Keleti Ujság, 1935. január (18. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-13 / 10. szám
KIpvlseiöház BUDAPEST V I'm patt&lA pliütá la (remére.: No. 24.256—1937. Vasárnap, fm$, fanná * M - Ara 3 *«i Etöíizetésl árak belföldön: Egész évre 800, félévre 40», negyedévre 200, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy évre 50, félévre 25, negyedévre 12.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ihász elárusító kioszkjaiban. Oiifc-ZALüá MAüiáUl'álUl i.Al\ XVIII. ÉVFOLYAM. - 10. SZÁM Felelős szerkesztő: SZÁSZ iSKOHJü, Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: CUM Baron L. Fop-ucca 5. szám. Telefon: 508. — Levélcím'. Cluj, postaíiók 101. szám. Kéziratokat senkinek sem küld vissza és nem is őriz meg a szerkesztőség. A laibaehi kisantant találkozó a hékülékenység jegyében folyt le Jefdcs wens is megfj Genfbe és Benes képviseli a kisaxitautoí a magyar emlékirat tárgfj alása« nál — Kedvező lég kört igyekeznek teremteni a középen répái paktumnak A francia saj tú szerîut a jnjsroszláv-iaagjar viszály elintégettnek lekínthetó Valami nem klappol Az utolsó pillanatig szigora diszkrécióban tartott, többszörösen is megcáfolt laibaehi kisan- tant-találkozó mégis megtörtént. Hivatalos közléseket nem adtak ugyan ki a három állam külügyminisztereinek tanácskozásairól, de a világsajtó índiszkrécióból élő tudósítói szinte egybehangzóan úgy számolnak be a kétségkívül érdekes é& nagyíontosságu megbeszélésekről, hogy azokon a hékülékenység szelleme kerekedett felül, aminek Jellemző szimptomájaként a jugoszláv-magyar viszály gügyében elsősorban érdekelt Jugoszlávia külügyminisztere Jeftics nem is utazott Genfbe, hanem Titulescuval együtt Benesre bízta a kisantant' álláspontjának kifejtését. Arról is hirt ad a világsajtó, hogy a îeîhachi tanácskozások gerince a Mussolini és Laval kezdeményezésére előtérbe került középeurőpai paktum előkészítése volt. Mivel pedig a kisantant külügyminiszterei is jól tudják, hogy mindenféle paktum csak az egymással szembenálló felek kölcsönös' engedékenységén aíapSÍÍÍát, máris felmerült a közvetlen cseh-magyar tárgyalások térve és ennek kereteiben a kisebbségi kérdés jntézménves megvitatása is. A külpolitika tehát, a legnagyobb erőfeszítéseket'teszi az európai légkör radikális megváltoztatására. Az azonban egy pillanatig sem szenvedhet kétséget, hogy az előrehaladó szekér csak úgy juthat el a célhoz, hogyha az eléje fogott lovak sein'mennek jobbra és halra. Elképzelhetetlen tehát, hogy békés atmoszféra teremtődjön meg Európának ezen a fertályán, létrejöhessen a középeurópai paktum, hogyha a kül- és belpolitika célkitűzései szöges ellentétben állnak egymással. Már pedig ma ez a helyzet. Titulescu, aki már a marseülei ügy múltkori genfi tárgyalásai alkalmával is békésebb hangokat ütött meg és nincs ékünk feltételezni, hogy Mussolini és Laval megegyezése után ettől a bizonyára jól megfontolt taktikától eltérjen, furcsa támogatást kap akciójához hazájából, ahol nem múlik el nap a kiengesztelést kereső törekvések újabb, meg legújabb cáfolata nélkül. Alig csillapodott le valamennyire a hangulat Iamandi vihartszántó beszéde körül, amelynek hatásait éppen Tatareseu miniszterelnök igyekezett lerontani kolozsvári beszédében, máris elhangzott Pop Valér tárcanélküli miniszter szatmári riadója, amely a nemzeti szempontokat úgy hangsúlyozta ki, ami á kisebbségek teljes igazolásával egyértelmű. Egyáltalában lehetséges-e'ilyenformán komolyan beszélni a kisebbségi kérdésről! Hiszen, ha ilyesmi szóba kerül, akkor csak a