Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)

1934-10-01 / 224. szám

XVII. tv FOLYAM. 221 SZÁM. KumUjSKG 5 SÁR NAPIM R ON I KA Pesti lapok A héten is Írtak az erdélyi újságok a buda­pesti sajtóélet nagy eseményéről: Milotay István­nak, a Magyarság alapitójának a lap kötelékéből való kiválásáról és az ellenlap, az TJj Magyarság megindításáról. A két lap közötti összetűzésből he­ves pörösködés támadt s a Magyarságot a bíróság súlyos kártérítés megfizetésére kötelezte. Az erdélyi magyar közönség átfutja ugyan ezeket a hireket, de bizony nem sokat ért belőlük. Mert akármennyire is irredentáknak, a határon túlra kacsintgatóknak lát bennünket a túlzó ro­mán sajtó, az igazság mégis az, hogy tizenöt esz­tendő alatt meglehetősen kizökkentünk a magyar élet körforgásából, érdeklődésünk irányai elto­lódtak és egészen más ,szemmel figyeljük a ma­gyarországi politikai és társadalmi eseményeket, mint amikor mi is bennük éltünk. Hogy őszinte legyek, ez a megállapítás sok tekintetben még arra a generációra is áll, amely másfél évtizeddel ezelőtt maga is szervesen benne volt a magyaror­szági életritmusban és még alapjában véve kis dol­gokra is érzékenyen rezonált. Az életnek természetes rendje ez és nem lehet tenni ellene, akármennyire is kiáltják felénk a „feszítsd meg‘‘-et, akármennyire is feltételezik, hogy csak testileg vágjunk itt, valójában hazajáró lelkek vagyunk: az élet realitásai egészen mást mutatnak. Bizony két szék között, a pad alatt ma­radunk mi mindenképpen. Egy leszegényedett, ki­csiny ország polgárai voltunk, egy gazdag és nagy ország pedig csak papiroson immel-ámmal, kény- szerűségből könyvel el állampolgárokként, örökös gyanakvással tekint ránk és mihelyt a választás­ról esik szó, mindig a gyengét, a védekezni nem tudót ejti el. Lényegében ez a kisebbség tragé­diája. * Azonban messzire tértem a tárgytól, mert azzal kezdtem, hogy magyarországi dolgokban meglehetősén tájékozatlanok vagyunk. Csak távol­ról, hallomásból tudogatunk valamit a magyaror­szági, helyesebben a budapesti sajtóról is. Valamit hallottunk harangozni arról, hogy Budapesten úgynevezett „keresztény“ sajtó is van, mégpedig közöttük tekintélyes, nagy példányszámú orgánu­mok és ezek között a legutóbbi tizenöt évnek egyik legnevezetesebb napilapja éppen a Magyarság. Látni azonban csak kevesen látták, mert Erdélybe soha sem járt be. Nem lesz talán érdektelen, hogy­ha egy rövid seregszemlében végigszaladunk a magyarországi sajtó élcsapata előtt, hadd csodál­kozzék az erdélyi magyar olvasó, hogy megválto­zott rövid másfél évtized alatt a magyar sajtóélet képe. És ebből az áttekintésből sokmindenre, más dolgokra is következtetni lehet. * Kezdjük a Pesti Hirlap-pal. Békében és a háború alatt is ez a lap fejezte ki leghívebben az átlagos ma­gyár olvasó gondolatvilágát. Liberális újságnak szá­mított mindig a Pesti Hírlap, határozottan egyik párt­hoz sem csatlakozott, de sok esetben kacérkodott a kormánypárttal. A helyzet ma is körülbelül az, hogy a Pesti Hírlap politikájában rendszerint a középuton jár és pozícióját a mai napig is meg tudta tartani. Egészen az utóbbi időkig a legnagyobb példányszámú nagy napilap volt és ha a gazdasági válság miatt sok előfizetőt is vesztett, de meg lehet az az elégtétele, hogy konkurenseinek vesztesége talán még nagyobb yolt. A Pesti Hírlap tulajdonosai ma Is a Légrádyas. Mindenki tudja róluk, hogy zsidó származásúak és noha a család ki is keresztelkedett, de a magyar zsi­dóság éppenugy saját lapjának tekinti a Pesti Hír­lapot, mint a keresztény magyar középosztály. Ez is biztos szimptomája