Keleti Ujság, 1934. szeptember (17. évfolyam, 198-223. szám)

1934-09-10 / 206. szám

12 KEienUjssü ■wai—OTWBiBg awipm XVII ÉVFOLYAM. 206. SZÁM. —minus; iiiB3wmiBsaiR8m^»3sareaH»Bma™ DREISCHRIT1 ——iiii—«WM.—ne—w————■mmrm—tm ...........r—————i—■«—■— A' terr aszón már elég sokan voltak. A fia­tal házaspár tétovázva lépett fel a három lép­csőn s habozva néztek körül, hogy hova lehet leülniök. — Itt van egy üres asztal, szivecském, — mondta a fiatal férj, s balra a belső sarokba mutatott. Az asszonyka érezte, hogy ez nem olyan egyszerű- Az asztal kissé kivételes helynek tűnt fel előtte, maga sem tudta volna, mért. De az ura biztos léptekkel ment arra felé s ő utána idegenkedett. Már csaknem leültek, mikor a főpincér észrevette őket és rohanó s mégis óvatos, elő­kelő léptekkel előzte meg a párt: — Pardon, méltóságos uram, foglalt. A férfi zavarba jött, csakugyan ott volt egy tarka és arany színnel nyomott tábla, amely azt hirdette, hogy legjobb a Blick-cso- kóládé s csodálatos nagy betűkkel a papír mé­reteihez képest, az is itt ragyogott, hogy Fog­lalt. — Hol ülhetünk le? — Szabad tudnom hol van szobájuk mél­tóságoknak? «■ - ^ — Az Édes Otthonban. ~ Ja az Édes Otthonban, méltőztassanak. S megfordult és a terrasz másik végére sietett. A falnál minden asztalnál ültek, vagy ott volt a ragyogó tábla, hogy foglalt. A fia­tal férj a három asztalsor közül a terrasz szé­lén levőkre pillantott. Ott még kellemesebb lesz ülui, mert szabad kilátás van a gyönyörű platánokra. A főpincér egy asztalkára mu tatott: — Tessék parancsolni. — A szélső sorban nincs hely? — Aines kérem, — mondta a főpincér rend- ki víil nyájas arccal. Olyan volt az arca, mint egy bizalmas baráté, aki valami titkot súg üreg. Az asztal a középső sorban volt. Második volt a sor végétől számítva s most egy kissé habozott a férjecske, hova ültesse a feleségét. .Végre döntött s úgy ültette, hogy szembe" le­gyen a hosszú terrasszal. Ö maga úgy ült le, hogy háttal volt a szabad, nyitott korlátnak s szembe a fal felé Ahogy leültek, még két pin­cér állott a főpincér mellé s mindnyájan szol­gálatkészen hajlottak meg. — Mit parancsol méltóságod? — kérdezte a föpincér. — Nem vagyok méltóságos, — mondta a • fiatalember. — Nagyságod parancsára, — s elébe tette a hosszú, lila névsorral teleirott étlapott. — — Húsleves, halleves, rákleves. — Két húslevest. — Parancsára. Intett az ételhordónak, azzal elsietett Az ételhordó, igen magas, fehér kiskabátos, ró- zsásképii. fiatalember könnyedén mondta; — Leves után? A fiatal férj azonnal belemerült az étlap tanulmányozásába. Hivatalnok lévén hozzá volt szokva, hogy a felhívásnak azonnal enge­delmeskedjen, a felesége azonban birt annyi lélekjelenléttel, hogy véget vetett a kínos csöndnek: — Majd választunk. — Parancsára, — mondta a fess pincér s meghajolva elsietett. — Bort, sört? — kérdezte a borfiu. — Két pohár sört. — Parancsára. Mikor ez is elbillent, a menyecske azt mondta: — Én nem akarok sört inni Géza. Géza könnyedén legyintett. — Holnap nem rendelek, ha nem akarod, most, már ha megrendeltem, majd én meg­iszom. Kissé körülnéztek s kellemetlenül hatott, hogy az asszonyka nem látott végig a termen, mert közvetlen a mellettük lévő asztalon egy nagy üvegszekrény volt, tele cukrászholmival, íA férfi meg azt nem szerette, hogy háttal van a gyönyörű zöld fáknak. Imádta a fákat s Irta: MÓRICZ ZSIGMOND most már neki ezután mindig a szemközti me­szelt falat kell néznie. Annyi lelkiereje azon­ban nem volt, hogy átüljön az asztal másik oldalára. Majd holnap, gondolta magában, most nem csinál feltűnést. Nem tudta volna megmondani, mért feltűnés az, ha ő feláll s átül a másik oldalra, de valami lenyűgözte. Még sohase volt ilyen előkelő helyen. Felnézett a mennyezetre, onnan virágkosarak lógtak, azokból hosszuindás, előtte ismeretlen virágok lógtak. Némely asztalon nagy rózsacsokrok voltak, másokon magas harangvirágszerii lila csokrok. Az ő asztalukon is lesz már holnapra bizonyára. Alapjában jól érezte magát. Mintha beju­tott volna valahová. Szinte örült betegségének. Egész testében csuz volt. A hivatalban nagyon rossz asztala van, csupa cug. Ajtók, ablakok, ott szerezte ezt a rheumát, amitől már dol­gozni sem tudott. Szaggatása volt karjában, gerincében, legutóbb két hétig feküdnie is kel­lett. És most itt vannak a hires fürdőn. Na­gyon szép itt s bizonyára nagyon jól fogják érezni magukat. — örült árak, — mondta az asszony, az étlapot tanulmányozva. —- Drága? — kérdezte