Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)

1934-12-31 / 300. szám

xra ÉVFOZT'AM. m. SZÁM, KnETrllfsm 5 Találkozás az öngyilkossal Nóhiny nappal eaelőtt, ahogy délelőtt elindultam Otthonról, a Malomárokból éppen akkor hoztak Id egy aassouyt. Az asszony, sima fekete rókában an egyik hídról ngrott be a bár alacsony, de gyors folyása vízbe, öngyilkos akart lenni. A vizámra 100—180 mé­tert vitte magával s szárazra hozták. Ájult volt, (a- gyos, hideg. Odaérkezésem előtt talán három perccel történt a dolog. Bevitték a legközelebbi házba, odafek­tették a fal mellé. Kopott fii, még zöld a téli tavasz« tó!, borította szórványosan a ház tövét. Ide tették le a csepegő, nedves holttestet. Az újságírónak számtalan aHutleiunml van dolga öngyilkossággal, legtöbbször igen közönyösen hagy« ják ezek a „szenzációk“. A cselédleány szerelmi bána­tában maró ingott ivott, a nyugdíjas nyomorában fel­akasztotta magát, a kidobott tisztviselő revoiverlövé»- sel roncsolta szét koponyáját, a fiatalember a vonat kerekei elé feküdt, mert elhagyta az Ideálja, vagy az öngyilkosság oka ismeretlen, erre és erre gondolnak, búcsúlevél nem maradt hátra. A megszokás minden érzést elsztirklt, letompit, az ujságiró, ha elkészült az anyaggal, éppen olyan egykedvűen adja át ezt is a szerkesztőnek, mint egy miikedvelő előadás beszámo­lóját vagy a sikkasztó adóhlratalnok törvényszéki tár­gyalásáról szóló riportot. Az ujságiró most véletlenül otthonról elindulva találkozott magával az öngyilkossal, néhány pillanat­tal a tett elkövetése után. Az öngyilkossal és nem mint eddig, az öngyilkossággal. Az öngyilkos iránt so­kan érdeklődtek. A kapuban, amelynek udvarán az öngyilkos feküdt, sokan álltak. Ezek az úgynevezett érzékenyebb lelkek, akik félnek a megható dolgoktól, aggódnak, hogy» nem tudják elviselni a nem éppen szávvlditó látványt, nem mernek közeledni, de azért, ha kellő távolságban is, de ottmnradnnk és várják az eseményeket. Ha jön valaki, nem késnek tudósítani a» újságról. — Egy no. Igen, egy korosabb no. Beugrott a vízbe, alig tudták kihúzni. Alinak egymás mellett. Van aki sápitozik, jaj, de Ilyet, van aki szótlanul figyel s csak egyszer-egyszer mutat a víz felé: nézzék, ott húzták Id. Bem» csukott szemmel, élettelenül fekszik az ön­gyilkos nő. Ruhája szorosan rátapad, fényes a víztől. Azok veszik körül, akik nem félnek a realitásoktól. Hatósági személy nincs, a mentőknek még csak most telefonáltak. Az arravaló emberek most megmutathat­ják mit tudnak. Meg is mutatják. A nőnek tehetet­lenül kell tiimie. Az öngyilkos nő, ha sejtette volna, hogy ml vár reá az életmentők, a fulladás-specialisták kannal között, bizonyára nem ugrott volna l»e a Ma­lomárokba. Egy alacsony termetű, iparos külsejű em­ber a vezér. Intézkedik, rendelkezik, kiadja az utasí­tásokat: — Fogják meg, emeljék fel, fektessék a hasára, így kell a vizet kivezetni a testből. A többiek engedelmeskednek. Megfogják, forgat­ják, jobbra-balra elöre-hátra. Úgy bánnak az emberi testtel, mint valami kényükre-kedvükre bocsátott tárggyal, Kellemetlen ugyan, hogy az a tárgy vizes s henedveslü a vele foglalkozót, de ezzel szemben jó­idéig lesz, mit mesélni majd az ismerősöknek, el lehet majd mondani, képzeld, ha én nem vagyok ott, a szak­értelmemmel, nem működöm közre, a szerencsétlen ®u> meghalt volna. Életmentők ük isten és ember sz'.ne előtt és ez mindent megér, minden áldozatot. Az alacsony munkavezető tovább vezényel. Most mesterséges légzést rendel el, megte’ebbezhetetlen hangon. Megteszik. A nö nem tér magához. A főnök ae*n érti, hogy ennyi minden után még mindig ájult az öngyilkos. *■“» A múltkor is volt egy hasonló esetem. — mondja s mindenki nómultan hallgatja, — akkor né­hány perc múlva már felnyitotta a szemét. Meg van sértődve s a jelenlevők vele