Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-24 / 296. szám
***[ ■£* * -*■ V 4. UUQ & BUDAPEST V. Taxa psataJA pIAUt* Sn nttcmera: No. 24.256—1827. Hétfő t |,9,w, december 24. — Jm ^ lej Eiößjtetósi árak belíoldoji: Égé#* évre 800, félévre 400, »wgyeciévTC *00, egy hóra lej. Magyarországon; egy évre 60, félévre 26, negyedévre 12.80, egy hónapra 8j50 pengő. Egyes számok ai Ihász elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS M AGYAR PÁRTI l.AP. XVII. ÉVFOLYAM. - 2SG. SZÁM. felelős szerkesztő: SZÁSZ ENDB& Szerkesztőié g, kiadóhivatal Aa ayaatiku Cta| Báron k l'op ooco s. szám. Xetefoau 58®. —> GevéMm doj, posmfiók Ifik mám. KArtratoka* Mohinak; mm Srfüd vtaasa és mem la őriz meg a Igazi karácsony Irta: dr. GRÓF BETHLEN GYÖRGY A szervei világ szemlélete arra tanít, hogy az élet örök küzdelemmel jár. Növények, állatok állandóan kell, hogy az őket fenyegető veszedelmek ellen védekezzenek, egyik faj a másiknak ellensége. Legtöbb csak akkor gyarapodhatok, csak akkor tarthatja fenn magát, ha a másikat elpusztítja. Az ember és ember közötti küzdelmet, attól kezdve, hogy ősáliapotából kilépett, mégis már a szokások, az erkölcs és a vallás törvényei enyhítették fokozatosan. A Megváltó a szeretet vallását adta az emberiség nagy részének. Sajnos, azonban nem mondhatjuk el, hogy még a keresztyén emberiség is követné vallása parancsát. Nemcsak az egyes ember vét ez ellen felebarátjával szemben, de épp úgy van ez az egyes nemzetek között is. Itt is azt látjuk, hogy nem az igazság uralkodik, hanem az erő. A történelemben véresebb háborút nem ismerünk a világháborúnál. Egész nemzeteket mozgósítottak ideális eszmékkel és jelszavakkal, amelyekért életükkel áldoztak r ülők. Még nehány hónappal a világháború vége előtt egy hajszálon függői , — amint azt illetékes francia katona; .. .ukirók is beismerik, — hogy nem éppen fordított legyen annak kimenetele. De nagy szerep jutott ebben a Wiison-féle 14 pontnak is, melyek mint világmegváltó kábítószer hatottak a központi hatalmak kimerült lakosságára és hadseregére és semmisítették meg ezeknek még megmaradt erkölcsi ellenálló erejét. A béke alapjait is ezek a wilsoni elvek kellett volna képezzék, de nem igy lett. Az azóta eltelt időben pedig még jobban eltávolodott a világ ezektől, ma pedig mármint naiv ábrándozót mosolyogják azt, aki csak említést tesz róluk. A fegyveres harc senki által sem remélt eredménye béke neve alatt állandósult, pedig az emberiség mai állapota, mondhatni szükségképpen kell uj fegyveres összeütközésre vezessen. A fák nem nőnek az egekig. Aki ma fenn van, gondoljon a jövőre is. A nemzeti törekvések mértéktelen túlzása újabb háború csiráját hordozza magában, amely a kannibálizmushoz hasonló állapotba vetné vissza a müveit emberiséget. Szálljunk magunkba a Megváltó születésének emlékére gondolva és erősek és gyengék, tartsunk lelkiismeretvizsgálatot, Tudom és vallom, hogy az egészséges nemzeti eszme nem tűri a defetizmust. Utópiákat sem kergetek. De ha el akarjuk kerülni többezeréves kulturjavaink végpuszulását, akkor még az utolsó percben vissza kell rántsuk a tátongó mélység széléről az abba rohanó világot. Ha nem akarunk kétségbeesni sorsunk felett, hinnünk kell abban, hogy ez nem lehetetlen feladat. Az ünnepek után következő első hétköznapon lelkileg újjászületve, azon kell elkezdjük, hogy nemcsak mint egyének, de mint nemzetek is felejtsük el a múlt küzdelmeit és ellentéteit. Amig ezt nem tesszük kölcsönösen, mindaddig nem remélhetünk a jövőben javulást. Akkor lassacskán könnyebb lesz egymás lelki érzékenységét kölcsönösen megérteni és kímélni. Akkor nem fogunk sérelmet keresni vagy találni más nemzet történelmi emlékeiben. Ezek mindenike szubjektív okokból is szent az illető nemzet tagjai előtt. A lelki dolgokba nem szabad, hogy az államhatalom beavatkozzék, de ez céltalan is, eredménytelen is lenne, sőt feltétlenül ellenhatást vált ki. Törekedjünk végre okos belátásból a tárgyilagos Ítéletalkotásra. Ahogy még a fegyveres küzdelemnek is vannak erkölcsi szabályai, vannak nemzetközileg is meg nem engedetteknek minősített harci eszközök, úgy a fajok békeidőbeli versenyében még szélesebb téren és még nagyobb érvénnyel kellene hogy kitűzzük és kölcsönösen tiszteljük a vöröskereszt-jelvényt. A nemzetek és egyének földi szenvedéseit teljesen megszüntetni mi gyarló emberek nem tudjuk, de nem valódi keresztyénség az, hogy az év nehány napján külsőleg eleget tegyünk az egyház parancsainak, mig a hétköznapokon állandóan vétsünk a testvériesség és szeretet törvényei ellen. Ha a jóravalö törekvés nem vehet erőt a rosszindulatokon, akkor a földön közöttünk a háború állandósul, legfeljebb a módban lesz különbség — hol nyiltan a fegyveres harc, hol pedig képmutató módon békeállapotnak elnevezve. E felismerés kell reávezessen ama megnyugtató alapelvre, hogy a lelkek békessége erősebb biztositéka az emberiség intézményeinek minden fegyveres felkészültségnél. Ezt elfogadva, ennek uralma alatt nem fog ünnepelni senki embertársának gyásza felett. Egyszerre fog ünnepelhetni mindenki és nemcsak egy napig és már előre reszketve az eljövendő hétköznapok sivárságán, hanem akkor valóban a lelkek karácsonya lesz az egész esztendő. SS oldalai karácsonyi szám, naptármelláklettel