a Géza, s úgy hajolt a feleségéhez, mint az előbb a föpincér ő felé. — Egy húsétel árából én egy napig ellá­tom a konyhát. Géza hallgatott és a zsebében levő pénzre gondolt. Szeretett volna, de nem mert hen­cegni. Az asszonyka átengedte az étlapot és körülnézett. •— Mit akarsz, szivecském? Milyen süliét? Az asszonyka azopban már azt kitanulta az étlapból, mi a legolcsóbb. — Én borjupaprikást fogok rendelni. — Nagyszerű, én is. — Maga rendeljen valami sültet, aztán megosztjuk, jó? — Nagyon jó ... Akkor én egy párolt mar­hasültet. Hozzáfogtak a terepszemléhez- Köröskörül mindenütt öreg emberek ültek. Fehérszakái’as s kopasz férfiak s elszélesedett arcú nők. Mind­annyian előkelőek voltak. Lassan ettek, az éte­lek felét otthagyták, unatkoztak s egymást nézték. Géza titokban megszorította a felesége kezét: — Milyen szép vagy, — mondta csöndesen. — Ugyan menjen, —- mondta elpirulva. Most a Géza hirtelen, mintha a kismadár kigyót lát, megdermedt. Tőlük harmadik asz­talnál, a fal mellett megismerte a vezérigaz­gató öccsét, aki szintén hires bankigazgató volt. Szélesarcu, lefittyent tokája öreg ur volt, őt nem ismerte, de ő annál jobban. Egy ra gyogó szépségű fiatal nő volt vele- Szinte meg­merevedett s nem mert arra nézni, nehogy ma­gára vonja a figyelmet. Csak mikor a levest megették, s a húst várták, akkor mondta igen halkan: — Szivecském, ne nézzen oda, tőlünk har madik asztalnál ül a vezérigazgató ur testvére, az az aranyevikkeres öregur avval a csodaszép nővel. Az asszonyka kissé később odapillantott s azt mondta: Beklámakciő! Bélyegkép! (Jj don ság! Küldje be azonnal egyik jóisikerült lev. lapját vagy kisebb fényképét, amely után 20 darab színes bélyegképet készítünk s azt az eredeti képpel együtt 8 napon be ül bármentve meg* külpjük Önnek. — Kölségekre mindössze 20*— lejt kérünk mellékelni lévélbélyegekben. Rek* lámakciónk csak 2 hétig tart, — Siessen tehát! Pontos elmet kérünk! FOTO KOSA, SATl-MAKE — A szeretője? A Géza megdermedt: — Szivecském, drei Schritt von Leib'..» Mikor a húst megették, a főpincér aláza­tosan kérdezte: — Parancsolnak? — Nem, nem kérünk semmit, — mondta aa asszony" hirtelen. Géza lehajtotta a fejét. Úgy gondolta, illet­len dolog, hogy tésztát nem rendeltek, de nem mert jelenetet csinálni. — Szabad ajánlani nagyságtoknak, — mondta a főpincér, — hogy penziójegyef lehet vásárolni, naponta négyszeri étkezés ... S meg­mondta az árát. Az asszonyka kedvesen mondta: — Ma már nem, majd holnap. ’ •— Parancsára. Mikor a főur elment, a férj kissé idegesen: — Mégis meg kellene venni már most a heti jegyeket. Nem? — Ugyan kérlek. Nevetséges. Nem akarok én állandóan drei Schritt von Leib ebédéin*. Csak meg akartam magamnak nézni egyszer ezeket a majmokat. Mit akarsz, ilyen nagy­urak és senki sem iszik még egy pohár sört sem. A férjecske körülvizslatott s látta, hogy csakugyan minden asztalon vizeskancsók vannak. Hamar fizettek s elmentek. Bejárták az alléekat, szerelmesen össze­bújva, örültek, hogy senki se ismeri őket. Fel­mentek a szobájukba. Pici volt, ele kedves és utóvégre szobára csakugyan szükség van. Nem is drága, nagyon lementek az árakkal. Mikor a férjecske álmából felébredt, ijed­ten látta, hogy a szoba üres, a felesége nincs. Most mit tegyen, várt. Nemsokára jött az asz- szonyka s győzelmesen egy csomagot tett az asztalra. — Szivecském, maga hol járt? — Nézze csak. S az asszonyka sorra kipakolta a csoma­gokat. Egyikben szalámi volt, a másikban sza­lonna. A harmadikban gyümölcs. És egy egész kenyeret is hozott. — Elég lesz három bő vacsorára és réggé lire, — mondta az asszonyka ragyogó arccal. — Majd megőrültem, hogy őket gazdagítsam, még egy rendes asztalt se adnak? És találtam egy nagyon helyes kis kocsmát, oda fogunk menni ebédelni. Ott aztán nem lesz Dreiscnritt, ott még én is hajlandó leszek meginni néha., egészen ritkán... egy pohár sört. * Akar Ön egészségesen étkezni? Akkor keresse fel a „Dieta“ vegetărius éttermet, Str. N. Iorga 2 szám alatt, ahol a legizletesebb és legtisztább ételeket a legolcsóbban élvezheti. Kedvező abonoma-rendszer. pap vera mozgásai«veszeti iskolájában a beiratkozás megkezdődött. Felnőtt, gyermek és baby, valamint esti tisztviselő.kurzusok. íanerőképzés. gyógytorna, egyéni ok­tatás, egyes és csoportos táncok betanítása, kombinált mensen- dieck — lábán—szentpál-módszer. értekezni naponta 12—3-ig és d. u. 6—8-ig. mérsékelt tandíj. cluj, calea victoriei 27. telefon 4—13. B

Next

/
Thumbnails
Contents