Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-13 / 10. szám

KIpvlseiöház BUDAPEST V I'm patt&lA pliütá la (remére.: No. 24.256—1937. Vasárnap, fm$, fanná * M - Ara 3 *«i Etöíizetésl árak belföldön: Egész évre 800, félévre 40», negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ihász elárusító kioszkjaiban. Oiifc-ZALüá MAüiáUl'álUl i.Al\ XVIII. ÉVFOLYAM. - 10. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ iSKOHJü, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CUM Baron L. Fop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím'. Cluj, postaíiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A laibaehi kisantant találkozó a hékülékenység jegyében folyt le Jefdcs wens is megfj Genfbe és Benes képviseli a kisaxitautoí a magyar emlékirat tárgfj alása« nál — Kedvező lég kört igyekeznek teremteni a középen répái paktumnak A francia saj tú szerîut a jnjsroszláv-iaagjar viszály elintégettnek lekínthetó Valami nem klappol Az utolsó pillanatig szigora diszkrécióban tartott, többszörösen is megcáfolt laibaehi kisan- tant-találkozó mégis megtörtént. Hivatalos köz­léseket nem adtak ugyan ki a három állam kül­ügyminisztereinek tanácskozásairól, de a világ­sajtó índiszkrécióból élő tudósítói szinte egybe­hangzóan úgy számolnak be a kétségkívül érdekes é& nagyíontosságu megbeszélésekről, hogy azokon a hékülékenység szelleme kerekedett felül, aminek Jellemző szimptomájaként a jugoszláv-magyar vi­szály gügyében elsősorban érdekelt Jugoszlávia külügyminisztere Jeftics nem is utazott Genfbe, hanem Titulescuval együtt Benesre bízta a kisan­tant' álláspontjának kifejtését. Arról is hirt ad a világsajtó, hogy a îeîhachi tanácskozások gerince a Mussolini és Laval kez­deményezésére előtérbe került középeurőpai pak­tum előkészítése volt. Mivel pedig a kisantant kül­ügyminiszterei is jól tudják, hogy mindenféle paktum csak az egymással szembenálló felek köl­csönös' engedékenységén aíapSÍÍÍát, máris felme­rült a közvetlen cseh-magyar tárgyalások térve és ennek kereteiben a kisebbségi kérdés jntézménves megvitatása is. A külpolitika tehát, a legnagyobb erőfeszíté­seket'teszi az európai légkör radikális megváltoz­tatására. Az azonban egy pillanatig sem szenved­het kétséget, hogy az előrehaladó szekér csak úgy juthat el a célhoz, hogyha az eléje fogott lovak sein'mennek jobbra és halra. Elképzelhetetlen te­hát, hogy békés atmoszféra teremtődjön meg Európának ezen a fertályán, létrejöhessen a kö­zépeurópai paktum, hogyha a kül- és belpolitika célkitűzései szöges ellentétben állnak egymással. Már pedig ma ez a helyzet. Titulescu, aki már a marseülei ügy múltkori genfi tárgyalásai alkal­mával is békésebb hangokat ütött meg és nincs ékünk feltételezni, hogy Mussolini és Laval meg­egyezése után ettől a bizonyára jól megfontolt taktikától eltérjen, furcsa támogatást kap ak­ciójához hazájából, ahol nem múlik el nap a ki­engesztelést kereső törekvések újabb, meg leg­újabb cáfolata nélkül. Alig csillapodott le vala­mennyire a hangulat Iamandi vihartszántó be­széde körül, amelynek hatásait éppen Tatareseu miniszterelnök igyekezett lerontani kolozsvári be­szédében, máris elhangzott Pop Valér tárcanél­küli miniszter szatmári riadója, amely a nemzeti szempontokat úgy hangsúlyozta ki, ami á kisebb­ségek teljes igazolásával egyértelmű. Egyáltalá­ban lehetséges-e'ilyenformán komolyan beszélni a kisebbségi kérdésről! Hiszen, ha ilyesmi szóba ke­rül, akkor csak a legutóbbi hetek eseményeiből óriási dossziét lehet felmutatni, nemcsak minisz­teri