Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-31 / 249. szám
XVII. ÉVFOLYAM. 249. SZÁM. KílinUjSXG 8 lenkező célt érik ©1, mint a lelkek megnyugtatását. Éppen ezen a vidéken jelentkezett ennek a rendszernek egy ága: a sváb-kérdés, amiről néhány szót kívánok mondani. Történelmi tény az és kiindulási pontul előre kell bocsátanunk, hogy a múltban nem történt el- magyarositás. Olyan korban, amikor germani- zálás volt folyamatban, már a 70-es évek előtt alakult ki a mai állapot. Ellenfeleink is csak a 70-es éveket mondják az elmagyarositás kezdetének, már pedig azelőtt Magyarországon germanizálás volt. Amikor megkezdődött a sváb-kérdés felpiszkálása, első kötelességünknek tartottuk, békés megegyezést keresni a német lakosság illetékes vezetőivel. —- Én, ki a tárgyalást kezdettem, elmondhatom, hogy sikerült is békés szellemű megállapodást létrehozni. Velük egyetértésben azt vettük tervbe, szálljon ki az illető községekbe vegyes bizottság, állapítsa meg a számbavett állományt. Ezt aztán mind a két fél tiszteletben kell, hogy tartsa. Mert mi sohasem akartunk, nem is akarhattuk imperialista kisebbségi politikát. — Az volt a kívánságunk és ebben is megállapodtunk, hogy a kormányhatalom beavatkozását kapcsoljuk ki, hogy hatalmi befolyást egyik fél se vegyen igénybe, ne panaszoljunk, ne forduljunk kormányhatóságokhoz. Sajnos, ebből a megállapodásból a gyakorlatban nem lett semmi. Nem a mi hibánkból történt, hogy nem valósult meg. Rendületlenül. — így jutott el a helyzet a mai szomorú állapotig. Én csak azt mondhatom: akik saját szabad akaratukból érzik a magyarságukat, ne hagyják magukat s gyermekeiket e belső, szívből fakadó érzéstől eltántorítani. — De távol áll tőlünk, hogy kényszeríteni próbáljunk, amit nem is tehetnénk, hogy magyarnak vallja magát. Isteni rendelés, emberi jog. — Azt mondtam az előbb: soha ilyen súlyos, nyomasztó helyzetben nem voltunk. Ennek a szomorú ténynek a megállapításában mindnyájan egyetértünk. Csak azt kell hozzátenném, hogy a magyar kisebbségnek és a Magyar Pártnak — mint ahogyan eddig is, úgy ezután is, a törekvései, programja, célja nem valakinek a kitalálásából, hanem az élethez való jogból erednek. Nem arról van szó, hogy a békeszerződés mit tartalmaz s mit nem tartanak be ebből, hogy mi van az alkotmányban s hogy hires külügyminiszterek és államférfiak mikor hova utaznak. Ezektől függetlenül áll fenn önjogunk alapján a mi követelésünk. Teljesen függetlenül a bel- vagy a külpolitika változásaitól — havonta változnak ezek —, abból a természeti tényből, hogy ezer év óta élünk itt s hála Istennek elég nagy számban élünk, áll fenn az a jogunk, hogy ne csak a természetes funkciókkal, evéssel, ivással, alvással, hanem a mai korhoz méltó módon, ősi hitünknek, nyelvünknek, kultúránknak, szokásainknak a fenntartásával, emberi életet élhessünk. ■— Békeszerződésnél, alkotmánynál, tehát ilyen emberileg alkotott és megváltoztatható alapoknál erősebb a mi életjogunk forrása, isteni rendelés. Senkit sem bántunk, amikor azt valljuk, hogy jogunk van az ilyen élethez ragaszkodni. A másik irány felé pedig azt mondjuk: hogy a gyűlölet, a harag nem jó tanácsadó. Ezzel csak rombolni lehet. Ennek az eredményei sokkal inkább izgatnak, mint azok a cikkek, amelyek enyhített alakban számolnak be a tényekről. Hova vezet, ha a gyűlölet és harag szavára hallgatunk? Láttuk a tűz szitásának az eredményét a Duca meggyilkolásakor. A felidézett tűz terjed a végtelenségben, m Megálljon! * Önnek tudnia kell, hogy őszi és téli divatszükségletét: hol szerezi be olcsóbban, hol legnagyobb a választék, hol szolgálják ki legjobban. Erről könnyen meggyőződhetik Szabó Jenő itt. divatnagyáruházában. Női kabát és ruhaszövet