Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-03 / 278. szám

KEimUjsm HvCoytún 'C-C^XjíÍJaaJi Még harmat alszunk, (ahogy gyermekko­runkban számoltuk) — ţ% itt var* Mikulás napja, a gyermekek öröme.- Nem tudom, most is úgy meg less e rakva Mikulás bácsi ba­tyuja, mint a mi időnkben volt? A Mikulás-ki­rakatok már állnak, bizonyára szebbek is, mint az én gyermekkoromban voltak, « szülői szere­tet sem kevésbbé nagy, csak ... csak ... az er­szények lettek egy kissé laposabbak. De agy gondolom, egy kis cipőcskérc való akkor csak kikerül valahogy.— valahonnét■ Még pedig nem csak a lakkcipőkbe, de az ütött-kopotr, rongyos kis lábbelikbe is. Ilyentájt mindig nagy szeretettel gondolok az intézetben Mikulás-estékre, örömmel, de rettegéssel vártam Mikulás bácsit, aki szemé­lyesen keresett föl minket. És hogyha retteg­tem volna tőle, amikor eleven Krampusz volt a kísérője, aki —érthetetlen módon — minden gyöngénkről, minden hibánkról tudott­fin például: rossz evő voltam, Különösen a „csuzpájz“-! sehogy sem szerettein, amit íredig az utolsó kanálig meg kellett ennünk. Egyszer a Krampusz egy tányér knrmplifőzelékkel le­pett meg és betömte .zokogó számba. Ezzel ugyan nem szerettette meg velem érd as ételt. Talán ez az oka, hogy a heti étlapba soha „krumplicsuzpájz“-1 még nem Írtam. Szolidá­ris vagyok a gyermekekkel és nem akarom a szülök figyelmét fölhívni erre a rettenetes ele­déire. Aztán jön karácsony, a szeretet ünnepe. Nemsokára megjelennek a főtéren a szép, zöld, jóillatu karácsonyfák, előhírnökei a legszebb, a legvsaládiasabb ünnepnek. Ámbár csak ott igazi ünnep a karácsony, ahol gyermek van. Azért ilyenkor különösen lesajnálom azokat a házakat, amelyekéi nem ver fel gyermekzsivaj. Mennyit fejlődtek u gyermekjátékok öfle- fesség, fantázia, Ízlés dolgában csak az utóbbi pár év alatt! Gondoljunk csak a mi kifejezés­telen szemű, semmitmondó babáinkra és ha- uonUis.uk össze a mai kedves, karakterbabák­kal. Mintha csak elevenek volnának, annyira él az arctik, szemük. Aztán milyen csodagépek, a jó ég tudja milyen varázs játékok vannak most. Felnőttnek is élűeset eljátszogatni ve­lük. (Tesszük is örömest!) Válogassuk meg jól a karácsonyi ajándékot, nem kell az feltétle­nül drága legyen, csak a gyermek örömét lelje bemie. És tartsak szem előtt a gyermek-fantá­ziát is. Ezért van az, hogy a legtöbb fiúgyer­mek — főleg az eszesebbre, — nem találja örö­mét a kész játékban. Csak azon gondolkozik, hogyun szedje szét. Százszor jobb az olyan ajándék,, amiből őmaga állíthat össze valamit, (Markiin, Matador), a kis vas, vagy falécekből gyárthat szélmalmot, kalapálógépet, óriás-ke­reket, stb.-t Ha megunta, azonnal szét is szed­heti az elrontás veszedelme nélkül. Hiszen a kis fiuknak a gép a mindene. Igazolja ezt az is, hogy minden germek gépészmérnök akar lenni, egész 6—7 éves koráig, inig az iskolában vissza nem retten a sok tanulástól. * Az elmúlt héten érdekes, kalandos életű asszony élete végére tett pontot u halál. Mag­halt Picea vernek, a világhírű tenor irtának egy­kori felesége Bécsi lutheránus papi családból született és Rács hires szépségei között is a, legszebbnek mondották Viharos élete colt. Vérmérséklete, de különösen csodálatos szép­sége nem hagyta sokáig nyugton az akkor még kezdő és egyáltalában nem világhírű tenorts- tának oldalán. Rövidesen elváltak és ekkor „halálosai' beleszeretett egy Jakabffy nevű magyar földbirtokosba. Találóan