Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-01 / 224. szám
4 KElETlUjSKG XVII. ÉVFOLYAM. 221 SZÁM. Emlék a börtönből Az apa, aki saját gyermekének kivágta a szivét Az orvosok szerint csak terhelt — szerintem őrült — Megrázó beszélgetés a gyilkos apával a börtön udvarán (Kolozsvár, szeptember 29.) Akkor már a hatodik hetet töltöttem a börtönben. Az ember megszokik mindent, még a börtönt is. ősz Kzeismerkedik rablógyilkosokkal, csalókkal, notórius zsebmetszőkkel és liliomtiprókkal. Ha az ember közelről látja őket, beszél velük, a közös sors és büntetés sötét tükrében kényteien megállapítani, hogy nincsenek emberi szörnyetegek, csak szegény, elesett és terhelt emberek, akiket a kegyetlen sors dob ki a társadalom megrongált és ingatag hajójából. Külön társadalom ez, amelyben a rangfokozatot az elkövetett bűn és az utána kirótl bünhödés szabja meg, de a raberkölcs és szolidaritás sokkal megkapóbb és fejlettebb, mint a szabadnak nevezett társadalomban. veszélyes dulakodás után megkötözték és a földszinti „sötét“ büntető-cellába dobták be. Beszélgetés Rafiával. Az éjszakai jelenet kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem. Soha ilyen őszinte és vad sírást nem hallottam. Ettől a pillanattól kezdve Rafiut nem gyűlöltem, nem borzadtam tőle és vártam a-z alkalmat, hogy beszélhessek vele. Egy hét múlva az udvaron megszólítottam: — Hogy van Ráfiul Rám emelte szomorú, fekete szemét, de a fejét elfordította. Mintha azt mondotta volna: Ugyan, érdemes veled szóbaállni? Úgy sem eltesz meg engem. Cigarettával kínáltam meg. Mohón, állatias mozdulattal kapott utána- Mélyen beszivta a cigarettafüstöt. Arca kissé megenyhült. — Mekkora büntetést vár? — kockáztattam meg. Legyintett a kezével. — Hát azt hiszi az újságíró ur, (igy mondotta!) érdekel? Hát fontos az nekem? Ezt olyan nyugodtan, meggyőződéssel és őszinte emberi hangon mondotta, hogy mélyen meginditott. Az erős nikotin feloldotta a zárkózottságát és igy folytatta: — Nevetek ezeken az embereken. — Kiken kérem? — A biráimon. Mert azt hiszik, hogy fontos nekem, amit velem csinálnak- Hát lehet en gém megbüntetni? Ha holnap kiengednek és szabad leszek, még akkor is, jobban fogok szenvedni, mint akit késsel szurkálnak, mint akit felakasztanak, vagy felnégyelnek. Én a saját gyermekemet öltem meg, akit... jobban szerettem, mint... az életemet... Szemeiben könnyek jelentek meg, hangja elakadt, zokogás rázta meg a mellét. Ujabn cigarettára gyújtott és az arcára borzalom ült. —• Hogyan történt, mondja el nekem? — Magam sem tudom, pedig mindenre tisztán emlékszem... — Mondja el, hátha könnyít magán? Nehezen kezd beszélni. A cigarettát valósággal eszi. „Üldöztek engem.. A csendes örült. De most nem erről akarok beszélni, hanem az egyik volt rabtársamról, Rafiu Juonról, a kolozsvári vasúti mühelymunkásról, aki vizsgálati fogságban ül, mert meggyilkolta a gyerekét, késsel kivágta a szivét és azután a meggyilkolt gyermek testébe bevezette a villamos áramot is, hogy biztos legyen halálában. Borzalom még rágondolni is, amit Rafiu elkövetett. Szörnyűség. Csak vadállatias hajlamú emberi szörny követhette el ezt a rémséget s én ezzel az emberrel a börtön udvarán egy fél óráig beszélgettem halkan, bizalmasan. Addig azt hittem: szörny. Beszélgetés után, ha érzékeim nem csalnak, még az orvosi megállapítás után is azt állítom: csendes őrült, aki csak rohamában ölhette meg a gyermekét. De tartsunk sorrendet. Heteken keresztül borzalommal figyeltem. Beteg voltam, ha láttam- 36 éves lehet, magas, barna, szép szál ember. Séta közben nem állt szóba senkivel s csak annyit állapíthattam meg róla, hogy imádta a napsugarakat, amelyek délelőtt a raboktól sem vonták meg éltető melegüket. Mindig szomorú volt és a börtön udvarán a nap felé fordította az arcát. Éjszakai borzalmak Egy éjszaka — borzalom fut végig még ma is az idegeimen, ha rágondolok! — a Rafiu cellájából, amely az enyém alatt volt egy eme lettel lejebb, különös zajok jutottak el hozzám- Tudni kell, hogy éjszaka a börtönben kisérte ties csönd van. Csak néha hallatszik fel egy- egy bánatos sóhaj. Rafiu sirt, zokogott és végül bőgött, sírva orditott. Mikor egy férfi melléből, egész mélyről harsog a sirás — éjszaka a börtönben — azt leirni és a hatását éreztetni nem lehet. Ilyen őszinte, emberi sírást sohasem hallottam. Hideg verejték ült ki a homlokomra. Felköl töttem a szobatársamat. Borzongtam. Félórai sirás után irtózatos robaj rázta meg a börtön falait- Amint utóbb megtudtam. Rafiu a kályha vasérc fedelét a falhoz vágta. Tört-zuzott, hogy zengett és zúgott belé a bőr. tön. És közben orditott, meg