Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-03 / 278. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 278. SZÁM. KBlETS'tijSXG . ■ in um I— mt\ ......... ■■■ írja: Dr. Dévámé, Erdős Böske A í estélyi ruhákról A mult héten tartották meg a nagy szalonok a demi szezon bemutatóit, A régi szokáshoz híven, a termek zsúfolásig megteltek a nagy estélyi ruhát csináltatni akarók és a báiozó lányok tömegével. Gyönyörű, változatos, csillogó és pompó'z az idei estélyi ruha, vagy nagy délutáni, az u, n. eoctafl ruhák divatja. Annyira változatos és olyan hatásos, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, ami egyéniségének legjobban megfelel. A eoctail ruháknak’ nagy előnye, hogy két célt szolgálnak, illetve, kétféleképpen lehet hordani, nagy délutáninak és estélyi ruhának. Kedvesek azok az ősz- szenilitások, mikor fekete hosszú aljhoz ezüst, vagy arany, avagy fémmel átszőtt húzókat alkalmaznak Ezek a szoknyához dolgozva erősen dekoltált hátunk és láttunk itt egy nagyon szép megoldást, ahol a hosz- 8zu ujjak karkivágásánál és a háton erősen volt üe- koltálva, a nyaka pedig magasan záródott, steppelt bubi gallérral. Ilyen toillettehez pl. felhasználhatjuk régi fekete selyemszoknyánkat, vagy ruhánkat. Van az idei estirüha divatnak még egy praktikus, a régi ruha felhasználhatóságával, egészen kedves nj formája is. Ezek a ruhák rendszerint fekete, sima selymek, hosszú, bő ujjakkal, amelyek más szinii selyemmel, vagy veiour siffonnal vannak kibélelve, egy gomb segítségével pedig a vállra vlsszagombolhatók, miáltal teljesen estélyiruha jellege lesz. Fiatalabb lányok, kiknek alakjuk is meg van hozza, örülhetnek a stllruha visszatért divatjának. 3íem le- hot elképzelni dekoratívabb, kedvesen fiatalosabb bált toilettet, mint egy' taft stdlruhát, ahol a váltak teljese», szabadon vannak, amit egyszerű fodor vagy csipke dekorál, feszes derék, a szoknya pedig csupa fodor, hátul alig észrevehetően hosszabban. A bársony, a Iámé, ábrosé, a satin mind-mind uralják az idényt. Fősziu persze » fekete, de nagyon sok rezedazöldet, korall- pirosat, rozsdavöröset é« legújabban ké- k e t is láttunk. Az estiruhában rengeteg a klips, amit a kivágásban viselnek, nem is egyet, hanem kettőt, miáltal a ruha kivágását meg lehet változtatni. V í- rág is nagyon megy, amit inkább az övre tesznek, hatalmas virág arragemenokat. Láttunk egy gyönyörű vonalú pátnokék bárion ytoiletiet, oszály- lyal, hátul erősen dekoltálva és a tenyérnyi szele« öv elől ilyen hatalmas színes csokorral záródott, amit a mannequin oldalra tolt, mintegy érzékeltetve, hogy táncnál nem zavar, illetve nem gyürödhetik a virág. Páratlanul pompözek a tiszta arany, vagy ezüst grand töltettek, ezek teljesen simák, uszályosak és mélyen vannak dekoltálva. Mindegyikhez elütő színű bársony kabátkákat Viselnek, amit a dekoltást eltakarja. Gyönyörűek, fantasztikusan szépek ezek a ruhák az — áraikkal együtt. Végül láttunk egy nagyon hatásos fehér velursiffon nagy estélyi Tubát, váltak nélkül, csak a nyakban egy fekete bársony, strassal kombinált szalag tartotta, a szoknya dús rédökben hullott alá és az egész ruhát elragadővá tette a hosszú, fekete uszály. Divat posía* * R. L.