irta annak idején Wilde: „az örök barátságnál csak az örök szerelem rövidebb életű“, — sőt még a magyar nóta is azt mondja: „mindenféle szere­lemnek vége szokott lenni“. Mégis meglepte környezetéi, hogy olyan hamar odébb állt a fiatal, szép asszony, — búcsú nélkül. Megszö­kött. A ivestminsteri hercegnek volt később a barátnője, aki bálványozta, egy egész vagyont költött rá. míg az udvar vadászni kiddle In­diába. A férfiak seregestül ostromolták a Ri­viérán, A „halálos szereltnek“ sorában csakJta mar a f-ialal, csinos és mérhetetlenül gazdag román Sllrcea báró következett. Neki esküdött ezek után „örök“ hűséget. Most aztán jött a titok■ Fiatalon, lecsúszva, elrutullan meghalt a kórházban. Azt mesélik, morfi»i«ht leit, tel­jésen fezeitőlI. hányt-vetstt élete roll. Hogy- hogynem, Csernovitsbo vetődött: utolsó ură nah jósága ide >s elkísérte és a legszükségeseb­bekkel ellátta. így halt meg az egykori szép asszony, mint íesiileg-lelkilcg tol, éltes roncs. Mások szerint az ura mellett maradt és isme­retlen betegség, talán a zajos mult ölte meg. Bárhogy is voltig ■')$ éves asszonynak a cser no- vitei kóthiui ligyón’ bőségesen volt alkalma gondolkozni n világ furcsaságain: azon, hogy öt liáajdoyl'é py csodál a los szépsége fette töhhrr. Mi murád! belőle? Fug beteg csúnya test és egy még csúnyább és még betegebb — lélek. * 'Az „Ille de France“ nevű la.xushajón uta­zott — többek között — egy francia folyóirat szerkesztője. Nagy lábon éli. Adott egy hires dinert, melyre kétszázz emberi hivott meg. Ter­mészetesen nem fedélközi utasok közéd kerül­tek ki azok a halandók, akiknek meghívó ju­tott. kizárólag d főosztály a utasok Imréből. — A menü jóbbnál-jőbb fogásai között ás keltett feltűnést, hogy tizennégy féle pezsgőt bonta - toff. Pezsgőverseny zajlott le, versengés volt a pezsgők elsőbbségéért. Ejnye, ejnye! Hál ilyen jé)l megy arrafelé az újságíróknak? Még ezt hihetnem. — ha nmi állna gondolataim hátterében egy sanda gyanú: a vacsora reklámcélokat szolgált. Csak azzal nem vagyok tisztában, hogy a szerkesztő ur ezt a pazar dinert a saját lapja vagy a — pezs­gőgyár reklámjaként rendezte? Margaret Norris irónia egy cikkben elra­gadtatással beszéli, cl, hogy a nők Amerikában milyen hallatlanul ügyesek, egy feig ötletből nagy vagyont tudnak csinálni. így például: M a r g v ri 0 « r r y egy szervezetbe egye­sítette az amatör művészeket: festőkéi, szob­rászokat, irókat, iparművészeket, mindazokat a műkedvelőket, akik a hivatásosak miatt nem jutnak szóhoz, lit aztán csak egymás kö­zött kell versengeniük. Szidhatják vígan az „aljas és tehetségtelen“ hivatásosokat, akik miatt mellőzve vannak és önmagában mindenikük egy fiók Michelangelot, vagy Geoihél sejtethet. (Ezzel ugyan senkinek sem ártanak). Klubjuk van, MáUitásuk van, üzle­tük van. És — örüljünk — mindezt Margeri Curry fölözi le, afet ezzel az ötlettel egész va­gyont keres. < ■ 11.»* »•««; ­Tudta ez az ügyes tép, hogy az embereket a hiúságuknál fogva lehet legjobban megfogni. (Ez a tipp itt is beválnál) Margaret F i s hb u nk egy aulókiálli- Iiáéról csinált karrikaturáival tűnt föl. Erede­tisége abban áU, hogy as autókat gyermekko­csiknak, n gyermekkocsikat autóknak rajzolta. XVII. ÉVFOLYAM. 