Keleti Ujság, 1934. november (17. évfolyam, 250-275. szám)
1934-11-19 / 266. szám
Vll. ÉVFOLYAM. 266. SZÁM. KUETlUjsm IÎ SALAMONI ÍTÉLET Irta: Koréh Endre Az udvarhelyi völgyeken vigan futkostak a tavaszi szelek. A sóvidéki, Hargita felőli fuvallatok összetalálkoztak a zsendülő dombok felett és danolva iramodtak tova dél felé- A nap már elég melegen sütött és sugarai vidáman táncoltak a keresztúri fekete zsindelyes és elevenpiros cserepes tetőkön. A nagypiaci hetivásáron nyüzsgött az élet. Fehérnépek pergő beszéde, emberek tanakodása lágy zsivalygássá keveredett. Még a régi magyar világ járta s noha az élet akkor sem volt fenékig tejfel, mégis csak akkurátusán elballagott minden a maga utján. Pont nyolcat ütött a karcsú torony órája, mikor a biró uram őkegyelme a nemes község házához toppant. Két harisnyás atyafi frustu- kolt a kispadon. Rájuk köszönt. — Adj Isten! Mit csinálnak kietek? Egyikük a besenyőforma kiisdég atyafi megszólalt: — Eppejg a szeredásba vizitáljuk, vaj’ mit adott az anyjuk utravalónak. — Kietek sóvidékiek? — Akkurátusán, — tám kigyelmed a biró? — A vónék. Kietek ügyesbajosok? — Ügyünk es vagyon, bajunk es. Az ügyünk az, hogy frustukolunk... Szavába vágott a másik góbé: — A bajunk meg az, hogy sok az adó, a súly egye meg. Nevetett a biró. — Ejsze, eléggé facsaros a kietek esze. A kis besenyő is mosolygott a bajusza alatt. — Pedig nem es valánk még falu birái. Biró uram fölényesen legyintvén, befordult a tornácra, ahol a kisbiró már várta. A vérében lappangó katonás tempóval csapta össze a bokáját. — Adj Isten jóreggelt. A tanácsbéliek még nem jövőnek fel, — ejsze tapasztalkodnak a hetivásárban. — Jó. Amig esszeválogatom az Írásokat, kied szedje elő künn a tanácsbélieket, osztáng jöjjenek izibeMég egy fertályóra se telt el, visszakerült a kisbiró. — Istálom, csak valami malacra alkusznak, osztáng bétoppannak. Hanem vagyon odakünn nagy eset! — Vaj’ miféle? — Erősen siettem, nem várhattam a pat- varkodás végit, csak annyit neszeztem, hogy valami szamár mián vagyon a baj, tova né, a fazakasok körül. A biró bólogatott. — Tudhatná már kied, hogy e földi világon örökkétig a szamarak mián esik baj- Ha Ítélkezés kell, majd bejönnek, ha megbékélnek, megisszák az áldomástA kisbiró kitekintett az ablakon. — Idetartanak. Valami fehérnépi komendi- rozza őket. — Akkor nagy az eset. Lészen mit hallani. A zajgás egyre erősödött, majd a tornácon káráltak, aztán betoppantak. Csakugyan fehérnép vitte a szót. — Instálom, igazságért jövénk! — Igazság volt és lészen, amíg itt ülök, — szólt a biró. — Ki a kárvalló panaszos? Pirosképü, termetes székely állott elő. — Én vónék, instálom, Beke Lajos Ko- rondról. — Hm, baj esett a fazokak körül? Az asszony közbecsattant. — Nem fazokak mán, csak cserepek, eppejg hogy malaevákarásra alkalmatosak. A biró Beke felé bökött. — A kied felesége? — Vagy nem, — a mennybéli felség mentsen meg tőle. — Hát akkor mit csármál olyan szörnyű buzgósággal? — Mert, hogy az uram igazát nem hogyhatom! Ehol az én emberem. A biró hamiskásan mosolygott. — Jó nó, majd eljő mindennek a sora. Előbb kiedet halljam, Beke LajosA nyelves fehérnép hirtelen a biró asztalához toppant. — Notené, most látom, biró uram Sólyom Elek! Nézzen-szemeg jól nó- Emlékszik-é Elek Baczó Örzsére? — Ehelyt semmiféle Elek sincs, — csapott a biró az asztalra, — csak a biró, aki törvényt ül! Örzse bólogatott. — Lám-lám, elmúltak az éfiuság édös esztendei, kigyelmed es úgy adja, mintha sohse látta vóna a kisgalambfalvi kapuzábénkát. — Örzse, ha tovább zavarod az igazság útját, bétapasztatom a szádat a kisbiróval! Hát ilyetén való hatalmi szóra csak el kellett hallgasson szegény fehérnép. A köröndi fazekas mondókába fogott. — Béjövék istálom a hetivásárra. Kipakolván, a csacsimat a soroglyához kötém. Odajőve mellém őkeme, Nagy Están, Galambfal- váról s ő es háti'aköté a csacsiját. Mü vásároztunk, a csacsik meg eszvepislongattak, oszt végezetre a beste galambfalvi elszakitá az est- rángot, esztáng közibe a fazokaknak. — Az örzséjék csacsija? A fehérnép méltatlankodva rikkantott. — Súlyt a miénk! Lovon járunk mi! — Akkor hát? — A Nagy Estányé! — Álljon elő őkeme! — Instálom nincs itt, — szólt Beke, — odakünn káromkodik a szekere mellett, osztáng úgy forog maga körül, akár a recsenyédi kutya a nyárson. > ,,, — Az árgyélusát, — csattant fel a