zokogott. Az volt az érzésem, hogy egy ember élet-halálharcot viv önmagával és mindennel, ami körülötte található. Aztán pillanatra elcsöndesedett. Csak szaggatott zokogás rémitgette a csöndet. Ké sőbb a lábával dobogott. Egy helyben futott és melléből zúgott a kétségbeejtő lélegzetvétel, mint mikor a mozdony süstörög és lélegzik. Mind gyorsabb és gyorsabb a tempó s az eszeveszett dobogás. Mintha azt akarta volna, hogy az önmagától való futásban szakadjon szét a tüdeje. És mindezt tisztán hallottam, sőt tisztábban láttam, mintha a gyermekgyilkossal egy cellában lettem volna. Néha a szervezet el gyöngült, a lábak összerokkantak, a kéz alá hanyatlott és Rafiu végigzuhant a padlón. Pillanat múlva elölről kezdődött az egész- Este 11 órától eltartott ez az irtózatos tusa és roham éjfélután egy óráig. Akkor az őrök élet — Egy héttel azelőtt kezdődött... — Mi előtt? — A szerencsétlenség előtt... (így minősiti a gyermekgyilkosságot.) Igen, a szerencsétlenség előtt minden ellenem esküdött össze. A műhelyben a munkámat a kollégáim végezték el. Ki akartak túrni az állásomból. Bármihez fogtam, beleavatkoztak. Csendes ember voltam mindég, de láttam, hogy mindenki ellenem esküdött össze. — Az apósom el akarta vinni a feleségem. Azt mondta, hogy beteg, meg kell gyógyulnia. — Szerette a feleségét? — kérdeztem. — Imádtam. Úgy éltünk, mint a galambok. Mindig csak attól féltem, hogy elveszítem az állásomat. Itt elakadt. Dörzsölte a homlokát és mindenről beszélt, csak a gyilkosságról nem. Mikor odáig ért, reszketni kezdett, a melléből szaggatott hörgések törtek fel. — Nekem a gyermek és az asszony volt a szememfénye. Nem hiszi? tessék megkérdezni a szomszédoktól. — A gyermek csak az öné lehetett és nem igaz a... Ijedten rám nézett. — Már ön sem hisz nekem? — mondotta A biró is azt kérdezte. Hát önnek elmondom hogy történt a „szerencsétlenség“. A felesé gém el akarta vinni a gyereket magával az anyósomhoz... Újból átéli a gyilkosságot Rafiu arca kigyult, egész testében remegett és gyorsan, hogy a szörnyű gyilkosság el mondásán átessék, hadarva beszélt. Újból át élte az irtózatos pillanatokat. Ekkor már az őrült beszélt belőle: — Hát nem, nem engedem, hogy a gyerme kém elvigyék. A gyermek az enyém. Azt teszek vele, amit akarok... A lábánál fogva a falhoz verem, hogy a koponyája összetörjön... Már halott és az enyém, egész biztosan az enyém .. Vér--. Vér... gyerekagy velő ... Borzadva nézem. Ratiu hadonász, mintha a gyermekével verné a börtön falát. Szemei vérben forognak. Melle zihál. Hirtelen a földre dobja magát és hallgatózik. — Hallja?... Hallja?... A szive még ver. Konyhakéssel vágom ki. Hallja? Úgy ver a szive, mint az enyém. Egyszerre dobog a két szív. Az enyém a gyermek, az enyém!... Mind járt meglátjuk. És a kést bele akarom szúrni a testébe. Nem megy bele, a kés nem fogja a húst... a gyermek nem az enyém, nem, nem! Ha az enyém volna, akkor a kés behatolna a húsba! Nem? — Másé a gyerek! Másé? Igaz újságíró ur? Nem fog a kés, pedig meg kell ölnöm, a másé, tehát bevezetem a villamos áramot... Beveze tem, be •.. csak a halál biztos, csak a halál.. • Kimerültén roppan össze. Csak ketten vagyunk az udvaron. Az őr Ratiura kiált. Lassan magához tér. de még remeg minden tagja. Mikor felkisérik a cellába, még csak annyit mond most már nyugodtabban: — Hát mit érdekelnek itt ezek? A bíróság, a börtön?! A bünhődés itt él bennem._ És a szomorú ember, a csendes őrült felmegy a második emeletre, a sötét cellába. Olajos Domokos. GO könjvfljdonságok Kötetenként, fehér papíron 3—400 old ni, remek vászon disz1 ötésben Parrot Ex-feleség Móricz Zsigmond: Forr a bor Franz Werfel: Nápolyi lestvérek Bródy Lili; A Manci Vicky Baum: fielen doktorkisasszony Szitnyai Zoltán: Nincs feltámadás Földi Mihály: Isten országa felé André Mauriois: Asszonyok útja Frank Arnau: Halálra Ítélem Szomory Dezső : Gyuri Zilahy Lajo : A lélek kialszik Sigrid Unsed: Pogány szerelem Farrott: Szabad a csók Móricz Zsigmond: Rokonok Vicki Baum: Baleset Bródy Lili: A felesége tartja el Martin Maurice: Szerelem, Örök titok Földi Mihály. A meztelen ember Jaqu: s Dévai: A préda Erdős René: Hajnali hegediiszó Mazo de la Roche: Jalna lakói Marcel P.: Akit az asszonyok szeretnek Bromfield: Huszonnégy óra Fannie Hurst: Asszony a vonaton. Vicki Baum; Tisztítótűz E. Mordaunt: Trópusi láz Romanov; 3 pár selyemharisnya stb. Kapható a Keleti Újság kiadóhivatalában Cluj, Baron L. Pop ucca 5. — Vidékieknek bO lej és 1Ü lej portó beküldése után azonnal szállítjuk. Három kötetnek egyszerre történő megrendelésénél portóköltséget nem számítunk. Utánvéttel könyvet nem küldünk,
