Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-29 / 248. szám
XVII. ÉVFOLYAM, 2i8. SZÁM. Kuennjsm íí — De Dezső! — ugrik fel a fehérnép s olyan szép piros, mintha ő s nem TJz Bence laknék a havason. Egy kicsit vénecske, de Mihálykó ur se mai esürke. Olyan három fia van otthon, mint három medve. Megbékélnek s újra egymás mellé ereszkednek. Fejük összehajlik. Másodszor már nem mondja Etus, hogy» „dedezső“! csak nézi a szép őszi tájat szemérmesen, mialatt Mihálykó ur „megenged magának“ egy korához képest meplepő puszit, aminek piros marad a helye az arcon, mintha egy őszi falevél hullott volna oda. — Nézze maga urfi, — tekereg Bence az elfojtott jókedvtől, — mert én nem tudom tovább nézni! Egyszer csak halljuk, hogy Etuska ismét felcsilingel: — Jaj de hamisak a vadászok! Ahogy a bokrok likán keresztül láthatom, — nekem is el kell ismernem, hogy Etuskának igaza van. — Érik a pénzünk urfi! — pusmog a fülem mögött Bence. Mihálykó ur a pénzügytől se lát, se hall. Nem is csuda, mert semmi úgy el nem veszi a férfi ember eszit, mint az ilyen gyönyörű októberi őszi nap, mikor olyan az erdő a sok szintől, mintha egy nagy aranyhegy borult volna lángba s a bágyadt napfény melege folyik le az ember arcán. Közben ez a bolond Bence megpiszkálja a tüzet, amitől egész szikra eső táncol az ég felé s Etus észreveszi. — Ni pásztortüz!... Jaj nézzük meg!... Milyen hercig! Szavamat ne feledjem, mi már elő készítettük volt és a tűz mellett felütve ott van a csipkézett szalonna. Mikor látjuk, hogy Mihálykó ur a pénzügytől puskásán kartőn fogva hozza a nőt, hirtelen beletartjuk a szénbe a szalonnát s olyan gonddal sütjük, hogy csak akkor tekintünk fel, mikor a fehérnép ránk csodálkozik: — Ni szalonnát sütnek! — Nem mert prücsköt herélünk! — gondolom a kacagástól nyuvadozva, de Bence a hangra illedelmesen felszökik. Én is darabos mozdulatokkal felemelkedem s rekedt jónapot kívánok. Úgy tartjuk a szalonnát a kezünkben, 'mintha loptuk volna. — Maga az Bence! — ismeri meg Mihálykó ur a pénzügytől. — Ez én vónék istálom! — feleli Bence alázatosait. — No, vadászni jött a tekénte- tes ur. — Igen, kinéztünk egy kicsit a havasba a feleségemmel. — Társalog Mihálykó ur a pénzügytől és finoman a „feleségéhez“ fordul: „Ez a hires Uz Bence drágám, akiről Nyirő annyit irt az újságban. — Maga az? — vidul feléje a nő. — Milyen érdekes állapot ez a véletlen! — Isten őrizzön, — mosolyog Bence kétértelműen, — hogy „érdekes állapotába kerüljek., — Hogy maga milyen szellemes Uz Bence — méri fel a nő a szemeivel. — Lehetségös! — hagyja rá Bence — mert velem sok minden történt az életben. Míg igy diskurálnak, azalatt én bután állom a haptákot. Végre észrevesznek. — Ez a társa ki az? — Az ecsém szokott lenni, — legyint Bence, Hogy nem érdemes a szót reám vesztegetni. A nő szót is fogad és mindjárt más érdekli. — Szabad megkóstolni a szalonnájukat? — Hogyne, hogyne! — készségeskedik Bence s pár pillanat múlva Mihálykó úrral együtt jóízűen falatoznak. — Ejnye be kár, hogy még nem nyúztuk meg a nyulat! — sajnálja Bence— Most mindjárt megsüthetnők. — Nyulat is lőttek? — Mutassa! — Magam ugróm a nyúl után, amit a hajnalban ejtett Bence. Amig a nő a nyulhan gyönyörködik, Mihálykó ur feltalálja magát: — Ragaszkodik maga ehhez a nyulhoz, Uz? — int titokban Bencének, hogy ne ragaszkodjék. — Ragaszkodjék a bojtorján. Én nem! így a nyúl gazdát cserél. Nekem csak annyi a dolgom, hogy felkötözzem a vadász táskájára. Félóra muiva ot: tartunk, hogy a hölgy a monogramos sei vem zsebkendőjével legyintgeti Bencét, hogy ne mondjon olyan „eredetieket.