érzenek. Osztoznak az elkeseredésben, hogy ime, a szakavatott munka nem eredményes. Egy fiatal leány jön sápadtan. A közelben lakik, hallott az eseményről, éppen csak egy kabátot kapott magára s futott ide. Kéveteg szemmel pillant az ősi- gyilkos nőre, hosszan nézi, jobban összehúzza magán a kabátot, pedig erősen süt a nap. Megrázkódik, el­.OKTODAíSUPER >20|ÉÉ00m, * SUPER X ^CP^s+i SWB35 3+1 SZELEKTIVITÁSA TÖKÉLETES­SKÁLÁJA NAGYMÉRETŰ ÉS ÁTTEKINTHET^ TÖKÉLETES FADING KIEGYENLÍTÉS-ELEKTRO- * DINAMIKUS HANGSZORO'-HANGSZINEZETE KELLEMES* * ^ KIÁLLÍTÁSA FÉNYŰZŐ * ölandarű­rrtwrmiMiiuriflr " W te á.i fordul, de mingyart visszatéved a tekintete, Nem tud elszakadni a látványtól, pedig bizonyos, hogy ma nem fog ebédelni. Magába szedi n jelenet mindé» árnya­latát. Az elmaradhatatlan öregasszony is a jelenlevők között van. — Nagy dolog lehet, ami arra kényszeritette! — csóválja a fejét. — Nézze csak, milyen vize« szegény. De nem hol meg. Csak azt sajnálom, hogy nem vol­tam itt, mikor kifogták a vízből. Újabb esemény: megérkezik a mentőautó. Vele együtt egy rendőr is. A rendőr ike«l először műkö­désbe. Széttaszitja az embereket s felszólítja őket, menjenek innen, menjenek ki az »’teára. Az emberek maracnak, s a rendőr nem igen erőlteti a dolgot, A mentoorvos besiet a kis táskával a kezében. Az alacsony termetű nem mulaszthatja el, hogy ne te­gyen jelentést. Beszámol arról, amit végzett. — Amennyire lehet, kiengedtük a vizet, — közti az orvossal határtalan fontoskodással. Az orvos alig hallgat rá. Bosszankodik, hogy nem vitték fedett, meleg helyre az öngyilkost. — Inkáid» arra gondoltak volna hogy’ nem lehet itt a hideg földön tartani. — Behozzák a hordagyat s beviszik a házba a fekete­ruhás, öngyilkos asszonyt. Ezzel egyelőre vége a szenzációnak, Szünet van, addig, míg felteszik az autóra az öngyilkost. Az em­berek a mentőautót állják most körül, amelyet, ahol megjelenik, mindig körül kell övezni. Az újságíró csak most veszi észre, hogy az ön­gyilkossal való találkozásáról akart Imi, arról, ahogy ott feküdt, ahogy haja csapzottan, csepegő tincsekbe összeragadva zilálődott homlokába, arról, hogy az arca a csukott szemekkel milyen fájdalmasan mere­vedett meg, arról, hogy vájjon ebben a belsőben, amelynek most olyan lehangolóan szerencsétlen, ml játszódott le, mikor a karfára lépett és nem erről Irt, hanem az emberekről, a kegyetlen emberekről, akik pózokban tetszelegnek az öngyilkos körül, akik éppen olyan mértékben sajnálkoznak most Is, mint mikor egy lő leesik az uccáti, akiknek tetszik a dolog, mert szerepelhetnek és mert jól kihasználható élményt je­lent. Ez történt az öngyilkos körül a napfényes dételSt- tön, amely bizony' ezen a napon beborultnak látszott előttem. SZÁSZ BÉLA. Meghozták az ítéletet Kirov gyilkosai f Sieti, de titokban tartják A szovjei-hóhér 24 segédjével már készenlétben áll (London, december 29.) Â leningrádi hadi- törvényszék ma délelőtt befejezne Kirov gyil­kosai biinperének tárgyalását. Az Ítéletet el­küldték Sztálinnak jóváhagyás végett, de csak a végrehajtás után fogják nyilvánosságra hozni, Ivanov, a szovjet hóhér-osztagának vezetője 24 segédjével együtt repülőgéppel Moszkvából Leningrádba ment, hogy az ítélet végrehajtásánál kéznél legyen. Egyes hírek szerint a merénylőket már főbe is lőtték, más hírek pedig arról számolnak be, hogy Szibé­riába száműzték őket. Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. 100 modern, kényelmes szoba, Liftek Központi fűtés. Hideg-meleg folyó­víz. Az étterem-és kavéhdz- ünn minden este szalonzene. Ag Erzsébet egypincér rendszer! Menü; 1-öŰ P lÖliiiiiiüun-'diiiiiisiíiiiaiiíiliiiiiwysiHíiüüuíizifiüiitiiiiAxiiinii.ii,»..­..t? »nnlus».!»:-muni» ^JIIII!HIIIIil^!lllllllllli{L^JIilllillllllL^JIIII(llllflilí^lilllllfíláliL4Ü

Next

/
Thumbnails
Contents