278. SZÁM. i’iTnywBWirritnPwniPifflppiiwr|')rirTi ^ fi' Ezzel mindkettőnek vj formát adott — és így rengeteg pénzt keres. Rosa O’Neill szobrásznő és írónő, hogy hat kis testvérét szórakoztassa, kis állatfigu­rákat formált nekik. Egy napon furcsa, nevet­séges arcú Ms kutya került ki ujjai közül. Így született meg a Bon so kutya. Mondanom sem kell talán, mekkora vagyont juttatón terem- tőjének. Caroline Parker görbített tea szalont nyitott meg. Ebben a teaszalonban minden, de minden a világon görbe. Görbe az asztal, a szé­kek, görbék a tányérok, a csészék, görbe még az ablak és a szendvics is. Egy igazi. —- görbe tükör. De hogy megadjuk a császárnak ami a csá­száré, — ismerjük el, hogy mégis csak férfi- ötlet volt az, ami. legutóbb a legnagyobb va­gyont szerezte. Mert mégis a legzseniálisabb ötlet egy férfi találmánya és ez a — Micki Maus. Heti étlap HílTFÖ: Citromon borjubecs Inált, kiflitálbafött, Va­csora: Friss kolbá#* káposzta cikával és ma­gyar mustárral. K£I)D; Kaszásleves füstölt sertés hússal, káposztás palacsinta. Vacsora: Sajtpudi ng, SZERDA: Kaporleves, lencse főzelék vagdalt hússal, alma kompot. Vacsora: Virsli paprikás lével. CSÜTÖRTÖK: Korhelyleves kolbásszal, velővel, alma pongyolában, Vacsora: Bécsi szelet rizzsel és savanyúsággal, l'líNTKK: Passzlroaott bableves csipetke tésztával, ráchal. mandarin. Vacsora: Kelbimbó rajjal, alma. SZOMBAT: Burgonyaleves (rántás nélkül), rám- sztek rizzsel és francia mustárral, fánk. Va­csora: Tepertős puliszka, \ „yes kompot. VASÂRNA1*. Májgombócleves, nyid pecsenye vadasat, tehéntúró« karikákkal, szerecsen ingben. Va­csora: Xyulpástétnm tartár szósszal, tea keksz. Éíel-reeeptek Vadász csirke. A letisztított csirkét darabokra vág­juk, aztán finomra vágott hagymával, 15 deka sonka kövérjével és kis kockákra vágott sovány sonkával együtt fedő alatt puhára pároljuk. Apróra vágott zöld petrezselyemmel szór jv.k meg és egy citromnak a le­vét csavarjuk rá. A levét ráöntjük, gyenge gyomruak- nak lezsirozva. Meleg tálon tálaljuk. Sós rudak Kell hozzá: 40 deka liszt, 25 deka vaj, 2 lejre élesztő, 1 kocka cukor, i tojás, fél pohár tej. Az élesztőt egy maréknyi liszttel l kocka cukorral, tej­jel kelni hagyjuk. Ha megkelt. a többi liszttel s vaj­jal és a tojással összedolgozzuk, 2—3 milliméter széles­ségűre nyújtjuk, darabos sóval és köménymaggal dú­san meghintjük és derelyemetszővel vékony hosszú szeletekre vágjuk. 15 percig meleg helyen pihentetjük és jő tűznél megsütjük. Melegen tálaljuk. MMBWBMMBMMMMWBBIIMBWWWTt Tg&MSM tWBhMIWWKt AKTUÁLIS ORVOSI KÖNYV, HELY MINDENKIT ÉRDEKEL I>r. lukács Pál szakorvos Az elhízás és a sorányitó gyógyelfárások 126 oldal, 14 ábrával Rövid kivonat a gazdac tartalomjegyzékből A normális emberi test — A belső sdfcreéció — Az anyag és energiaforgalom élet- és kortaná­nak alapvonalai — Az elhízás létrejötte — Az elhizás általános megítélése — Az elhízás külső formái — Az elhizás okozta belső elváltozások _ A szív és a véredények — Tüdő — Emésztő szervek — Az idegrendszer — Az elhizás külön­leges típusai — Miért hizunk — Miért fogyunk — Az elhízás megelőzése — Az elhizás gyógyke­zelése — A táplálkozás — A fogyasztás — A fogyasztás módjai — A diétás fogyasztási mód­szerek — A diétás módszerek gyakorlati kivi­tele — Ivókúrák — Fogyasztás izommunka által Vizgyógyászati eljárások, stb stb. stb. Ára 90*— lej. Kapható n Keleti Újság kiadóhivatalában Oluj, Baron L. Pop ucea 5. A \.éüz és 10 lej portó előzetes beküldése esetén vidékre is szállítjuk. Bármily 3 könyvnek egy­szerre való megrendelése esetén postaköltséget nem számítunk — Utánvételezés nincs !

Next

/
Thumbnails
Contents