Keleti Ujság, 1934. október (17. évfolyam, 224-249. szám)
1934-10-20 / 240. szám
fuurrujsăf} XVII eVFOLtAM. SZAM. Római sirkertet, kétezer éves pirositót találtak a szármiszegetuzai ásatásoknál Egynegyedéi *»ár napvilágra hozták a római amfiteátrumnak A féli hónapokban megszakítják a munkát (Hátszeg, október 18.) A Hátszeg mellett fekvő Szármiszegctuza szeptember 9-én az egész ország érdeklődésének a központjába került Tatarescu miniszterelnök jóvoltából, aki Déván ezelőtt néhány héttel megalakította a ..Szármiszegetuza kulturális egyesületet“, Károly király Mihály nagyvajdával együtt felkereste a régi római amfiteátrum romjait s jelképesen hozzáfogtak a romok kisásához. A királyi csákányütés nyomán aztán megindult a munka, hogy a régi Ulpia Traian dák fővárosnak az amfiteátrumát kiássák, hogy a mai nemzedék bemutathassák, hogyan nézett ki egy római színház s hogy mellette hatalmas modern stadiont építsenek. Mit dolgoztak a királylátogatás előtt. Már augusztus elején mintegy száz lelkes diák érkezett Szármiszegetuzára, ahol a vármegye rendes helyiséget csináltatott a diákok számára, modern fürdővel felszerelve. Az amfiteátrum ásásához nem foghattak még hozzá, mert a terv szerint először a királynak kellett megtenni az első csákányütést. így az amfiteátrum mellett fekvő, úgynevezett Aedis Augustalium nevű helyen kezdtek ásni- Innen azonban csak jelentéktelen agyagedénymarad- ványok kerültek ki. A napokban aztán igen érdekes leletre bukkantak, egy mintegy 10 centiméter nagyságú római légionáriust ábrázoló bronzszobrot találtak. Egynegyedét ásták ki a római amfiteátrumnak. Tudni kell azt, hogy a mai Szármiszege- tuza helyén feküdt a hatalmas dák főváros: Ulpia Traiana. Az úgynevezett bekerített városrésztől a Castrumtól 100 lépésnyire fekszik a régi római amfiteátrum, amelynek azonban csak a kontúrjai voltak láthatók. Téglás Gábor, a dévai muzeum alapitója szintén ásatott ezen a helyen, de tekintettel arra, hogy megfelelő pénz nem állott a rendelkezésére, csak a kontúrokat ásatta ki, illetve a falak mellett annyira inegtisztittatta a földet, hogy meg lehetett látni , az amfiteátrum körvonalait. Később 1927-ben Mailász József muzeuin- fgazgató, aki csak röviddel ezelőtt halt meg, szintén ásatásokat folytatott, azonban ezek az -ásatások sem voltak nagymérvűek. Tatarescu miniszterelnök, alti mint megyei liberális pártvezér járt egy alkalommal a régi amfiteátrumnál. elhatározta, hogy megvalósítja ennek a történelmi emléktárgyhalmaznak a kiásását.s így jött Károly király szeptember 9-én Mihály nagyvajdával együtt Szármiszegetuzára és tette meg az amfiteátrumnál az első csá- kányüteseket. amelyek az ásatás megkezdését is jelképezték. A munkálatok a legserényebben folytak a király elmenetele óta- Naponkint 15—20 kocsi földet szállítottak el a romok mellől, ahol az ásatások Daicoviciu kolozsvári egyetemi tanár archeológus és Floca Octavian dévai muzeum- igazgató vezetése mellett folytak- A munkások sttrögnek, forognak s hol egyhangúan, hol pedig élénk kíváncsisággal megy a munka- Egy hónap megfeszített munkája után az amfiteátrumnak egynegyed része ki van ásva, meg ANYA NYEL VÉN ismerteti Önnel az utazáshoz szükséges összes tudnivalókat a 39 HERMES“ VASÚTI MENETREND! A 200 oldalas