annak, hogy a magyar értelmiség nem hódolt be a divatos antiszemita jelszavaknak. A Pesti Hírlap különben nemzeti szempontból a teljes intranzigencia álláspontján van, amit többek között az jelképez, hogy vezércikkírói között vannak Herczeg Ferenc, Urmánczy Nándor és Hegedűs Lóránt. A legnagyobb és leggazdagabb budapesti lap-kon- cern az „Az Est-lapok" gyűjtőnévbe tartozó Az Est, Pesti Napló és Magyarország kiadását ellátó érdekelt­ség. Alapítója és világlapok nivóját megközelítő tulaj­donos-főszerkesztője a tavaly elhunyt Miklós Andor volt, aki egyszerű kiadóhivatali tisztviselőből vere- kedte fel magát igazi sajtófejedelemmé. Ezt a három lapot nyaldosták körül a legmérgesebben az antisze­mita irányzat hullámai. Azt mondják ma is bizonyos körökben Az Est-lapokról, hogy a zsidó nagytőke har­cos orgánumai. A közönség ezzel szemben csak a jó lapokat látja és olvassa az Az Est-koncern újságjai­ban, amelyek közül a nappali Budapest uccai forga­tagában forradalmakon, ellenforradalmakon és kon­szolidáción keresztül a mai napig meg tudta őrizni ve­zető pozícióját a délben megjelenő az Az Est. Nem volnánk tárgyilagosak, ha elhallgatnánk, hogy az Az Est-lapok vezetőségének kezdettől fogva megvolt és megmaradt felekezeti jellege, de azt is meg kell álla­pítanunk, hogy a magyar irók ezeknek a lapoknak a hasábjain mindig megkapták a pódiumot, szinte azt mondhatni, dédelgették őket, mindent elkövettek, hogy egész munkásságukat lekössék Miklós Andor lapjaihoz, Ennek bizonyságául csak azt említjük meg, hogy Mórica Zsigmondnak és Zilahy Lajosnak úgy­szólván minden Írása az Az Est-lapokban lát nap­világot. Nevezetes forduló volt a magyar sajtó életében másfél évtizeddel ezelőtt a Magyarság megalapítása. Ez a lap, ha képletesen is, de keresztesháborut hir­detett az egész budapesti sajtó ellen, amelyről azt ál­lította, hogy „el van zsidósodva“. A Magyarság, élén Milotay Istvánnal, megmutatta, hogy kizárólag ma­gyar újságírók is tudnak kitűnő lapot irni. A Ma­gyarság magas nivóját mindenki elismerte Budapes­ten, még azok is, akiket az ellenforradalom szélsősé­geinek idején a lap nem egyszer megtáncoltatott. A Magyarság legjellegzetesebb két publicistája Milotay István és Pethó' Sándor volt Az előbbi a magyar nem­zeti irányzat határozott útvonalán végig megmaradt ugyan, azonban hol a legitimisták, höl a kisgazdán felé kacsintgatott. Ezzel szemben Fethő Sándor ge­rincesen állta a sarat a legitimizmus mellett, amely mellé Andrássy Gyula bizalmas barátjaként és publi­cistájaként szegődött. Előrelátható volt, hogy a két dudás egyszer mégis csak össze fog különbözni s ma az a helyzet, hogy Pethö Sándor maradt a csárdában és vele szemben Milotay István, a tulajdonképpeni lap- alapitó uj, a megtévesztésig hasonló cégért szegezett az ellenlap homlokára. A Budapesti Hírlap köztudomásúlag a kormány orgánuma. A köztudatban még Bethlen István gróf kormányzása idején gyökerezett meg ez a felfogás, mi­kor azonban Bethlen lemondott a miniszterelnökségről, akkor tűnt ki, hogy a B. H. kormánybarátsága az uj kormányok alatt ingadozóvá vált. A helyzet idők fo­lyamán úgy alakult ki, hogy a B. H. visszatért kiindu­lási pontjához, a kormány álláspontját fejezi ki most is, a magasszintü, előkelő stílusú publicisztika fegyver­zetének minden harci eszközével. A Budapesti Hírlap­ról, amióta a vezetést Ottlik György, ez a jeles és nagybehetségü politikus vette át, mindenki elismeri, hogy kiváló újság, de van egy Achilles-sarka: kor­mánypárti. Márpedig a magyar ember, még a legmeg- gyöződésesebb kormánybarát is, hires arról, hogy a