Keleti Ujság, 1934. december (17. évfolyam, 276-300. szám)
1934-12-14 / 287. szám
Péntek, j{934. december 14. - Arm 5 *•# '-visel őház BUDAPEST V. '0i .tiTaxa poatal* piatlta to I MOH»: No. 24586—1837.1 fclöíiwtéfei arak beUoldon; Egész évre 800, íclévre 10U, negyedévre 800, egy hóra 70 lej. Magyarországon: egy é\Te 60, félóvTe 25, negyedévre 13.50, egy hónapra 6.50 pengő. Egyes számok az Ibusz elárusító kioszkjaiban. ORSZÁGOS MAGYARPÁRl'í LAP. XVII. ÉVFOLYAM. — 287. SZÁM. Felelős szerkesztő: SZÁSZ ESBBE. Szerkesztőse g, luaooniTaiai es nj»mu»i »-“*1 Baron JU Pop nee» 6. szám. Telefon: SOS. —> Loräetons Cluj, postailók 101. Mám. Kéziratokat senkinek sem A genfi béke első örvendetes következménye: megszűntek a jugoszláviai kiytasitások Laval rómii útja elválasztódott, hagy előzőleg a kisa fant'Sliamckkal tárgyalhasson OJeszország — Ä magyar sajtó ffaítiinéstkelt© cikkekben tör lándzsái: a dunai iramok végleges megegyezése mellett »Români?« Nagyarország» Csehszlovákia és Jugoszláviát Európa leggazdagabb és leg« szebb nagvbafalmit építhetik föl!14 Választ várunk A Magyar Párt ezúttal nem memorandummal kérvényezett a kormányhoz, hanem az ország szine elé állott. Őszinte lélekkel, becsületes szándékkal figyelmet kér annak az észrevételére, hogy a román államnak rendezetlenül, mondhatjuk nyugodtan, elhanyagoltan áll az élete sodrában az a súlyos problémája, amit egyszerűen kisebbségi kérdésnek szoktunk és kell nevezni. Ebben az elhanyagolásban, tologatásban rengeteget szenvednek az ország kisebbségi népei s legsúlyosabb számukra a bizonytalanság, ami miatt nem tudják, hogy mit akarnak velük, milyen sorsot kívánnak juttatni az állam keretei között. De nemcsak a mi sorsunk biztosításáért égető ez a kérdés, hanem az állam sem tarthatja rendezetlenül a végletekig ezt a feladatot, amit kormányoknak kellett volna megoldania. .Nincsen megoldás — ezt eddig valamennyi kormány elismerte. A feladatot miudenik meglátta, a kötelezettséget mindenik a magáénak mondotta és a programok szavaiban mindenik vállalta is. Mindenik azt mondotta, hogy ő hozza a megoldást, mert a többiek tehetetlenek voltak. A mostani kormány is ezzel jött s Tatarcscu miniszterelnök nagy szavakkal szinezte ki azt a szükségességet, aminek elodázhatatlanságát ő maga hangsúlyozta. 13é is jelentette a kisebbségi pártok vezetőinek, hogy nagy gondot, sok időt fordít erre, beható tanácskozásokat kezdeményez. Az idő azonban eltelt azóta, mindjárt egy esztendeje s a szavakban kifejezett hajlandóságból nem láttunk semmit. Átéltük azonban azóta az ellenséges légkörnek olyan mesterséges tulíeszitését, amilyenre eddig nem volt példa. A kisebbségi néptömegek lelkületének belső elkeseredését juttatta kifejezésre a Magyar Párt megbízottja és bukaresti főtitkára, Wilier József, a parlamenti szószékről, amikor azt mondotta, bogy úgy érezzük magunkat, mintha túszai volnánk a már elmúlt háborúnak, örökös, folytonosan erősödő támadásoknak a célpontjában tengetjük az életünket és a megélhetésnek a legegyszerűbb feltételeit rángatják ki alólunk. Milyen cél vezetheti ezt a szomorú folyamatot? Hova akarnák eljuttatni bennünket? Megfontolták-e, átgondolták-e? Mert lehetetlen, hogy az államférfim okosság ne tudná meglátni ennek a veszedelmeit. Mi nem igazodunk külpolitikai helyzetek és kísérleti elméletek után, nem érdekelnek már bennünket a belpolitika pártharcai, az életet keressük ebben az országban és látni szeretnék a jó állampolgárokként való megélhetésnek a feltételeit s biztosított alapjait. Ha a kormányok eddig nem jutottak hozzá, hogy az állampolgársági létünk biztosítását nyújt sák a kisebbségek milliós tömegeinek, mondja meg az ország polgári képviselete: mire számíthatunk? A kormányok pártoknak az