biró, — panaszos vagyon, csak eppejg vádlott nincs? Úgy vélem, örzse, tii csak kéváncsiság erányá- ban jövétek ide. Mi az urad neve? — Bögözi Domokos, osztáng nem matat bennünket semmi kéváncsiság, hanem igazlátó, ha kell prókátor es vélem együtt az uram. — Most hát Bögözié a szó, addig pejg kisbiró teremtse ide Nagy Estánt, azt a tekergőt! Nó Bögözi, nyegje el a mondókáját. — Instálom, hogy a Nagy csacsija eszve- táncolá a fazokakat, Beke nagy hirtelen elé az ostor nyelet. Jutott az áldásból Estánnak e®. Akkor elegyedek belé, hogy — komé, elébb hajtsa a csacsit tova, osztáng dergenyálja, mer ha nem, izibe odalészen minden csupra. Örzse es odaszólt, mondván, — bugyuta ember bódogtalan fia, ejsze a csacsi nem tehet jámbor indulatjáról, melynél fogva odasirült a szomszéd csacsihoz. — Hát nem vala igazságom, — bizonykodott örzse, — nó? De akkor őkeme szernyü indulatjába reám es ostort emelt. E mán sok lévén, odaveték neki egy-két pofont, — bévallom, nem cirógatás erányában. — Gondolom. — Nemcsak cserdíilt, hanem fogott es, — csapta föl a hangot Beke — ehol az ujja nyoma a képemen. Végezetre eszve es karmo- lászott és ezen áspiskégyó fehérnép úgy a szemembe kapott, akár az ülü a csíirkébe. Közbe őkeméék es taposták a fazokakat, hogy nagyobb légyen a kárvallásom. — Mese, meskete, — cáfolt az asszony, — vaj’ egy-két csuprocskát, ha odébb billenték, Domokos meg egy hitván kászrót. Ökemébe fortyog az indulat, azért tóditja a kárt. — Közben mi vala Nagy Estánnal, — Bögözi? — Egyet rúgott a Beke jószágán, osztáng visszaráncigálta a tulajdon szamarát a szeko- rihez. - ____ HIR&t W kilogram fával fűt #k J órán át. egy normál szobát ä™1P Gyártja; DEZS(j ft fl|, QRAOEA Kapható mindenütt. Kérjen díjtalan árjegyzéket Képviselet: BARZEL VASKERESKEDÉS, Cluj, Plata Mihaî Viteazul 13. Ekkor toppant be a kisbiró Nagy Estánnal. — Istálom, ehol vagyon a vádlott— Nyavalyát vádlott! — fortyant föl Nagy. Káros vagyok, mert az eset mián a vásáros fehérnépek szétriadtak s azóta se jövének visz- sza. Oda a hetivásár, nem ér mán e nyavalyás világ egy tál puliszkát se, a súly egye meg! — Lassabban komé, — szakította félbe a biró. — Tél-tul már haliám az eset mivoltát. Vallja bé, hogy a csacsija elszabadult a szekértől. — Nem tudnám miként? — Gyenge vala az estráng. — És tóditotta örzse, — erős vala a szamár indulatja. A birói pecsét keményen kopp,an az asztalon. — Kisbiró, tapassza bé a fehérnép száját. .— Bé ám a búbos kemence ódalát, — vijjogott Örzse, — hezzám ne nyúljon, ha becsüli kied az ábrázatját! — Csönd! És most Ítéletet mondok! Aki szusszan, hatóság elleni erőszakban tanáltató- dik! Nagy Están vétkes a káros esetben, amit Beke Lajosnak okozott. Kied Bögözi, meg az asszonya es vétkesek ... — Ugyanugye? Elek, hát ez igazság? — Asszony, — rivallt rá a biró, — most hallgatsz, vagy kóterbe kerülsz! Vétkesek vagytok, punktum! — Nagy Están fizet a kárból két részt, mert a csacsija mián két csacsi, ösz- vesen nyolc lábon taposá a fazokakat. Bögö- zék fizetnek egy részt, heába tátogatnak, — mert ketten együtt, öszvesen négy lábbal top- pogtak a köröndi edények veszedelmére. — Appellálok százegyig! Egy polturát se fizetünk! Ember, haj de nagy puliszka kied, appelláljon nó! — Lebbeztetik, — szólalt meg Bögözi. A biró fölemelte a kezét. — Az én Ítéletem bölcs és igaz, ellene nincs apelláta. Most penig nemes szivem jó indulatja szerént mondom, egyezzenek el odakünn szépen, ámen! — Hát e szernyü szép vala, — sóhajtott föl a kisbiró. Mig az atyafiak kifelé eregéltek, örzse odaperdült a biró elé. Osgkugy,szikrázott a szeme. — Nekem vagyon még itt egy szavam- Hallja-é Elek? Áldom a szöröncsét, hogy nem levék a kied felesége! A biró nagyot sóhajtott. — Hidd meg örzse, én meg hóttom napjáig áldom a mennybéli irgalmasságot, hogy csak itt kerülvén eszve, ilyen kevés ideig vala dolgom véled... GROMEN & HERBERT RT. Lerakat; Cluj, Cai. Reg. Ferdinand 13. Telefon 959 POSZTÓ. ÉS DIVATSZÖ. vetAkugyárak, sibiu RÉGI OLCSÓ, NEM EMELT Arak? Itt az őszi szezon és vele együtt az uj minták férfiöltöny, felöltő, téiikabát és iskolai egyenruha-szövetekben. Fekete krepp, szmoking- és női téíi- kabátoknak. Posztók, gyapjú takarók és szőnyegek nagy választékban GARANTÁLT, JÓ MINŐSÉGE! ^ininilinín^llílBilisKiiiiiiifiiiisniiiiniiiNisiiimmiiisiifiiiiíiiiiiísiiilimiiiiísiiiiHiimiiísiiisíH