újdonságok, celofán szövetek,. boudé-selymek, divat taftok, délutáni és estélyi ruhákra. Km többé már nem ura az, aki gerjesztette és nem tudhatja már, hogy milyen eredményeket idézett elő. Ezt látjuk a közrend elfajulásaiban. Ennek folyománya, hogy éppen a kisebbségi vidékeken, hol a legmostohább az élet, mert legnagyobb a gazdasági leromlás miatti erkölcsi megtántorodás is, a kommunista szavazatok száma igen nagy volt. Ezt a gazdasági leromlás idézte elő. x Mi okot nem szolgáltattunk- — Arra a soviniszta izgatásra, aminek szolgálatába állítják a tervszerű gazdasági Ie- gyöngitést, amit nem is tagaOnak, mi semmi okot nem adtunk. Mi a törvénytiszteletre, a kötelességteljesitésre példát mutatunk. Bár más nemzetiségűek is úgy felelnének meg az adófizetési kötelezettségeiknek, mint mi. Mi, magyar kisebbség, nem érezzük magunkat bűnösnek és ilyen bánásmódra méltónak. — Állítom, ha szakítanak ezzel a politikával, a békés együttélés valósággá válhatna, ami kényszerű szükségesség is mindenkire nézve. Ezt azonban csak is úgy lehet szolgálni, ha mindenkit a kölcsönös jóakarat, őszinteség, békesség, testvériesség szándékai hatnak át. Itt is csak az a parancs igazíthat el: — Amit nem kívánsz magadnak, azt ne tedd másnak. Csodát nem tehetünk. — Szorongó érzésekkel jöttünk ide a mai súlyos viszonyok között, mivel valami fényes eredményekről nem tudunk beszámolni a mi hűséges választópolgárainknak. Könnyű a kormányhatalom birtokosainak, vagy várományosainak, akik bőkezűek lehetnek az Ígéretekben, mert azokat meg is valósíthatnák. Szinte vakmerőségnek látszik azonban, hogy mi itt ilyen súlyos helyzet nyomasztó légkörében előadásokat merünk tartani. Keresnem kéllett, hogy milyen szavakat használjak. Becsületesen inkább szomorú dolgokról, eredménytelenségről kellett beszámoljak, de mégis úgy érzem, hogy én és társaim emelt fővel állhatunk a magyarság előtt. — Nem akarom másokra áthárítani a felelősséget, de minden igazságos bíráló, aki figyelemmel kiséri a mi küzdelmeinket, tudja, hogy az általános kormányzat nem tőlünk függ, sem a gazdasági kormányzat. Kulturális és gazdasági védelem terén megtettük, amit megtehettünk, de nem kívánhatja senki tőlünk, hogy varázsvesszővel megváltoztassuk azt, aminek a megváltoztatása részünkről csodával lenne határos. Nem akadhat egyetlen józan ember, aki igazságtalan igényeket támaszthat velünk szemben. Küzdelem e nemzedék feladata — Ezt mondhattam a mai helyzet rövid jellemzéséül s arról, hogy mit tettünk, mit akartunk tenni. Lehet, hogy némelyek azt mondanák, hogy beszámolóm eredménye pasz- sziv. Az igazság elhallgatása azonban nem viszi előbbre az ügyünket. Ma is és mindig újból rá kell jönnünk az alapigazságra. Ez nem az elcsüggedésre, nem a zászló elhagyására kell hogy indítson bennünket, hanem a fokozott összetartásra. Nem ismételek elcsépelt frázist, ha azt mondom, hogy soha nem érezhettük jobban, mint most, hogy kizárólag csak a saját erőnkben bizhatunk. Természeti és isteni törvényekből fakadó, éppen ezért kötelező önszeretetből — mert öngyilkosság lenne az erről való megfe- ledkezés — gyakoroljuk azt az önvédelmet, mely egyetlen mód megvédeni birtokállomá- nyunkból azt, ami megvédhető. A mai nemzedék ezt a szerepet kapta. A küzdelem a világban, a természetben állandó, mint maga az élet is az. A történelemben lapozva látjuk, hogy más nemzetek is nagy küzdelmeken mentek át, más nemzetek sem rózsákkal bélelt párnákén élték át történelmüket. — Bármilyen, nehéz a mi küzdelmünk, e megpróbáltatásokat ki nem kerülhetjük. Szolgáljon vigasztalásul számunkra a történelem tanulsága s szolgáljon vigasztalásul az a meggyőződés, hogy igazságos ügyért küzdünk, amelytől a Gondviselés nem vonja meg áldását.