-né. Amit mutattak, minden nagyon tetszett és örülök, hogy ilyen szépen megtaláltak mindent. Arany és ezüst la nmeik, b rockéit, safinolc, bárso- nyok, Telour-cliiffonok, Crep-tafftolc Szabó Jenő üít. fekete, rezedazöld, korallpiros, rozsdavörös, patoukék és a iöbbi DIVATSZI\EKBE\, a legnagyobb választékban nagyA ruh áz átmn I Az egyeki vadászok Irta : Móricz Pál Az egri főkáptalannak 5600 holdas gazdaságát az 1890-es években még nem kezdette ki a földosztó biróság. Érintetlenül, egész teljességében megvolt a gyönyörű, szép birtok. Az igen dús vadállományáról is nevezetes, hires volt ez az egyeki birtok. A nagy vadászatok alkalmával rendesen 40 puskás és 400 hajtó ka- nyaritotta a nagy köröket. A vadászok és hajtők felvonulását az uradalmi Írnok igazgatta, — 44 lovas kerülő segédkezése mellett. 1893- ban Beér Andris urfi irnokoskodott az egyeki uradalomban s a nagy körvadászat tervét urai Csák Gyula uradalmi tiszttartóval az egyeki gazdaság térképéről már az előző napon megállapították, mint valami harctéri felvonulást. Az egyeki vadászaton tekintetes Petro- vits Bertalan ur, a főkáptalani főügyész is résztvett, a többi vadászok nagy örömére. A körvadászat „rémének“ már korábbról elnevezték ezt a pattogós beszédű urat, mert a vadászatot következetesen elrontotta azzal, hogy a körben rendesen „zsákot csinált“. Azt pedig minden vadász jól tudja, hogy a vadásztársaira minő kellemetlen egy ilyen önző vagy lusta zsákoló atyafi. Mig mások bosszúsan nyelik az éhkoppot, a hátrább lappangó, a bájtokkal visszamaradozó zsákolóvadász kedvére szórakozik és mások elől ellövöldözi a nyulat. Petrovits főügyész ez alkalommal sem hanyagolta el a zsákoló tudományát, sőt annyira önzőn jeleskedett, hogy Póka István főkáptalani inspektor az István-majorban tartott vadászebéden szóvátette ezt, mire a főiigvész hetykén visszavágta: — Te nékem nem parancsolsz Pista... Én úgy vadászom, ahogy akarok! Megszikrázott erre a hatalmas inspektornak a szeme s az asztal végén a talpig ur és igen kedves Frencsovics Mátyás kasznárral csendesen beszélgető egyeki uradalmi írünkhöz fordult: — Nagy jó uram!... — Tessék parancsolni?! — Aki a délutáni körvadászaton zsákot csinál és a figyelmeztetésre nem engedelmeskedik, ne törődjék vele, zái’ja ki a körbők ka én leszek is... Megértette?! — Igenis megértettem! — felelte katonásan Beér Andris, az egyeki gazdasági Írnok. * A főügyészt háta megett „Fábiusz kunk- tátornak“ hívták s késedelmeskedő szokásához híven a délutáni körvadászaton is elővette a régi tempót. Részben már „truccolásból“ is megcselekedte ezt, midőn pedig szólott neki a körvadászat menetét igazgató ióhátas gazdasági Írnok, sértődötten ráförmedt: — Nékem az inspektor sem parancsol, nem hogy egy ilyen inci-finci irnokocska! — Én nem is parancsolok a főügyész urnák, — feleié keményen Andris Írnok — csupán csak udvariasan felkérem a főügyész urat, hogy tegyen eleget a felszólításomnak, mert ha nem?!... A következményeket magának tulajdonítsa az ur? Erre még iszonyúbb dühbe lobbant a főügyész s az Írnokra kiáltott: — Azonnal takarodjék innen, mert lelövöm a lóról! Most már Beér Andris írnoknak is fejébe szaladt a vér, rövidszárba és sarkantyúba kapta tüzes hátilovát, mire a betunitott hátasló felágaskodott és várta azt a percet, gazdája mikor ereszti neki, hogy — vágtatva — elüsse a puskával fenyegetődző főügyészt... — Befelé* hajtők! — És kizárta a vadászatból a meglepődött és megilletődött főügyészt, miután a bámuló hajtők előtt a főügyésznek'is odamondta az egyeki Írnok: — A tekintetes ur pedig tegye le azt a szerszámot ... Másként elüttetem a lóval! Kissé megjuliászodott a főügyész s most már szótlanul elkullogott és beült a diilőuton várakozó fogatba, a vadászvaesoránál azonban kitört belőle a visszafojtott indulat, fenyegetően Beér Andris írnokra szólt: — Na, magát is beírtam a fekete könyvembe !