Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-08 / 230. szám
6 KUEnttţSISG XVII. ÉVFOLYAM. W. SZÁM, A főváros látogatói linóm monica kötöttárut vásárolnak Solayici tÄI ENGROS Bucureşti, Sír. U|»fteani 87. D ETA I L Az Universult olvassa Vaiáúról és Maniuról emlékezik és ot régi kisebbségi politikáról beszél Mezössy Béla VjfehértÓ, szeptember hó. '£ kép, amit előre megfogalmaztam magamnak: lemegyek Ujfehértóra és találok ott derűs öregurat, egy nevető bölcset, aki valószínűleg nem járat újságot, nem tudja, hogy a faluja határán túl mi történik, eszik, iszik, talán kijár vadászni s hagyja suhanni maga fölött az évszakok járását, — tavaszra nyár, nyárra ősz, őszre tél... — hadd menjenek. Az utolsó pillanatban a képet összezavarta egy barátom, aki ezt mondta: — Egy összeomlott embert találsz Ujfehér- tőn. Az idők elrohantak fölötte. Félretették s megkeseredett. Rosszmájú ember. S mindehhez valahol a háttérben kisértett, egy naiv és romantikus elképzelés: — Mezőssy Béla hetven felé jár, az én generációm az ő pályájának már csak a végét látta: — az ujfehértói kastély... s benne őexcellenciája, I. Fe- rencz József valóságos belső titkos tanácsosa, Nagymagyarország volt minisztere, büszkén és gőgösen, elzárkózva, élve az emlékeknek s bizonyos formáknak — a kastély... lovagteremben ülünk majd, ezüstkandeláberek alatt, a falon páncélos ősök s az ólomkarikás ablakból tóra nézünk, amelyben hattyúk úszkálnak — igy van ez a vándorfotografusok háttérfreskóin, — mig aranyvállrojtos, keztyüs lakáj jelenti: — tálalva van. S most, hogy itt ülünk az ujfehórtói kastély egy verandára nyiló kis szobájában s az egy-két félliter asztalit szódával, elkoccintgat- juk, — nem tudom hirtelen, hogy hová tegyem magamban. Találkozás az Universullal. Félóra kell hozzá, arnig megszokom, hogy ez a kissé éles, sőt ravaszkás nézésű öregur, aki tiszteletemre kabátot húzott gallér-nyakken- dőtlen ingujjára., — az, akihez jöttem. Hozzák a postáját: levelek tömege és újságok. A Matin, a Daily Mail, a Reichspost, a bukaresti Universul s két-három egészen ellentétes világnézetű magyar lap. Ez sokat megmond. A különböző hangú, ötnyelvű újságon keresztül mint egyetlen óriási távcsövön figyeli Mesőssy Béla ujfehértói magányából a világ dolgait■ Nemzetiségi politikus — régen, Engem ezek közül leginkább az Universul érdekel. Hát románul is tud? — Nem. De a francia tudásomat használom a román olvasáshoz. Ha kell, szótárral segítek magamon — itt a szótár, ni — s ha valami cikk különösen érdekel, azt elküldöm lefordit- tatni. A román viszonyok érdekelnek. Annak idején a magyar parlament sok román tagjához barátság fűzött, Maniu Gyulával, Vajda- Voevod Sándorral még ma is cserélünk egy- egy szives levelet- Szerettek és becsültek annak idején s remélem, ez nem mult el most sem. Különösen az erdélyi erdőségek körüli dolgokban sok szívességet tettem a románoknak. Szívességet! Én nem vettem annak. Előfordult akárhányszor, hogy ez vagy az a román képviselő azzal jött, hogy valamelyik erdélyi falucskában ennyi és ennyi fára lenne szüksége román templom vagy iskola építésére. Abban a félórában ment a rendelkezés, hogy a fa kiadható. Egyszer fordult elő, hogy a má- ramarosi erdőigazgató megtagadta a fa kiadását. De ez az erdőigazgató 24 óra múlva útban volt valahová Horvátország legsötétebb csücskébe, Kamerál-Moravicára. Hja Darányi Ignác volt a földmivelésügyi . miniszter, mindenki megkapta a magáét. Nyugodtan állíthatom, hogy ismeretlen fogalom volt a protekció. Egy ma is élő politikus jött egyszer hozzám, szívességet kért valaki számára, ami valami apró szabálytalansággal járt volna— Kérlek szépen, ugy-e számíthatok rád? — Hogyne, — mondtam, — ha ő maga jön ezzel, 10 nap is beletelik, amíg megkapja a nemleges végzést, de mert Te méltóztatol pro- tezsálni, 24 órán belül elutasítjuk. — S elnéz a poharán túl valamerre a falon is s időkön is túl... — harminckétéves volt akkor s Darányi Ignác államtitkára. Bécs, Hotel Residenz, No 4., a Burgtheater háta mögött, 1989*ben. Elkoccintjuk a poharat — kétféle poharat', az egyik magas talpas, a másik vastag vizespohár, csorbaszélü — s ahogy töltök, egy légy csobban elém az üvegből. Lassan-lassan térünk csak át a