Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-31 / 249. szám
2 Felgyújtották a sovinizmust. — Úgy fejezte ki magát, hogy nem elég erre egy fél óra, de rá kell szánni egy-két egész délutánt, vagy többet is, ha kell, mert a legnagyobb mértékben érzi ennek a szükségét. Sajnálattal kell boszámolnom most kilenc hónap múlva arról, hogy nemcsak megfeledkezett erről az Ígéretről, de még tapogatózó, tájékozódó lépést sem tett azóta. Viszont azt látjuk, hogy a román közvélemény nagy részében ez Ígéretekkel szemben a legellenségesebb hangulat állott be, a mi kárunkra. Értem ez alatt a sovinizmusnak olyan fellángolását, amiről nem is tudhatjuk, hogy hol végződhetik. — Egyes sajtóorgánumok valósággal állandóan mérgezik a mi kárunkra a közhangulatot. A Curentul cimü lap sok-sok számában egy körkérdésnek az agitációjával leginkább hozzájárult a kisebbségi helyzetnek a mai hangulatba való juttatásához. Ebben a lapban például olyan állítások is hangzottak, el, melyek szerint a kisebbségek előnyére a román fajnak az elnyomásához jutott volna a helyzet. Azt mondhatnám, bár igy lenne, de tudjuk, hogy ez a legnagyobb valótlanság. Nyelvvizsga, tisztviselősors. — A legnagyobb valótlanság, mikor azt állítják például, hogy a tisztviselők között aránytalanul nagy számban lennének kisebbségiek. Ha lenne is statisztika, mint ahogyan nincsen s ilyen számszerű többséget valahol ki tudnának mutatni, akkor sem lehet a prefektust az uccaseprővel egyenlő tényezőnek minősíteni. Nem beszélve arról, hogy egyes szolgálati ágakban egyetlen magyar sincsen. Ha volna statisztikájuk, abból csak azt lehetne látni, amit biztosan tudunk, hogy az utóbbi időben a mi róvásunkra nagyon eltolódtak a számok. Valósággal lekaszálták a magyar tisztviselőket, közhivatali alkalmazottakat, igy például a vasutasokat, postásokat. Azt tették, hogy ahol felesleges is a szolgálatban a nyelvtudás, különösen a nyelvnek müveit tudása, sikerült nyelvtudás cimén a rostán ki- hullatni a magyar alkalmazottaknak százait. Azt állítani, hogy rosszakaratból származik a nyelv nem tudása, valótlan állítás, hiszen különösen az előrehaladott komáknál, nem könnyű nyc'vet kifogástalanul megtanulni. Még akkor is van követelésünk. — De, ha mind helytálló volna az, amit a nyelvnemtudásról mondanak, akkor is egyet követelünk, amit minden államnak méltányolnia kell: humánusan likvidálják legalább az ügyet. Adják meg a nyelvvizsgákon elbuktatottak számára azt a nyugdijat, amire rászolgáltak, aminek járulékait befizették s ami úgyis olyan kevés, hogy ebből csak igen sovány kenyér juthat számukra öreg napjaikban. Mi, akik a polgárság bizalmából képviseljük a parlamentben a magyarságot, mindent elkövettünk a veszélyben levő tisztviselők megmentése érdekében, sajnos megfelelő eredményről nem tudunk beszámolni. A küzdelmet azonban tovább visszük s talán sikerül valamit enyhíteni szomorú sorsukon, mert hiszen nem lenne méltó az államhoz, hogy régi szolgáinak százait taszítsa nyomorba. írásos dokumentum! — Odajutottunk már, hogy kezemben volt napokkal ezelőtt egy hivatalos Írásos dokumentum, egy elbocsátó rendelet, amelyben azt írták egy magyar alkalmazottnak: minthogy nem igazolta „román eredetét“, elbocsátják állásából. — Tehát azért bocsátják el, mert magyar ember & román eredetét nem igazolta. Ezt az Írást én a szememmel láttam, bárkinek rendelkezésére tudom bocsátani, egyelőro azonban az Ktl fTI'líJSXO XVII. ÉVFOLYAM- 2A0- SZÁMilletőnek érdekében, akihez szólott a rendelet, nevet nem említek és bővebbet nem mondok róla. Kiszorítanak a magánpályákról. — Még szomorúbb kilátást mutatnak számunkra és még bántóbb az, ami a magánalkalmazottakkal történik. Tudvalevőleg kisebbségi sorsunkban a közpályákról visszaszorultunk a magán-alkalmazásokra. ,Azt hittük, hogy ezen a téren szabad a verseny, aki jobb, alkalmasabb, képességeinél fogva az érvényesülhet. Ma már azonban abba is beleszólanak, hogy melyik munkaadó milyen nemzetiségű alkalmazottakat tartson. — Elkezdette