokra adott alkal­mat. Az aradi időközi bizottság pénteki gyűlésén Constantmescu Alexandra középiskolai tanár ja­vaslatot terjesztett elő, melyben azt indítványoz­ta, hogy alakítson a város állandó bizottságot, melynek az legyen a feladata, hogy járja be a vá­rost és ellenőrizze a feliratok, hirdetmények és cégtáblák román szövegét. Az időközi bizottság elfogadta az indítványt és elhatározta, hogy a szöveg-felíilvizsgáló bizott­ságot megalakítja. A bizottság felülvizsgálja a cégtáblák és hirdetmények románnyelvü szövegét s amennyiben azokban nyelvtani, vagy helyesírási Benes az esti órákban az Orient expresszel utazott Géníbe, Titulescu egyelőre Montreauxbu tért vissza. Jeftics pedig Beigrádba/ ahol fon­tos belügyek miatt nem nélkülözhetik jelen­létét.- /'■' ' ■ Párisi visszhang (Páris, január 11.) A párisi sajtó élénken foglalkozik a három kisantant külügyminisz­ter laibaehi találkozásával. A „Petit Párisién"' megállapítja, hogy amennyiben Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia hozzájárul a római egyezményhez, az egész balkánszövetség csat­lakozott. A laibaehi tárgyalás döntő jelentő­ségű Közcpeurópa életében. Az „Echo de Paris“ arról számol be, »hogy Jeftics nem, megy e" Geníbe a Népszövetség ülésére, mig a másik két kisantant külügyminiszter szombaton érkezik Geníbe és vasáimap fog jelentőst'megbeszélése­ket folytatni Laval francia külügyminiszterrel. ■ A francia lap beszámol arról is, hogy Kánya ' magyar külügyminiszter magával vitte Genf be Magyarország emlékiratát a Marseillei merény- ; let ügyében, ez az emlékirat rendkívül hosszú. 175 oldalt tartalmaz. Az Echo de Paris szerint Kánya külügyminiszter, Edén főpecsétőrnek fogja átnyújtani az emlékiratot, Edén pedig a kisantant megbízottjainak adja tovább. A párisi lap azt jósolja,"hogy a magyar emlékirat újból heves vitákra ad alkalmat. Ezzel az utóbbi megjegyzéssel ellentétben, ä ,i^uötidien“ azt írja, hogy ne yjmagyar emlékirat minden bizonnyal teljesen véget vet a jugoszláv magyar %'iszálynak. . ' •'" J Ş ■ • , • osztrák előkelőségek részére a román kitünte­téseket. Azokat az osztrák vezetőket tüntette ki a román kormány, akik az elmúlt év nyarán lefolytatott román-osztrák kereskedelmi tár­gyalások alkalmával közremiikötléísükkel éri# kesitési piacot nyújtottak a romániai almának és szőlőnek Ausztriában Az osztrák-román kereskedelmi tárgyalások kedvezően haladnak előre és rövidesen megkötik az uj egyezményt. hibát talál, kötelezi az üzlet, vagy vállalat tulaj­donosát, hogy nyolc napon belül uj román nyelvű feliratot készítsen. Ha a felszólított nem tenne ennek eleget, az érvényben lévő közigazgatási tör­vény vonatkozó szakasza értelmében súlyos bírsá­got fizet. Az ellenőrző bizottság állandó jelleggel fog dolgozni és minden újonnan készülő cégtábla, vagy hirdetmény román szövegét előre be kell mutatni neki. Az ügy tárgyalásain felszólalt Parecz Béla j dr. volt képviselő, az időközi bizottság tagja és azt I a kérdést kívánta tisztázni: nem érinti-e ez a ha­tározat a cégtáblák és hirdetések magyar, vagy német szövegét és általában a kisebbségi nyelv- használat jogát. Az indítványt előterjesztő tanár és az időközi bizottság elnöke megnyugtatta Pa- recz Bélát, hogy a cégtáblák és hirdetmények ki­sebbségi nyelten írott szövegéhez ennek a bizott­ságnak semmi köze sem less. cmmimKmsBmssmmmmmii'fmmsmMmmmmmm'MjtíSj Nincs ross« ilzietmeiieí. ha ti: Keleti Újságban hirdeti ■f :'. . ■ • . * • » 7 Maniu megmondta... Egy kőnyomatos sajtótudósitó érzelmes hangú nyilatkozatot közöl Maniu egyik szat­mári elvbarátjától A tudósítást' mi is meg­kaptuk. # közönség azonban az alábbiakból meg fogja éíicni, hogy miért nem tartottuk érde­mesnek a nyomdafestékre. Mégis