-— Csak az inspektor urnái ne legyek beírva! — feleié az egyeki írnok, amihez a hatalmas iuspektor is hozzáfűzte: — Az írnok az én reudeletemet követte, Berci... Az egész zenebonának egyedül te vnl- tál az oka... Én éppen azért híztam meg ezt a karakán betyáros debreceni gyereket, mei 13 exi as e KO LN1V ÍZ KITŰNŐ MINŐSÉGE ÁLTAL VEZET AZ ÖSSZES HASONLÓ készítmények között ...... /PARFÜMERIE NORTIEff örülök, hogy megismerhettem teljesén. Ltevelemre legyen szives válaszoljon miélőbb, hadd adjak további tanácsokat. Melegen üdvözlöm. Esemény!. Fehér satin ruháját tisztittassa ki és levágathatja hazakra egy fekete szoknyával nagyon, csinos lesz. A fehéret fekete nagy gombokkal Is díszítheti, vagy stíassaj. Igazán elegáns ruhája lesz, amit bárhová felvehet. Satínbó! fodros ruha nem szép. Kérjük olvasóinkat, leveleiket mindig rovatvezetőnk címére: Budapest, Teréz-körut 35. Icüldjék. * Kérjük előfizetőinket;, hogíy leveleiket mindenkor rovatvezetőnk címére: Budapest, Teréz-körut 35. sz. küldjék. jól tudtam, hogy ez az én parancsomat szigorúan végre is hajtja... A vadászatnak ez egész ügyes megrendezését pedig külön is, nagyon megköszönöm az írnok urnák! » Az egyeki körvadászatnak ilyen szép lefolyása és a „zsákoló“ főügyésznek ilyen kurta- furcsa, katonás megrendszabályozása fülébe jutott az egri íőkáptalan akkori nagyhírű, gazdatisztjeit végtelenül szerető, kiváló nagyprépostjának: Pászthy Endrének is. Maga is szenvedélyes, de a vadászregulákat szigorúan betartó nagyvadász volt. Pászthy nagyprépost s urai Csák Gyulát, a végtelen becsületes, szorgalmas, jó gazdát, az egyeki uradalom kitűnő vezetőjét nem hivatalosan is meglátogatta. Már jól benne voltak u tavaszban, mikor ismét Egyekre érkezett a főtisztelendő és méltóságos Pászthy Endre, Andris Írnok is felment tisztelegni a szeretett főpaphoz. — Na, te hires... Hát én velem is megtenned azt, amit a főügyésszel megcselekedtél?! — kérdezte mindjárt fogósán a nagyprépost. — Ha az inspektor ur parancsolná, igen! — De én vagyok ám a hatalmasabb, hé! Andris írnoknak már akkor is gyorsan és helyesen váltott az esze. Tudta, hogy kinek mikor és hogyan kell válaszolni. Azután megismerte a prépostnak azt a szokását is, hogy a fiatalembereket igen szereti sarokbaszoritaui az ilyenfele cifra kérdésekkel, azért feszes vi- gyázz-állásban s erősen szeme közé nézve, egész bátran odafelelte az egri hatalmas nagyprépostnak: • V fr* I (M'1 — Hogy méltóságod hatalmasabb, azt én jól tudom, hiszen méltóságos uram a földesúri Viszont ám azt is igen jól tudom, hogy Póka inspektor ur semmi olyast el nem rendel, ami méltóságod akaratával ellenkezik és jóizlését bántja! A nagyprépost jódarabig erősen a szeme közé nézett a nyílttekíntetü fiatalembernek. Szemrebbenés nélkül állta az, mire végül Pászthy nagyprépost őt jellemzően ilyen szavakra fakadt: — Okosan beszélsz!... .Jól tetted! Beér Andris egyeki gazdasági írnok, későbbi, kömpöci ispánságának ez az egyeki vadászati ését és az egri nagypréposttal való eme párbeszéde volt az egyik előzménye.