ezt az előbbi kormány, folytatja a mostani. Vállalatokat nyilt, vagy burkolt, fenyegetésnek is vehető tanácsokkal, vagy eszközökkel arra kényszerítik, hogy ne olyan alkalmazottat tartson, ki a legjobban megfelelne. A kisemberek védelmében. — Nem folytatom. Amit a legjobban hangoztatnak, hogy a viszonyokkal megbckülni, ezekbe belehelyezkedni a magyarság körében csak a felsőbb rétegek nem tudnak s nem akarnak, a felsőbb osztály szítja az elégületlensé- get, az alsóbb népréteg pedig megvan elégedve, annak én éppen az ellenkezőjét állitom. Az Bogarakat, tücsköket, poloskákat, legyeket és mindenféle rovarokat radikálisan irt a „KÁTÓL“ japán ROVARIRTÓ por ellenkező következtetést vonom le, mert ez a végletekig menő sovinizmus a legnagyobb mértékben antiszociális, ami legjobban a kisembereket sújtja, azokat teszi tönkre és azoknak veszi el a kenyerét. — így bizonyul, hogy hazug a kutmérgc zésnek tizenöt éve terjesztett az az állítása, hogy a pártvezetőség ellensége volna a kis embereknek. Kérdezem: ki volt a parlament ben — ideszámítva még a szociáldemokratákat is — aki szót emelt ezeknek a kisemberek érdekében? Soha nem hallottam senkinek egyetlen egy szavát sem másnak, csak a mi kisszámú Magyar Pártunk hangoztatta állandóan ezeket a panaszokat. Hiszen ez minden elfogulatlan, tájékozódott ember előtt világosan ismeretes. ^mgyer»meicei»& nulláját jf îzlî|! If CLUJ! I olcsón, szépen festi, tisztítja — 1 Gazdasági küzdelem — Azt is megállapíthatom, hogy valótlanság, amit a párt ellen sokszor hangoztatnak, hogy külsőségekért, sallangért képes volna feláldozni husbeli, vérbeli érdekeket. Hogy elhanyagolnék a nép gazdasági érdekeit, me yek népünk elevenébe vágnak s azt mondják, szükség volna uj, gazdasági pártra. Annyira szétválaszthatatlan az összefüggés a kulturális és gazdasági sérelmeink között, hogy nincs is lehetőség arra, hogy konkrét eseukben megkülönböztetést tehessünk. Meg sem különböztethetjük, szét nem választatjuk, annyira összefüggenek, hogy mindkettőről csak eg -ütt beszélhetünk. — Amikor például a városok elrománosi- tásáról, a községek iskolaterhéről, az állami iskoláknak a székely községek terhére rótt fenntartási költségeiről, vagy amikor az interimár gazdálkodásról beszélünk, a gazdasági lerontásunkat, tönkretételünket látjuk. A városok elromanizálásánál például egész foglalkozási rétegeknek másokkal való erőszakos kicseréléséről van szó. Ezzel a mi polgáraink gazdasági létét támadják. E céljuk ugyan meg nem valósítható, kárt lehet okozni nekünk, de magát a célt megvalósítani nem tudják. Akik ilyen programot hirdetnek, látszólagosan nemzeti kívánságot állítanak fel, de csak úgy valósíthatják meg, ha Erdélyben százezreket tesznek gazdaságilag tönkre. — Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a magánüzleti levelezéseknél, midőn azt követelik, hogy a vállalatok olyan alkalmazottakat tartsanak, akik románul tudnak levelezni, ez is nemcsak nyelvi, de súlyos gazdasági sérelmünket jelenti. A lerombolt szobor. — Sok más sérelmünk is van. amelyek nem tartoznak szorosan az előbbieknek a kategóriájába. Végtelenül fájdalmasan érint bennünket, hogy itt Nagykárolyban nemcsak a magyar nemzet, de az egyetemes szellemtörténet olyan kimagasló alakjának, mint amilyen Kölcsey Ferenc volt, a szobrát büntetlenül eltávolithatták, meggyalázva és megcsonkítva. — Ha ez az ércszobor ott állana, állhatna most is anélkül, hogy bárkit bántana, hirdetve azokat a fenkölt kulturális emberi eszméket, amelyeknek Kölcsey életében harcosa volt. Az igazság a sváb-kérdésben. — Az iskolapolitikáról elmondhatjuk, hogy a szülők és gyermekek akarata ellenére, akiről akarják, kimondják, hogy nem magyar, hanem román, vagy esetleg más nemzetiségű. Ezzel is az elPAMMMUIA 97ÁI1 fl BUDAPEST, rANNUmA o&ALLU ;|f Vili., RÁKÓCZí-ÚT 5 Minden modern kényelemmel ellátott É ^ Panzió és egyágyas szobák 5*— P—től 10*— P.-ig százalék kétágyas szobák 9*— P*-iől 18*— P*-.g rendszer/ Hosszabb tartózkodásnál engedmény.