nyilatkozatokból, hanem a kisebbségi egzisz­tenciákat kíméletlenül leromboló tényekből. Itt vannak például a kisebbségi postások, akik közül egyszerre kétezret fenyeget a máról-holnapra való elbocsátás. Valami tehát nem klappol. Titulescu külpoli­tikája es a kormány belpolitikája között óriási szakadék tátong, amit hevenyészett pontonokkal áthidalni a legzseniálisabb mérnökök számára is szinte megoldhatatlan feladat. A terep aligha al­kalmas ilyen körülmények között hídépítésre. Mielőtt tehát Laibachban, vagy Genfben elhatá­rozó lépések történnének, okvetlenül meg kell azo­{Laibach, január 11.) Pénteken reggel mégis megtörtént a három kisantant külügy­miniszter laibaehi találkozása, melynek célja az volt, hogy meghatározza a kisantant álla­mok egységes magatartását a római egyez­ménnyel kapcsolatban. Elsőnek Benes, csehszlovák külügyminisz­ter szaloukocsija futott be a laibaehi-pályáúd- varra reggel 6 óra 30 perekor, másodiknak, 8 óra 10 perckor Jeftics szalonkocsija érkezett meg, majd 9 óra 50 perckor Titulescii is meg­érkezett. «Iertles szalonkocsijában A laibaehi pályaudvaron semmiféle ünne­pélyes fogadtatás nem volt. Mindössze a város polgármestere üdvözölte néhány szóval a kis­antant külügyminisztereket. Ezután egy vak­vágányon egymás mellé tolatták a három sza­lonkocsit, A szalonkoesiban lefolyt tanácskozás során elsősorban a római egyezmény kérdé* sét tárgyalták le a kisantant külügy­miniszterei, de ezenkívül szóba kerül- . tek az összes aktuális külpolitikai kérdések, Megállapodtak abban, hogy a genfi * tár­gyalásokon Benes csehszlovák külügymi­niszter fogja képviselni mindhárom állam ér­dekeit. Jeftics jugoszláv külügyminiszter a Népszövetséghez most beadandó ma­gyar emlékirat ügyét is szóba hozta. Ebben a kérdésben úgy állapodtak kát előzni egy Bukarestben lefektetett céltudatos uj program elindításával. Le kell-rombolni végre a gyűlölet semmire tekintettel nem levő hegyőr- mait és le kell rakni az itthoni béke szilárd alap­a három külügyminiszter Jeftics sza* lonkocsijába vonult vissza és néhány perccel 10 óra után megkezdődött a tanácskozás. A szalonkocsit erős katonai készültség vette körül, hogy távoltartsa a miniszterektől a kí­váncsiskodók tömegét. Csak három újságíró nak sikerült megközelíteni a minisztereket, köztük „Az Est“ munkatársának, aki megkér­dezte tőlük: Nem gondolják-e, hogy ez a la.i- bachi találkozás, mely ldilsőségeiben is rend­kívül sajátságos, politikai körökben az egész világon nagy feltűnést fog kelteni- A kérdésre tréfával válaszolt Titulescu: — Jó munkát akarunk végezni. Ezért vár lasztottuk tárgyalásunk színhelyéül a szalon­kocsit, mely az eredményes munka minden szimbólumát magában egyesíti: mindig előre halad, rugalmas és könnyedén szalad uj és üf meg a kisantant képviselői, hogy Be* nes nem fogja súlyos kritika tárgyává tenni az emlékiratot, mert kedvező légkört akar teremteni a megkötendő középeurópai paktum számára, A legfontosabb kérdés ebben a tekintetben azoknak az ellentéteknek teljés elsimítása, amelyek a kisantant és Magyarország között á múltban felmerültek és a jelenben is fenn- állanak. Benes január végén, ■ vagy. február elején fog Rómába utazni, ahol. Mussolininak bemutatja a középeurőpai paktum tervezetét. belpolitika, ós az összemüködés nyomán valameny- nyien azt lássuk, hogy de igenis, itt mindén klappol ^ sínekre.. • Bene» reflektál a magyar emlékiratra (Tudósításunk folytatása a 2-5k oldalon) kövét. Hogy végre egy útra • kerüljön a kül- é I

Next

/
Thumbnails
Contents