“ Szépen összeszoktunk, de sajnos, Mihálykó uréknak haza kellett menniök, mert az idő eltelt, s igy ősszel — korán setétedik. Másnap reggel utrakészen azt mondja nekem Bence: — Urfi! Nekem be kell mennem a városba! — Mit csinálsz te a városban! Bence csak meglobogtatja az Etus selyem- zsebkendőjét. — Ezt a rongyot elviszem Mihálykó urnák— Hogy a tűz langba tudtad ellopni, te tekergő! — kacagok. Mihálykó urnák az arca elsetétedik, mikor meglátja Bencét, de ez nem jön zavarba. — Az Énistenem áldja meg tekéntetes ur! — parolázik. — Tűvé tettem az egész várost, hogy megtaláljam ... Mutatták, nagy hol lakik Mihálykó ur, de nem mertem odaadni, mert ott egy más naccsága volt, nem az, akivel a tekintetes ur tegnap vadászni volt... — Mit nem mert odaadni? — kérdezi gyanakodva, s fene hűvösen Mihálykó ur. — Ezt a zsebbeli ruhácskát ne — lengeti meg a selyemzsebkendőt Bence szeretettel, — akit tegnap ott felejtett a „felesége“ a kalibámban. — Jól tette! — kap mohón utána Mihálykó ur a pénzügytől — a fáradtságáért itt van ez a száz lej... Bence szabadkozik, szerénykedik, pirul és eleget mondja, hogy „érdemtelen vagyok reá“, de Mihálykó ur ráerőlteti. Mert gavallér ember Mihálykó ur a pénzügytől ... PÉNZÜGYMINISZTÉRIUM Az 1934, év! ftVos „ORSZÁGFEJLESZTÉSI KÖLCSÖN“ Kibocsátási Prospektusa I (Kivonat) 1. Nyilvános aláírás utján 1000-— lej névértékű kötvények bocsáttatnak ki kötvényenként 880*— lejes árban. A lejegyzett kötvények egyszerre, az aláírással egyidejűleg fizetendők ki 1934. évi november 5—30 között. 2. & befizetendő összeg! egy része az állam által kibocsátott régi jaradékpapirokkai is kiegyenlíthető az aláírási ivén teatBnteieU kuriuTonT A járadékpapirokkal történő fizetés a jegyzés névértékének 20%-át nem haladhatja meg, 3. Az 1000 — lejes kötvény évi dVa^o-os kamatot hajt, amelynek fele junius 1-én, fele decemberben kerül kifizetésre. Az első kifizetés 1935 junius 1-én történik. 4. A kötvényeket 40 év alatt, évenként négyszeri sorshúzás utján váltják vissza: február l-én és május 1-én a junius 1-én törlesztendő kötvényekkel; augusztus 1-én és november l-én pedig a következő december l-én törlesztendő "kötvényeket sorsolják ki. Az első sorshúzás 1935 február 1-én történik. 5. A lejegyzett kölcsöntőke minden teljes egy milliárdjából nagy prémiumokkal visszaváltatnak az első évben: 3.000,000 lejjel azaz 3.000,000 !aj 1 Kötvényt 2 ff á 1.000,000 ff ff 2.000,000 4 ff ff 500,003 • f ff 2.000,000 4 ff ff 250,000 ff ff 1.000,000 46 ii ff 190,000 99 íssx » 4.600,000 ff ff ff ff 57 kötvényt összesen ...................... 12.600,000 lej prémiummal váltanak vissza. A következő években visszaváltandó kötvények száma 100.000 lejenként egy kötvénnyel csökken évenkint. 6. A fenmaradó kötvényeket minden évben névértéken felül 200 lejes jutalékkal váltják vissza és pedig: az 1,000 lejes címleteket 1,200 lejért a 2,000 ff ff 2,490 „ az 5,000 ff ff 6,060 ,, a 10,000 ff ff 12,000 „ a 20,000 ff ff 24,000 „ váltják vissza. 7. A kamatokat és amortizációkat stabilizált leiben fizeti ki az állam. A lej 10 milligram 0'900 finomságú arany értékének felel meg. 8. Az esedékessé vált szelvényeket, valamint á kisorsolt kötvényeket készpénz gyanánt fogadják el az összes közpénztárak. 9. A kölcsön egész ideje alatt sem a kamatok összegéből, sem a kötvények visszaváltási értékéből nem vonnak le semmit, tehát ezek az összegek mindenféle adó« és Illetékek alól mentesek. A kötvények mentesek továbbá az örökösödési, ajándékozási és házassági szerző- dések adói, illetve illetékei alól. 10. A kötvények lombardirozhatók és azokat garanciákul és óvadékul elfogadják 11. Jegyzések eszközölhetők az alábbi jegyzési helyeken: Nemzeti Bank és összes fiókjai Postatakarékpénztár az összes postahivatalok, valamennyi közpénztár és a megfelelő időben megállapított pénzintézetek. Jegyzet. Részletes felvilágosítások a kibocsátási prospektusban Utalhatók