legutóbbi hetek eseményeiből óriási dossziét lehet felmutatni, nemcsak miniszteri nyilatkozatokból, hanem a kisebbségi egzisztenciákat kíméletlenül leromboló tényekből. Itt vannak például a kisebbségi postások, akik közül egyszerre kétezret fenyeget a máról-holnapra való elbocsátás. Valami tehát nem klappol. Titulescu külpolitikája es a kormány belpolitikája között óriási szakadék tátong, amit hevenyészett pontonokkal áthidalni a legzseniálisabb mérnökök számára is szinte megoldhatatlan feladat. A terep aligha alkalmas ilyen körülmények között hídépítésre. Mielőtt tehát Laibachban, vagy Genfben elhatározó lépések történnének, okvetlenül meg kell azo{Laibach, január 11.) Pénteken reggel mégis megtörtént a három kisantant külügyminiszter laibaehi találkozása, melynek célja az volt, hogy meghatározza a kisantant államok egységes magatartását a római egyezménnyel kapcsolatban. Elsőnek Benes, csehszlovák külügyminiszter szaloukocsija futott be a laibaehi-pályáúd- varra reggel 6 óra 30 perekor, másodiknak, 8 óra 10 perckor Jeftics szalonkocsija érkezett meg, majd 9 óra 50 perckor Titulescii is megérkezett. «Iertles szalonkocsijában A laibaehi pályaudvaron semmiféle ünnepélyes fogadtatás nem volt. Mindössze a város polgármestere üdvözölte néhány szóval a kisantant külügyminisztereket. Ezután egy vakvágányon egymás mellé tolatták a három szalonkocsit, A szalonkoesiban lefolyt tanácskozás során elsősorban a római egyezmény kérdé* sét tárgyalták le a kisantant külügyminiszterei, de ezenkívül szóba kerül- . tek az összes aktuális külpolitikai kérdések, Megállapodtak abban, hogy a genfi * tárgyalásokon Benes csehszlovák külügyminiszter fogja képviselni mindhárom állam érdekeit. Jeftics jugoszláv külügyminiszter a Népszövetséghez most beadandó magyar emlékirat ügyét is szóba hozta. Ebben a kérdésben úgy állapodtak kát előzni egy Bukarestben lefektetett céltudatos uj program elindításával. Le kell-rombolni végre a gyűlölet semmire tekintettel nem levő hegyőr- mait és le kell rakni az itthoni béke szilárd alapa három külügyminiszter Jeftics sza* lonkocsijába vonult vissza és néhány perccel 10 óra után megkezdődött a tanácskozás. A szalonkocsit erős katonai készültség vette körül, hogy távoltartsa a miniszterektől a kíváncsiskodók tömegét. Csak három újságíró nak sikerült megközelíteni a minisztereket, köztük „Az Est“ munkatársának, aki megkérdezte tőlük: Nem gondolják-e, hogy ez a la.i- bachi találkozás, mely ldilsőségeiben is rendkívül sajátságos, politikai körökben az egész világon nagy feltűnést fog kelteni- A kérdésre tréfával válaszolt Titulescu: — Jó munkát akarunk végezni. Ezért vár lasztottuk tárgyalásunk színhelyéül a szalonkocsit, mely az eredményes munka minden szimbólumát magában egyesíti: mindig előre halad, rugalmas és könnyedén szalad uj és üf meg a kisantant képviselői, hogy Be* nes nem fogja súlyos kritika tárgyává tenni az emlékiratot, mert kedvező légkört akar teremteni a megkötendő középeurópai paktum számára, A legfontosabb kérdés ebben a tekintetben azoknak az ellentéteknek teljés elsimítása, amelyek a kisantant és Magyarország között á múltban felmerültek és a jelenben is fenn- állanak. Benes január végén, ■ vagy. február elején fog Rómába utazni, ahol. Mussolininak bemutatja a középeurőpai paktum tervezetét. belpolitika, ós az összemüködés nyomán valameny- nyien azt lássuk, hogy de igenis, itt mindén klappol ^ sínekre.. • Bene» reflektál a magyar emlékiratra (Tudósításunk folytatása a 2-5k oldalon) kövét. Hogy végre egy útra • kerüljön a kül- é I