kormányra szavaz és ellenzéki lapot olvas. A B. H. társlapja a „Nyolcórai Újság“, a kolozsvári Nadányl Emil alapítása. Este megjelenő konzervatív riportlap. A katholikus közvéleménynek, különösen a Du­nántúlon népszerű vezető orgánuma a Nemzeti Újság. Valamikor az Alkotmány töltötte be a Nemzeti Újság szerepét, de amig az Alkotmány álmos, száraz lap volt és még papi körökben sem rajongtak érte, addig a Nemzeti Újságnak meglehetősen tekintélyes polgári tábora van. Ez a tábor nagyon szereti, sőt lelkesedik érte. Más lapot a kezébe sem vesz, legfeljebb az U, Nemzedék-et, amely a keresztény lapkoncemnek dél­ben megjelenő lapja. Meglehetősen nagy a példány- száma, mert mindössze négy fillér az ára. Mindjárt itt említjük meg a Népszavát, amely ki­fejezetten pártorgánum. A szocialista álláspontot fe­jezi ki a legélesebb harcmodorban, de bizony egy kissé szürkén. Ugyancsak négy fillér a Függetlenség is, amelyet mint a dumping sajtó nagysikerű betörésének főtet­tesét szokták emlegetni. A Függetlenség nyolo nagy oldalon jelenik meg naponta, minden számához képes mellékletet csatolnak és az ára négy fillér. Lejérték­ben kifejezve kb. 1 lej. A budapesti lapkiadókat való­sággal páni rémület fogta el, amikor megjelent, mert ezért a pénzért ők nem tudtak volna adni ilyen ter­jedelmes újságot. Mondják, hogy példányszáma máris százezer felé közeledik. Ami annál csodálatosabb, mert a Függetlenség lelkes kormánypárti. A másik csodája a Függetlenségnek pedig az, hogy alig fizetnek rá va­lamit, mert nagyon sok példányban jelenik meg. A Magyar Hírlapot és az Újságot az erdélyi kö­zönség is jól Ismeri. Ezek bizony ugyancsak küzdenek a létért, a nyomdaköltség verejtékes előteremtéséért. Politikai irányukat még a békeidőkből mentették át mostanra. Az Az Est mellett a budapesti uccának másik nép­szerű lapja az Esti Kurír, Rassay Károly újságja. Azt mondják, üzletnek is igen jó, ami érthető is, mert Pesten csakugyan talaja lehet a demokrata orgánum­nak. Erről sem kell különben bővebben beszélnünk, mert még nemrégiben is bejárt Erdélybe. A Friss Újság karrierje az impériumváltozás óta még emelkedett. Mint kizárólag a nép számára ké­szült lap, nem veszítette el egy pillanatig sem kon­taktusát a magyar falusi közönséggel, amely nem a politikát keresi a Friss Újságban, hanem a szenzációé hireket. És, hogy meg is találja, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy példányszáma megközelíti a másfél­százezret. De majdnem elfelejtkeztünk az öreg Pester Lloyd- ről, amely német nyelven hü kifejezője a külföld felé a magyar álláspontnak. Előfizetői és olvasói egyre ke­vesebben vannak, mert ma már Budapesten a budai sváb is magyarul olvas. Van egy délelőtti riportlap még, a Mai Nap, egy elfelejtett lapcim is feltámadt: a Kis Újság, de ezeknek a szerepe sokkal jelentéktelenebb, semhogy érdemes volna külön is foglalkozni velük. # Egy bizonyos: a budapesti sajtó képe meg­változott ugyan az utóbbi időben, de eleven­sége, pompás hírszolgálata, cikkeinek színvo­nala és komolysága régi, sőt folyton emel­kedő irányzatot mutat. A kis Magyarország­nak nincs oka szégyenleni a sajtóját! (sz.) Nincs rossz üzletmenet, ha a Keleti Újságban Hürde ..........................................................síi................................................................ Erzsébet Királyné Szálló Budapest, IV., Egyetem ucca 5. m 100 modern, kényelmes szoba. Liftek Központi fűtés. Hideg-meleg folyó­víz Az étterem-és kavéhdz- ban minden este szalonzene, Az Erzsébet pincében egypincér rendszer' WT Menü; 1-60 P.

Next

/
Thumbnails
Contents