menetrendkönyv ára 45«— lej Zsebmenetrend 20•— lej. vannak azok a fülkék, amelyek felett a márvány- és mészkőpadok az amfiteátrum közönségének a befogadására szolgáltak. A fülkékben csupán kisebb agyagedénymaradványokat és csontokat találtak, ami itt mindennapi lelet, úgy, hogy nagyobb szenzációszámba nem ment. Egy fülke, aminek nem tudják a rendeltetését. Maga az amfiteátrum hossztengelyben 91 méter, kereszttengelye 67 méter. Az első negyed kiásása alkalmával folyosót találtak, amely a hossztengely irányában a közép felé halad, és egy kis fülkében végződik. Ez a kis fülke a föld alatt volt és szerepét eddig nem tudják, valószínűnek látszik, hogy abban a vadállatokat tarthatták, de az is lehetséges, hogy más rendeltetése volt. A további ásatások valószínűleg újabb adatokat fognak majd napvilágra hozni e fülke rendeltetését illetőleg. Római sirkert. Daicoviciu professzor és Floca muzeum- igazgató nem elégedtek meg az amfiteátrum kevésbé érdekes leleteivel, hanem a környéken futóárkokkal kísérleteztek. Egy ilyen futóárok, amelyet az amfiteátrumtól mintegy 800 vagy 1000 méterre húztak, szenzációs eredményt tárt fel: olyan leletre bukkantak, amilyent eddig még Romániában nem találtak. Ez a lelet egy teljesen ép, megbolygatlun râmai sirkert. Teljesen köralaku, egy méter 20 centi széles alapfalazat, faragott homokkőtöm- bökből álló kerítéssel. A sirkertnek az átmérője 21 méter s a hatalmas nagyság azt mutatja, hogy vagy egy nagy családnak, vagy pedig valamely egyesületnek volt a temetkezési helye. Benn egy téglából épitett szarkofágot találtak, fehér márvány fedél lel lefedve. .A sir teljesen felbontatlan volt. Kétezeréves pirosító. Érthető, hogy a muzeuinigazgató kíváncsisággal vegyes érdeklődéssel leste a sirfelbon- tásnak az eredményét. Természetesen csontokat nem találtak benne, az idő teljesen elpor- lasztotta a több mint 2000 esztendővel ezelőtt eltemetett» halottakat. De ott voltak a római síroknak az elmaradhatatlan kísérői: három korsó agyagedény, 10—12 darab hatalmas, mintegy 6—8 centiméter hosszú koporsószeg, ami nem ritka ezen a vidéken, 2 bronzérem és 4—5 különböző üvegedény, amelyek részben a halott szépitőszereit tartalmazták. A római temetéseknél hivatalos, fizetett siratok jelentek meg és könnyeiket üvegekbe gyűjtötték, amelyeket aztán a halott mellett a sírban helyeztek el. Ilyen könnygyüjtő edényeket is találtak- Szokás volt az arcfestéket is a sírba helyezni, hogy a halott a túlvilágon is használhassa. Ennél a megbolygatatlan sírnál is egy széles alapú üvegedényben teljesen épen rózsaszínű arcpirosítót találtak, jeléül annak, hogy a mai pirositó divat nem újszerű. Ezenkívül egy bronzgyíuüt, egy bronzkar- perecet is találtak. Mindezekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a sírban valamely gazdag patrícius családnak fiatal leánya aludhatta örök álmát. Egy év múlva fejezik be a teljes kiásást. A munka, ha ebben a tempóban folyik tovább, legfeljebb szeptemberhez egy évre lehet meg, mivel az ásatási munkálatokat a napokban minden valószínűség szerint megszakítják, A téli, vagy őszi esős idő egyáltalán nem alkalmas a tudományos ásatások folytatására. A diákok munkáján kívül eddig mintegy 70—80.000 lej munkabért fizettek ki, ami azt jelenti, hogy