erőviszonyaihoz igazodnak s minden lépésüket ez a szempont irányítja. Ezért nem értek rá kisebbségek polgári jogviszonyainak a sokszor tervbevett rendezésére. Most minden párthoz szól a Magyar Párt parlamenti felhívása, ünnepélyes szavakban: adjanak választ.' Tudjuk, hogy a parlamenti népképviselet milyen erőkből, hogyan tevődött össze s hogy a kormány szokta diktálni a parlamenti akaratot is. Egy-egy botránynak a pártok közötti viA genfi határozat elhangzott, ele a konzekvenciák levonása még késije- Egy örvendetes jel máris a helyzet enyhülésére matat: Jugoszlávia megszüntette a kiutasításokat. A további lépéseié azt a célt kell szolgálják, hogy a papiros-bélecböl megingathatatlan és szilárd, tartós béke fejlődjön. Ennek az óhajnak határozott formában adnaJc kifejezést a budapesti Mussolini cs:k a személyes t'rgjya- lásnál adja meg a v J a sít (Paris, december 12.) A francia lapok beszámolnak a Laval és Aloisi között Géniben lefolyt tárgyalásokról és azt Írják, hogy Laval három kérdést tett fel Aloisinak: 1. Milyen lesz az olasz külpolitika vonalvezetése a jövőben? 2. Hajlandó-e Olaszország a kisautatására mindig jutott bőségesen idő. Az államnak azonban kormányok és pártok súlyos kötelezettséggel tartoznak a nagyfontosságu problémák feladataiban. Legyen idő ezeknek a megoldására •is. Elvégre a gyűlölködés szitásával bizonytalanná tett kisebbségi népsorsolc fenntartásában nem lehet haszna senkinek. Mondják meg, hogy akarnak-e megnyugtatni s ha igen, milyen belátás, mennyi megértéssel. A parlamentben elhangzott ez a kívánság. A lapok, amelyek az olasz-francia közeledésben látják a végleges megegyezés garanciáit. Bizonyos, hogy a diplomáciai aktusok ennek a célnálc elérését szolgálják. Egyelőre azonban a tárgyalások megindulása még nem történt meg s a diplomáciai előcsatározások befejezéséig Laval római utjának terminusa bizonytalanná vált. tant államokkal tárgyalni és a Balkán-blokk létrejöttét támogatni? 3. Milyen egyezményt kivan adni Mussolini az afrikai kérdésben Franciaországnak ama koncessziók fejében, amelyeket Franciaország nyújt Olaszországnak? Hir szerint Mussolini e kérdésekre kijelentette, hogy tárgyalni kivan Lavallal, azonban nem hajlandó a szomszédállamokkal megelőzőleg érintkezésbe lépni. jó lélek tisztasága irányította ezt a lépést. Lehet, hogy most is elfordul ettől a figyelem s a pártokat inkább érdeklik az egymás ellen kihasználható botrányok s az egymás gyöngitésére megragadható eszközök. Nem fog meglepetés érni, ha a feltett kérdésre komoly választ sem kapunk. De az országépitő, rendező, erősítő munkát kértük és a Magyar Párt megtette kötelességét. A visszhangot várja. Az is felelet, ha a semmit mondás lesz a válasz. Ltval római útja halasztást szenved (PARIS, december 12.) A külpolitikai érdeklődés az olasz-francia közeledés fejleményei felé fordult. Izgatottá teszi ezt az érdeklődést az a körülmény, hogy ismeretlen okokból Laval külügyminiszternek a római útja ismét halasztást szenved. Politikai körökben különböző magyarázatokat adnak ennek a halasztásnak. Az „Oeuvre“ cimü lap genfi munkatársai beszélgetést folytattak Aloisi báró, népszövetségi olasz femegbizottal. Aloisi báró azt jelentette ki, hogy Laval francia külügyminiszter látogatása az ő tudomása szerint csak a Saar- vidéki népszavazás után történik meg. Értesülése szerint ugyanis a francia külügyminiszter csak akkor szándékszik Rómába utazni. A lap a kijelentéshez hozzáfűzi, hogy tudomása szerint Laval feltételekhez kötötte római útját. Az a kívánsága, hogy Olaszország kezdjen tárgyalásokat a kisantanttal s ha az olasz kormány erre hajlandó, ennek fejében ő a gyarmati kérdésekben messzemenő ajánlatokkal tud előállani. Laval különben kedden már visszautazott Párisba.