foglalkozunk azonban veié, mért sok'tekintetben érdekes az a megvilágítás, amelyben a vidéki külpolitikus Mapiut mint európai látókörű államférfiul, sőt — horribiie dictu-v— Laval és Mussolini meg­egyezésének kesdérnónyezöjét tünteti fel, A hág y ezt Szatmáron elképzelik. Es úgy látszik Badacsonyban is... Mert mit is mond a derék nemzeti-paraszt- párti külpolitikai szaktekintély? Aszongya, hogy aszongya: amit Laval és Mussolini Rómában kifőztek, az minden kismiska. Mert Maniu már megmondta évekkel ezelőtt, 1928 novemberében és 1929 februárjában tarthatat­lannak jellemezte a helyzetet. És ezt a nagy felfedezést sietve tudomására is hozta a fran­cia és angol követek utján a két nagyhatalom kormányának. Állítólag rövidesen biztató vá­lasz is érkezett, sőt: Zalesky. (rúgja meg a macska, ezt n nevet nem kellett volna említeni, mert könnyen összetéveszthető Zeletzkyvel) az akkori lengyel külügyminiszter francia 6ugai- mazásra Bukarestbe sietett, hogy országa szere­pét tisztázza. Később tisztázta is. azonban, hogy hogyan, arra Maniu valószínűleg nem büszke. De itt nem áll meg a szatmári nagypoliti­kus így folytat jiB ,'.Maniu előre látta, ami ma történik és Romániának akarta megszerezni a kezdeményezés dicsőségét.“ Ami ezután követ­kezik a nyilatkozatban, az a bosszantó tájéko­zatlanságok halmaza. Határozottan állítjuk, hegy Maniu fog leginkább bosszankodni rajta. Ámbár nem lehet tudni. Maniu utólag mindent jól tud. Nemrégen például azt mondotta.egyik nyilatkozatában, hogy annakidején ő buktatta meg a Wekerle-kormányt. Nem hiába diszkrét »naher, nagy titoktartó, mert kívüle mindeddig erről senki sem tudott. „ Térjünk vissza azonban a szatmári nyilat­kozatra. Megtudjuk, hogy Briand, Tardieu, Burthou középeurópai terveiben „Maniu a mcntőangyal szerepét osztotta ki magának“, de- hát mit tehetett, hogyha háttérbe tolták. Elérkeztünk azonban a esni tanához. A tudó' siló tovább lÄägy egy lépéssé’ és szemtelen sb- diszkrécióval, megkérdi informálójától: „Mi volt k terve Maniunak Magyarország­gal kapcsolatban?“ -— A válasz: — Maniu természetesen Magyarországod is megemlítette Ausztriával kapcsolatban Pá- risban cs rámutatott arra, hogy az elképzelt uj politika mindkét államot megoldja a válság­tól. V a Még egy kérdés: —- Mi lett volna Maníu célja Rómában Ausztriával és Magyarországgal kapcsolatban?-r. Mindkét országot nagyobb államcsoport hoz akarta fűzni a belső rend szerződéses biz­tosításával. (Vájjon mit kell ezalatt érteni?) íme, milyen szűkszavú lesz egyszerre a szatmári diplomata, mibolvf. Maniunak a szomszédo" állammal kapcsolatos terveiről esik szó Most már nem mondja, hogy itt kez­deményezett volna valamit. Megelégszik az­zal, hogy Laval és Mussolini megegyezését kezdeményezte. Pedig, ha valahol, akkor itt lett volna szükség az ő állítólagos, messzi ho­rizontokra törő államférfim zsenialitására. Róma és Paris valahogy csak cllennének Ma­nii: nélkül, de bennünket elsősorban mégis csak az érdekel, hogv alakul a viszony Romá­nia és Magyarország között. Erre talált volna Maniu valami Kolumbusz-tojásához hasonló megoldást. Ez igazán az ő feladata lett volna, mint egykori miniszterelnöknek és mai párt­vezérnek. Itt azonban a koncepciója megre­kedt. Pedig ennél a kérdésnél csakugyan meg­hallgatták volna —, ha valami okos dolog jut az eszébe — Laval és Mussolini. Ezt azonban, «újból* Maniu ■ ur nem tudta megmondani...-á.­kütendő középeuróp.ai paktumok egyik pontját fogja képezni. ■ ? * , Aradon megbüntet k azokat a kereskedőket akiknek roman cégfeliratában helyesírási hibát fedeznek fel ■' ■* *• ■" V f;r- • ■<- ■ ■ t! . I ' •• Inaiticelfár elb4<lef adott Maooiescw-íSfriinfiai tlsscleletére

Next

/
Thumbnails
Contents