jelenre, mert az emlékek felsokasodnak körülöttünk- Egy letűnt világ alakjai jSrnak ki-be az ujfehértói kastély verandára nyiló szobájában. Szavak, amelyek annak a letűnt világnak, most szinte húst és vért adnak az emlékére, szavak, amelyek mögött egy bomlásnak induló nagyhatalom belső csatározásai mozognak: koalició, kvóta, delegáció... — Beck Wladimir báró, Ferenc Ferdinand nevelője, volt akkor az osztrák pénzügyminiszter s Bécsbe mentünk a kvótáról alkudozni. A tárgyalásokat Beck báró sekcions-séfje, a mindenható Sieghardt vezette, aki később romlásba döntötte a bécsi Rotschildokat. Kemény ellenfél volt s a bankgassei alkudozások a bőrünkre mentek. A Hotel Residenzben laktunk — pillanatig elnéz magába — Hotel Residenz, Teinfaldstrasse numero 4., a Burgtheater háta mögött, igen. A pénzügyeket Popovics, a kereskedelmi ügyeket Szterényi, a földmivelésügyi ügyeket én képviseltem Ottlik Ivánnal. Hát szóval, egy reggel arra ébredek, hogy az órám és láncom, a gyerekeim fényképével eltűnt az éjjeliszekrényről. Ellopták. Dühös voltam persze és ebben a hangulatban állitottam be a Bankgasseba- Sieghardt látta, hogy rosszkedvű vagyok, megkérdezte: — Mi baj, államtitkár ur, talán rossz«1 aludt? — Nem aludtam rosszul, — mondom, — hát mit akarnak velünk itt Bécsben, még az óraláncomat is leadjam? — Koszt vasz koszt — mondta Sieghardt, — huszonnégy órán belül ön visszakap mindent. — Egész Bécset végigrazziázták és másnap reggel a hotelié jelentette, hogy itt az órám, a láncom és a fényképek. 1909-ben történt. — Agrárpolitikai szempontból helyesnek látja-e a magyar-osztrák közeledést? — Feltétlenül! — s ezt az energikus feltét- lenül-t már a régi földmivelésügyi miniszter mondta, nem az ujfehértói remete. — Feltétlenül, de tovább megyek: meggyőződésem, hogy a monarchiát, ha kisebb keretek között is, de okvetlenül helyre kell állítani! Ahogy élesen megmozdul, felkiáltójelet érzek a hangjában s ő mintegy megérezve a ki nem mondott kérdést, már válaszol: — Nem vagyok félretett emberi Félreállott ember vagyok! Visszaléphettem volna már a porondra, volt alkalóm rá, de én ebben a világban nem. S egy jobb világot én már nem érek meg. A kölcsönkért diszmagyar. Mielőtt búcsúznék, elmondom egészen őszintén, hogy mi volt az elgondolásom róla. — Na jó, — összegezi és nevet, — szóval egy sötétmáju, maradi vén emberre számítottál, aki azt sem tudja már, hogy hol lelkik az Úristen. Pedig vedd tudomásul, hogy még a villanyt is megcsináltattam. Né — bizonyságul felgyújtja. — Az igaz, hogy a telefont leszereltettem, mert zavart, de visszaszereltettem, mert kell a gazdaság miatt. Ne kotorássz, nálam borravalórendszer nincs. Legfeljebb a kocsisomnak adj valamit, derék ember. S még egy levelet mutat — az aláírást eltakarva — magasrangu ur kéri kölcsön valami alkalomra a diszmagyarját és a hozzávaló ékszereket. — íme, —: nevet — én nem, de a diszmagya- rom ünnepélyesen kilép a közéletbe. Török Sándor, Anglia politikai szerződést akar kötni a skandináv államokkal (London, október 6.) Az Economist Eden fő- pecsétőr skandináviai utjának nagy jelentőséget tulajdonit. Megállapítja, hogy Angliának és a skandináv államoknak azonos sztratégiai és politikai helyzetük van. Szeretné, ha a gazdasági megegyezésen kivül politikai megállapodásokat is kötne Anglia ezekkel az államokkal. »»» »»» o » « »óé »»»»♦♦ M« » » a Különleges jelentősége van a jugoszláv királyi pár párisi utjának — mondotta Barlhou (Belgrad, október 6.) A kattarói Öbölben hajóra szállt a jugoszláv királyi pár, hogy Párisba utazzon- Eredetileg úgy tervezték, hogy a királyi pár Hercegovinán át utazik Spalatóba s onnan indul, de az utolsó percben a tervet megváltoztatták. A belgrádi lapokhoz érkezett párisi jelentések szerint a francia fővárosban nagy érdeklődéssel várják a jugoszláv királyi pár érkezését. A kormányhoz közel álló Vremenek adott nyilatkozatában Barthou azt mondja, hogy a külpolitikai helyzet mellett a jugoszláv királyi pár párisi utjának különleges jelentősége van. Belgrádi látogatása alkalmával Sándor király úgy ismerte meg, mint az adott szó emberét és ezért Jugoszlávia lojalitása nem kétséges. mmmnnnmmHHHnBen Nincs rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban hirdet