mintegy félmillió lej lesz az az ösz- szeg, ami szükségessé válik ahhoz, hogy az amfiteátrumot teljesen kiássák. Hogy a stadion mibe fog kerülni, az más kérdés. rr Őszi giccs Közhely és ha ráérne, különös, mesterim kevert színeivel bizonyára kikérné magának ojz ősz. hogy félvállról és hebegve minden romantikától a halált emlegessük vele kapcsolatban. De hiába, most mégis a halált látom sárgán és esetten, amint kiégett, üreges szemeivel körül- vizslánt s hézagos, hiányos oldalbordáin, mintha hattyudalos takarodóját pengetné gyengülő ujjaival az elmúlás. Szégyen talán, hogy itt a sétatér elaggott fái alatt nem a levelek nagyszerű bukása fog meg, ahogy külön-külön jön el a halál minden kis falevélben; szégyen tálán, hogy könnyzacskóimat más, valami fölcmclöbb. magasztosabb és bizarrabb veszi igénybe. De csitt! Kocog a konflisló a fák alatt a ahogy nagyraszabott patkója megkoccan a köveken. lábából a halál lép, csontosán, vad kop- panással és viszi magában és magával a patákon és gummikerekeken suhanó elmúlást. Ki meri azt állítani nekem, hogy lehangolóbb és könrtjjekremenőbb ott fenn a megrozsdásodott falevél s fennebb a vigyorgás, csalóka elkckiilt ég, mint itt a Szamos partján ez a vén. minden izében zötyögő kocsi s előtte bus. kopottas szőrű barna gebe, akinek minden por- cihája olyan vágyás nyújtózkodással kívánkozik a mindént befödő szent juhbélbe. hogy virsli és szafaládé képében várhassa az emberi rágóizmok nagyszerű utolsó harsonáját, hogy gyönyörű átlényegüléssel emberi szemmé változzék. ami lát, szájjá, ami beszél és szívvé, ami dobog1 Ki meri megparancsolni nekem, hogy miben lássam a magam és a természet nagy, őszi bukfencét? Ki mer az őszi nap védelmére állni, hogy sugara betegebb és sajnálkoztatöbb. mint ennek a megelevenült halálnak, ennek a botladozva baktató lónak a két szeme? Ó, csak a szem játéka minden. Ha behunyom, nincs halál és nincs nagyszerűség. Csak jó. omlós sötétség, aminek úgy vetitek falára mindent, ahogy vérem hullámzása kívánja. Lát- .hűtők virágos fákat itt az őszi parkban és láthatók háborgó, buja képeket, amitől forróság szalad végig a hátamon. Olyannak látunk mindent. amilyennek bensőnk legmélyén az a „titokzatos valami“ ábrázolni akarja. Baktat a konflisló és hull a levél. Megcsordulhat a lelkem, hogy ami zöld volt és alatta olyan melletfc&itőn ábrándos volt a seta, most por, sár és .szemét lesz. Viszont ujjonghatok: mennyi szín. mennyi költészet, mennyi szépség. Csak a szem kérdése. De a kétszeres halálban, ahogy a természeti törvény a vágóhíd felé vonzza a halott levelek alatt a kivénült gebét, semmi, semmi vigasz. Se szín, se költészet. Csak egy protekciós adag emlékeztetés valami kimondhatatlanul fájdalmas szomorúságra; kilátástalan esettség ő: a reménytelen elmúlás könyörtelen költeménye. A levélnek meg van az a határozott előnye, hogy szomorúan rozsdás; sikk és báj van benne amint lehull, A gebében ez sincs. Igazi őszi giccs ő: ptinaszos. szivbemarkoló. De mégis, van benne valami vigasztaló: elmúlik, szafaládé lesz belőle. K—K. I. ■ Akin ek elsőrendű gyű mölcsfákra, rózsákra, díszcserjékre, évelőkre és gzőlőolt vány okra szüksége van, kérje az alanti hírneves cég a SegiijaSíb ^rje^Kélíéí: Ambrosi, bischer A Co. Aiud—Nagyenyed. 4
